HTML

Satira si umorul

Kdo je to osmák degu ? Norinka, terinka, šmudlík, mláďátka, piškůtek.

Friss topikok

Linkblog

TESCO gazdaságos Evangélium

2008.03.04. 10:52 guga

TESCO gazdaságos Evangélium

Linkelt kép

A traktoros csak reggeliért ugrott be a nagy bevásárló központba.
Kosarat vett a kezébe és idő keskenyén végigfutott a sorok között.
Zsemle, felvágott, paprika, paradicsom, 2 literes szénsavas, a pénztárnál cigi, aztán futás a buszhoz.
A tolólaposba beülve reggelizett meg, közben rádiót hallgatott és tervezte a napot. Munkaidő után vissza kell mennie a nagyáruházba bevásárolni hétvégére.
Reggeli után meghúzta a szénsavast és a traktor ablakába tette, hogy kéznél legyen.

Munka után lezuhanyozott, átöltözött és a melegre való tekintettel magával vitte a szénsavast, a buszon is az ölében pihent, épp csak a kupakja látszott ki a reklámszatyorból.
A vevőszolgálatos kis matricát rakott a szénsavas kupakjára, hogy a pénztárnál ne kérjék tőle számon.
Bevásárló kocsit fogott, lassan, kényelmesen, nem sietett. A szénsavas a kocsi aljára ülve figyelt, rémült volt attól, amit látott és valakivel nagyon meg akarta osztani.
Épp a pipere osztályon haladtak el és a férfi megállt nézelődni a borotvahabok előtt.

Pssszt! Figyelj rám, figyelj már!
A női dezodorok közül többen is felkapták a fejüket, körömlakkok is és a rúzsok is tanakodtak, hogy mit akarhat ez a koszos, összefogdosott üdítős flakon?

Figyeljetek, nincs sok időm, hogy elmondjam, de nagyon fontos. Ma egy olyan helyen jártam és olyasmit láttam, ami mindenkinek a végét jelenti.
Nagy sárga kocsikból, ömlesztve borultatok ki, Ti mind, egytől egyig, nem volt kivétel és ez a férfi egy nagy géppel földdel borított be mindenkit és elegyengette, nem maradt nyoma senkinek.

Az egyik drága dezodor felhúzta a szemöldökét. Buta vagy te, meg koszos is, meglátszik rajtad, hogy honnan jöttél. Ez ránk nem vonatkozhat. Nézd meg az én áramat és nézz végig a soron. Az ember nagy becsben tart bennünket. Látod ott a pultnál a hölgyet, hogy milyen gondosan becsomagol mindenkit? Látod mekkora gondoskodással és türelemmel, és mennyire örül az, aki megveszi? Honnan veszed, hogy azért fizet ki ennyit, hogy utána a föld alá rakja?
A körömlakkok is helyeslően bólogattak, hogy minden bizonnyal így lehet, Ők sem olcsóak s milyen szép üvegekbe vannak? Teljes képtelenség, amit állít ez a koszos flakon.
Egy darabig még értetlenkedtek, és egyetértően megbeszélték, hogy csak zavarkeltésre jó és valótlant állít, semmi nem igazolja az állítását. Ráadásul láttátok milyen maszatos volt, pfúj…
Közben a férfi a tejtermékek felé vette az útját és a bevásárló kocsi alján az üdítős flakon társra lelt.
Egy borotvahab és egyszer használatos borotvák társaságát kapta.

Sziasztok! Figyeljetek rám nagyon! Valamit tennetek kell, jó ha tudtok róla, hogy ha innen kivisznek benneteket, akkor egy olyan helyen végzitek, ahol gépek görgetnek rátok földet és betemetnek végleg. Innen az áruházból már sokan vannak ott a föld alatt összegyűrve és koszosan, mocskosan.

Barátom, intette csendességre a borotvahab. Nézz csak rám, elegancia és kecsesség, a bensőmről még nem is beszéltem, bár csak érezhetnéd valaha azt az illatot. Az emberek engem nagyon nemes helyen fognak tárolni, látom a szemükön, amikor leemelnek a polcról. S jobb ha tudod, hogy nem mindenki engedheti meg magának, nagyon sokan visszaraknak a polcra és az olcsóbb társaimat választják. Ha csak ábrándoznak rólam s elcsüggedve visszaraknak, akkor hogyan lehet, hogy utána kidobnak? Eszednél vagy?
Az eldobható borotva is ingatta a fejét és vizslatva körbenézett magán s megállapította, hogy nagyon szép a csomagolása. Majd a flakonra nézve konstatálta, hogy biztos azért mondja, mert ő tényleg koszos és róla el tudja képzelni, hogy valóban oda kerül.

A férfi a kávéknál lézengett és addig félretolta a kocsit.
Az alkalmat kihasználva az üdítős flakon odaszólt a kávés dobozok felé.
Légy szíves figyeljetek rám egy pillanatra. Az előbbi helyzetekből okulva taktikát váltott és másképp fogott neki.
Tudjátok, hogy hova kerültök a polcokról? Van híretek arról, hogy az elődeitek hol vannak?
Mit érdekel az téged? Miért olyan fontos az, mi a problémád neked?
Megijedtek tőle, mert a flakon kissé viseltes volt az érdes férfikéz nyomán és bizalmatlanok voltak irányában. Mit akarsz tőlünk, kérdezték kórusban a kávés dobozok.
Ma reggel még én is itt voltam az egyik rekeszben, és elvittek egy olyan helyre, ahol láthattam a társaitokat. Mindegyik meggyalázva, kiürülve és koszosan ömlött ki egy nagy sárga autó rakteréből, utána egy gép földel takarta be őket és végleg eltűntek.
Nem hiszünk neked, nevettek rajta gúnyosan, nézz csak ránk és gondold el, hogy ki tenne ilyet? Te egy végtelenül ostoba és koszos flakon vagy, amit állítasz merő képtelenség.

A férfi a sörös és üdítős részleg előtt a kocsit ismét félretolta és a flakon megkönnyebbülve vette észre társait, akikkel reggel még egy rekeszben ült.
Fellelkesülve köszönt nekik, de azok nem ismerték meg.
Mit képzelsz magadról? Hogyan lehetnél ugyanolyan, mint mi?
Csak hasonlít a címkéd, a bensőd tartalma is kérdéses.
Jaj ne tegyétek már ezt velem! Reggel melletted ültem a rekeszben, ez a férfi vitt el magával és mutatott egy helyet, ahol mindannyian kikötünk. Engem is, téged is, mindenkit odavisznek innen az áruházból. Gépek taposnak el, s földet borítanak ránk.
Hangos kacagásban tört ki az egész sor, az üvegpalackok megremegtek és egymáshoz koccantak s legyintettek, hagyd el, nem tudja mit beszél.
Egy díszdobozos még hozzátette, hogy tud olyanról, aki évekig egy kirakatban volt kiállítva, tehát hiteltelen. Meg az emberek nem ajándékoznák meg egymást és hagynának itt borsos összegeket, ha így lenne.
De elég csak ránézni, neki tényleg ott van a helye.


1.    Lk 16
19.     Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
20.     És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
21.     És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.
22.     Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
23.     És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.
24.     És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
25.     Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26.     És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
27.     Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához;
28.     Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
29.     Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.
30.     Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!
31.     Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

Szólj hozzá!

Címkék: tesco evangélium gazdaságos

LED! Mi lesz veled?

2008.03.03. 14:32 guga

[LED! Mi lesz veled?]

Lehalkítom a tévét, kell egy kis alapzaj az alváshoz, berakom a két párna közé a távirgát, s szólok a nejemnek, aki szintén befordult. Nem zavarja a tévé, máskor igen, de most neki is csak arra van szüksége, hogy beszéljen.
Forgolódom, hol a lábam lóg ki, sehogy sem jó.
A bal oldalamon ill. hason nem szeretek. A szívem miatt, mindig azt képzelem, hogy ha úgy alszom elnyomom, megáll. Vagy hanyatt, de akkor horkolok, vagy a jobb oldalamon, az a legjobb, azt szeretem. De most sehogy sem megy.
A tévét is kikapcsolom, jó éjszakát és én jobbra, te balra.
Hallom a szuszogását, egyre egyenletesebb…
Néha horkant egyet, elaludt.
Nekem nem megy, most jól esne egy pohár víz, de nem akarok megmozdulni, félálomban vagyok. Jár az agyam, de már összefüggéstelen gondolataim vannak, szeretem ezt az állapotot, mert néha magamhoz térek egy-egy gondolatmenet után és szürreális képek vannak mögöttem.
A szemem résnyire, épp csak. Az ágy az ablakkal szemben, hatalmas ablak, a nejem emiatt is szereti a házat, végre mindenhonnan fény.
Az ablak előtt hatalmas fenyő, szélvihar, de épp csak a szempillám alól.
Az óra tik-tak, tik-tak, tik-tak, megnyugtató a ritmus, most veszem észre, hogy a jobb lábfejem ugyanazt a ritmust játssza a takaró alatt, épp csak piciket, akaratlanul.
Hanyatt fekszem újra és az óra ketyegése elvisz, azaz vinne, de a monitor készenléti zöld ledje megzavar. Nem is a fény, kicsit az is, mert így sötétben elég látványos.
A ritmusa, nem egyezik az óra másodperc mutatójával.
Az óra másodpercenként tik-tak, és ez jó, nagyon megnyugtató, valami rendszert alkot az ember kusza gondolatai között és a lábfejem is jótékonyan ritmusra jár, épp csak emelgeti a takaró végét.
De a villogó led, több, mint egy másodperc, kevesebb, mint két másodperc.
Néha harmonikussá válik és pont akkor villan, amikor az óra üt, olyankor a megrebbenő szempillám alatt megnyugszom, jól esett, de rögtön szétesik a ritmusa.
Óra jobbra, led balra. Másfél másodperc, ennyi lehet a zöld led, ahogy villan egyet.

Egy fényesebb csillag is ritmusra jár az ablak mögött, ahogy a fenyő ágai meghajolnak a szélvihar előtt. Érdekes kompozició, óra kettyen, led villan, csillag porzik, fenyő eltakarja, óra kettyen, led villan, de még mindig nincs meg az összhatás.
Még vagy három csillagot kérnék, hogy beillesszem a sorba. Van önként jelentkező?
Felállok, közelebb megyek az ablakhoz, hogy lássam őket közelebbről.
Több is van, mint gondoltam, na ez így egész jó lesz. Óra kettyen, zöld led villan, csillag dobban, fenyő hosszan meghajol, óra tik-tak, kit-kat…így már jó, így már érthető és pontosan illeszkedik minden a ritmusba…

Csak én nem, a hűtő motorjára félig felébredtem, ennek is most kell beindulnia, pont elaludtam volna, a szám kiszáradt, ahogy hanyatt fekve vettem levegőt.
Innom kéne, de félálomban, szempilla alól inkább a jobb oldalamra fordulok és próbálok nyálat termelni.
Próbálok visszaemlékezni, hogy mit álmodtam, mire gondoltam…
S eszembe jut az óra, kezdődik előröl. Rájöttem, hogy zavart a led, de most nem látom. Most csak hallok.
Az óra ketyeg és a hűtő alattomosan morajlik. Nem hangosan, épp ez a bosszantó, hogy alig hallhatóan, de még pont azon a küszöbön innen. A málnaszörpös üveg és a boros üveg finoman összekoccanva rezeg, tűhegynyi hang.
Tik-tak, tik-tak, mmmmrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr, ccccrrrrrrrrrrrrrrr.
Mint a hajszál, olyan vékony hang. Magamra húzom a takarót, de rögtön le is veszem a fejemről, mert aludtam már el így és légszomjam lett a takaró alatt, egyből azt álmodtam, hogy víz alatt vagyok, és nem kapok levegőt.
Tik-tak…
Mint ha a nagyobbik fiam, Levente hangját hallottam volna, kicsit felnyögött.
Megint és aztán egy mélyet és egy igazán földöntúli hangot adott ki.
Na mondom, kezdődik a tánc.
Pedig nincs is telihold.
Volt, hogy arra ébredtem nem tudok mozdulni, a tüdőmből kiment a levegő, a szemem nyitva vagy csukva de látok. Nem tudom mi áll felettem, de hatalmas ereje van. Csak áll és néz, fogva tart. Karinthy Márton ördöggörcse?
Végre elengedett és rögtön a nejem nyögött fel, nagyon mélyről. Ilyen hangot akkor adott ki, mikor megszülte Benjamint és szülés után az orvos elaltatta egy kis időre, hogy megvizsgálja.
A függöny mögött láttam, hogy a nejem széttett lábakkal az ágyon, az orvos odaállt és benyúlt. Határozott mozdulattal tette és a nejem vonaglott az ágyon és mély, hörgő hangot adott ki.
Nem tudtam neki segíteni, később nem is emlékezett semmire.
A lény elhagyott és a nejemet vette kezelésbe. A nejem megfeszült a takaró alatt és felnyögött rémisztő hangon.
Még annyira kábult voltam a hatástól, hogy csak a hangja jutott el a tudatomig és erőltettem, hogy felébredjek, kiszabaduljak a nem létező kötésből.
Sikerült, a szemem kinyitottam és odacsaptam a takaróra, a nejem derekára.
Nem történt semmi. Nem tudtam megfordulni, de a jobb kezemmel mozgatni kezdtem az oldalát, hogy ébredjen fel.
Félig sikerült és elnyúló hangon kérdezte mi vaaaaaaaaaaaaan? De már aludt is vissza.
Levente, először csak halkan nyögött fel, majd egyre mélyebben és kétségbeesetten.
Egyenként meglátogat bennünket.

Most Leventénél kezdte? Félálomban nehéz magamat rávenni, hogy felkeljek, de Levente egyre rosszabb hangokat ad ki, muszáj. Közben a nejem is felébredt és átment a szobába.
Szempilla alól kérdeztem, hogy mi van vele?
Lázas… s már ment is a hűtőhöz a szirupért.
Szerencsére gondoltam, akkor nem a lény.
Levente vizet kér, majd jön a wécére hányni, öklendezik, és közben elalszom.
Arra ébredek, hogy lehúzza a wécét és becsukja az ajtaját, majd elköszön, jó éjszakát.
A nejem balra, én jobbra, óra tik-tak…lesz ebből az éjszakából valami?
Kint a fák földig hajolnak, néha úgy érzem megemelkedik a házunk teteje, ágak csapódnak vészjóslóan a ház falához.
Megint nem tudok elaludni, hanyatt fekszem ismét és a két tenyerem a fejem alá, közben meghúzom a saját hajamat és felszisszenek, a picsába, még jobban felébredtem a fájdalomtól.
Mennyi lehet az idő? Nem mindegy? Kit érdekel? Aludj! Ha alszol tök mindegy mennyi az idő. Az óra a tévé tetején tik-tak, de ebben a sötétben nem lehet látni a számlapot.
A szemem teljesen nyitva és próbálom kifürkészni, hogy hány óra lehet.
A csillagok hogy állnak? Nahh, hülye gyerek, mi vagy te csillagász, hogy megállapítod a pontos időt a Göncölből?
Aludj! Számolj birkákat, imádkozz vagy valami.
Érdekes, hogy az imádkozást utolsó helyre tettem, ha valamire való hívő lennék, akkor mindig imádkoznék automatikusan.
Mert? A valamire való hívők, akik mindig imádkoznak, azok?
Azok biztos viszik valamire az életben, nem olyan elvetemültek, mint te.
Te műhívő vagy. Még csak az sem, mert nem szereted hívőnek se hívni magad. Se kereszténynek, se vallásosnak…
Akkor mi vagy?
Paff, francnak vitatkozok itt magammal?
Aludj és kész!
Nem megy, egyre gyorsabban ver a szívem is.
Nem merek megmozdulni, mert felébred a nejem, épp elkezdett szuszogni ütemesen.
Szerencsére pont az óra hangjára szuszog, ez jó. Végre valami, ami tetszik.
A nejem zenész. Kéne neki fellépést szervezni órára és alvásra. Semmi más dolga nem lenne, mint ritmusra szuszogni és horpasztani egy nagyot.
Megspékelni azzal, hogy a színpad minimal színpad lenne, csak egy ágy és mellette szekrény, rajta egy óra, jó nagy csörgős. Menne vagy hatvan percig és utána bekapcsolna az ébresztő, függöny. Bámulatos, elképesztő milyen ötleteim vannak.
Jó nagy marha vagy, nem ötleteid vannak.
Miért? Az mekkora ötlet, hogy a függöny mindkét oldalára közönséget ültetni?
A függöny elhúzódik lassan, sejtelmesen, s gyér megvilágítás mellett a függöny mindkét oldalán nézőtér, tele emberekkel. Egymást bámulnák várva, hogy kezdődjék az előadás.
Az első pillanatban mindenki azt hinné, hogy a másik oldal színészekből áll.
Mondom, hogy jó nagy marha vagy, aludj.

S az utolsó felvonás?

Ami egy ember utolsó pár másodpercéről szólna, a film alatt végig a szöveg menne, a szerep osztás. A születése pillanatában a szülész, aki kézbe fogja s kiírnák a nevét, bemutatkozna.
Ápolónők, majd a taxis, ahogy viszik haza a pólyába csomagolva, minden ember neve ott lenne, az egész film csak arról szólna, hogy életében kivel találkozott.
Mindenkire jutna idő, egy rövidke másodperc. S a háttérben a halott ember, csak a sziluettje.

Na ennyi, nem vagy komplett, aludj már!
Kéne walkman, rádiót hallgatni. De ha felkelek a nejem is felébred, pedig már a húgyhólyagom is hajt. Bár ezzel még elvagyok hajnalig, mert ha elalszom, max. merevedésem lesz a tele húgyhólyagtól. De a walkman tényleg jól jönne. Kár, hogy hajnalban nincs beszélgetős műsor. Egyáltalán mennyi az idő? Már megint itt tartunk.

Halkan felkelek és kimegyek wécére, közben a fiam megszólít.
Apaaaaaaaaaaa! Nagyon halkan, alig értem.
Mi van fiam? Kérek vizet.
A sötétben nem találok poharat, bizonytalanul matatok, közben a nejem is felébredt.
A szobájában van a pohár, mondja.
Nem megyek be érte, mert az kétszeres út, s most könyékig vagyok a szekrényben, csak kimatatok egyet és megtalálom a csapot is.
Az ujjamat a pohárba dugom, hogy érezzem a vízsugár a pohárba megy nem mellé.
Persze abból is megtudom, hogy a pohár nem lesz nehezebb, a víz meg folyik.

Bebillegek a szobába, mint egy trottyos öregember, az izületeim merevek, alig bírok járni.
Lehuppanok az ágyra, tik-tak, szempillám elcsitul, már nem zavar semmi.
Annyit voltam éber, hogy elnyom az álom gondolatok nélkül.
Arra ébredek, hogy az ágyunk mellett áll valaki.
Benjamin, a kisebbik. Felébredt, mert bepisilt.
Ilyen nincs, cicceg az asszony. Leveszi a gyerekről a pizsamát és átmegy a gyerekek szobájába tiszta pólóért meg alsóért. Maga mellé fekteti, így nekem kb. 25cm hely jut, pont elég ha a jobb oldalamra fordulok.
Elalszunk, francokat se érdekli mennyi az idő.

Pityipityipityipity- Pityipityipityipity- Pityipityipityipity

Reggel hat óra…
Zmegmá, a Nokia 3310 ébreszt, ragad a szemem, lenyomom.
Nézek a nejem irányába, a gyereket maga mellé húzva hortyog.
Leint, hogy Levente nem megy sehová, lázas, de Ő felkel kávét főzni.
Csak előtte még huny egy kicsit, én is visszadőlök.
A takaró alól mormogja, hogy nincs is itthon kávé, tegnap elfogyott.
Nem baj, tea is jó lesz. Jó mindjárt…
Alszunk, arra ébredek, hogy Levente áll az ajtóban reszketve, fázik…
Hét óra van, észre sem vettem, hogy aludtunk egy órát, alig egy perce mondta a nejem, hogy teát fog főzni, de alszik Ő is a kisebbikkel.

Menj még vissza a szobátokba, súgom oda Leventének, de csak áll egy helyben, Ő sem tudja mit csinál, félig még alszik s reszket, mint a nyárfalevél.
Intek neki, hogy menj már!
Hessss a szobádba, anyád alszik még.
Közben felébredt a zajra és nyöszörögve kérdezi mi vaaaaaannn fiammmm?
Levente továbbra is csak áll, nem tudja miért jött ki a szobából.
A távirga a két párna közt, még megy a hírek, a nap is megcsillan az ablak üvegen, fák még mindig hódolnak és az a fránya zöld led.
Sehogy sem illik az életünk ritmusába.

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus

Több nap, mint kolbász

2008.02.29. 09:26 guga

Több nap, mint kolbász

Péld 22,26
Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

Linkelt képLinkelt képLinkelt kép


Megugrott az elmúlt 3 hónap során a banki adóslistán szereplő személyek száma. A KHR-ben, ismertebb nevén BAR-listán augusztus végén összesen több, mint 500 ezer magánszemély szerepelt, 660 ezer mulasztással - írja a Magyar Nemzet. Az utóbbi 3 hónapban csaknem 20 ezer fővel gyarapodott a BAR-listás tábor, a mulasztások száma pedig 60 ezerrel emelkedett ezen időszak alatt. A BAR-listát nem meglepő módon továbbra is az az adós vezeti, aki törlesztéseivel egyszerre 18 bank felé került késedelembe. (www.penzcentrum.hu)

Apámmal bámuljuk a csillagos eget és fater morfondírozik félhangosan, csak úgy magának, hogy talán még ezer év és felfedezünk idegen civilizációkat…

Fater! S azok hogyan lettek?

Miért kellett akárhogyan is lenniük? Lehet, azok soha nem gondolkodtak Istenről meg hitről.

Hja, itt vagyunk egy rendszer kellős közepén, az egész véletlenül óramű pontossággal működik, tele vagyunk eszközökkel, okos, tanult emberekkel és még mindig nincs meg a mindent kizáró, pontos válasz. Ráadásul bárki kiállna elénk, hogy emberek, megvan!
Így és így volt, ezzel romba döntöttünk kétséget kizáróan minden eddigi elméletet, vagy pont az egyiket megerősítettük, mert többször is lemodellezhető, megismételhető.
Kérem szépen, kis idő és azt az embert is elhantolják.
Nagyon nagy felelőtlenség kijelenteni, hogy Isten nem létezik, olyannak, aki meghal és nem tudja mi lesz utána. Minek kardoskodni bármi mellett is? Akármi van, úgyis megmutatja magát…

Apám megvonta a vállát s megint csak a két kezére esküdött. Fiam, amíg én a két kezemet fel tudom emelni…

Aztán elkanyarodtunk az apáink útján, hogy vannak örök érvényű bölcsességek.
Segíts magadon, Isten is megsegít. Ezt már Ő mondta, nem akartam helyre tenni, hogy ennek a közmondásnak Istenhez semmi köze.
Egy darabig mutogatta a sötétben, hogy ha a Nagy Göncöl hátsó kerekeit meghosszabbítod, akkor a Kis Göncöl felé mutat. S, hogy mi nem érzékeljük, de éjjel-nappal forgunk és utazunk a földdel.

Fater! Ha érzékelnénk, akkor nem érnénk rá semmire, állandóan kapaszkodni kéne biggrin_2.gif
Ez is kegyelem. Közben gondolunk-e arra, hogy ez a sárkupac, amin élünk, másodpercenként 30 kilométeres sebességgel száguld a mínusz 250 fokos, jéghideg űrben a Nap körül, abszolút sötétben?

Mindig mással vagyunk elfoglalva, tervezünk és szünet nélkül problémamegoldunk.
Mit együnk, mit vegyünk?

Több nap, mint kolbász, mondja fater és elkezd röhögni.

Fater! Miért mondta ezt nekem öreganyám mindig a reggelinél?
Na na fiam, több nap, mint kolbász!

Azért, mert az év 365 napból áll és a kamrában kevesebb szál kolbász lóg, magyarázta meg a magától értetődőt.

Sokszor hallottam már, de az igazi értelmébe nem gondoltam bele egyszer sem. A közmondás alapját a félelem képezte, félelem az éhezéstől. Olyan emberektől származhatott, akik hosszú ideig nélkülöztek, és utána megtanulták beosztani az ételt.
Nagyapámról tudom, hogy mindkét világháborúban részt vett, sokat éhezett. Halála előtt elmesélte, hogy egyszer fejbelőtt egy román katonát és kb. 10 nap múlva muszáj volt átmenni a lövészárokba, ahonnan már senki nem tüzelt és a halott katonától elvette a csizmáját és a jéggé fagyott kenyeret. Éheztek.
Orosz hadifogságban köveket cipeltettek vele a hegyről a folyóhoz, ahol kikötőt építettek.
Eltört a gerince a tehertől. Úgy volt, hogy sorsára hagyják, mint annyi más embert és meghal.
Élelmet már nem adtak neki, hogy ne vegye el azoktól, akik még tudtak követ hordani.
Halálra volt ítélve mindenki, a cél nem a jólét volt, hanem az emberi munkaerő minél további életben tartása a minimumon. Az emberi létnek, életnek akkor és ott nem volt értéke.
Szerencséjére a háború véget ért és mindenkit bevagonoztak és elindították őket Magyarországra. A törött gerincével odasegítették a vagon ajtajához, ha pisilnie kellett, ha meg nagydolgát végezte, egy vederre ültették, és farkasszemet nézhetett az utazóközönséggel.
2 hétig tartott az út és élelem, víz nem volt náluk. Úgy élték túl, hogy ha néha megállt a szerelvény, akkor kiugráltak a vagonból és a szembe vágányon már ott volt az Oroszországnak szánt adomány, a búza és kukorica vagonokban.
Az ingjük gelebét szedték tele és azzal etették nagyapámat is. Két kézzel tömte magába a nyers búzát, kukoricát.

Emlékszem nagyanyámra is, amikor családi ünnepek alkalmával körbeültük az asztalt. Unokák izegtek-mozogtak a széken, leves, második, sütemény és nagyanyámat biztatták, hogy jöjjön mama üljön le és egyen maga is.
Mama csak sürgött-forgott és a végén összeöntötte, amit az unokák meghagytak, leült vele félre a sarokba és azt kanalazta. Azt hiszem sosem felejtették el a nélkülözés éveit, sosem láttam ételt, száraz kenyeret a szemétben, minden falatnak becsülete volt.

Fater közben megint csak magában morfondírozik…miközben én a csillagos eget bámulva elgondolkoztam a „több nap, mint kolbász” közmondás gyökereiről, addig Ő is elgondolkozott és keserűen megjegyzi: BAR listás vagyok.
Kezességet vállaltam, nem tudta fizetni és most elkelne egy kis pénz, de nem kapok hitelt, mert ráraktak a listára.

Ezzel kapcsolatban rögtön beugrott egy statisztikai összevetés:

Tíz év után ismét átlépte a 8 százalékot a munkanélküliségi ráta a KSH legfrissebb adatai szerint. Az állástalanok száma a tavaly november és idén január közötti időszakban 343 ezer volt...(index)

343.000 munkanélküli.
500.000 bar listás.
Mennyi, aki nincs regisztrálva a munkaügyi központnál?
Mennyi dolgozik feketén?
Mennyi köztisztviselő, közalkalmazott?
Mennyi nyugdíjas, rokkantnyugdíjas?
Mennyi gyermek, mennyi táppénzen, mennyi?

343.000 munkanélküli.
500.000 bar listás.

Ha a két adatot mixeljük, akkor? Minden hányadik család van milyen helyzetben?
Hány ismeretlenes egyetlen egyenlet?
Mit mondana öreganyám?
Na na fiam, több nap, mint kolbász!!!

Péld 17,18
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.


Túlvállalták magukat az emberek, nem kicsit, nagyon.
S miért?
Víz, villany, gáz, közös ktsg., nagyméretű lcd, utazás szigetre és nehogy már ne gurítsunk le pár sört, karácsonyi ajándék vásárlása extra tülekedéssel, autó, mert már a szomszéd is lecserélte, lakás 0 Ft kezdővel, új bútor, új élet, minden új, legyen másik.
S ha megcsörren a részletre vásárolt mindentudó mobilunk az egyedi csengőhanggal, akkor értetlenül állunk a mondat hallatán és vissza is kérdezünk…
Tessék?
Add el a lelked!

Mit kergetünk?
Ha van egy marék búzánk, van ruhánk, öltözetünk. Van hol álomra hajtani a fejünk, akkor boldog emberek lehetünk.

Hány család sorsát pecsételi meg az adósság és nyomja rá a bélyegét a mindennapokra?
Álmatlanul töltött éjszakák, forgolódás és éber pillanatok, amikor megoldást keresünk, és nem jön. Másnap sem jön, harmadnap sem, csak egy újabb csekk. Csekk hátán csekk, végül kikapcsolják, lefoglalják, bírósági úton elveszik vagy magunktól visszavisszük és legördül egy kő a sok közül.

Az adósság béklyó, főleg lelki. Az állandó nyomás egészségügyi problémákhoz vezet s csak később jövünk rá, hogy mibe is fogtunk, mit kergettünk.

Fene tudja miért, nekem szerencsém van. Ösztönösen tartózkodom a hitelektől és a nejem is. Soha nem vállalnánk be 10-20 éves futamidőre hitelt csak azért, hogy még a mai nap a számlámon tudhassak nagyobb mennyiségű pénzt és költekezhessek.
Nem vagyok jobb ember senkinél, sőt …
Csak szerencsém van, hogy kimaradunk ebből az össznépi őrületből.
Adósságot mi is generálunk, de annyit nem, hogy ránk dőljön a ház. Pont, mint fűszer az ételbe, nem sózzuk el, nem vállaljuk túl.
De ez tapasztalatra épül, évekkel ezelőtt mi is adósságspirálba kerültünk.
Nyomokban még mindig tartalmaz az életünk lelki terhet, mert emlékezünk.
Ahogy öreganyám a sarokban ülve az összeöntött maradék felett.

Tegnap beszéltem Jani bácsival a faluban, mondja hogy kint voltak a hegyen, mutat abba az irányba. Szőlőt metszeni, borsót ültetni, palántázni. Panaszkodik, hogy régen a hegyoldal virágoskert volt. Most meg merő dzsumbuj, nem műveli senki, alig van a földeknek gazdája.
Próbálom védeni a fiatalokat, hogy a sok munka mellett…
De elcsitít, hogy Ők is munka mellett művelték a földet, néha 2-3 kertet is, volt is krumpli, hagyma, paprika bőven.
De ezek? Mutat körbe a falun…
Miből fogják megvenni? Alig dolgozik valaki, nincs ezeknek munkájuk, legalább kertet művelnének, azt hiszik a diploma majd megtermi a kertben a krumplit.
A faluban kiöregedtek az emberek, nincs erejük megmászni a hegyet és földet művelni, a fiatalok meg nem hallgattak az intelmekre.
Másra figyelnek…
Pénzre van szüksége? Elromlott a tévéje, nem várt számla? Gyors kölcsön készpénzben!
Szabadfelhasználású, jövedelmen alapuló személyi hitelek, melyek mindenki számára elérhetőek. A személyi hitelek összege a jövedelem mértékétől függ, melyek 100.000.- forinttól 5.000.000.- forintig terjednek.

Itt a falvakban is vannak ingyenes újságok és zömében ilyen hirdetésekkel van tele, az állást kínál rovat pedig: Új hitel- és ingatlanközvetítő irodánk - vezetői ambíciókkal megáldott munkatársat keres hitel és pénzügyi tanácsadó munkakörbe. Az ideális jelölt rendelkezik…

Értem én, a reklámok tehetnek róla, mert azok is túlteljesítenek, nem veszik figyelembe, hogy mennyire terhelhető a lakosság, elkápráztatnak. Határ a csillagos ég, mindent megvehetsz még ma, fizetni ráérsz később, ha már ég a lábad alatt a talaj.

Apám azt mondja a Biblia idejét múlt, a mai ember már felvilágosult, nincs szüksége olyan könyvre, amit 2000 éve vagy még régebben írtak, a papok vegyék végre észre, hogy sokkal többet tudunk.


    Péld 20,16
Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

„talán még ezer év és felfedezünk idegen civilizációkat…”

Oda is kihelyezünk hiteleket biggrin_2.gif

Linkelt képLinkelt képLinkelt kép

Szólj hozzá!

Zvolenszki Pupák

2008.02.27. 14:50 guga

Zvolenszki Pupák

Történet szerint 2007 augusztusában, Bánkra költözésünk után egy reggel két kiscica ült álmosan a teraszon. A földön hagytam a szőnyeget, és ott éjszakáztak, a két fiam nagyon megörült nekik és azonnal gondozásba vették őket. Kaptak tejet, vajat, maradt másnapra is.
Az egyik cica az enyém lett és elneveztem Degesznek, mert falánk volt és szünet nélkül evett.
A másik a két gyereké lett és mindketten máshogy hívták, lévén két gazdája.
Kormos és szenecske, én is elneveztem, mert mindkét név bonyolultan hatott, egyszerűen csak nyikkancsnak neveztem, mert nem tudott nyávogni, csak nyikogni.

A két macska gyarapodott, egyre otthonosabbá vált számukra a terep, játszadoztak, és jókat nevettünk az esetlenségükön. Reggelente, ahogy vittem Benjamint óvodába, a két macska elkísért bennünket végig és megvártak az óvoda előtti fenyőfák tövében s együtt sétáltunk haza.
A történetnek akár szép vége is lehetne, de színre lépett Pupák és felborította a rendet.
Már harmadik alkalommal voltam szemtanúja autóból kirakott kutyáknak.
Sajnos csak messziről, így a rendszámot nem láthattam, a szemem amúgy sem a régi.
Az első rögtön szeptember elején volt, gombát szedni mentem Leventével a nagyobbik fiammal. Felsőpetény felé mentünk kerékpárral. Megszedtük magunkat laska gombával a hegyen és indultunk vissza. Megelőzött bennünket egy batár terepjáró, csili fekete.
Elhúzott és megállt az út szélén, lehúzódott. Kinyílt az anyós ülés felől az ajtó és sorjáztak ki a kutyák, mit kutyák? Egy borjú és a kicsinyei.
Csili terepjáró el, mi meg odaértünk a kutyák mellé.
Hatalmas testű, kivénhedt kutya a kicsinyeivel, úgy sípoltak, szűköltek, mint a gumikacsa a fürdőkádban. Az anyjuk remegő lábbal és mély barna szemmel nézett rám, szerintem tudta, hogy mi a szitu és rafkós gondolkodása volt, mert beljebb ment az erdőbe és onnan leste, hogy vajon elviszem a kicsiket és leveszem a terhet a válláról, vagy sorsukra hagyom?
A fiam nagyon kérlelt, hogy vigyük őket haza, csak egy telefont engedélyeztem a megmentésükre, a közelben lévő állatmenhely.
Gyerekkoromban három kutyám volt, a tanyánk 1km hosszú, volt hely bőven, soha nem láttak láncot. A kutya az hatalmas felelősség, főleg így, hogy kicsi, aranyos, édesded, de akkorára nő, mint egy hegyomlás. A kutyatartás nem játék, hogy ha meguntuk visszavisszük.
A kutya amellett, hogy társ és bizonyos dolgokban az ember segítségére van, számít a gazdájára, az emberre van utalva.

Második alkalommal egy agarat raktak ki a szemünk előtt. A hegyoldalban lassított egy autó, ajtón kitolták a kutyát és elszeleltek. A kutya az autó után futott és kiment a faluból, de másnap már láttam a falu utcáin, ahogy riadtan futkorászik fel s alá és minden kapunál megugatták az idegen kutyát.
A postás néni mondta, hogy egy nyugdíjas néninél kötött ki az agár.
Valamikor Január elején a mi utcánkban lassított egy autó, éppen a szemetet vittem ki.
Azt hittem házat néznek, mert sok az eladó. Ez amúgy is kieső terület, nem jár erre senki, feltűnő, ha bejön egy autós. A már megszokott módon jobb oldalt kilökték a kutyát és köd előttem.
Fekete valami iszkolt szélsebesen az autó nyomába, de nem tudta hogy esélytelen.
A fekete valami, amit a mai napig nem tudok fajtailag sehova besorolni, eltűnt.
Majd másnap reggel egy erdő mellett futottunk össze vele, ahogy élelmet kutatott minden szegletben. Aznap estefelé ért hozzánk a Jázmin utcába, ismerős terep, itt szabadultak meg tőle. A házunk előtt megállt, mert  kint voltunk az udvaron. A macskáknak állandóan kint van egy tálba csirkecsont, száraz eledel vagy más ételmaradék. A tálat kivittem neki, de elfutott és kicsit messzebb megállt, s félénken nézett vissza rám. Füttyögtem neki, de nem mozdult, inkább úgy tűnt hogy tovább megy, fél.
A tálat kint hagytam az utcán egy fa alatt és bevonultunk a lakásba. Az ablakból láttam, hogy nagyon óvatosan odament és mohón befalta mindet, még krákogott, köhögött is, mert annyira igyekezett minél többet magába dönteni.
Napról-napra lejátszódott az epizód, a gyerekek alig bírták megállni, hogy ne rohanjanak oda megsimogatni, de ha kimentünk az udvarra, akkor azonnal elszaladt a ház elől.
Eltelt kb. két hét és a kutya megszokta, hogy nálunk az utcán a fa alatt van élelem. Rendre megjelent, próbáltam hívogatni meg a tálat a kerítésünkhöz közel rakni, hogy hallja a házunkból kihallatszódó hangokat, de nem jártam sikerrel.
A kutya végtelenül bizalmatlan volt, a legkisebb közeledést is elutasította.
Egyik délután a kajás tálat beraktam a nyitott kapuba és úgy hagytam az ajtót, bementem a házba. Megállt az úton és figyelt, nem jött közelebb. Kimentem, mert tudtam, hogy éhes és eluntam, hogy nagyobb a félelme az éhségérzeténél.
Ahogy meglátott a farkát maga alá húzva elszaladt. Kiraktam neki a kaját a megszokott helyre és később megjelent.
Bentről néztem az ablak mögül, ahogy falta magába az ételt és egyszer csak megjött a fiam az iskolából. Megállt a kutyával szemben s már éppen ki akartam menni szólni, hogy jöjjön be, mert a kutya nem tud így enni, amikor…

Reklám há-há-há d3.gif

Guga számítástechnikai szerviz
2653 Bánk Jázmin u. 14.

http://www.guga.hu

- teljes körű szoftver és hardware karbantartás
- gépátépítés, fejlesztés, optimalizálás
- vírusirtás, adatmentés, biztonsági védelem kiépítése
- a bevizsgálás, hibafeltárás, tanácsadás ingyenes

- profi webtárhely, webhosting, domain regisztrálás
- weboldalak grafikai kivitelezése
- cégek, magánszemélyek arculattervezése
- promóciós dvd készítése, sokszorosítása

-info: Zvolenszki Zoltán guga kukac guga.hu 20/2313346

A fiam szótlanul állt a kutyával szemben, a fekete valami a fiamra emelte a szemét és bámulták egymást egy ideig. Én meg őket az ablak mögül. A fiam leguggolt és elkezdte hívogatni a kutyát, hogy pszipszipszipszi pszíííííííí. Tőlem tanulta, ez a jellegzetes kutyahívogatás apáról fiúra száll. Már nem emlékszem rá, hogy én mikor kezdtem el kutyát először így magamhoz csalogatni, hogy pszipszipszipszi pszíííííííí és főleg, hogy sikeres volt e a harmadik típusú találkozás, de…
A kutya meglóbálta a farkát vidáman és tett egy lépést a fiam felé, kicsit táncolt az első két lábával, erősen bizonytalan volt a dolgában, aztán lassú lépésekkel odasomfordált.

Nemrég volt az utcánkban egy zsemleszínű borjú, mármint termetre, mert amúgy kutya volt. A fiam szintén jött haza az iskolából és a házunk előtt találkoztak össze s a fiam megrémült a nagy kutyától. Az Istenek a fejükre estek c. filmből emlékeztem rá, hogy a hiénát a kisfiú úgy üldözte el, hogy a feje felé emelte a kezét s még valamit a kezébe vett, hogy minél magasabbnak tűnjön és ijeszgette a hiénát, az meg elszaladt.
Kiabáltam a fiamnak, hogy emeld a fejed fölé az iskolatáskád és ordíts. A kutya azonnal elrémült a fiamtól s a farkát maga alá húzva elszaladt, egyébként a szomszéd utcába való, biztos kiszökött.

Most viszont a fiam guggolt a földön, a kutyához lealacsonyodott, ezért lehetett bátorsága odamenni a fiamhoz. Megsimogatta hosszasan és a kutya egyre vidámabb lett. Körbeugrálta leventét és játszadoztak, nem mentem ki a 192cm-es magasságommal, mert félő volt, hogy újra elriad. Hagytam őket, hogy barátkozzanak meg és majd később meglátjuk mi lesz, ha a helyzet úgy kívánja meg kikúszok a házból végig a járdán a ház elé, hogy a kutyát megnyerjük magunknak s főleg a gyerekeknek.
Benjamin a kisebbik fiam is megjött az óvodából, nagy rajongás rögtön, hogy Pupák, Pupák, egyre csak ezt hajtogatták. A nejem bejött és mondta, hogy jééé a kutya nem szaladt el. Gyerekekkel bekeveredett az udvarra is és a fiam mondta, hogy Ő majd feltartja a kutyát, addig csukjam be a kaput. Kimentem, de a kutyának volt esze, ahogy meglátott kitépte magát a fiam kezeiből és eliszkolt messzire, aznap vissza sem jött.
A két fiam nagyon csalódott volt, hogy elment a Pupák. Mondtam nekik, hogy erőszakkal nem lehet itt tartani, eddig más volt a gazdája, fél még mindentől, azt sem tudja napok óta, hogy hol van, kilökték a megszokott környezetből és kell neki adni időt, hogy idekapjon.
Tudtam, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan, a kutya szeretne valahová kötődni, de lassan megy neki, bizalmatlan.
Másnap reggel kint volt a ház előtt és a fiamat lekísérte a buszhoz. Napközben nem tudom merre járt, de délután, iskola után együtt jöttek haza. A kutya továbbra sem jött be a kapun, tanulva a tegnapi esetből, de a ház előtt, ahol szabad volt számára a menekülési út, szívesen játszadozott a gyerekekkel.
Vittek neki finomságokat, csontokat és a kutya élvezte, hogy végre van kihez csaholni, velem szemben továbbra is távolságtartó volt. Aznap este nyitva hagytuk a kaput neki és egy kis helységben ételt és egy vastag pokrócot a földön. Ott aludt, reggel azonban, ahogy kiléptem az ajtón elszaladt messzire és onnan nézett vissza.
A fiamat elkísérte a buszhoz s délután ismét együtt játszadozva tértek haza, a kutya be is jött az udvarba, amíg a gyerekek kint voltak csaholt, viháncolt jókedvűen, utána lefeküdt a fa alá és lesett a nyitott kapu felé, hogy mikor jövök ki az ajtón.

Este tudtam, hogy ott alszik a pokrócon. Kiléptem a teraszra és rágyújtottam egy pipára. A kutya nesztelenül megjelent mellettem és megállt a lábam mellett, ugyanabba az irányba nézett, amerre én. Egy darabig álltunk egymás mellett szótlanul, féltem megmozdulni, nehogy az legyen, hogy nem vette észre, hogy itt állok, de ez hülyeség. A kutya érzékszervei fejlettebbek.
Lenéztem rá, de úgy hogy ne csapjak zajt s visszanézett rám, majd odabújt a cipőmhöz és a két lábával átölelte a lábamat.
Fene a sündörgődet te rossz dög, de azért megkönnyeztem a dolgot. Jó nagy marha vagy, már az első nap bejöhettél volna, erre itt majdnem két hétig szívatta magát, hiába, kutya élet.
A fiamat továbbra is lekísérte reggelente a buszhoz és utána délutánig eltűnt a faluban.
A délután játékkal telt és az éjjeleket már rendszeresen nálunk töltötte.

Ám volt egy aprócska probléma, mióta lett kutyánk, azóta nincs macskánk, egy se. Se Szénkefe vagy mi, se Degesz, nem mernek hazajönni a kutya miatt. Ételt adtam nekik továbbra is, de már kint az utcán a fa alatt, ott ahol eddig a Pupák evett és ha meglátott elszelelt.
Most szerepcsere, a macskák félénken belesnek a ház udvarára és ha meglátják Pupákot elszaladnak azonnal. Ez a 22-es csapdája, nem tudtam megoldást a problémára. Egyszer megfogtam a Szénkefét és elindultam a ház felé vele, de ahogy meglátta Pupák érdeklődő tekintetét és a megcsóvált farkát, belemart a kezembe és elinalt.

Fogalmam sincs, hogy miért nevezték el a gyerekek a kutyát Pupáknak, hülye egy név, de ez van.
Apósom is jót röhögött rajta, na mi van Pupák vagy mi és nevetett hosszan. Ismerősöknek nem is mondom meg a nevét, ha látok valakit az utcán, akkor csak annyit mondok, hogy gyere ide, nem szólítom a nevén, mert utána elég furán néznek rám. Szó, ami szó a két fiam nehéz helyzetbe hozott a névválasztással s ennek a súlyát Ők még nem érzékelik.
A kutya, mint ha pontosan tudná, hogy bizonyos dolgokkal szemben elvárásaim vannak, magától eleget tesz. A nejem eleinte fenntartásokkal fogadta a kutyát. El kell mennie a háztól, mert összeszarja az udvart, ja ja helyeseltem, majd meglátjuk. Szerencsére egy helyre jár a kert sarkába és a gyerekeknek is ki van adva az ukáz, hogy ott ne szaladgáljanak, majd én feltakarítom.
Na meg az éjjelek, attól féltem előre hogy gáz lesz. Néha hallom, hogy a faluban a kutyák órákig őrjöngnek és nem lehet leállítani őket, de mivel messze vannak nem érdekel.
Ez a Pupák azonban itt van, most már minden éjjel, de mint ha tudta volna, hogy baj lesz ha visong.
Csak egy aprót vakkant ha valaki elmegy a házunk előtt, semmi acsarkodás, pici jelzés és kussol be a helyére, azt még hallom, ahogy sziszlet a körme a beton, de utána simán visszaalszom.
Tényleg féltem tőle, hogy hajnalonta ki kell járnom torok elharapni és a nejemet nyugtatgatni, hogy semmi baj, reggel elintézem a sorsát vagy ilyesmi, abba bele sem mertem gondolni.

Hja a hógolyó, hógolyónak köszönhetően a macskáink felbátorodtak. Hógolyó a szomszéd néni macskája, aki egy héten egyszer jön ki. Rendszeresen itt hagyja a macskakaját, hogy etessem a cicát.
Hógolyó, mint ha tudná, hogy az ő porciója itt van elraktározva és az ő nekijje elvitathatatlan jussa, simán besétált az udvarra, nem zavarta a kutya. Pupák aprókat szűkölve, ugrásra készen figyelt és mikor látta, hogy kedvesen próbálok közelíteni a macskához, féltékenységi jelenetet rendezett és nekiesett Hógolyónak. A cica nem volt rest és fújtatva összekarmolta az orrát, a kutya visongva menekült és leült távolabb nyalogatni a sebét. Én csak ránéztem és megvontam a vállam tehetetlenül, hogy én ebbe nem szólhatok bele.
Onnantól a Hógolyót kénytelen volt megtűrni az udvaron, a mi macskáink meg érdeklődve figyeltek a bokrok alól, hogy mi lesz a fejlemény. Aztán óvatosan visszaszivárogtak, de ahogy megmozdult a Pupák már futottak is.
Tegnap aztán a Szénkefe megadta a módját, vittem ki a tálat a fa alá, köré sereglettek a macskák, a környéken több, mint 10db van és felváltva etetjük őket. A nyitott kapunk kirohant a Pupák és gondolta szétcsap a macskák között.
Balszerencséjére a Szénkefe végignézte, ahogy a Hógolyó lepofozta Pupákot és az ellesett fogásokat a gyakorlatban is alkalmazta. Porzott az út, úgy verekedtek és végül a kutya kikapott, szűkölve, sírva vonult el messzire egy fa alá és onnan sajnáltatta magát.

Benjamin egyszer csak a homlokához csapott és felkiáltott: Apa! Itt mindenki Zvolenszki, akkor a kutya is az, az Ő neve Zvolenszki Pupák.
Remek, micsoda felismerés, anyakönyveztetni fogjuk a kutyát. Egyel több Zvolenszki a planétán, már pont hiányzott d3.gif

Hogy mennyire fejlettek az érzékszervei a kutyának, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy este, csöndben állunk a teraszon ketten. Ez már menetrend. Én pöfékelek a pipával, ő figyel.
Bikkkk, vakkant egyet az út felé és én hiába kémlelek, nem látok semmit.
Majd eltelik 10 másodperc és valakik kézen fogva sétálnak a sötétben, csak a sziluettjüket látom, ahogy a félhomályban eltűnnek a fenyves felé, de nem hallottam az egészből semmit. Biztos gumitalpúba voltak, Pupákot azonban nem verik át pehhheheee.
Hja, nem tudom belőni a kutya fajtáját, kaukázusi terelő meg valami más keveréke lehet.
Persze ha kiderül, hogy Bullmasztiff és Yorksire terrier egyvelege, a kivívott pozícióján már mit sem változtat. Zvolenszki Pupák a család barátja, van neki helye.
Egyik reggel nem jött haza időben a busztól, elmaradt órákig. A nejem rendesen elkezdett aggódni, hogy hol lehet a Pupák, ha nem kerül elő Levente biztos szomorú lesz miatta, már úgy megszoktuk, hogy itt van, olyan családias kutya.
Már kirándulni is elvittük. Elterveztük a gyerekekkel, hogy a völgyben átkelünk a patakon és felmegyünk a hegyre. Pupák menet közben visszafordult és mikor megjöttünk csak a szemét emelte ránk a pokrócról, fel se kelt. Nem tudom korát pontosan, de a szemöldöke már őszül.

Egyébként rühellem azokat az embereket, akik kutyákról meg macskákról oldalakat tudnak teleírni d3.gif icon_ohmygod.gif

Linkelt kép

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus

Amíg a két kezem fel tudom emelni...

2008.02.22. 13:55 guga

Amíg a két kezem fel tudom emelni.

Linkelt kép

Apám szokta ezt mondogatni, sosem folytatja addig-gal, szerintem nem tud mit mondani utána. Apám nem hisz Istenben, Apám saját magában hisz és abban, hogy becsületes ember.
Abban hisz, hogy dolgozik, és nem vét a törvények ellen. Véleménye az van és hangot ad neki, de azt is csak úgy cserébe, mert ki válaszolna neki?

1967-óta dolgozik/dolgozott, mert idén 2008 január végén nyugdíjba vonult.
Neki volt még hova elvonulnia.
41 munkával eltöltött év.
3 házasság.
2 élettárs.
4 gyermek.
4 lakóház.
3 motor.
17 kerékpár.
Nadrág, cipő, ing? Az nem utolérhető, csak saccolható információ.
Leves, második, lecsókolbász, virsli, sör, feles (fogösszehúzó (sic.))
Levegővétel, szívdobbanás, sejtmegújulás, hajszál, köröm, szakáll, bajusz, széklet és vizelet, betegség, öröm, reggeli ébredés, éjjeli álmok, várakozás.
Emberek, akik köszöntötték, és akik nem.
Szerették, nem szerették.
Évek, lehulló falevelek, sok víz lefolyt a Dunán.
41 alkalommal kerülte meg a föld apámmal a napot, amíg dolgozott.
Onnan nézve a szabadság szobor, apám és egy hangya, ugyanolyan szorgos, s nem is látszik kisebbnek/nagyobbnak.
A szabadság szobor is mondja, hogy amíg a két kezem…
Apám!
Mindez a te kezed alá adatott, téged szolgált, éltedet, hogy minden nap kijelenthesd.
Amíg a két kezem.
És ha nem?
Statisztika vs. hit.

Faterral megvan az összhang, jókat marhulunk, sokat köszönhetek neki.
Mesélnék zip.* állományban, ami az összhangot (elfelejtettem mit akartam írni).

Részegen a hősök terén, felmásztunk a lovas szobrokra visítozni, és a rendőrök szedtek le bennünket, jókat vigyorogtunk utána.
Margit híd szerviz alagútjában a híd alatt, szintén garatra töltve, végig mentünk és leugrottunk, majdnem kitört a lába.
Megfürödtünk a városligeti csónakázó tóban, mondtam neki, korán van, még senki sem fürdik, de sokan szoktak. Aztán nagy vihánc és lubickolás, páran belógatták a lábukat, bemerészkedtek derékig. Csak utána mondtam el neki, hogy még soha senki sem fürdött ebben a tóban.

Ő szokta mondogatni, hogy „bazmeg ha veled együtt vagyok, mindig valami hülyeség lesz a vége” és vihog.
Utoljára?
Egy gipszkarton lapot cipeltünk át Rétságról Bánkra. Kocsma előtt letámasztottuk, feles, át a hegygerincen, közben sör és üvöltözés, hogy höhhhnyeee és visszhangzott a hegy.
Szóval fater haver, apa és fia viszony feloldódott, mint só a vízben, eltűnt.
Olyasmit is megoszt velem, amit én sosem osztanék meg vele, de ez aztán arra ösztönöz, hogy én is elmondjam neki. Szokta is mondogatni, hogy de hülye vagy te fiam, mással ezt nem tudnám megbeszélni.


Teret engedek neki. Tudja, ismeri a hitemet, gesztikulál hevesen, küzd.
Pedig nem erőltetem neki, hogy fater higgy Istenben, ez nem úgy megy.
Szerintem titkon olvassa a Bibliát, készül belőlem vagy ki tudja?
Kérdéseket tesz fel minden előzmény nélkül.
Olyanok, mint:

Mk 11,13
És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.

Ez neki paradoxon.
Jézus ezek után megátkozta a fügefát, hogy gyümölcs soha többé ne teremjen rajta.
Fater azt mondja, hogy ha nincs fügeérés ideje, akkor mit keres rajta, mi baja a fával?

A választ pontosan ismerem, elmondhatom, de nem fogja elhinni.
Ha el is hiszi, más kifogást keres, mert Isten szempontjából rossz irányba halad.
A mennyországba nem tudás alapján kerülünk, nem tudás alapján kapjuk a kegyelmet.
Szokta is mondani a lelkész, hogy kétféle ember tudakozódik Istenről, az egyik, aki a saját elméjét fényesíti és ravasz kérdéseket tesz fel, hogy fogást találjon s elégtételt kapjon.
A másik, akit Isten készített elő, olyan, mint a szivacs.
Fater is szivacs, de más szempontból. Jót lehet vele sörözni, és én ezt is becsülöm benne. Kevés apa-fiú viszony olyan, mint a mienk.

Fater ügyeskezű ember, asztalos, de hentesnek adták az elején. Két évig tanult hentesnek, tévedés volt. Reggelente, ahogy járt csülökre kelni, az asztalos műhelyből kiáradó faforgács édeskés illata elvarázsolta.
1967-ben születtem, abban az évben, mikor fater a gyulai fa és fémbútor ipari szövetkezetnél elhelyezkedett. Szorgos, becsületes, pontos munkát végzett.
Egy ledolgozott élet.

2008.02.21. 18. 00. Nokia 3310 vs. Nokia 5110

-Höhhhnyeee fater! Na mi a hányás, jössz szombaton?

-Hááát, remélem nem lesz sztrájk, akkor megyek. Meg kéne pénzt kölcsönkérnem, mert nincs egy vasam sem. Vigyek pillanatszorítót?

-Nem hiszem, hogy szükség lesz rá, dekopír fűrészhez hozzál fűrészlapot, meg fúrószárakat, a többi megvan.

-Van halam, egy nagy harcsa, meg csuka, vigyek?

-Nem fog megromlani, mire Bánkra érsz vele?

-Fenéket, majd visszafagyasztjuk, szombaton meg beleöljük a bográcsba.

-Hozzad fater, úgy is rég ettem halászlevet.

Linkelt kép

A többi nem lényeges. Sőt az egész beszélgetés semmitmondó kívülállók számára, de ez a „nincs pénzem”...

Békés megye, viharsarok, egyik legrosszabbul fizető megye. 40 éves törzsgárda tagságra fizettek neki 30 ezer forintot. Érted, Tocsik ennyiért még fingana se.
Engem baromira zavar, hogy ennyi ledolgozott év után nincs pénze vonatra, sörre, vagy hogy vegyen valami apróságot az unokáknak.
Pedig fater aztán nem az az ember volt, aki lógott volna életében. Még az ebédidőt is pontosan betartotta, percre.
Nem tudom pontosan mennyi nyögdíjat kap, sosem kérdeztem tőle, az biztos, hogy megtakarítása egy szál se. Lakótelepi lakás, átlagos rezsivel.

Valami nagyon el van baszva ebben az országban.

A napokban beszéltem vele telefonon és panaszkodott. Sérelmezte, hogy nem búcsúztatták el a munkahelyén, mikor nyugdíjba vonult, hogy az a pénz, amit kap nem elég semmire. Az egész beszélgetésből nekem az jött le, hogy fater elvesztette a becsületes munkába vetett hitét, a két kezébe vetett hitét.
Nincs mit átadnia az utókornak, nem tud mivel biztatni.
Szívesen visszamenne az időbe, magára húzná a rezsim takaróját, amely jótékonyan feledtette az emberekkel az idő múlását. Volt a közösségnek tartása, az embernek becsülete. Egy kétkezi munkásnak szava volt, gerince, volt hová tartozni.
A széthullott rendszer áldozata, felelősök nélkül, az egyén megszeppenve áll, ahol eddig a szónok, ott most csak egy emlékmű áll.
Nincsenek kiskapuk.

Mi a megoldás? Újságba szokott küldeni sms-t, megjelenik, aztán elküldik melegebb éghajlatra azok, akik a valakik, akikről minden lepereg, semminek nincs súlya.
Ha utcára „menne” akkor meg huggyos csőcselék.

Hát ennyi.

Maradunk Bánknál, egy kis kölcsönkért pénznél, néhány sörnél és vagyunk egymásnak.
Fater szombaton jön, ha nincs sztrájk. Fényképeket fogunk nézegetni, zenéket, nosztalgiázunk, ordítani fog a hangfalból a párttal a néppel.
Én megadom neki, ami kell.
Egymás térdét fogjuk csapkodni, könnyesre visongjuk a délutánt és este ha elé rakok egy üveg sört már visszavonulót fúj. Köszi elég volt, tudom hol a határ.

Ha valaki tudja, hol a határ, hát apám biztosan, sosem lépte át.
Pedig azt hiszi szent Ferenc már mondta: el lehet innen menni.

Kérem alássan, maradnánk. Megvárjuk a végét, akár féllábon is.
Onnan nézve úgy festhet csak teszt, józansági teszt, menjen végig a vonalon.
Vége?

Linkelt kép

1978. 05. 01.

Ziffjúságg, tárárárá ziffjusságg, prrrrrrrrr, dmmm, prrrrrrrrr a ziffjusságg.
Egy a jelszónk: a béke, harcba, boldog jövőért megyünk. Egy nagy cél érdekében, Tör előre ifjú seregünk.

Apám büszkén terelget zászlók és jelmondatok közt, tenyereseket kapok, hogy csapd bele kisbuzgár. Akik felvonulás után hazamentek, azok nekem adták a virsli jegyet, apám meg megkapta a sörjegyet. Összeszedtük az üres üvegeket a majálison és csattogó lepkét vettünk az árusnál.

2008.02.21.

Fater ez nem jött össze, két életed meg nincs, most mi legyen?
Lopjak én helyetted, hazudjak én helyetted, hogy mindent helyrehozzak?
Szabad madár, fénylő fogsor és széles mosoly, kérem az állami csöcsnek vége.
Elapadt a tej, a szopatni való meg sok.

N/A, akkor megmondom én a frankót.
Azt szeretem a történelemben, hogy a bili ha megtelik kiborul.
Oszt lehet megenni, amit főztünk.
Lehet nekünk E.Ü hercegnőnk felhúzott szemöldökkel, hogy tessék átlátni ha hülyék, miért nem értik, hogy maguknak ez jó?
Karddal vagy hüvellyel tetszik vonulni?
Kézcsók, bunkók vagyunk tudja, nem a jóhoz szoktunk, hanem a becsülethez.
Vége?

1978. 05. 01.

Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám, ajkáról ki sem fogy a nóta. Ha tábort üt valahol, sok kis pajtás így dalol, fújja estig kora reggel óta. …

2008.02.21.

Oly vidám az élet, már várom a szombatot. Fater első körben kidühöngi magát, nagy szocista volt (eddig) de saját bőr alapján azt mondja égjenek, megérdemlik.
Benne van a levegőben.
Szombaton bontunk néhány sört, a negyedik után vihogunk és oldalba pisáljuk a szomszéd bokrát. Közben ropog a tűz, esetlenül keverem a halászlét, fater monologizál, azt mondja tudja, hogy igaza van.
A hatodik környékén szoktunk elfelejtkezni a búról és nekiereszkedni a világnak.
Előre tudom, hogy höhhhnyééézni fog a hegyekben, belekiabálja a fenyőerdőbe, hogy faaaaaaaaaaaaaaaaaaaszoooooooooommmmmmmmmmmm.

Aztán ennyiben maradtunk, ne legyél már olyan éhes kismadár.

Ézs 3,1
Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!

Linkelt kép
 

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus

A világgá ment ember

2008.02.19. 14:45 guga

A világgá ment ember

Linkelt kép

Cseng a telefonom, tölteni kéne, félő, hogy beszélgetés közben fog lemerülni.
A Nokia 3310 régi telefon, az akkuja is gyenge, beszélgetés előtt a töltőbe dugom.

-Tessék guga...
-Halló...ki, guga? Én a számítástechnikát keresem...
-Az vagyok, miben segíthetek?
-Az egyik gépünkkel probléma van a panzióban, kitudna jönni megnézni?
-Igen, kb. Egy óra múlva tudok indulni, megfelel?
-Jó lesz, remek, akkor várom.
-Kézcsók, kit keressek?
-Fodornét, a személyzetist.

Egy óra alatt az asztalon lévő gépet nem tudom befejezni, a fontosabb elemeket elvégzem, a többit majd utána.
Tiszta zoknit vettem, nem szeretek idegen helyre szöszös zoknival menni, a cipőt mindig leveszem, hiába mondják, hogy hagyja csak nem kell. Hozzánk sem lehet bejönni cipővel. Egy gyors orrfújás, ne kelljen munka közben szipogni a tokmánnyal. Ellenőrzöm a szerviz táska tartalmát, a csavarhúzó majdnem kimaradt. Sose találom, 10 éve dolgozom vele, szinte már a társam, de mindig elbújik valami szegletbe, most is egy alaplap alatt szundikált.

Jó napot! Fodornét keresem, a személyzetist. Megálltam a recepció előtt félszegen, a hölgy kedves, mosolygós alkat. Azonnal jön, s megnyomott egy gombot.
Bal oldalt egy vastag függöny mögül zajt hallottam, ajtó, a függönyt egy kéz, majd megjelenik a hölgy is.
-Üdvözlöm, Zoltán vagyok, kézfogás.
-Jó napot! Fodorné vagyok, Eszter...jöjjön velem, mutatom.

Térbeli tájékozódásban gyakorlott vagyok. Ha bemegyek egy épületbe, mindig tudom hol a kijárat. Akármerre fordulok lépcsőkön, vagy szobákban, pontosan érzékelem, hogy a bejárati pont merre van, melyik oldalra esik, de most valami nem stimmelt. Határozottan éreztem, hogy nem létező irányba tartunk, erre nem lehet...
Lementünk egy lépcsőn az alsó szintre és egy hosszú folyosó.

-Bocsánat, de ez a folyosó...olyan, mint ha a tó felé menne, a tó alá.
-Így is van, a panzió ezen része nem publikus, csak a személyzet használja, ezért nem tud róla.

Hirtelen furcsa érzésem támadt, nem is tudtam mit kérdezzek vagy mondjak, csöndben haladtam mögötte.
Egy üvegajtóhoz értünk, kitárta. Kis előtér fehér szekrényekkel.
-Levegyem itt a cipőmet vagy...?
-Nem kell...itt egy védőpapucs, húzza a cipőjére. A táskáját hagyja itt egy szekrényben...
-De hát, ebben vannak a szerszámaim...
-Nem lesz rá szüksége, kap bent másikat.

Kiszolgáltatottnak éreztem magam, idegen hely, azt sem tudom melyik irányban vagyok, ha hirtelen wécéznem kell, nem tudok merre indulni. A szerszámaim, az egyetlenviszonyítási pont, most egy szekrényben, pedig a csavarhúzó nyele olyan megnyugtató érzést kelt bennem ha a kezembe fogom, szinte magától felderíti a hibát.
A másik ajtó is üvegből volt, de nagyon vastag, merev, fekete üvegből. Lassan szétnyílt és hideg levegő csapta meg az arcomat.

-Kicsit fázni fog, amíg át nem érünk a gépterembe.

Szótlanul lépdeltem mögötte, súrlódott a puha gumialjzaton a védőpapucs, mint ha műteni indulnék. Valahonnan halka ária szólt, magas női hang. Nem szeretem az operákat, elviselhetetlen ordibálós műfaj, de ez valahogy jóleső érzéssel töltött el, egy halk gitárszóló kísérte és konga...

-Ne higgyen az érzékszerveinek Zoltán! Nem szól semmilyen zene, amit hall, azt belül hallja.
-Ööö hát, honnan tudja mire gondoltam?
-Itt mindenki ugyanarra gondol...

Megint vastag üveg ajtó, áthatolhatatlan, fekete, sima, rideg, a sarkai élesek, nem szeretnék véletlenül nekiesni. Megbotlani és kettéhasítaná a koponyámat, olyan rémisztő éle van.

A zenét továbbra is hallottam, már nem tudtam honnan jön. A levegő melegebb volt, a padló ugyanaz a gumi, ami kemény, mégis puha, sárgás szürke, mint a homok.
Rengeteg gép, rengeteg cső, kábel, gyér világítás, egyenletes ventillátor zaj, rengeteg ventillátor. Atya ég, milyen gépek ezek? Utoljára egy bank szervertermében láttam hasonló méreteket, de ez mindent felülmúlt.

-Ööü bocsánat, maguk mivel foglalkoznak? Minek egy panziónak ennyi és ekkora gép?
-Ha hiszi, ha nem a vendéglátásnak szerves részét képezi, csak még nincs engedélyezve, a bürokrácia malmai lassan őrölnek. Meg őszintén megvallva nem is nagyon tudnak mit kezdeni vele, nincs rá megfelelő szabályozás.
-S hol, mi a probléma? Nem biztos, hogy tudok segíteni, sosem láttam még ilyen gépeket.
-Igazság szerint senki sem tud segíteni, de valakinek muszáj. Aki megalkotta ezt a berendezést, egy héttel ezelőtt meghalt. Itt élt a szomszéd faluban visszavonultan. Minden napját itt töltötte, ebben a teremben és tökéletesítette a találmányát. Féltünk is tőle, hogy nincs neki társa, nincs aki átvegye tőle a munkát. Hajthatatlan volt, nem bízott meg senkiben, s most tessék, itt a baj.
-A kezelő személyzet kevés, mind nő és csak bizonyos feladatokat tudnak ellátni, a gép felépítését nem ismerik, az előforduló hibákat nem tudják megoldani.
-Jöjjön Zoltán, itt egy részegység, ami nem működik, a szolgáltatása leállt.

Fekete doboz, mint ha fémből lenne de a borítása az meghatározhatatlan, mint a bőr, mint ha élne, meleg.

-Igen, jól gondolja, nem csak gép, biometrikus energiával táplálkozik.
Bent, ahol a ...hát nem is tudok mit mondani. Ez nem is számítógép, ide nem én kellek, hanem valami professzor vagy mi. Mi ennek a hibája, hogyan nem működik a mi? Azt se tudom mit keressek. Soha nem láttam még ilyet, nincs alaplap meg processzor, nincs memória. Vagy is biztos van, de melyik mi?
Középen egy sárgás massza, csillog a felszíne és változik az alakja. Körülötte zselégolyók? Cukrász kell ide, röhögtem magamban...

-Tudja Zoltán a gépek érzik, hogy mi jár a fejében, érzik, hogy fél és védekezik. Nem kell félnie, az, hogy nem látott még ilyet nem jelent semmit. A gép saját maga fog segíteni a javításban.
-Elmondom mi ez az egész. Egy biometrikus energián alapuló utazási iroda.
Felvesz egy ruhát, olyasmi, mint a búvároké. Jár hozzá egy sisak, bemegy a biometria terembe, a rendszer nem csak a fizikai adottságait azonosítja, hanem a lelkieket is. Van egy menürendszer, amiből választhat, egyelőre még csak négy féle helyszín adott. Tengerparti szálloda, kastély, koncert stadionban, választható zenekarral és Bánk, maga a falu. Felveszi a sisakot és utazhat, élvezheti az úszást, az ételeket az éttermekben, az italokat, teniszezhet, ejtőernyőzhet, vagy, amit szeretne. Észre sem veszi azt a pici, zavaró különbséget, hogy nem ott van.
A napfény, a hűsítő szél, a hangok, a tapintása a tárgyaknak mind valós érzetet keltenek. Az ízeket is tudjuk szimulálni a sisakon keresztül, egy pótnyelv tapad a nyelvéhez és biometrikus energiával stimulálja az előre legyártott ízeket.

-S mi a hiba, mi történt?

Mindegyik blokk más érzetekért felelős. A testére felvett ruhában sok idegvégződés található, amely a vendég idegpályáihoz kapcsolódik, a talp érzetei valamiért kikapcsoltak. Nem jut át az inger a ruhába, egy gép megállt.

Lehajoltam a berendezéshez és próbáltam valami olyasmit keresni, amit ismerek vagy következtetni tudok rá, hogy mi. Egyedül a ventillátort ismertem fel, az előlapon szenzorok, bőrszenzorok vagy mi? Hol lehet ezt szétszedni vagy diagnosztizálni? Hogy, hol van ez elkezdve?

-Hogy lehet ezt a masinát bekapcsolni?
-Nem lehet, próbáltuk, de nem indul, áram alatt van, de nem reagál.
-Van itt egy szervizes doboz, azokkal, ami kell a gépekhez.

Egy kesztyűt találtam a dobozban csak. Latex vagy mi, az ujjaiból vezetékek csatlakoztak egy öntapadó valamihez, megtaláltam a gép elején, hogy hova kell illeszteni.
Utoljára akkor éreztem magam ilyen szorult helyzetben, mikor bejött a pincénkbe egy rendőr, akinek elromlott 3db számítógépe. Azt hitte számítástechnikai szervizt üzemeltetek és vörösen izzadva a dühtől, kérlelt, hogy azonnal segítsek rajta, a gyerekei tönkretették otthon a gépeket, nem tud dolgozni és nagyon sürgős lenne.
Nem mertem megmondani, hogy soha életemben nem láttam még szétszedett számítógépet, azt sem tudom melyik alkatrésze mi.
Egész éjjel a telefonon lógtam, egy barátomat hívogattam, akinek volt számítógépe. Másnapra sikerült megoldani, persze egyetlen alkatrész sem került vissza az eredeti helyére, de 3db működő gépet adtam át.

Tanácstalan voltam, felhúztam a kesztyűt és a gép elejéhez csatlakoztattam.
A mutató ujjam előtt megjelent valami, egy puha... nem láttam de éreztem, hogy ott van, érdekes érzés volt. Mint, amikor magamban elképzelem, hogy milyen az érintése egy tölcséres fagyinak, a puha tölcsér anyag, a fagyi súlyával és a hőmérséklete a tölcsér falán belül. Nem fogom a fagyit a kezembe, de pontosan érzem, még az illatát is, vanília, aztán citrom és eper. Ha megettem megyek másikért, még egy adagért, egy sosem elég. Málnát is kérek és sztracsatellát meg megint vaníliát és nagy darabokban nyalom le a nyelvemmel, mohón. Nem szeretem elaprózni, megyek a harmadik adagért, Gyulán vagyok a Szikes fagyizójában, nyár, a cseresznyefán verebek rikácsolnak, megy a hűtőgép ventillátora belül és áramlik ki a hűs levegő, gyerekek állnak sorba a pult előtt. A fagylaltos fedél és kanál csörgése, csak kérek még egy három gömböst. A csokit is megkóstolom...

-Hahó, fiatalember!

-Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, Fodorné veregette meg a vállamat.

-Látom nagyon jól elkommunikál a géppel, jó teszt alany válna magából, az érzékei különösen fejlettek, ezt a gép is érzi és akadálymentesen stimulálja az érzékszerveit.

-Én csak elgondolkodtam azon, hogy mit érzek a kesztyűben...

-Képzelje el milyen, ha a ruhát magára ölti. Ha sikerül megtalálnia a hibát, akkor kipróbálhatja.

Leültem egy székre és hagytam, hogy a gép stimulálja az ujjaimat. Belül a sárgás massza megremegett néha, a felszínén csillogó nyálka néha elhomályosodott, a körülötte lévő nemtudom mik és a színük is változott élénkebbre, mint ha lélegezne és egy bizonyos csoportjuk bepirosodott, mint a horzsolás a bőrön.
Olyan, elesek, a térdemet lehorzsolja a salak, egy teniszpályán vagyok, hirtelen odakapok, szorítom, fáj, aztán odasántikálok a nyomós kút alá, folyatom rá a hideg vizet, csíp, hozzá érni sem merek, a véres víz folyik le a bokámig. A cipőt elfelejtettem levenni, már mindegy, hazáig megszárad. A nap vakítóan sütött, eszembe jutott nagyanyám. Mit fog szólni ha meglátja a térdem? Már megint plezúros lettél fiam, az anyád mindenit, hogy nem tudsz magadra vigyázni. Na mutasd csak.
Add csak ide, az ujját megnyálazva dörzsöli a sebet, hjááájj mindig az a baj, mert állandóan szaladgálsz, mikor jön meg már az eszed hee???
Beszórta sebhintőporral és tett rá gézt meg vastag barna sebragasztót.
Na eriggy innen, ne is lássalak!!

...Már értem, akaratom ellenére a gépet meggyógyítottam, a sárgás massza áttetszővé vált és belül halvány fény kezdett dolgozni. A körülötte lévő kisebb alkatrészek is egyenletesen rezegtek, a ventillátor elindult és ...

-Elnézést! Eszter! Azt hiszem valami történt, valamit csináltam csak nem tudom hogy.

-Mondtam magának Zoltán, hogy nem kell félni, a gép segítségére lesz. Csak a megfelelő ember kell hozzá, akinek tudja használni a biometrikus energiáit és tud vele kommunikálni.
-Jöjjön ellenőrízzük le, hogy megfelelően működik e a talp rész.

Egy vastag, fekete búvárruha szerűség és egy sisak volt a terem közepén a földön.
A falak vastag gumiból, bőrből talán? Mindent ugyanaz az anyag borított. Egy félreeső helységben meztelenre vetkőztem és belebújtam a ruhába. Ezernyi pióca tapadt a bőrömre, langyos, iszamós, akár a felmelegített étolaj.
A ruha zippzárja is furcsa volt, a két szél ahogy összehúztam, egymásba nőtt és légmentesen lezárt.
Majdnem azt írtam, hogy hermetikusan, de ezt a szót a feleségem rühelli. Hírekben szokták mondani, hogy a rendőrség a területet hermetikusan lezárta. Ilyenkor megjegyzi gúnyosan, hogy akkor nyilván mindenki megfullad he-he.

A sisakot felvettem és megjelent előttem egy holografikus menü.

ENTER

Űűű ez aztán a gép, milyen szoftver megy ezen, biztos nem Windows pehhheheee, vagytok azzal a Vistával.
Négy felirat volt fából, csak meg kellett érinteni.
Tengerparti hotel, Kastély, Stadion, Bánk.
Alul egy kis, piros felirat villogott neonból: HELP.

Azt érintettem meg elsőnek, jobb tudni, hogy mi a leosztás, mert itt nincs billentyűzet.
Eszter hangja szólalt meg, hogy ha menet közben kérdésem lenne, akkor minden helyszínen találok HELP funkciót, csak elrejtve, hogy ne legyen zavaró. A hotelszobában pl. A tévé mögött van, ha a tengerpartra megy. Személyzettel, vagy személyzet nélkül megy? A kastélyban vannak mesteremberek, szakácsok, inasok.

Azt hiszem egyedül mennék, egyelőre csak körülnéznék.

Megérintettem a tengerpart feliratot. Régen apám ilyen vastag fákból építette a teheneknek a karámot, sokat kellett odahordanom, Ő a lyukakat ásta és vastag ácskapcsokkal fogatta össze.

Fenyőfák alatt álltam, hűs szellő, verőfényes napsütés, egy hatalmas vörös macska szaladt át előttem és eltűnt a bokrok között. Szoknom kellett a fényt és az érzeteket. Éreztem a lábamon is a szelet, a lábamon bőr szandál és alatta homok. Éreztem, ahogy belesüllyedt a talpam a homokba és befolyt a lábujjaim közé. Kiráztam a homokot és kiléptem a fák közül.
Hol lehet a HELP gomb? Ha beszélek nem hallják? Hahó? Néma csend, a tengerpart 100 méterre, a móló mellett vitorlás, szomorúan hat így, hogy nincs itt senki.
A szálloda hátsó bejáratánál voltam, a személyzeti részen, kukák és orrfacsaró illat, a hőségben a hulladék megerjedt, ételmaradékok, üdítős palackok.
Akaratlanul is felnyitottam a kuka fedelét, ilyen vagyok. Nem tudom más mit tenne itt hasonló szituációban vagy hova menne.
Én az utcán is automatikusan odafordulok ha ház elé kirakott lomot látok és a szememmel átvizsgálom. Megfigyeltem már, hogy megyek kerékpáron és elég egy kuka mellett kiborult szatyor, odafordulok, az agyammal lefényképezem.

A kukában spagetti maradékok voltak felül és műanyag flakonok kandikáltak ki belőle. Beléptem a hátsó bejáraton, kopottas falak, lehetett látni, hogy minden nap áruszállításra használják a folyosót. A falon a kocsi magasságában csíkok, az áruhordó kocsi zöld lehet, megfogta a falat ahol hozzáért. Lépcsőforduló, egy fel, egy le az alagsorba.
Felmenjek, már egy lépcsőfokot megtettem, a kezem a korláton, de aztán megáltam, lentről zajt hallottam.
Azt mondták egyedül vagyok.
Fent a szobákban mit csinálhatnék? Kutatni a szekrényekbe a vendégek holmijai közt, tévézni, de azt otthon is lehet. A hűtőből meginni a kis üveges piákat.
Milyen érzés lehet az alkohol stimulálva? Na és a drog? Milyen a szex?
Itt minden valós, bármit megtehetek.
Egy faliszekrényben villanyóra, főkapcsoló és zseblámpa.
Lehúztam a főkapcsolót és felkapcsoltam a zseblámpát. Közben az alagsorból kiabálás hallatszott. Naaaaaaaaaaaaaa, valakiiiiiiiiii. Elment az áram hahóóóóóóóóó.
Lementem a lépcsőn és a sötétben egy konyhát találtam, fehér kötényes asszonyok pucolták a répát, krumplit, főztek, mosogattak.
Maga mit keres itt lent? Ide csak a személyzet jöhet le!
Vajon hallják ha mondok nekik valamit?
Bocsánat... maguk, hogyan kerültek ide? Azt mondták csak egyedül leszek.
Ez az alagsorra nem vonatkozik, minden program alagsorában a kezelőszemélyzet van. A hölgy mögött a falon ott villogott pirosan a HELP.
Megérintettem...Eszter hangját hallottam távolról, mit szeretne?
Hogy jutok innen ki?
Vegye le a sisakot!

A terem másik végében találtam magam, közvetlenül a fal mellett. Eszter bejött a terembe és pajkosan nevetett.
-Na ugye, én megmondtam, hogy jó lesz.
-Egyelőre még kísérleti fázisban vagyunk, amíg tart az engedélyezés, addig ez a szolgáltatása a panziónknak nem nyilvános. Szemben van a Tó Wellness Hotel, valahogy felül szeretnénk kerekedni rajtuk. Felkapott hely, nagyon megy nekik, de ha sikerül vízre bocsátani a mi hajónkat, akkor simán lepipáljuk Őket.

Elfelejtettem szólni, hogy az alagsorba ha lehet ne menjen le, mert mindegyik szoftverben a lányaink teljesítenek szolgálatot az adott helyszínnek megfelelően.
Hja, és ruhából van gyerekméret is, ha gondolja jöjjön vissza a feleségével és a gyerekekkel, menjenek egyet fürdeni a tengerpartra, élvezzék a nyarat, búvárkodjanak, nagyon szép helyszíneket fejlesztettünk ki.
Vagy ha egy lovagkori, fejedelmi vacsorát, ökörsütést szeretnének...hmm?

-Kipróbálhatnám Bánkot? Milyen a falu a szoftveren belül?

-Emberek nincsenek és csak bizonyos épületekbe lehet bemenni, aminek a fejlesztők ismerik a pontos tervrajzát. Emberek sehol, csak a templomban van a lelkész, de vele sem lehet beszélni. Az oltár előtt áll és Bibliát olvas.
Elsétálhat egészen Rétságig, a program ennyit enged. A faluban a kapukon belül nem tud menni, de amúgy pontos másolata a házaknak, a színek az illatok, minden. Csak sétálni lehet egyelőre benne.

Felvettem a sisakot és megint a menürendszer előtt találtam magam. Megérintettem a HELP funkciót és megszólalt Eszter. Igen?
Hol találom az alagsort, azaz hol ne menjek le?

-A Harcsa kocsmához vezető lépcső alatt, ha nem akar a lányokkal találkozni, akkor ott ne menjen le. Máshol meg úgysem tud...

A Bánk táblánál találtam magam, szép idő, napsütés, még az útszéli gaz is ugyanolyan, átsétáltam a hídon, hátranéztem nem jön e autó, de csend volt mindenhol. Elmentem a fából épített rusztikus buszmegálló mellett, foszladozó plakátok. Erről jut eszembe, mióta tervezem, hogy kirakok én is egyet, hogy tudjanak róla a helyiek, itt vagyok helyben, számítástechnikai szerviz.
A nejem már meg is tervezte a plakátot, meg ki is nyomtatott párat, csak mindig elfelejtem kiragasztani. Az iwiw-en bejelöltem minden bánkit, aki regisztrált, ha probléma van megtalálnak onnan. De ha rossz a gépe, akkor az internetre sem tud felmenni he-he...?!? Na igen, erre volna a plakát, de meg is jegyezhetik fejből, Jázmin u. 14.
A tó utcán sétálok tovább, balra a Tengerszem fogadó, micsoda jó kaják vannak. Eddig kétszer voltam a családdal, Jókai bableves hmm. A zsebemre nézve sem sújtó légnyomás. Vendégek jönnek, van hova leszaladni gyorsan, nem tolakodóak, kellemes hely. Velem van a baj, utoljára annyit ettem, hogy alig bírtam felállni, levegőt is nehezen vettem. Na igen, az ágy. Az hiányzik az étteremből. Gyerekek imádták, hogy a patak ott fut az ablak alatt.

Hjéé, itt az óvoda, a kis utca. Csak Benjamin hívja kis utcának. Amúgy nem is utca, csak egy patakmeder kirakva járdalapokkal. Ezt használjuk, ha jövünk le a hegyről, mert közelebb. A házunktól az óvoda kb. 300m.
Automatikusan hazafelé vettem az irányt, bal oldalt egy kutyának kéne lenni, ha viszem a gyereket, mindig odajön vidáman csaholni. Én meg gúnyolódom rajta, hogy jól van cicus, tanulsz dorombolni?

Basszusgitár hangja egy melléképületből. Valaki tanul, lassan, lépkedve, hangról-hangra, de pontosan játszik. Szép hangja van, öblös. Közelebb megyek, mert azt mondták nincs itt senki. A basszusgitár hangja kezd szétesni, az ütemek szétcsúsznak, csak a mély morózus hang. Eöffff, eöffföööö és egy elnyúló, hosszú morgás.
Atyaég, ez nem basszusgitár, ez egy disznó, disznóröfögés az ólban, csak eleinte olyan ritmikusan röfögött, hogy megtévesztett.
A disznó játékosan érdeklődve nézett felém, a füleit hátracsapta, a kunkori farka izgett-mozgott és adta alám a ritmust továbbra is. Eöfff-öfffffffff.

Azt hiszem jobb ha hazamegyek, mára ennyi elég Bánkból biggrin_2.gif

Levettem a sisakot.

Szólj hozzá! · 2 trackback

Címkék: gugaizmus

Rögtön jövök

2008.02.17. 09:28 guga

Bővebben: link

Mi történt?

Valaki elugrott egy pár percre talán levelet feladni, nadrágot váltani, kutyát sétáltatni, ellenőrizni a gázt, a kocsi ajtajait s a riasztót, vagy csak egyszerűen ebéd után levegőzni kívánt egyet és ejtőzni az árnyékos padon, közben szemlélődni. Kirakta az ajtóra, az erre az esetre szabványosított üzenetét, miszerint ''Rögtön jövök!''. Mert így tervezte, negyedórát szánt erre a kis kiruccanásra.

De valaki beleköpött a levesébe :DDD 

Egy olyan, aki távozta után 10 perccel érkezett meg a helyszínre és felfogta az üzenetet, hogy kicsit várnia kell, eleget tett a kérésnek, de egy bizonyos idő után egyik lábáról a másikra állva nekiállt cziccegni és a fejét csóválta, majd minimális hergelési idő után egy basszameggal továbbállt, és bosszúságát magában hordozta a következő nap is, mikor arra járt és sietett a buszhoz. Az üzenet még továbbra is ott állt és közvetített, hogy légy türelmes ''Rögtön Jövök!''...enpera.

Emberünk napokig szemlélte ezt, közértbe menvén, az újságoshoz leszaladva, hideg sör után koslatva, a busz után futva, mindennap egy pillanatra felvillant az üzenet számára. S minden nap, amikor ránézett, egy pillanatra eszébe juttatta a bosszúságát, hogy legalább egy negyedórát ácsorgott a bejárat előtt, engedelmeskedve s fejet hajtva eme üzenet előtt...............


A pszichikai kutatóintézet munkatársai lassan haladva lépkedtek a lakótelepi panelépületek tövében. Alaposan szemügyre vették a lépcsőházakat és kereszteződéseket.

Keresték a legforgalmasabb helyet, ahol a legtöbb ember áthalad. Kutatásuk célja az ember türelmi határának a feltérképezése volt. Béreltek a centrumban egy kis üzletet, melyben kialakítottak egy kisebb dohányboltot és bkv jegyárusítót ill. könyvesboltot és újságost. Az üzlet kirakatát telerakták pipákkal, cigarettákkal, újságokkal és könyvekkel meg reklámfeliratokkal, de soha nem nyitották ki.

Az üzlet ajtajára ki volt írva, hogy nyitvatartás h-p 9-19, sz-v zárva.

Az üzlet hátsó bejáratán minden nap bement a két alkalmazott és elhelyezett egy kamerát az üvegek mögé rejtve, majd kezdődhetett az emberek türelmi határának feltérképezése. Végignézték, ahogy néha egyszerre 2-3 ember is eleget tesz az üzenetnek és megállnak az ajtó előtt, majd kis idő múlva tanácstalanul és lelombozva továbbállnak. Volt olyan is, aki hozzávágta a táskáját a kirakathoz. A rekorder egy nyugdíjas hölgy volt, aki nyilván agyi érelmeszesedésben szenvedhetett, mert naponta várakozott az ajtó előtt 10-18percet. Miután senki nem bukkant fel sem az emlékezetében, sem a pillanatnyi tudatában, így elfelejtkezve arról, hogy tulajdonképpen miért is ácsorog az ajtó előtt, továbbsétált és,, mint aki csak éppen keres valakit, határozottan elnézett ebbe és a másik irányba, majd határozatlanul intett egy halk nyögéssel valakinek, végül a húgyhólyagja hazahajtotta.

Imre és Gábor a két kutató technikus egyik reggel csodálkozva vette észre, hogy megváltozott a felirat az ajtón, amit kitettek. Jót röhögtek rajta és csintalanul összenevetve megállapították, hogy biztos egy visszatérő vendég :DDD

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus

A kidobó ember

2008.02.16. 07:22 guga

A kacsával kezdődött, letépkedtem a lábát.
De van ennek előzménye, régebben a beásó ember voltam, mióta nem kertes házban lakunk kidobó ember lettem.
Sőt, a történet egészéhez vissza kell mennem egészen a gyerekkoromig.
Bandika, vele nagyon jól éreztem magam. Az volt a legszebb, legjobb, legvarázslatosabb legebb, amikor a szeméttelepet jártuk ketten.
Bandika az unokatestvérem, nagy lótoló gyerek, ha elindul feltöri a betont.
A szeméttelepre randalírozni jártunk ki, akkoriban még nem voltak tüntetések.
Összeszedtük az összes spray-s dobozt, egy hordónyi összejött. A hordóba festékeket öntöttünk és a tetejét egy kerékpár kerekével fedtük le, arra betontömböt és begyújtottuk. Iszonyat, hogy füstölt, mekkorákat szólt, mint a gépfegyversorozat, olyan sűrűn robbant.
A román határ egy kilométerre volt, kijöttek a határőrök dzsippel, pattantak ki a fegyveresek. Látták csak gyerekek, harmadjára már hírünk ment és ki sem jöttek.
Lassan 40 éves leszek és kezdem kiismerni magam.
Észrevettem, hogy ha kerékpározok és szemétkupacot látok az út mellett, automatikusan odanézek. Mindegy hol van vonzza a szememet. A legnagyobb forgalomban is, suhanó autók között, mint a mágnes. Nem tudatos. Egyszer csak azt veszem észre, hogy megnézem.
Út mellé kirakott bútorok és rozzant műszaki cikkek, szatyrok és dobozok a gyengém. Nem állok meg, de egy pillanatnyi megnyugvást érzek, olyan otthonos hangulata van. Próbálok ellene küzdeni, hogy azonnal elkapom a fejem de hiába, ha jön a következő tágul a pupillám.
A nagyobbik fiam Levente örökölte a vérvonalat, az identitás megvan. Pár éve jártunk együtt lomtalanításokra, úgy kellett kirángatnom a kacatok közül, annyira belemerült. Figyelem Őt és hasonló cipőben jár.
Találunk valamit a járda mellett azonnal megáll. Levente hagyd már, ne nyúlj hozzá, ki tudja milyen ebola van abban a dobozban vagy üvegszilánk.
Az aggódó atya elsőbbséget élvez és utána tör fel belőlem a kíváncsiság, ha már a fiam bizton van.
Inkább átnézem én, kincset lelünk tán.
Apaaaaaaaaa, vigyük hazaaaaaaa...
Valami csillogó fém, talál másikat mellé és három-négy apróság már van a tenyerében. Eleinte engedek neki hisz gyerek, de mikor nincs otthon, akkor rendre felkutatom ezeket a tárgyakat és kidobom.
Pár éve Szigetszentmártonban laktunk egy takaros kis parasztházban.
Az összes feleslegesnek ítélt lomot beástam, így lettem a mindent beásó ember. Ha a nejem látta előre, hogy valószínűleg beásom, de Ő ragaszkodik hozzá, akkor külön szólt, Apa nehogy beásd.
Aztán szemezgettem a dologgal, halogattam de egy csendes, egyedüllévős napon csak beástam. A nejem is sokat fejlődött, bizonyos tárgyakat eldugott a beásás elől.
Apám volt még nagy beásós. A tanyánk mögött ásott egy 3x3-as gödröt és jó mély volt. Abba dobált bele minden lomot. Tévét, széket, háztartási hulladékot, néha állt rajta a talajvíz. A mai napig megtudnám mutatni a gödör helyét, szívesen kiásnám, amiket eltemetett.
Napokon belül költözünk, ma kezdtünk el csomagolni és a Levente olyan dolgokat talált a szekrényekben, amit már rég elfelejtett. Levente dobd ki!
Apaaaaaaaaa, légyszi hagy tartsam meg.
Nagyon nehéz rávenni, hogy megszabaduljon valamitől, hörcsög módjára haza hord minden csillogó, érdekes fémeket.
Van egy kuckója, évek óta gyűjti oda a gyermekvilág kincseit, nagy a kísértés, hogy egyszer betolom oda a kukát és mindent beleborítok. Itt a kedvező alkalom, költözünk, próbálom elejét venni, hogy átörökítse Bánkra a lomokat.
Na de a kacsa, amelyiknek a lábait letépkedtem. Az a legemlékezetesebb.
A kicsi, Benjamin kapta ajándékba rokontól. Kereke volt a kacsának és hozzáragasztva klaffogó gumilap, ha felhúztad úszott a vízen.
Kettecskén voltunk és játszottunk a szőnyegen, kezembe került a kacsa. Már réges régen befészkelte a tudatomba magát, hogy nem illik hozzá az a gumilap, úgy néz ki vele, mint egy génhibás jószág. Észrevét titkosan megszabadítottam tőle és a zsebembe rejtettem, így már csak gurulni tudott. A zsebemből a gumit a kinti kukába ürítettem, hogy a nejem ne találja meg, ne tűnjön fel neki.
Egyszer csak rávillant a szeme a kacsára, hát ez meg hogy néz ki?
Hmmm, nem tudooom, biztos a kicsi volt.
Valahogy napirendre tért felette de csak ott motoszkált benne a hogyan és a miért.
Nem te szedted le? Szegezte nekem a kérdést.
Én szerintem én nem jártam ott, nevettem.
Tudtam én, hogy a fene egye meg, csak nem nyugodtál addig, amíg ki nem cibáltad a kacsa lábát.
Sumákolás dolgában Ő is nagy mester. Szigetszentmártonba vettünk a szobába új padlószőnyeget. Kevés idő elteltével az ágy mellett nagy barna folt. Este megjövök munkából s kérdem ez mi ez?
Hmmm, nem tudom, biztos a gyerek. Levente még egy éves sem volt.
Bennem is ott motoszkált a kérdés, hogy OK gyerek, de mi? Mi a barna, odakakilt és? Csak Ő takarította fel utána és nem tudja mi az? Új a szőnyeg s ott a folt.
Végül rákérdeztem, hogy te mi az mégis? Mit titkolsz?
Kuncogott, hogy nyúlt a kávéért, tévézett, nézte a Top modellt és kiborult.

Perpill most én vagyok a ludas. Évekkel ezelőtt vett a Petőfi csarnokban 4db porcelán tojástartót reggelihez, menet közben az egyik megrepedt. Most hogy költözünk egy laza mozdulattal kidobtam mind a négyet. Ésszerű okokból, tojást sosem tartottunk benne, repedt, nem fogom ragasztgatni, mehet. A kukában landolt.
Te kidobtad a... elhűlve nézte az üres polcot.
Persze, minek? Sose használtuk, sérült volt.
Igen de én vettem és alkudoztam rá, meg mást is vett azzal együtt akkor és...
Még is mit képzelsz? Fogom magam, kimegyek a műhelybe és kiszórok ezt azt, ami nekem nem tetszik majd.
Ne csináld már, veszek neked 50db tojástartót csak ne balhézz.
Persze ahogy kimondtam úgy nem volt igaz, soha nem venném a fáradtságot, hogy tojástartók után menjek. A tojásevés gyakorlatias dolog. Mire beletenném a tojástartóba, addigra megeszem. Angol hülyék csinálnak belőle ceremóniát, meg szerveznek hadsereget, hogy melyik vége legyen feljebb. A csúcsosabbik neki támad a vastagabb félnek és rendes gyűléseket tartanak ez ügyben.
Apám mondta, hogy egész pici voltam, totyogós és már akkor ezen jártattam az eszem. Látta, hogy megyek a kút felé a kalapáccsal.
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee, közben futott, de késő volt. Pipiskedtem és beledobtam a kútba. Később már tudta ha valamit nem talál, akkor az a kútban landolt.
Nagyobbacska lévén a légpuskáját is beledobtam. Szerencsére megakadt a falon, mert hosszú volt és nem esett bele a vízbe.
Mentem oda hozzá és mondtam, hogy pucska böle ploccs ümüm.
Ezt a mai napig hallom tőle és még mindig ideges, azóta is.

Hová tűnnek a dolgaink?

„A harmadik elég tétován beszélt. Nem is volt nagyobb közönsége, mint
egyetlen ember. De az ugyanolyan komoly áhítattal hallgatta, mint a másik
kettõt a maguk két-három fõs publikuma.
- Zebedeus jön majd a szolgájával, és azt fogják majd rebesgetni, hogy
eltûntek a dolgok. És hatalmas zûrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a
dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a
furcsa kis izé raf-raffiakötõállvány, amihez hozzá voltak erõsítve. És
akkor majd a Barát elveszíti a barátja kalapácsát, és a Fiatal nem fogja
tudni, hogy hol vannak... már azok a dolgok, amiket apáik birtokoltak,
mert apáik csak este rakták oda, este nyolc körül...”

No nem erre gondolok konkrétan. De mennyi mindent nyel el a föld?
Hány ezer éve él az ember a földön? Sok eszközt használtunk, ruhák, cipők s használati tárgyak. Minden megégett, minden az enyészeté lett, minden, amit kidobtak?
Hány lábbelit használtunk el, ahány ember? Alsónadrág? Hova lettek a dolgaink? Csak ha a pipákra gondolok, hány ember pipázott életében vagy akár most? Hol vannak azok a pipák? A szekrények, székek, asztalok? Mindent elégedetten elégettek miután kidobtak?
Az edények?
Holnap reggeltől üvegből lesz a föld s minden látható lesz, ami lent van. Hű de meglepődünk majd. Szállsz le a buszról és alattad egy felfedezetlen tömegsír.
Az automata kapubejáród alatt egy várfok rézágyúval.
Leülsz egy parkba gondolkozni, hogy hogyan fizesd a lakbért és alant a mélységben kincsesláda, de nem férsz hozzá, pedig megoldaná a gondod.
Az összes kidobott tárgy Ádám óta láthatóvá válna, mondjuk Attila sírja, azt nagyon keresik. Ott mindenkit lenyilaztak, aki jelen volt.
Erről jut eszembe, ahogy ismerem magam én megúsztam volna. Az a fajta vagyok, aki nem vett volna részt azon a temetésen, kibuliztam volna, valami nátha, nem akarom, hogy Attila elkapja, ilyesmi.

Tönkremennének a jól fizetett régészek, a fémkeresők és a geológusok. Minden üvegből van, minden látszik, üveggolyó.
A föld másik oldaláról bámul rám, csak a talpát látom.
Mi van te szerencsétlen? Gyere ide ha akarsz valamit. Nagy a szám az óperencián és az üveghegyen is túl.

Mondjuk temető mellett nem szívesen sétálnék.
Így sem.
Ők se tegyék [kép]
Napokban kérdezi egy ismerősöm miközben egy nyitott temető mellett haladtunk el, hogy miért nincs ez körbe kerítve?
Azért mert nem szaladnak el és nevettem.

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus

Beszarás

2007.06.22. 12:18 guga

[QUOTE=Kettisz,2007. jan. 26., péntek - 22:02] Jaj, hát elcsapta a hasát valamivel szegény,
veled még sosem fordult elő? :Đ
[/QUOTE]

Egyszer a budapesti ifjúsági kórussal Miskolcon voltunk énekelni egy templomban. Utána elmentünk étkezni egy önkiszolgáló étterem jellegű izébe. Arra nem emlékszem mit ettem csak a hatására. A templom mellől indult vissza a busz. Gyönyörű környék, sehol egy bokor és rengeteg ember s a fele személyesen is ismer, közülük néhányan közeli ismerőseim. Én meg állok ott összeszorított térddel, izzadok és lázasan jár az agyam, pattanásig feszül az ideg. Görcsöl a gyomrom és járom körbe a magas templomot, végül találtam rajta egy ajtót és az nyitva volt. Előtte már mérlegeltem és gondolkodtam rajta meg latolgattam az esélyeket, hogy melyik lenne kínosabb, beengedni a nadrágba úgy, hogy nincs nálam másik váltás ruha és elegendő pénz se, hogy másikat vegyek, vagy kölcsönkérjek és valaki elmegy venni, amíg valahol megtisztálkodom és vár addig mindenki a buszon. Vagy megkockáztatni azt, hogy végigfosom a templom oldalát mindenki szeme láttára majd gyermekies mosollyal az arcomon, amolyan mindenki hülye stílusban felállok, mint aki jól végezte dolgát és ülök a buszon nagy nyugodtan. Legfeljebb, akik közelebbről ismernek majd odajönnek megkérdezni, hogy mi volt ez és nekik elmondom.
De inkább nektek mondom el. Benyitottam és ott volt a pap egy kisebb helységben, ültek az asztalnál ketten, egy valószínűleg gyászoló nővel, mert feketében volt és eléggé megtört ábrázattal, kisírt szemmel. Én meg rájuk rontottam, hogy segítsen azonnal, merre van egy wc?
Itt van csak forduljon balra, felmegy egy félkört a lépcsőn, elfordul balra és megy vagy négy lépést. Ki van írva, hogy wc, csak vigyázzon a villanykapcsolóval, mert eltört a fedele, feszültség van benne. Szóval csak mindig balra, balra.
Én meg mondom sürgetőleg, hogy igeeeeeen, igeeeeeeen és szedem a lábaimat görcsösen iszkolva, a nadrágomat már előre kigomboltam és nehezen nyílt ki az ajtó, de azt a felszabadulást, az leírhatatlan. Megúsztam egy kínos esetet. A kórusvezető mit sem sejtett az egészből, csak terelgette az embereket a buszba én meg a wc-n vonyítottam. A hanghatásokat nem részletezem, de elég annyi, hogy biztosan tudtam hallanak mindent. A pap és a gyászoló nő. Lehúztam, felöltöztem és már éppen léptem volna ki, nyikorgott az ajtó és siettem volna a többiekhez a buszba, mert tuti csak rám vártak.
Amikor megint rám jött. Mint a vízcsapból a víz, úgy jött ki belőlem csavarodva és fröcsögve. Pedig a pap is és a gyászoló nő is hallotta, ahogy lehúztam és kimentem az ajtón. Mikor már úgy éreztem nincs tovább, akkor felálltam de nem öltöztem fel félve attól, hogy megint jön. Álltam vagy két percig, de lehet hogy öt is volt.
Közben a pap és a gyászoló nő csak azt hallották, hogy megint lehúztam de nem nyikorog az ajtó. Egyszerűen nem mertem felöltözni, álltam ott ledermedten, hogy most mi lesz velem? Megint latolgattam, hogy legfeljebb újabb kínos találkozás és szemkontaktus a pappal és a gyászoló nővel, majd megköszönöm és rohanok a buszhoz és ha még előtte újra rámjönne, mielőtt felszállok hát visszaszaladok, hisz ismerem már a járást, kicsit rontok a nívómon, de sebaj, inkább, mint hogy annyi ember szeme láttára összecsináljam magam vagy ami még rosszabb a falra. Ki tudja melyik lett volna rosszabb?
De térjünk vissza a mába. Egyelőre jegesre dermedt háttal álltam a wc-ben és kezem a nadrágomon, hogy felhúzzam, de nem mertem. Tartottam tőle, hogy újra elkap a görcs és megnyitják a vízcsapot. Egyik ismerősöm szokta mondogatni, hogy úgy ment, mint ha a seggemen pisiltem volna.

Aztán döntöttem, felöltöztem, kiléptem a nyikorgó ajtón és megindultam a lépcső felé jobbra a lejtőn. Mindjárt odaérek, biztos hallják a lépteimet és már felnéznek, várják, hogy megjelenek a fordulóba, mint a nap sztárja, akinek megszaladt.
Uram nagyon köszönöm, mondtam a papnak, roppant kínos ez nekem de nagyon hálás vagyok. Valami rosszat ettem egy étkezdébe a műsor után és begörcsölt a gyomrom. Láttam mindkettőn megértettek és nem megvetettek, hanem sajnálkoztak rajtam.

Hazafelé az úton végig aludtam. Feltettem a térdem az előttem ülő támlájára és arra gondoltam ha zavarja, akkor elmagyarázom neki, hogy mit úszott meg és örüljön neki, hogy nem kell két órát várakoznia rám itt a buszon, mert én az utcán összecsináltam magam.
De lehet előfordulhatott volna az is, hogy ott hagynak a fenébe :Đ hja hát így jártál, szevasz nekünk megy a buszunk. Akkor inkább a fal mellé csinálok. Igen ám de kétszer? Hisz az előbb is visszamentem és nyikorgott megint az ajtó, azok meg ketten egymásra néztek :confused:
Gondold el hogy mindenki szeme láttára letolod és azok a hangok jaj. Aztán felállsz s mikor mindenki a keze elé kapta a száját, akkor te újra vissza a fal mellé. Kéne egy olyan csuklya ilyenkor, mint amikor akasztani visznek. A hasmenés egy halálos ítélet, mérhetetlenül irigylem azokat az embereket, akiknek székrekedésük van, na azok nyugodtan ülnek a buszon és várnak napokig mire látják hasznát az életnek. Az igazgyöngy is a salakanyag betokozódása. Ezt is azért írtam le, hogy aranyba véssem. Pont ma beszéltünk a semsiben Madonnáról, hogy abban a nőben van spiritusz. Bármihez nyúl van stílusa és az emberek vevők rá. Ha lassú számot ad elő, ha táncol hevesen, ha csak áll némán, ha hirtelen hátat fordít, ha csápol mind jó, még ha leülne szarni is nyilvánosan, még azt is profin adná elő és jól jönne ki belőle.

A Kukoricás Zsolti barátom (pattogatott kukoricát árul), hogy ment a haverjával Székesfehérvárra és a srácnak már nagyon kellett pisilni. Megálltak bent a városban a főtéren, mert már nem bírta tovább és mivel nem volt sehol egy tereptárgy, így egy széles útjelző tábla elé állt. Ugyan eltakarta a fejét, de nyaktól lefelé jól látszott, ahogy megkönnyebbült. Biztos zavarban lett volna ha Ő is látja, hogy mások is látják. Van olyan ismerősöm, aki nyilvános helyen nem tud pisilni, főleg ha mások is látják. Inkább hazamegy, hazaviszi még ha fáj is. Pont Ő mesélte nemrég, hogy felment hozzá egy fiatal pár és vittek neki egy alkatrészt, amit megvett tőlük és a csaj, ahogy belépett rögtön azt kérdezte, hogy elmehetne e wc-re? Anyádért nem otthon szarod ki magad, gondolta magában, legalábbis így adta elő nekem utólag, de azért betessékelte a wc-re és mondta neki, hogy vigyázzon mert lejár az ülőke. A wc a fürdőszobában volt és az ajtón homályos ablaküveg, a lány sziluettje látszódott. Ahogy letolta és leült, hozzá a zajok még ha homályosan is. Ott állt a barátja a lánynak és kínosan vigyorgott, az ismerősöm, aki házigazda volt nem könnyítette meg a srác dolgát, inkább kínosan hallgatott, hogy kihallatszódjanak a hangok.

Apósom meséli, hogy Ők a mai napig felhangosítják a Kossuth rádiót a konyhában, mielőtt elmennek wc-re.

Szólj hozzá!

Mikor érünk oda?

2007.06.21. 22:43 guga

Apósom és anyósom, mikor elmennek nyaralni Hévízre vagy bárhová belföldre és tudjuk, hogy vasárnapig maradnak, akkor szombaton várjuk Őket. Lehet tudni előre, hogy addigra elfogy a tartalék, megunják és az egyre erősödő honvágy, a tenni valók, a már mindent láttunk érzés haza hajtja Őket.
Nejemmel már nevetünk rajta, hogy most is, mint mindig hazajönnek korábban.
Én csak azt szeretném tudni, hogy mióta munkálkodik az emberben ez a nyugtalanság? 20 évvel ezelőtt ha a SZOT üdülőkbe kapott az ember beutalót, akkor azt végigfogyasztotta, végignyaralta és maradt az utolsó percig s nehezen vett búcsút a helytől.

Ha megyünk a telekre Kulcsra, vagy Szandára, akkor a nagyobbik gyerek már BP határában rákérdez, hogy „mikor érünk oda?”.
Próbálom neki elmagyarázni, hogy ilyen kérdésektől szikrát hány a szemem, mert úgy teszi fel, mint ha mi odáznánk el. Mint ha mi nem akarnánk odaérni, hátráltatnánk. Nem rajtunk múlik, az út 80km és ha újra megkérdezi, hogy „messze van még?” sem érünk oda hamarabb.

Az elmúlt hétvégét is Szandán töltöttük. Menetrendszerűen kérdezte meg most már a kisebbikkel Benjaminnak kórusban, hogy mikor érünk oda?
Birkát kellene ebédelnem, hogy legyen hozzá türelmem, de újra előadtam, hogy többet ne kérdezze meg. Ő nem kívülálló, nem taxi ez.
Vasárnap ebéd után ledőltem a hűvös szobában aludni egyet a kisebbik fiammal. Majd leragadt a szemem de Benjamin még nyitogatta az öreg szekrényeket, hogy mit rejthetnek az ajtók? Alig bírtam rávenni, hogy feküdjön le, végül sikerült és egyszer csak hortyogott.
A nagyobbik fiam mikor ennyi idős volt, Őt még becsaptam. Dafeküdtem a kiságya mellé, Ő oldalra fordította a fejét és engem nézett. Nyomta az oldalamat a parketta, mert azon feküdtem csupaszon és eljátszottam, hogy elalszom. Előbb lassan elnehezültek a pilláim, egyre sűrűbben ásítottam, lelassult a lélegzetvételem, néha horkantottam egy halk s véletlent. Majd ütemes és lassú lélegzés, néha beiktatott s elnyújtott nyögések, akár egy alvó ember.
Hatásos volt.
Miközben színészkedtem éberen figyeltem a lélegzését.
Előbb csak ásított, majd ahogy a nagykönyvben megvan írva horkolt. Kicsit kinyitottam a szemem s kilestem, alszik. Vigyázva keltem fel de így is megreccsent a parketta.
Mentem a dolgomra és a Levente 2-3 óra múlva álmosan pihegett a kiságy szélébe kapaszkodva. Jót aludtál fiam?

Sajnos ez Benjaminnál már nem jön be. Ha elkezdem színlelni az alvást, akkor elkezd piszkálni az ujjával, előbb a számat, utána a szememet. Addig, amíg elkezdek röhögni. Őt nem lehet becsapni, mivel későbbi gén így felkészült már erre. Ma is próbáltam elaltatni, de amíg én elcsendesedtem Ő átrendezte a szobát. Kis asztalt lábával arrébb tolta, kis székét és neki a falnak és így ment el félóra, hogy Benjamin ne zajongj! Aludj már!
Egyszer aztán meguntam, gyere fiam megy a készítős film, a hutumék. Jött is át szaporán, esze ágában sem volt aludni. De alig feküdt le mellém az ágyra, nekiállt szuszékolni ritmusra.
Mikor felkeltem mellőle megnyikordult az ágy és félig kinyitotta a szemét, de aludt tovább.

Szandán a hátsó szoba ritkán van használva, érződik is az illatán, megállt benne az idő.
Hessegettem a legyeket magam körül, a Benjamin már elaludt és próbáltam tőle is távol tartani a bugarakat, ahogy itt Szandán mondják.
Kinyitottam az ablakot, hűsítő szellő és csend, néha egy autó. Legyek ki a fényre, közben Apósom papucsa slattyog végig a folyosón. Kiment az álom a szememből és fel s alá jártam. Se enni, se inni, se maradni nem volt már kedvem. Otthon szerettem volna már tudni a családot.

Nem siettettem az indulást, mert abból mindig baj van, de a szemem sarkából lestem ám, hogy sorjáznak e már a kocsihoz vagy sem.
Még volt egy lemaradásunk, amit feltétlenül pótolnunk kellett, hogy ne legyen igaz a mondás. Miszerint a nagyszülők halála után széthullik a család.
Szandán még beugrottunk a bátyusékhoz. Úgy lett megbeszélve, hogy bemegyünk, elköszönünk és irány Váralja a Bözse nenüs, kirakunk nála egy zsák kukoricát, amit a Mama küldött és irány szvíthom.
De a bátyuséknál a gyerekek gyökeret vertek. Kerti tóra ámuldozás, közben csokitorta és egyéb ínycsiklandó, édes falatok, de akkor már a kerti asztalnál ültek és Marcsi szorgalmasan ecsetelte, hogy mikor megy vissza Tatára.
Feszült voltam és nem tudtam rajta úrrá lenni, folyton az autó ülése felé koncentráltam, de a többiek csak nevetgéltek, sztorizgattak és nem akaródzott indulni senkinek. Közben Benjamin folyamatosan majd bele esett a kert tóba, Levente meg sértődötten csapkodta a térdét, amiért rászóltam, hogy gyertek el onnan.
Végre elindultunk, Bözse nenüs meg sehol. Az ajtót kinyitottuk, mert tudtuk hol a kulcs, közben a szomszéd szólt, hogy ünnepségre ment, ott találjuk.
Most nem, csak berakjuk a kamra elé és megyünk.
Éreztem a zsigereimben a 2A utat és valóban, életveszély, akár a hatos út.
1 másodpercért képesek ölni, előzni, kockáztatni mások életét. Ha mész százzal az nem elég, Ő kétszázzal és most.
Még alig hagytuk el Szandát, Becskén jártunk és már kérdezte, hogy mikor érünk haza?
Csúnyán néztünk rá és abba hagyta, nem folytatta, de mindenkiben ugyanaz munkált. Hiába terveztük el, hogy maradunk Szandán késő estig, nem sietünk, mindenkihez kényelmesen elmegyünk és elbeszélgetünk, hogy ne legyen igaz a mondás. Miszerint a nagyszülők halála után széthullik a család.
A Mama még él, és Isten éltesse egészségben még soká, jó hogy van nekünk, mert egy olyan érték, ami már ebből a világból kiveszett.
Egész életében sokat szenvedett és nélkülözött, igaz ember lett belőle Isten kegyelméből, mert van ilyen. Olyan ember mellett élhetett, aki ismerte Istent és nem tagadta meg soha a nevét emberek kényéért.

Aztán mégis csak sietünk, vártam hogy a Benjamin felébredjen, addigra mindent kihordtam a kocsihoz. Hosszan integettünk a Mamának. Egy hónapja még ketten álltak a kapuban. A nejem a temető mellett elhaladva még odaintett a Papának. Értettem én, a Papa ezzel nem szűnt meg létezni csak tovább él.

A Papának mikor a 60. házassági évfordulóját ünnepeltük és délután háromkor már mindenki az ajtóban ácsorgott, nekiállt értetlenkedni, hogy gyerekek hová rohantok? Még nem is beszélgettünk egy jót, csak én váltottam vele egy pár szót, ittunk egy pohár bort és mondta micsoda világ, lopják a milliárdokat és nincs vétkes soha.
Az öreg a Népszabadságot járatja, hozza a postás minden reggel. Mióta meghalt az öreg nincs, aki olvassa. Szombaton is én hoztam be és a nyári konyhában az asztalra tettem. Másnap reggel terveztem beleolvasni ha rám tör a baszólam, de a Sírós nenüs elszólított, hogy permetezzem meg a bugarakat.
Majd, mikor Benjaminnal félre vonultam a hátsó szobába, akkor gondoltam átnézem.
Nem volt érkezésem.
Mikor érünk oda? Gondoltam.
S tényleg mikor? Szeretnék elolvasni egy könyvet, szeretnék elmélyülten olvasni Bibliát, szeretnék elolvasni egy cikket, de nem megy.
Mindig zaklatott vagyok ha olvasni akarok, hiába jelölöm ki, hogy na most.

Ma is bejön a fűtő a műhelybe és már messziről nyerít, hogy mi van hülyeeeeeee??? Hosszan megtoldja egy artikulálatlan nevetéssel, hogy mi is a címe a készülő könyvednek ...na, mondjad már. Hogy te mekkora állat vagy, azt hiszed fognak érte fizetni? Na, mit is írtál? ...babszonáta vagy mi te marha aa haaa és közben pirosra kapkodta a térdét.
Előtte 5 perccel terveztem el, hogy Bibliát olvasok, valamiért halogattam és ez lett a vége.

Megyünk le Szandára a Papáék gyémántlakodalmára és már vagy kétszer hívtak bennünket, hogy hol vagytok? Becske után a nejem belehúzott, nedves út és éles kanyar. Csak a sikításra eszméltem fel, hogy Úristeeeeeeeeeeeennn.
A kocsi nagy sebességgel becsúszott az árokba és a bokrok fogtak meg.
Ez az eredménye annak ha az embert nyaggatják. A kérdés sosem az, hogy mikor érünk már oda. Megéri 5 percért kockáztatni egy ember, egy család életét? 10 percért? Mennyiért adnád oda az életed? Ha egy órával hamarabb érnél oda?
Mások néha egyetlen másodpercért dugják ki az orrukat a kocsisorból, azt hiszi meg tudja csinálni...CSATT.
Pedig ha kellően ügyes, akkor egy kocsival előrébb van és ugyanazzal a sebességgel megy tovább.
Hidd el, előtte egyik sem hitte volna el, hogy baj lesz belőle, annyira bízott a saját képességeiben. Az utak mellett egyre több a fejfa. Odaért, bezsákolták, azonosították.
Pedig ha kellően ügyes, akkor a neje még sokáig mellé bújhatott volna, gyerekei is bosszanthatták volna még eleget, amíg őszbe hajlik. Isten lehetővé teszi az embereknek a hosszú életet, de sietnek. Minek Isten? Meg hol van, amikor (...egyéni indok)?
Váralján az Erszi néni például soha nem ül autóba. Egyszer hazavitték és az autó, ahogy kapaszkodott a Farkas dombra fel, halálfélelme lett. Azóta inkább gyalogol, Szandán van idő mindenre.
Mégis ha kukoricatörés van, akkor szaporáz, hogy hama Fiam, hama, csak hama, hama...
A Mama meg disznóvágáskor folyton sopánkodik, hogy vajon jön időben a hentes? Vajon sikerül kihozni a disznót az ólból? Nem lesz baj? Kész leszünk délre? Mondom is magamban, hogy mióta világ a világ, és disznó a vág, azóta mindig aggódik, minden évben. Pedig még eddig mindegyik malacka a füstölőn végezte.
A mi családunkban nem volt ritka a babszonáta, ezt tanultuk meg a nagyszülőktől. Bár konzervatív emberek voltak a nagyszüleim, ennek ellenére azt vallották, hogy aminek ki kell jönni, annak jönnie kell s nincs mese.
Apám is mívelte ezt. Bárkire rájött a dalolhatnék csak megrogyasztotta a térgyét és kapaszkodott az asztal lapjába és kicsit eltorzult az arca, aztán egy jót röhögött. Frankó kis családi örökség.
Számomra nagyon furcsa volt, hogy mások ezt nem így csinálják. Lehet erre mondják „ahány ház annyi szokás”.
Apósomék például felhangosítják a rádiót ha beülnek.

Kukoricatörés, soronként egy csokor nenüs. Az egyik noname nenüs panaszkodik, ahogy fordítja ki a csuhéból a kukoricát, hogy mostanában sokszor hangzik el a babszonáta és nagyon zavarja. Egy másik nenüs megállapítja bölcsen, hogy „azért, mert hozzászoktattad a picsádat” és jót nevetnek mindannyian.
Én pirultam el, darabig nem is mentem oda a teli zsákokért.

Szanda és Váralja nem arról híres, hogy okos és értelmiségi emberek lakják. Persze nem is buták. Inkább egyszerű, nyíltszívű és kedves emberekről van szó. Mint a villámcsapás. Ha lesújt, akkor a legrövidebb úton, semmit sem bonyolítva, hama, hama.
Ha ebben a faluban élt volna Anonymus, akkor a feleségét Bacsi nenüsnek hívták volna. Mert a férjének ha nincs neve, akkor is odarakják mögé, hogy bacsi. Feri bacsi, Pista bacsi, Jani bacsi.
A bacsik sokmindenről híresek. Van főggyük, borospincéjük, lóca a ház előtt és görbe bot. Arra támaszkodnak, nézik az elsuhanó autó csodákat.
Úton lenni élet, megérkezni bacsiság.

Bibliai idézetek nincsenek, helyette megpróbálok úgy írni, hogy a kezetekbe vegyétek.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/k15.jpg[/L]

Szólj hozzá!

Cyberdének és Uzmanyinak rövid (*.zip)

2007.06.21. 22:42 guga

Cyberdének és Uzmanyinak rövid


Ezt csak azért, mert megígértem, hogy gondolok rátok is.

Egyáltalán nem lenézésből, alkalmazkodok.

Ma már én sem olvasnám el a háború és békét, az alapítványra sem lenne időm, pedig mindegyiken túl vagyok.


Őszintén beismerem én is így vagyok vele, hogy ha valakinek érdekelnek az írásai, akkor először csak a szememmel fényképezem, de ha nem találok benne könnyen értelmezhető és velős mondatokat, amitől kinyílna a csipám vagy a bicskám, akkor azonnal a sarki „X”.


Ezért aztán rögtön rátérnék a lényegre, annak ellenére, hogy Uzmanyi elutazott két hétre Erdélybe, Cyberde pedig nem tudom mit csinál, már régen nem beszéltünk.



Ház takarítója a lakónak: Jó reggelt!

Ház lakója a takarítónak: Ne hazudj!


Szólj hozzá!

Nem híjják azt semminek

2007.06.19. 23:14 guga

Átgondolva a Babszólam első két fejezetét úgy döntöttem, hogy előzetes ígéretemmel szemben nem járom körbe többet az elhunytak körüli procedúrát csak röviden.

Hétvégén a Mama elővett egy albumot, egyik képen az édesanyja koporsójára borulva sírnak az Erzsi nénivel. Egy másik képen az Apukája a halála után pár perccel, ahogy felöltöztették a halottas ruhájába és fekszik az ágyon, a kezét összekulcsolták a mellkasán.

Számomra ezek furcsa képek és irigyelem ezeket az embereket. Én még életemben nem mentem oda egyetlen koporsóhoz sem. Pedig temettünk két nagyapát és egy nagymamát. Mindegyik fel volt ravatalozva, de egyikhez sem mentem oda. Azzal hárítottam el, hogy úgy szeretném megőrizni az emlékeimben, ahogy élve láttam.

Igazság szerint gyáva vagyok és félek.

Ezek a falun élő egyszerű emberek pedig hozzá vannak szokva a halálhoz és a látványához. A Papát is a Sírós Mari nenüs segített felöltöztetni a ruhájába.



Ma este jöttem haza a boltból, nyitom a bejárati ajtót és hallom, hogy az első emelet környékén jön le valaki, mert a szatyra is zörgött, cipője is koppant, de megállt. Én az alagsorban lakom, amíg mentem le a lépcsőn nem hallottam zajt, talán a lélegzetét is visszafojtotta. Kíváncsiságból kinyitottam a bejárati ajtónkat, zörögtem a kulccsal és utána a kelleténél kicsit hangosabban becsuktam. Majd megálltam fülelni. Aki az első emeleten megállt, az biztosan nem gondolta, hogy nem mentem be a lakásba. Arra számítottam, hogy majd elindul, és úgy lett. Szépen megszaporázta a lépteit és leszaladt, majd bevágta maga mögött a bejárati ajtót. Nem tudom ki volt és nem is érdekel.

Erről beszélek én, hogy a falun azért figyelnek egymásra, vagy jobban egymásra vannak utalva.

Figyeld meg aratáskor, kukoricatöréskor. A szomszédok kérés nélkül megindulnak a vedreikkel. Összegyülemlenek, ebédkor a gazda megterít a tarlón sülteket, innivalót és elbeszélgetnek.

Irigyelem ezeket az embereket.

A pesti embert elintézik annyival, hogy „nem híjják azt semminek”.

S nem igazuk van? Budapest elpuhít, megkövéríti a testet, lelket és az emberi szívet. Egyik barátom a gyurlaci szokta mondani, hogy minek ebbe az országba annyi bölcsész meg klasszika-filológia?

Falat rakni, betonyozni ki fog he?

Meg kell, hogy mondjam bennem sem bíznak ezek az emberek, a szemükben én is „pösti” vagyok. Életem végéig bizonygathatnám, hogy 17 éves koromig tanyán laktam. Teheneket, kecskéket, bikákat neveltünk és volt három kutyám. A telkünk egy kilométer hosszú volt és rajta egy domb, mint a ligetben a Királydomb és az mind a miénk. Érted, nem holmi lakótelepi lyuk, hanem sétáltál és mire a végére értél beesteledett s meg is éheztél. Volt rajta patak is meg lucerna föld. Lehetett kaszálni, télen hajnal négykor kelni és állatokat etetni.

A Mama is csak kérdi, hogy biztos tudsz kaszálni? Félve mondja, hogy verjük szét az ólat, mert kételkedik benne, hogy sikerül. A permetezésre is rákérdeztek többször, hogy jutott mindenhova Fiam? Nem csak elnagyoltad?

Mer ám látszik az ha kimaradt, a

De azért szép volt, iskolás koromban a böske boci búcsúzott tőlem ha reggel mentem a buszhoz. Az osztálytársaim nem is nagyon kedveltek, érződött rajtam az állatok szaga, a frissen fejt tej illata, a trágya, tanyasi gyerek.

Akkoriban borzasztóan szégyenlettem magam, de mára már tudom, hogy bármit megadnék érte ha újra ilyen körülmények között élhetnék.



Ma délelőtt is kimentem a ház elé a kisebbik fiammal Benjaminnal és gatyára vetkőztünk. Mezítláb, kerti csap, slag, hőség és locsoltuk a járdát.

Az emberek meg néztek elkerekedett szemmel, hogy honnan a bátorság ehhez a szabadsághoz? Én meg élveztem a gyerekkel, pocsoltuk a vizet egymás lábára.

Azért van figyelmesség is, nem szeretném elhallgatni előletek. Egyik nap a III. emeleti lakó hozott le egy pár kiszuperált hangfalat és én éppen jöttem a bejárati ajtón. Köszönés és mosolygás nélkül megkérdezte, hogy nem kell egy pár hangfal?

-Köszi, nem...

Már a hátam mögül hallottam, hogy mindegy, akkor kidobom a kukába.



Nem szeretném szándékosan szembe állítani a vidéket és a fővárost ill. a szokásokat, az élettereket, mert akkor lenne értelme ha lehetne az állapotokon változtatni.

Itt sok ember, egymás hegyin-hátán. Amott meg kiülnek esténként a kapualjba egy lócára és ha elmegy egy autó már eseményszámba megy.

Egyik este egy rokon lánnyal ültünk a nyári konyha előtt és már messziről hallottam, hogy jön egy autó, el fog menni a ház előtt.

Automatikusan odafordítottam a fejem és vártam a pillanatot. Egyszer csak megtörtént, 2 másodpercre láttam egy sötétkék autót, benne egy szemüveges negyvenes, nem helybéli, mert nagyon figyelt és betartotta a sebesség korlátozást. Aki itt lakik az teper, ismer minden gödröt és tudja, hogy rendőr csak húsvétkor van, mert kirendelik Őket és pontosan tudják hol állnak, így messzire elkerülik Őket.

Ahogy elmegy az autó megkönnyebülten visszanézek és látom ám a Tündi is azt nézte.

Kérdezem itt ez a trendi, hogy mindenki az utat bámulja ki megy el?

Igen, és nevetett...így megy ez.

Egyszer Váralján hajnal négykor végigsétált egy férfi a főúton, tényleg csak sétált, nyilván valami pösti és élvezte a csendet meg a trágyaszagot. Égtek a vonalak. Az összes rakott szoknyás az ablak mögé lapulva leste, hogy látod te is? Megy felétek...

Erszi nenüs is így tett, pontosabban Ő mesélte és közben nevetett. Sok itt az egyedül élő asszony, az emberek kihaltak és a feleségek magukra maradtak.

De legalább figyelnek egymásra, nem húzódnak be a kamrába ha valaki elmegy a ház előtt s nem várják meg, előre köszönnek és nagy a szívük.



Helyesírás.



Kapom ám a kritikát nyilvánosan és magánban, hogy öcsi nagy merészség kijelenteni, hogy készülő regény úgy, hogy a közelébe sem jársz a magyar nyelvnek.

Hagy meséljek el nektek valamit. De nem is védekezésképpen, csak úgy hogy kerek legyen, nincs erre mentség.

Volt nekem egy barátom a Zsolti, együtt jártunk általánosba is meg a szakmunkásképzőbe. A vége felé eldurvult a helyzet. Az osztályfőnökünk tartotta a magyar nyelvtan órákat.

Ha szerette volna megtartani az órát, akkor engem és a Zsoltit el kellett távolítania. Annyit piszkoskodtunk órák alatt és annyira magunkra vontuk a figyelmet, hogy nem tudta leadni a tananyagot.

Ezért kiküldött a kocsmába bennünket cigiért és adott annyi pénzt, hogy jusson sörre is meg magunknak is cigire.

Év végén is átengedett.

Ez így túl egyszerű lenne, de van tovább is.

Volt neki kukoricafőggye, jött a betakarítás és megkérte az osztályt, hogy jöjjenek el segíteni. Egy kevés pénzt tud fizetni is, meg lesz bográcsolás és a lényeg, hogy mindannyian.

Csak én voltam ott reggel és a Zsolti.

De nem is tanultam meg helyesen írni, a többiek jeleskedtek, lehet azóta klasszika-filológusok, ám de falun úgy mondják „nem híjják azt semminek”. Tényleg nincs annak becsülete.

Falat rakni, betonyozni ki fog he?



Falun a dolgos kéznek van böcsülete és nem ritka hogy eléldegélnek 85-95 évet. A legidősebb ember rekordját sem pöstön érik be. Pedig odafigyelnek rá, hogy minden bio legyen.



1998-ban kerültem fel az internetre, még a betárcsázós analógon keresztül.

Nejem ciccegett is a háttérben, hogy nem sikerül? Néha elment 20-40 perc mire beengedett. S figyeled? Ez már a világháló.

A helyesírásom akkoriban katasztrofális volt, lehet valaki szemében most is az. Szerencsére páran rám szóltak és nem úgy hárítottam, hogy emísssz ám zanyádba, hanem megfontoltam. Odafigyeltem azoknak az írásaira, akik megfeddtek. Mert jó szándékkal tették, nem bántólag. Olvasták, amit írtam, megérintette Őket és valahol sajnáltak, hogy micsoda hátránnyal bírok, aminek okát Ők nem tudták.

Figyelj guga! Nem egyenlőre, hanem egyelőre és ha írsz használj szövegszerkesztőt.



Egyetlen olyan dolog van, amit kirakhatok a kirakatba, az őszinteségem. Azon nincs mit korrigálni, hogy itt még picit szépíteni kellene a dolgon. Nincs takargatni valóm, nem szeretném magam jobb színben feltüntetni, mint amilyen vagyok, nincsenek előnyeim és nem is akarok semmi olyat elérni az életben, amihez hazudnom kéne.

Ezt viszont nehéz felvállalni, a világ nem ehhez van szabva.

Önéletrajz, motivációs levél? Emlékszel, hogy mit írtál le benne?

A fele sem volt igaz és tudomásul vették, elnéztek felette, mert Ők is úgy kerültek oda, hogy „nem híjják azt semminek”.



Az utcánk végében van a liget mellett a vakok intézete, ismerek onnan egy embert, aki adminisztrátor, amúgy mindent neki kell csinálnia. Telefonok, nyilvántartás, levelezés, szemetet is Ő viszi le, ebédet is rendel, éppen csak nem vakol.

Meséli, hogy egyre több vak lány panaszkodik, hogy molesztálják az utcán Őket. Fogdossák a feneküket, a mellüket és alájuk nyúlnak.

Hadonásznak a bottal de amúgy tehetetlenek. Milyen személyleírás, hülye vagy? A rendőr már megy is a dolgára, ne haragudjon, hivatalból sem tudunk segíteni.

Ez Budapest, azt mondják máshol rosszabb. Johannesbourg, képben vagy?

Ott szó nélkül lelőnek.

Jó az a falu, inkább laknék ott, ahol a Sírós Mari nenüs már hajnalban ébreszt, hogy eridj fiam öntözd meg a bogarakat, mert elszaporodtak.



Internet. Szép szó, manapság már nem nagy szám levelet küldeni vidékre, nincs is vidék. A világháló összeköt.

Abban megegyezünk közösen, hogy senki nem vállalja fel önmagát, mindenki kitalált.

Settenkedünk?

Mitől olyan félelmetes a világháló, hogy nem írod oda a neved és a lakcímed?

Félsz? Miért áll meg valaki az első emeleten és várja meg, amíg bemegyek a lakásomba? Én miért csapom be őt és járok a dolog végére? Miért írom le ezt kényszeresen, hogy feltárjam, mint létező problémát?



Mindenki megnyugtatására elmondom, hogy a nejem két diplomás, bár nem büszkélkedik vele soha. Ő jelen volt a nyelvtan órákon és ha a nagyszülőknél kukoricatörés volt, akkor ott is. Ritka közös vonás. Sőt, mikor megismertem és eljött velem Szigetszentmártonba az első közös otthonunkba, akkor a szomszéd Ilonka néni megjegyezte, hogy látom szeret a jánka kapirgálni.

Ugyanis Ő volt az első lány, aki kapát fogott a kezébe.

Előtte már megfordultak ott páran, de csak vihogtak meg szorongatták a boros poharat a füstös kocsmában és klasszikus értelemben véve filozofáltak, de azt nem híjják semminek, böcsülete sincsen.

Szóval a nejem az, aki átnézi és mielőtt nyomtatásba menne kijavítja, amit írok. De ti első kézből kapjátok kozmetika nélkül.

Cseréljünk. Te lejössz ide vidékre helytállni, kapálni, kukoricát törni, padlásra felhúzni, morzsolni, disznót etetni, paradicskát nevelni, kiülni este a kapualjba lesni, télen a kamrából beszerezni az eleséget. Ha vigadni támad kedved, akkor lemenni a pincébe egy hűs flaskáért, ha vendégek jönnek váratlanul, akkor sincs vész, mert nyakát szeged a kokasnak vagy a tyúknak, amelyik engedi magát megfogni. Behozod a tojást, gyúrsz nyokedlit és nem tálcásan veszed a vegyszeres málnát 290-ért, hanem a kertből.



Nekem ez az érték, s ha látom valakinek gyatra a helyesírása, akkor sem lenézem, megértem. Biztos megvan az oka. Persze ha pökhendi..., akkor... de ez már nem az én dolgom, erre is van ember a világhálón, aki ráér harcolni, hogy megtörje.



A falun is van büszke, rátarti ember, csak ez másképp jön le. A Papa is az volt, de elnézték neki, mert nem volt képmutató.

Szemére vetették, hogy alacsony a háza. A Papa nem volt rest, kézi emelővel állt neki a tetőnek. Az egyik sarkát megemelte és aláfalazta téglával, napokig így ment. Kinevették, hogy bolond vagy, de neki lett a legmagasabb háza a faluban. Persze azóta már építettek nagyobbat, mert elszaladt ott is a világ. De tagadhatatlan, hogy megtette. Neki volt a faluban először autója, motorja, tévéje, hűtője és tisztessége, amiért sokan irigyelték.

De szeretném én is élni az Ő életét, elégedett ember volt, az élettel betelve. 83 évet látott és a végén azt mondta nincs nagyobb öröm az unokáknál, ölelgette Őket, ahogy körbe futkosták.



Rátarti volt az öreg kicsit, de ezt is jó néven vették tőle. Felszállt a buszra és vette elő a pénztárcát. Papa magának nem kell érte fizetni, mondta a sofőr, mert már idős és nevetett. Nem addiga, mondta a Papa. Ha nem vehetem meg a jegyet nem is megyek, leszállok.

Engedtek neki, az önbecsülése nagy volt, sokat dolgozott, mint bányász, kemény ember volt, de emberséges.

Sokat mondogatta, hogy mielőtt meghal még volna egy kívánsága, hogy örökítsük meg ahogy énekel. Vegyük filmre és őrizzük meg.

Megtettem neki és ennél többet is.

Sokszor mondtam már és többek előtt, hogy a Papa tiszta ember volt, ismerte Istent és bizton mondom nem állt volna meg soha az első emeleten, megvárni míg beérek az ajtón. Igaz ember volt.

Remélem valamennyit átadott és egy darabig elhordozom s tovább adom nektek, mert amellett, hogy őszinte vagyok, ismerem a világhálót, ti pedig engem.

Az öreg csak a követ ismerte, azon jártok minden nap, Ő faragta ki számotokra az utat. Ha végig mész a Thököly úton és rázkódik a lengés csillapítód, akkor jusson eszedbe, hogy azt a szandai papa faragta a két kezével. Ez volt a munkája, utat készített neked.



Két dolog maradt ki ma este. Az egyik a villogó kereszt, a másik a hajlított favázas kerékpár.

Mindkettőt leírom röviden.

A Papa elvitte zarándok útra a Mamát „Medzsugoriba”. Ott mondták a papok, hogy este a hegyen kijelentést fog kapni hat gyerek. Másztak fel végig s éjfélig köveken át. Ztán éjfélkor beindult a csoda gépezet. Villogott a kereszt, a Mama azt mondta tapsoltak és nevettek.



Nem minősítem, mert ezzel a Mamát nézném le, aki szívében keresi Istent.

Ez már Isten dolga, biztosan hiszek benne, hogy egyszer majd megtudja, de magától Istentől, aki arról híres, hogy megbocsájt s ez a lényeg.



A hajlított vázas fakerékpárról meg anyósom tudna mesélni, hisz Ő kapta, neki volt az is először a faluban. Ha nem is kereszt, de volt mivel villogni, volt böcsülete és hítták valaminek, mert az emberek tudták, hogy az Apja megdolgozott érte. Nem holmi kétes ügyből származott jövedelem, nem cáfolni tudnám és igaztalan vádak alapján.



TISZTA ÜGY!!!

Tudod mi az?



Régebben egy -féle volt: a „Tiszta udvar, rendes ház”.



Most kettő van, a tiszta lélek és a rendes máz.



Annyit sikerült tanulnom az előzményekből, hogy nincs Bibliai idézet és nincs előzetes, hogy mi lesz a folytatás.



Szólj hozzá!

A Sírós Mari nenüs

2007.06.19. 16:39 guga

Szanda és Szandaváralja, noha két külön település, nekem még is ugyanaz a falu, egybe is van nőve, csak a Farkasdomb választja el a kettőt. Nekünk az Erzsi néni lakik ott, patyolat házikó, a vendég szoba, mint a múzeum, ha falunap van felölti a rakott szoknyát, népviselet és úgy pillog benne, hogy bármelyik mostani húsz éves megirigyelné.

<>Napokban járt nálam egy író, csak úgy becsöngetett és hozta a megjelent könyvét ajándékba. Leült és beszélgettünk, az egyik témánk egy 78 éves néni volt, akinek még vannak élő kortársai, katona tisztek, akik fehér kesztyűben udvaroltak, kézcsók, tánc, menüett, virág, vacsora és akkor még mindig nem lehetett tudni, hogy a sok udvarló közül vajon Ő lesz e a kegyelt.

A néninek már régen meghalt a férje, de ugyanolyan úrhölgy maradt, mint az 1940-es években, amikor még ló húzta a villamost. S mondja nekem a Péter, hogy ezek az emberek még most is ugyanazt az értékrendet vallják. Rendszeresen felkeresik a nénit, körbe rajongják, megadják a módját és csalják el nyaralni, versengenek érte a 80 feletti bácsikák, hogy ki viheti magával és nemrég az egyiknek beadta a derekát.

Nem is szól már másról, mint él bennük az a kor és szentimentalisták. A bácsika gáláns lovagként viselkedik, felveszi az egyenruhát és a sétáló pálcát, lesegíti a néniről a kabátot, meghajol és rendelnek egy pohárka bort s felemlegetik azt a letűnt világot, gödröcskék a száj szélén, ahogy csiklandósan nevetnek.

Nejemnek ez most biztosan tetszik, mert nagyon kedveli a kosztümös filmeket. Ha igazán a kedvébe akarnék járni, akkor a Sissiről írnék minden este s Ő elolvadna, hogy micsoda férfi.

Lassan Colombo hadnagy szerepében érzem magam, az is mindig a feleségéről beszélt, de sose lehetett látni a képkockákon. Én is mindig hivatkozok a nejemre, hogy így gondolja, ezt mondta, úgy véli, s közben lehet nincs is.

Persze nagyon is van, néha olyan parázs vitákat megerisztünk akár egy-egy címen is. Főleg ha weblapokat készít. Van egy új megrendelése és beleveti magát a munkába, majd megvannak a kezdeti ötletei, vázolja, készít egy skiccet és odahív, hogy minősítsem, vagy adjak tanácsot.

Ez rendre úgy zajlik, hogy mondom mit merre kéne, Ő meg a végén elküld a fenébe, forr a levegő pár percig s ráhagyom, eddig is megcsináltad mindet és vérprofin, most sem lesz ez másképp. Csak valahogy az elején ezt a meccset lejátsszuk szertartásosan.



Minden írásomat kíséri egy jellegzetes zene. Azonos témák mellé ugyanazt a zenét hallgatom. De most bajban vagyok, csak kattintgatok, esse jó.

Népzenét szeretnék hallgatni, de nincs egy darab sem. Mindet letöröltem és kidobtam mérgemben.

Egy Sebestyén Márta szám volt az oka, amiben azt énekelte, hogy "verje meg az Isten".

A népzene általában egyszerű motívumokra és érzelmekre épül, amit megjeleníteni kíván, azzal könnyen lehet azonosulni, kivéve Istent. Már ha valaki egyáltalán tényleg kíváncsi rá, hogy ki Isten és mi az akarata.

Ha biztosan tudná, akkor nem énekelné...

Nem boncolom tovább a témát, de lényeg, hogy nincs népzeném, ezért aztán mindenféle hülyeségeket hallgatok. Goa, Pál Utcai Fiúk, Helloween, P.Mobil (:D),Blackmore's Night, stb. Tényleg csak kattintgatok, nincs témához illő zene, több idő megy el zene választással, mint írással.

Rátérnék a lényegre, A falura, Szanda. Mivelhogy ez a Babszólam c. regény második fejezete.

S vannak előre beígért témák.



A hátsó szobában aludtunk én, a nejem és a két gyerek. Mivel este megittam 2 üveg bort hamar elnyomott az álom. Elalvás előtt még bejött a Mama és kinyitotta az egyik szekrény ajtót, hogy oda rakta a Papa ruháit szem elől, hogy ha reggel öltözik ne kelljen látnia. Közben a polcon találtam egy 1990-es Kincses Kalendáriumot, amit azonnal nekiláttam olvasni. Megdöbbentő volt, hogy már akkor is foglalkoztak az éghajlat változás kérdésével és, hogy mi várható 2000-re.

A kétezres év olyan volt, amitől mindenki várt valami fordulatot. Olyan is akadt, aki az ezredfordulót egy évvel későbbre datálta, pusztán matematikai alapon. S érdekel valakit?

Falun nem. Itt mindegy milyen évet írunk, a dolgok ugyanazok. A disznó enni kér, a kakas kukorékol, a liba patyi-patyizik szelíden ha dobsz egy kis zöldet, a nap felkél a hegy mögül és a kinti budi ugyanolyan hangos ha a babszólam járja át.

Hajnal háromkor arra ébredtem, hogy a nagyobbik fiam a nyakamba rakta a lábát. Az ágy, amin aludt 30cm-el volt alacsonyabban, de közvetlenül mellettem. Ledobta magáról a dunyhát és olyan pózt vett fel, mint ha mellőlem csúszott volna le az Ő ágyára és közben megállt. Rosszat álmodhatott, nyögött mélyen s elnyúltan. Leraktam magamról a lábát, betakartam és próbáltam vissza aludni, nem ment.

Eszembe jutott, hogy a Papa a fal túloldalán aludt évtizedekig és ott is halt meg, azon az ágyon.

Egy darabig ideges lettem tőle, de rájöttem megint, mint a temetésekor, hogy a Papa nagyon szeretett bennünket. Ha itt lenne, most is ugyanúgy szeretne.

Most nem lehet itt, ennyi változott.

S csak sikerült elaludnom. Hajnalban már ébren voltam, néztem az órát, hogy 4:45. Tudtam, hogy a Mama korán kel, néha négykor, amúgy is de a Papa halála óta nem tud aludni, jönnek a gondolatok.

Füleltem, hogy van e mozgás vagy nyílik e egy ajtó, csoszog e, de semmi.

Ismét elaludtam és 5:45-kor kiültem a ház elé a lépcsőre, ásítottam egy nagyot és elgyalogoltam hátra az ólhoz, elengedtem egy babszólamot.



Ahogy fordulok vissza látom nyitja a kaput egy nenüs, aki számomra ismerős. Ő a Sírós Mari nenüs. Reggelente Ő szokott jönni megnézni a mamát.

Ebben a faluban jellegzetesen három női és három férfi név van ill. mindenki nenüs vagy bacsi. Nem bácsi, nem néni.

Mari, Bözse, Rozi nenüsök garmadája és Feri, Jani, Pista bacsik tömkelege.

S a nevük mellé kapnak egy jelzőt, hogy tudják kiről van szó.

A mama például Ferimari nenüs, mert a Papa Feri volt.



Sírós Mari nenüs a hangjáról kapta a nevét, úgy beszél, mint aki sír. Egyszerű ugye? S tényleg.

N is csak pillázok, hogy mi történt?

De már akkor utasít, hogy fiam ott a permetező gép, megyünk ki a kumpré földre oszt megöntjük a bogarakat. Fürtökben lógnak a száron, némelyiken már levél sincs.

Egy gyors kávé, kapkodva babszólam (pedig de terveztem, hogy beülök a kinti budiba lapozgatni a sajtót). Menjünk fiam, amíg hűvös van, mert ha nap megperzseli nem híjják mán semminek.



Uszkve egy órát szórtam a permetet, négyszer töltöttem meg a 20 literes permetezőt mire a végére értem.

Közben felnéztem a hegyoldalba, ahol a temető van és a nejem mondja, hogy az a baj odalátni. A Mama ha kijönne dolgozni a földre feszt azt lesné és picsogna, fehérít az a rész, de sok ember van ott eltemetve.

Mondja is a Sírós nenüs, hogy a falu lassan kihal. Fiatalok elmennek, az idősök meghalnak, betegek, agyvérzésesek. Nincs, aki dolgozzon, mán csak pénzért lehet fogadni napszámost, de az meg nem éri meg. Akkor mán inkább a teszkóba, az fele annyi és még dolgozni sem kell vele.



Nézem a Mama fokhagymáját, apró szemű és csíp, mint a fekete fene, trágyás fődbül van. Teszkóba, amit veszek az hatalmas, de se szaga, se ereje. Nemrég láttam az epret, akkora, mint a narancs, de íze semmi. A Mamáé apró szemű, de édes. A málnája is. Nincs róla szó a Bibliában, de tényleg itt a kínai veszedelem. Minden, amit eladnak olcsó, de értéktelen, viszont vegyél belőle ötöt.

A Sírós nenüs végig kotyogott, mint a kávéfőző és, hogy pogácsát süt, meg milyen szép a krumpli ha kap trágyát és meg van öntve, néz rám kérdőn, hogy egyet értek e, de én csak kapkodom a fejem.

Sietősen lépkedek, mert lassan beerisztek babszólam nélkül és csak vörösödik a fejem szótlanul.

Sírós nenüsnek meg csak pörög a nyelve, aztán végre elköszön, befordul jobbra kokettálni a z asszonyokkal, akik kint álltak a kapuban és feltették a világ legegyszerűbb kérdését, mint egy mélységi téma kiinduló alapját. Végeztetek?



Iszkoltam a kinti budi felé és magamra rántottam az ajtaját.

Végeztével ittam egy kis Papa-féle erős pálinkát és koccintottam egyet vele lélekben, ha itt lenne úgy is kínálná, hogy töltsél Fiam...

Elsétáltam hátra a szilvafák alá, mert a Mama mondta kaszáljak lucernát a patyiknak s mondtam nem gond. Nem hitt benne, hogy megtudom csinálni, de gyerekkoromban sokat kaszáltam.

Találtam egy fej gombát, finom csiperke, volt egy svájci sapka méretű és friss, legyek sem köpték be a tönkjét. Vittem a nejemnek, hogy puculd, vágd négy felé és rántsd ki hagymásan reggelire.

Mondja a Mama, hogy pecserke gomba, de szíp nagy és valahogy elkalandozik a gondolata.

Már csak arra kaptam fel a fejem mikor belekezdett, hogy régen nom volt senkinek cipője. Meztéláb jártak kapálni a hegyen túlra napszámba. Anyósod még kicsi volt és elaludt a hátamon a kosárba és, ahogy aludt a fejét beverte a szélibe. Egyik kezembe a kaska, benne kumprifőzelék ebédre meg víz. A másikban kapa, oszt kapkodtam a lábam... hjaj de nehéz idők voltak. Anyósodat letettem a kukoricatábla végibe, hogy aludjon, de kimászott a kosárból és feldöntötte a kaskát. Olyan kétéves forma volt. De sírtunk mindketten, hogy most mit eszünk ebédre, mert a kumprifőzelék mind kiborult a fődre.

De nehéz idők voltak, nem úgy volt, mint most. Apám fejkendőt rakott, hogy ne fagyjon le a füle és úgy ment a kőbányába, nagyon hidegek voltak akkoriban.

Na vidd át fiam a permetezőt a Sírós nenüsnek, a túloldalon a barna kerítés...

Felemeltem és elgyalogoltam, de látom ám mindhárom barna. Melyikben lakik vajon? Megállok az első előtt bizonytalanul és körbekémlelek. A ház mellett egy széken tepsiben frissen sült pogácsa, eszembe jutott, ahogy reggel említette süt majd. Gondoltam ez lesz az. Bementem az udvarba, hogy halóóóóóóó. Kutya jön vajon elő és ugrik a gigámnak vagy a Sírós Mari nenüs?

Még elkiabáltam magam vagy négyszer, aztán leraktam a nyári konyha elé a permetező gépet, még ha nem is itt lakik majd eldöntik kié a három barna kerítés közül.

Ahogy kilépek a kerkapun máris elém terem egy másik nevét sem tudom nenüs, hogy na fiam megtaláltad és közben a vállamra borít egy fél tonna frissen vágott kukorica szárat, hogy vidd át a Ferimari nenüsnek, majd örülnek a libák, itt van e, nyaláboljad fel oszt csak vigyed szaporán.

A Sírósmari hátul van a kertben, azért nem hallotta, ahogy kajabáltál.

Bezzeg ez a nenüs hallotta, de nem szólt volna, hogy ne fáraszd magad.



Tényleg van egy olyan érzete az embernek, mint abban a lengyel filmben, hogy kihaltak az emberek, nagy becsűlete (SIC) van itt a férfi embernek.



Szóba került az ebédnél ülve, hogy a rokkonyok el akarják adni a Papa Skodáját. Mama közben mondja, hogy a kórházban feküdt az öreg, alig volt magánál, de mikor meghallotta egyből kipattant a szeme, az öreg tényleg ragaszkodott mindenhez, főleg a földekhez. Volt több szőlője is a bokában, egy akácos a hegyen, két kukoricása. Minden dolgot elrakott szorgalmasan és "jó lesz az még valamire".



A Skodát is évente ha egyszer vezette, akkor is csak ki a bokákba a szőlőhöz a földúton. De a kötelezőt azt rendre fizette rá. Ha így számolom még ha a legközelebbi városból is hívott volna taxit az is olcsóbb lett volna, de a ©koda az autó volt. Méghozzá első a faluban. A Papa bányász ember volt és nagyon jól keresett. Készpénzért megvette a Merkúrban, a falu csodájára járt, hogy valóban? Kié ez az autó? A mienk...

80.000 Ft volt, akkoriban az hatalmas összeg volt és csak úgy fénylett.

A Papának volt először a faluban tévéje, hűtője és rádiója is.

Utána mindenki oda vitte a húst, meg a tejet hűteni. A fél falu ott ült a szobájában és nézte a híradót este.

Volt az öregnek tekintélye, a Mama is ilyen emberhez szokott.

Persze, hogy rosszul esik neki a ©koda, hogy vigyük a MÉH telepre.

Aszongya járnak itt csillogó autókkal a fiatalok, szól a dung-dung zene, de nem híjják azt semminek, mert már a hatodiktól viszi el a bank. Meggondolatlanul belemennek a részletre vásárlásba és a következő évben meg csak lesnek, hogy felkopik az álluk.

Oszt úgy ülnek a volán mögött, mint a komfris uraság, pedig nem híjják azokat semminek, becsöletök (SIC) nincsen.



A Papának minden járgánya ott figyel a telken. Egy ősrégi IZS motor a kamrában, egy Csepel pótos kasznija a kertben, ahol a libák legeláésznek, fóliával letakarva.

A szerszámosban is minden ott van, amit oda behordott több, mint ötven év alatt és minden poros.



Mama mondott valamit, hogy fiam szegeld meg vagy ezt, azt. Nem mertem változtatni semmin, minden ugyanoda vissza, ugyanúgy hagytam. Nehogy a Mama azt higgye a Papa halálával vége a világnak és valaki majd átveszi a helyét.

A szerszámosban szinte semmit sem találtam meg, annak ellenére, hogy a plafonig volt pakolva.



Délután a két fiammal sétálni mentem. A kisebbik már a falu sarkánál nyafogóra fogta, hogy ha nem veszem a nyakamba, akkor visszafordul. Mit volt mit tenni, odaültettem.

Darabig panaszkodtak, hogy unalmasak a kukorica és kompri táblák, hova viszem én Őket?

Mentünk vagy 2 kilométert egy hídhoz és megláttam egy betony aknát, mondom ide jöttün a betony öbölhöz, hogy betemessük.

Ami apró követ találtunk mellette azt mind beledobáltunk, aztán a végén visongtak, hogy ne menjünk, még maradjunk és csobbant a víz az arcomba, sivalkostunk. Alig bírtam elvonszolni Őket onnan, hú de fantasztikus érzés, hogy két fiam van. Emlékszem mikor a kisebbik született. Nem akartuk előre tudni, hogy fiú vagy lány. A szülésznő meg mondta, hogy fiú, Önnek két fia van most már. Na akkor igazán férfinak éreztem magam, két fiú, aztaaaaaa, pedig mekkora egy szerencsétlen alak vagyok néha, futkosok itt hátra egy babszólamra.

Most meg itt battyognak mellettem és sipog, hogy vegyem fel a nyakamba, mert Ő bizony jottányit sem, elfáradt.

Hazafelé a két fiammal szójátékokon vihogtunk. Elég csak belemenni a játékba velük és nem tudják abba hagyni, az idétlenkedés határáig húzzák a témát és vihognak, hogy a szélkarika az szélszarika és közben csapkodja a térdét.



Mikor megérkeztünk a Mama idegesen csapkodta a nyulak ajtaját, hogy nézd meg mind megdöglött a kicsi, mondtam nem szabad benézni, nyaggatni Őket, mert az anyjuk ha megérzi rajtuk az idegen szagot mindet megöli.

Szedte lapátra a kisnyulakat halva, mindnek vége volt.

Már nem is volt bátorságom elkérni a foltost, amit a Levente kinézett.

El lakott volna a kis udvaron, ugatni nem ugat, nyávogni nem nyávog, néha ugrál csendben és eszik zöldet, gyereknek ideális, hogy nyaggassa.

De Levente most lesütött szemmel eloldalgott, tudta hogy sáros, hisz tegnap az összes kisnyulat végig tapogatta.



A Mama csak picsog, anyósomnak is könnybe lábad a szeme néha, senki nem találja a helyét és én sem. Idétlenül nyúlok a pálinkás üveg felé, eddig ezt a Papa fogta és töltötte pohárba, most meg nekem kell.

Megörököltem tőle a boros flaskát is, nem is akármilyen, díszes üveg, nem lehet kapni akármilyen boltban. A Papa is találta az út mellett és elrakta, azóta abból töltötte a bort mindenkinek, volt vagy 1940. Megadta a módját. Ki örökölhette volna utána?

Én tovább viszem azt a szellemiséget, amit a papa képviselt.



Emberek közt szeretnék élni, egy vederrel a kezemben átsétálni a szomszédhoz ha látom éppen betakarítás van. S utána elfogadni egy szívélyes pohár bort, elbeszélgetni s este lavórban lemosakodni, a vánkost a fejem alá igazgatni. Ha elhantolnak, akkor tudni, hogy "Itt nyugszik" és valaki évek múlva is rám talál, megkapál, ejt egy könnycseppet és tovább áll. Olyan vagyok, mint az elszáradt fűszál, kis idő és emlékezet se rólam, se babszólam.



Folyt köv.

A következő rész tartalmából:



Egy újabb nenüs bukkan fel, a Papa és a háztető, aztán az éjfélkor villogó kereszt, de megmondták előre, a dédi mikor 95 éves volt és egy fotó a halottas ágyán. Több fotó is, például a Mama anyukája. Ráborultak a koporsóra és úgy sírtak.

A Papát több fotón is láttam. Akkor volt 30 éves és Hévízen nyaraltak, akkoriban a bányászoknak nagy tekintélyük volt, a Mama feszített is az oldalán. Anyósomnak hajlított favázas kerékpárt hozott haza a Papa.



De ha mindezt egy mondatban szeretném összefoglalni,l hogy értsed, akkor azt írtam volna csak, hogy:



Zsid 10,36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

1Pt 2,15 Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;

1Pt 3,17 Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.

1Pt 4,2 Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.

1Pt 4,19 Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.

2Pt 1,21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

1Jn 2,17 És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/betonyobol.jpg[/L]

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/csepel.jpg[/L]

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/izs.jpg[/L]

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/malna.jpg[/L]

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/skoda.jpg[/L]

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/szerszamos.jpg[/L]

Szólj hozzá!

Babszólam 1.rész

2007.06.17. 21:15 guga

Babszólam 1. rész

Ahogy hazaértünk és leültünk az asztalhoz enni a nejem rögtön megjegyezte „na kíváncsi vagyok mire ihletett ez a két nap”.

Két nap nem sok, de annyi élmény van bennem és mondanivaló, hogy hirtelen nem is tudok honnan nekifogni, sőt nem is tudom, hogyan állítsam össze élményszerűvé és érthetővé, átélhetővé.
Ezért aztán rögtön az elején kezdem.

Mostanában egy toll és papírlap van a zsebemben, hogy ha valami eszembe jut akkor azonnal letudjam írni az emlékeztető szavakat, amiből majd összeáll egy történet. Sok mély gondolatom van, amit össze lehet fűzni egy másikkal.

Itt van például a: piknolepszia, puska, üres papírlap. Ha hiszitek, ha nem ez egy nagyon olvasmányos kis történetnek lesz a magja, ami köré a történet fog épülni.
Majd később meglátjátok.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/papirlap.jpg[/L]

Szóval hétvégén Szandán voltunk. A Papa egy hónapja halt meg és azóta nem látogattuk meg a mamát csak telefonon. Ház körül is sok a tennivaló és a Mamának is jólesik ha valaki zsizseg körülötte, addig sincs a gondolataival.
Bármit megérint csak könny csordul a szemébe és pityereg. 60 évet éltek egymás mellett, egy ágyban, ugyanazt az ételt és a sóhajtásából tudta, a nézéséből, hogy a másik mit gondol.

Ez a papírlap most is nálam volt, a zsebemben. Megérkeztünk és első dolgom volt a nyári konyhába menni tölteni egy kis erős pálinkát, aztán még egyet. Ez kell ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát, a Papa is feszt kínált. Még ha misén is volt és mi akkor érkeztünk, akkor a kapun belépve az volt az első kérdése, hogy „fiam, ittál már pálinkát?” Nem is vesznek emberszámba ha nem nyelsz le egyet velük.

Átöltöztem telki mackóba és cipőbe, a zsebembe raktam a tollat és a papírt. Nejem közben mondja, hogy a konyha asztalon message van, kézzel írott.
Instrukciók, hogy ha a Zoli karózza a paradicskát, akkor egy sor karó és utána kötözze meg, mert letapossa a hajtást, a friss palántát. Írta még azt is, hogy süttem hurkát (SIC), a sparheltban van még meleg. Meg még annyi, hogy temetésen van, egy rokona, de ezt már tudtuk mikor megérkeztünk, hogy üres lesz a ház.

A fiammal kivonultam a paradicska földre karózni, kötözni és vittünk magunkkal egy üveg kamrai szódát, jó hűs. Patakokban folyt rólam a veríték, fülledt meleg és közben beszélgettünk a gyerekkel. Folyton azt figyelte hány sor van még. Hozta a karókat és számolta, hogy hoztam már ötöt, ez már tizenöt.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/paradicska.jpg[/L]


Mondtam neki, hogy szerencséd van gyerek, a te korodban én hajnalban keltem és Iskola előtt már teheneket etettem meg lovakat, kecskéket, tyúkokat. Nem lehetett számolgatni, hogy már 5 perce dolgozom s ideje elhagynom magam.
Azt válaszolta, hogy az a te korod volt, ez már nem az. Csípős nyelve van, az ember keze hamar eljárna ha engedne a dühnek, de inkább lenyelem és megpróbálom más módon, mert van.
Pedig még a Biblia is azt tanítja, hogy:

 Péld 23,13
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
 Péld 23,14
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
 Péld 29,15
A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Napokban is mondja neki az Anyja, hogy fiam! Számítógép helyett menj és kezdj el olvasni egy könyvet.
Tüskevár.
Gyerek kelletlenül félrevonul vele de 10 perc múlva jön, hogy már elolvasott 5 oldalt. Mondom neki az én időmben engem nem kellett megkérni, hogy olvassak el egy könyvet, én magamtól rákaptam az ízére és tágra nyílt szemekkel vonultam félre, bármit a kezembe adtak én azt magamba szívtam, de főleg a Delfin sorozatot és a Kincses Kalendáriumot.
Az a te korodban volt Apa és hanyagul levetette magát a számítógép elé Dűnézni. Egyik délután már elegem lett és rárivalltam, hogy fiam! Te mást sem csinálsz, mint napi 8-10 órát lőssz. Ezt látod tőlem?
Sértődötten kikapcsolta a gépet és egy lenéző, elnyújtott neeeeeeeeemmel rendezte le.

Mindezek ellenére megdicsértem, hogy szépen megkötözte a paradicskát és belefelejtkezett a munkába. Csak annyit kértem tőle, hogy ha már csinálja, akkor élvezze a munkát, ne legyen neki teher tétel, ne a végét várja.
Emlékszem rám akármit bíztak az én koromban megtaláltam a szépségét. Nyári szünetben őriztem birkákat, hordtam kannával vizet az aratóknak, kevertem a betont, adogadtam a téglát és ember számba vettek. Ott ültem ebédkor a melósokkal, nekem is bontottak sört és ugyanazt az ételt ettem. Pedig 10-12 éves voltam, emberszámba vettek, ha meséltem valamit meghallgattak és jót derültek.
Önállóságra neveltek.

Hjaj, elfelejtettem miért babszólam s miért első rész. Úgy néz ki a nyáron a lehető legtöbb hétvégét Szandán fogjuk tölteni. Rokonok, szeretet, de még a szomszédok is és mindenki figyelmes, tudnak rólad és segítenek. Ennek kapcsán jegyeztem meg a nejemnek, hogy ha ennyit jövünk Szandára, akkor ősszelre kész lesz az első könyvem s tudod mi lesz a címe? Babszólam.

Ahammm.

Szerintem nem vette komolyan.
Nekem közben cikáztak a gondolatok az agyamban, hogy szombat délután mikor mindenki elment a temetőbe a Papa sírjához virágokat ültetni és egyedül maradtam a fiammal, akkor nekem is megszólaltak a tárgyak. A falak, a helységek hangulata, mindenből áradt a Papa hangja. A köhécselése, ahogy fáradtan csoszogott és intézkedett. No, ettél fiam, nehogy nekem itt éhen maradj... bort töltsek még?
Miből Papa, hiszen már megitta mindet, mit kínálgatja az üres flaskót?
Van talán még a pincébe pár liter és közben pajkosan nevetett.
Megelevenedtek az illatok, a mondatok és egy egész emberi öltő. A wécén ahogy ültem is csak az jutott eszembe, hogy a Papa is minden reggel itt szólalkozott meg a bab után.
Ültem egyedül a szőlő lugas alatt, épp túl voltunk egy ól szétverésén, a Mama kért meg rá szedjem szét, mert düledezik. Közben magunkra maradtam a fiammal. Ő meg eltűnt valahol a ház körül, belefelejtkezik bármibe, pókhálókat csavar egy bot köré és előjön vele, hogy vattacukor.
Magamba maradtam a gondolataimmal, egy flaska bor az asztalon és félmeztelen vagyok.
Egyszer csak megszólal egy sokat látott asszony hangja a nyitott kapuból, (amit én kulcsra zártam). Hahó! Vendégek is vannak?

Felálltam, megfordultam és nagyon zavarban voltam. Csak én vagyok itt intettem neki és mivel eddig még sosem láttam bizonytalanul fogadtam. Jeleztem, hogy mindenki kiszaladt a temetőbe és utána átmentek Erzsi nénihez Váraljára.

Azt mondja az asszony, hogy csak jöttem megkarózni a paradicsomot.
Már megcsináltuk a fiammal ketten, vágtam rá gyorsan és magabiztosan, mint aki talált egy közös nevezőt, hogy ne ijedjen meg nem rablók vagyunk és nem ettük meg a nagymamát. Biztos furán festhettem félmeztelenül és úgy, mint aki próbál a házigazda szerepébe illeszkedni, de a Papa már nincs.

Mutattam, hogy üljön le és mit hozhatok? Fröccsöt, vagy szörpöt? Itt igazi málnából van a szörp, a szóda is kamrai. Csak szódát kért, mentem a kamrába másikért, mert ami az asztalon volt annak a csőrét a számba vettem és úgy ittam belőle. Mire visszaértem már a paradicska földet pásztázta a szemével és csekkolta vajon igazat mondtam e, de elismerően bólintott, hogy ez igen Fiam.
Leültünk az asztalhoz és töltöttem neki, nyelte és jól esett neki, én addig a szemét néztem. Micsoda edzett lélek, nem jön zavarba semmitől, nem ijedez, nem finomkodik. Nekem kell hozzá alkalmazkodnom.

Azt hittem utána feláll és elmegy, mert nincsenek itt a háziak. De ahogy tudta hol a kulcs, elővette és ahogy máskor is elidőzött itt órákat beszélgetve a két öreggel úgy most sem tágított. Ő teljesen otthon érezte magát.
Meséltem is neki, hogy nagyon zavarban vagyok, mert mikor a Papa temetése volt, akkor én előbb eljöttem a Benjáminnal a kisebbik fiammal, mert lepattant a nadrágjáról a gomb és lecsúszott neki.
Tudtam hol a kulcs, letelepedtünk és vártunk. Majd megérkeztek a temetésről az első emberek, akiket én egyáltalán nem ismertem és nehezményezték mit keresek ott. Biztos akkor mentem be, amikor nem volt ott senki és feltúrtam a szekrényeket.
Magyarázkodtam ott, hogy nem vendég vagyok és nem betörő, én itt otthon vagyok.
Kínálgattam körbe pálinkával, üdítővel, borral a megérkező népet...

Félbeszakított az asszony rutinosan, hogy hagyd el Fiam, nekem ne magyarázkodj, ismerlek. Voltál már itt sokszor kukoricatörésen, nevetett.
Akárhányszor jöttem ide a Papa mindig kínálgatott, hogy na jánka köll é cefre és hozta a liter bort, de mán én nem szeretem...
Kis szünet és láttam valamivel birkózik nehezen, könnybe lábadt a szeme.
Mindkét fiamat eltemettem, meg a férjemet, mán nekem senkim sincs. Mama is mikor látom picsog, hát mit mondjak neki, én meg őrjöngjek? Ilyen ez a világ.
Az egyiknek gégerák, a másiknak meg szájrák.
Jöttek azok metszeni, fát vágni, betonyozni, segítettek mindent, de elmentek.
A férjem is elment, 48 évet éltünk le együtt.

Én közben átvedlettem megértő hallgató közönséggé és csak figyeltem, elmébe beégettem a mondatokat, a szemét mikor megállt és elérzékenyült a hangja, bepárásodott neki és visszatartotta a könnyeit, kemény, edzett lélek, sokat látott ember. Lehet nem omlana össze ha 10 perccel később hoznák ki a pizzát.

Ittam a szavait... mikor temettük mellé raktam egy üveg pálinkát, a zsebébe a bicskáját, a szemüvegét és a kalapját is a koporsóba. Volt neki kedvenc bőrtárcája, mindig magával hordta, raktam belé 500 Ft-ot. Az igazolványát, jeggyűrűt az ujján hagytam és ...elcsuklott a hangja.
Rám nézett kérdőn és komolyan, valahonnan megérezte, hogy tőlem megkérdezheti, mert tudom a választ, nem csapom be és az igazságot mondom el neki.

Csak azért, hogy a lelke megnyugodjon, vagy a mienk? Tud róla, hogy odaraktam és nagyon mélyen, várakozóan a szemembe nézett.

Nem, válaszoltam nyomatékosan, nem tud róla. De azt is elmondtam neki, hogy miért.

1. Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):
2. Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
3. Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van.
4. Minden olyan, hogy mindenkit érhet, egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint a ki féli az esküvést.
5. Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.
6. Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.
7. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.
8. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.
9. No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

Elmeséltem neki ezeket és utána még megtoldottam egy Bibliai idézettel:

Préd 9,12
Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.


Azzal zártam le, hogy olyan, mint aki alszik. A Biblia is sok helyen mondja az ember haláláról, hogy elaluvék.
Ez egy dolgot jelent, hogy az alvó ember egyszer felébred, de már nem ebben a testben, csak az a lélek, ami kiment a testből.
Éppen belemerültem volna egy gondolatmenetbe, miszerint az ember lelke mindig az egekbe vágyik, ahonnan való, de a teste ha megjött a szántásból elébb leül, utána ledől, hogy minél közelebb legyen a földhöz, ahonnan vétetett.
Közben hallom lassít a szuzuki, s kiszáll a család.
Kérdezem az asszonyt közben, hogy magának mi a neve?
Rozi nenüs és mosolygott, már Ő ment elébe a Mamának, hogy fogadja, jobban otthon van itt, mint én.

Bocsánat, hogy ennyire hosszúra nyúlt, tényleg készül a könyv és tényleg Babszólam lesz a címe.
Már előre tudom, hogy a nejem bizalmatlanul fogadja, azt hiszi vulgaritás, pedig minden tiszteletem mellett fog készülni.
Hja és még annyi, hogy megvádoltak páran azzal, hogy olvashatatlanok az írásaim, mert túl hosszúak a csattanóhoz képest.
Innen üzenem, hogy gondolok rátok is és készül a *.zip változat.
Az lesz a címe, hogy Cyberdének és Uzmanyinak rövid :)
Ugyanis Ők ketten a renitenskedők.

Folyt köv.
A következő rész tartalmából:

Kumpribogár, permetezés, egy másik nenüs barna kerítése, amit csak a sült pogácsáról ismertem fel, aztán nesze fiam itt van, nyaláboljad fel.
A Mama meséje anyósomról, akit a hátán cipelt napszámba és akkor még nem volt cipője senkinek, a Papa Skodája, IZS, a két fiammal kirándulás a beton öbölhöz, szélszarika, és a nyúlak, meg hogy mindennek vége van. De a Papa halála óta ez egy általános érzet mindenkiben, senki nem találja a helyét, a Papa volt az egyetlen biztos pont.

Mikor jöttünk ma haza, a nejem hosszan integetett mindenkinek és mikor a temető mellett jöttünk el, oda sem felejtett el inteni, szia Papuskám. Ő most onnan int nekünk, aztán krákog egy fáradtat, köhhint és visszapihen.
Húú de jó volt, hogy köztünk élt.

Hazafelé a 2A-n többször is életveszélyes helyzet, nagy dögökkel levillantottak és másodperceket nyerve befészkelték magukat a sorba. Kikényszerítettek bennünket a csigaházból a jelenbe.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/szoda.jpg[/L]

Szólj hozzá!

A társkeresés egy különleges módja

2007.06.15. 23:00 guga

1990-ben a kelenföldi városközpont árkádok alatti részén, egy Keravill mellett dolgoztam, mint magánvállalkozó.

Vettem egy használt könyves pultot és arról árultam üres és pornó videokazettát.

Felvirágzóban volt az üzletág, Németországba jártunk ki üres szalagokért és otthon 4-6db Orion magnóval másoltuk a hangalámondásos német pornófilmeket. Olyanok, mint kommen spricc és társai. A munkásszállásokról jöttek le a melósok és egyszerre 10 filmet is vettek, egy hét múlva meg hozták cserélni. Amit megnéztek hozták és fizettek darabonként ha vihettek új filmeket.

Szép idők voltak, zavarosban halászás, alig volt törvény.

A mellettem lévő standon volt az Eszter, káposztát, savanyúsággal töltött paprikát, savanyú uborkát és vegyes savanyúságot árult fahordókból. Vecsési volt a lelkem.

Ő már akkoriban betartotta az európai normákat, mert a volt hapsija egy osztrák nemes volt valami kastélyszerűséggel. Mesélte párszor, de nem vettem komolyan.

Viszont gumikesztyűben mérte ki a savanyúságot és kendővel a fején. Senkit nem engedett a hordók közelébe, vevőkre is rászólt ha belenyúlva kóstolót akartak, hogy majd Ő adja, nem kell piszkálni, de azért szélesen mosolygott.


Az a fajta csaj volt, akire az ember nem vetett szemet de nagyon jókat dumáltunk, csilingelt a foga a fehérségtől, ahogy nevetett és közben hátrahajolt és széttárta a kezét.

Volt egy dolog, amitől mindketten szenvedtünk akkoriban.

Kezdték kivonni a forgalomból a 10 és 20 forintos bankjegyeket, legalábbis már megszellőztették hírekben.

A nyugdíjas nénik meg bácsik pedig hirtelen nekiálltak tartózkodni tőle, nekem ne adjon papír tízest. Nincsen fém? Adjon azt!! Mit csináljak a papír húszassal? Tömjem ki a vánkost otthon? Tartsa csak meg maga, pörgött a nyelvük, perlekedtek.


Mindketten arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy kezdünk valamit a bent ragadt papírpénzekkel.

Én nekiálltam szándékosan gyűjteni egy dobozba és félre tenni.

Kötegeltem tízesével és, amikor összegyűlt száz, feladtam Apámnak csomagban.

Az öregem tudna mesélni, hogy hány sör legurult belőle.


Eszter pedig szorgalmasan körmölt, nem árulta el mit, csak azt láttam, hogy ha szünetelt a savanyú hadjárat, akkor a pultja fölé görnyedve írt valamire és közben nézett félre. Valamit olvasott és utána írt.

Nem mutatta meg, ha kérdeztem mit csinál szándékosan elrejtette.

De azt láttam, hogy minden egyes vásárlónak adott ajándékba egy papír tízest vagy húszast.

Kérdeztem is tőle, hogy ebből nem lesz baj?


Miből? Kérdezett vissza. Azt hitte tudom mit csinál és elpirult az Eszter.

Hozta oda az egyik bankjegyet, amire tollal írtak valamit, egész hosszú szöveg. Mint kiderült egy hirdetést írt rá, társkereső hirdetést és azt osztogatta.

Még egy fél évig forgalomba volt mindegyik bankjegy, csak utána vonták ki.


Mindegyik bankjegyre ráírta, hogy 31 éves, diplomás, Pest megyei, gyermektelen hölgy keresi korban hozzáillő társát.

Jelentkezni a kelenföldi városközpontban a savanyúság árusnál.

Aláírás: Eszter.


Majdnem megkönnyeztem az őszinteségét és a bátorságát, nem is tudom mennyi pénzre írhatta rá a szöveget.

Utána napokig csak a sorban álló férfiakat lestük, hogy vajon olvasta és azért jött, hogy szemre vételezze? Vajon Ő lesz az igazi?


Már éppen elfelejtettem a dolgot, mikor jött egy sármos ürge, kicsit őszesbe hajló és csokor rózsa. Odanézni sem mertem, nehogy elrontsak valamit. Megbeszélték, hogy záróra után és jött is. Leparkolt s elmentek együtt.

Másnap kérdeztem Esztert, hogy na mi van? Tegnap Ő is ragyogott, de ma csak unott mozdulatokkal pakolta le az utánfutóról a fahordókat.

Nem Ő volt az igazi, válaszolta lemondóan s csak pakolt.


Mentek a hetek és Ő rendületlenül osztogatta a bankjegyeket, én meg ugyanazzal a lendülettel postáztam Apámnak.

Egyik nap egyenruhás rendőrök jöttek oda az Eszterhez, suttogták is, hogy kijött az urh. Eszter rám bízta a standját és rendesen bajban voltam, mert jöttek a nénik, bácsik és szakavatottan kérték a portékát, hogy hol a kislány? Na mindegy adjon fél kilót abból az uborkából, de az apróbbakat rakja ne a bumszlikat és nem tudtam figyelni. Kattogott az agyam.

Szerencsére félóra múlva visszahozták és elmondta, hogy valaki feljelentette a bankjegyek megkárosításáért.

Igaz még volt pár hónapuk hátra a papírpénzeknek, de utána kíméletlenül bezúzzák mindet.

Nekem is hozott a Cyberde egy bezúzott bankjegytömböt ajándékba, amit azóta is őrzök, mint amit Cyberde saját kezeivel megérintett. De innen üzenem, hogy legközelebb éles töltényt hozzál :D és ugyanakkora súlyban.



No, kicsit elkanyarodtam.


Esztert beidézték a bíróságra és pénzbírságra büntették bankjegyrongálásért, mivel az állam tulajdona. Nem mennék bele a részletekbe, de beismerő vallomás és írásszakértő...


Bele se gondoltam a logikájába, de ez a lány nagyon eszes volt. Megbüntették valami 20 ezer forintra és utána már bátran írkálhatta a bankjegyekre a szöveget, hisz nem lehetett bizonyítani, hogy ítélet hirdetés előtt vagy után tette, mert a szöveg ugyanaz volt és a nyugdíjasok is, akik nem akarták elfogadni, mivel hamarosan bevonják.


Teltek a napok és bolondoztunk a fahordók között. Hoztunk hideg házi bort és sült kolbászt friss omlós kenyérrel. Ő adta hozzá a vágott savanyúságot, amit két pofára tömtem és úgy röhögtem, hogy közben kilógott a számból, nagyon finom savanyúságai voltak és a kivillanó fogai, ahogy nevetett. Volt rajta kötényke is, aminek a zsebeiben az aprópénzt tárolta. Sajnos én nem tudtam mivel visszakínálni, mivel nem volt videomagnója és bevallása szerint a pornófilmeket amúgy is azok nézik teljes odaadással, akinek nincs partnerük.


Én sajnos nem tudok pornó ügyben nyilatkozni, mert rengeteg filmet láttam már, de egyrészt mindegyik kiábrándító volt, másrészt ismerem Isten gondolatait és a saját múltamat. Nekem csitt van :D


Kolbászos nap után áll a sor Eszter előtt és pörög a nyelve, fehér fogaival szünet nélkül kimosolyogja az emberek zsebéből a pénzt. Egyszer csak megáll a sor, mert egy ember semmit sem kért csak letérdelt elé és elmondta, hogy már napok óta készül erre, messziről leste az Esztert.

De most erőtt vett magán és elrabolná Eszter szívét itt és most, adjon neki esélyt, ne utasítsa vissza és átadott egy bankjegyet.

A zöld tízesen ott volt Eszter kézírása, miszerint Ő kereste a bajt, de a szó nemesebbik értelmében.


Eszter rám nézett és megkérdezte, hogy átvenném e a frontot.

Sugárzó tekintettel elviharzottak a közeli parkba. S én? Rám szakadt az összes nyugdíjas, hogy fiatal ember kotorjon csak lejjebb abban a savanyúban, ne azt adja, nem lehetne gyorsabban, ne sajnálja, rakjon bele bőven...

De én nem mosolyogtam, bajban voltam. Pörlekedtek velem a bácsik s nénik, ami Eszternek a kisujjában volt és lekezelte nevetve, én attól izzadtam és küszködtem. Hiába no, zöldségesnek születni kell.


Tudom a csattanó.

Azóta már nagyon sok év eltelt s nem tudom mi lehet valójában Eszterrel, de az utolsó információm róla, hogy odaköltözött a Ferenchez a Gellért hegy lábához egy társasházba és kirakták a falra a bankjegyet.


Sok boldogságot nektek, meg lurkókat és egy közös sírhelyet, de ha azóta ez megváltozott s külön éltek, akkor is bízhattok benne, hogy az én szívemben ti még egy pár vagytok és ugyanabban a kezdeti állapotban.


3. És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.

4. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.

5. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.


Szólj hozzá!

Kerékpárzás

2007.06.14. 22:57 guga

Már egy ideje szeretnék írni a budapesti kerékpározási lehetőségekről és viszonyokról, csak nem történt olyan eset, ami kirívó lett volna (kivéve a mai napot).
Az egy teljesen szokványos dolog, hogy az Andrássy úton nem lehet végigmenni a kerékpárúton a keresztbe sétáltatott kutyusok pórázaitól, családi négyes kézen fogva, lábukat padról hosszan belógató egyetemistáktól, kettes sorban sétáltatott óvodásoktól, kerékpár útra ráparkolt autóktól és egyéb finomságok.
Nem az ott sétálgató emberekkel van a baj, hanem azzal, aki kijelölte, hogy a kerékpárosok itt menjenek.
Pár napja is satufékkel álltam meg az egy öregasszony (fülig kirúzsozva) + két puppedli pamacs kutya kombó előtt. Pórázon mindkettő és sűrűn szöszmötöltek a poros járdán, a néni meg erősen sipítozott, hogy nincs csengője maga őrülüüüüüült? Aztán fújtatott, mint a bika, mikor csöndben mutattam neki a táblát, ami egyaránt jelöli a kerékpárost és a gyalogost.
Ezért gyűlöli a kerékpárosokat mindenki rikácsolta még elmenőben és tovább is volt, csak már nem hallgattam.
Mint, ahogy semmi, a budapesti kerékpározás sincs megoldva és egyelőre úgy fest nem is érdekel senkit. Harmincad rangú probléma, hasonlatos a jelenlegi reformokhoz az eljárás. Nincs pénz és kész, ennyi. El lehet innen menni.
S valóban, nemrég mikor darabokra szedték az iskola előtt lelakatolt kerékpárját a fiamnak, szóvá tettem az iskola igazgatójának, hogy kéne valami megoldás rá, egy tároló helység. Mert egy héttel előtte meg kiszúrták késsel a gumiját.
Nem lehet, válaszolta rövidre fogottan s kicsit Hofisan.
Megbünteti Őt az ANTSZ.
Nem kell idejárni kerékpárral, zárta le a beszélgetést.
Még megkérdeztem, hogy az önkormányzatnál kit keressek meg ez ügyben személyesen, mert ez nem vicc, én komolyan kerékpározom és a fiamat is ebben a szellemben nevelem.
Megmondta s megtoldotta még egy félvállas ne reménykedjennel.
Kik járnak ebbe az iskolába? Milyen gyerekek, milyen szülők gyerekei és milyen tanárok?
Milyen generáció nevelkedik a szemünk láttára?
Egyszer volt csak szerencsém, mentem Leventéért és már messziről láttam, hogy fürtökben lógnak a kerékpárján és sűrűn vihognak, hogy ne úgy, amúgy, azt próbáld. Vagy hat gyerek és nagyon hangoskodtak, tiszta lázban voltak.
Egyet sem ütöttem meg de azt, amelyik a lakatot piszkálta egy hegyes fémmel elkaptam és ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Csak hebegett, hogy nem tudta enyém a kerékpár...

Nem mindegy kié te nyomorult kis disznó??? nem a tiéd és kész... a nyálam az arcára fröcsögött és a pólója a kezemben megcsavarodva. A tanárok kifutottak a hangoskodásra, hogy mi történt, hogy beszélek én a gyerekkel.
Mikor szóvá tettem, hogy már harmadjára barmolják szét a fiam kerékpárját, akkor mondták, hogy csak nem azt várom tőlük, hogy valaki oda álljon egész napra a kerékpár mellé?

Majdnem sírva fakadtam, komolyan. Kiábrándító ez a gondolkodás.
Még odabökték megsemmisítőleg, hogy ide mindenki autóval jár, nem megoldott a kerékpártárolás.

Kezdem magam úgy érezni, mint egy buzi vagy cigány, kirekesztett vagyok, mert kerékpározok és ezt a többség nem fogadja el.
Másnap 20 perccel korábban mentünk oda, nem véletlenül.
5 tanárt számoltam meg, akik kerékpárral érkeztek és utána a hónuk alá kapták, majd felvitték a lépcsőn.
Lesz még ennek folytatása gondoltam, de tekintettel kell lenni a gyerekemre is, mert a tanárok kiútálják ha keményebben lépek fel.
Nincs más dolgom, mint félhivatalosan megfogalmazni a történteket és fotón mellékelni a kerékpárral érkező tanárokat.
Nagy valószínűség szerint az önkormányzatnál azonnal kidobják a kukába a levelem, de ha ajánlva adom fel, akkor talán van rá esély, hogy fiókba teszik és végleg elfelejtik.
Viszont ha várok egy keveset és a feladó cetlivel átsétálok a szomszédba (SZDSZ székház) és megkeresem Fodor elvtársat, akit szoktam látni bemenni a kapun, mikor kint az utcán sepregetek, akkor reménykedhetem, hogy a gorillái jól pofán vágnak.  Bár előnyére váljon, hogy eddig egyedül láttam vezetni is, sofőr nélkül, testőr nélkül.
Lehet mióta miniszter lett vannak kötelezvények, amiket be kell tartania.

Ezt az egészet nem írtam volna le ha nem létezne a mai nap. Mondhatni az írásomat a mai nap szponzorálta.
Hőség, áll a levegő, nincs szélmozgás és én tekerek végig a Hungária körúton Böcéhez. Besokallt a gépe és újra kellett húznom rajta a rendszert. A Thököly úttól egészen a Fradi pályáig a Hungária-Könyves Kálmán körút jobb oldalán szoktam menni. A Kőbányai út előtt van egy vasúti felüljáró. A kereszteződés előtt rendszeresen ráparkolnak a járdára az autósok, kész menetoszlop.
Több ízben láttam babakocsit toló anyukát, hogy megvárta amíg elhúznak az autók és lement az úttestre s kikerülte az autósort.
Kb. 2 hete egy motoros futár ment előttem a járdán. Hátán nagy műbőr hátizsák, céglogó és telefonszám. Tekertem utána és már én is leugrattam a járdáról az úttestre, mivel éppen nem jött semmi. A motoros (MZ) futár a jobb lábát maga elé egyenesen kitartva letolta az összes járdán parkoló autó visszapillantó tükrét.
Kihívó és vérlázító jelenet volt, de jót röhögtem. A  tehetetlen düh visszavág.
Mindegyik reccsenő visszapillantó tükör, mint ha azt dalolta volna csilingelve, hogy „nincs rá pénz”.
Elég lenne 10 db vas a járdába azon a szakaszon, munkával talán 100 ezer.
Igaz közpénz, annak meg nincsen becsülete. Ha valaki döntési pozícióba kerülne, hogy na igen, holnap lehet kezdeni, akkor mindjárt azt nézi, hogy a vállalkozó mennyit süllyeszt vissza a zsebébe. A vállalkozó meg hozna négy erdélyit, akik feketén megcsinálnák, mert ha vállalná a nem túl versenyképes terheket, akkor nem tudna miből csúsztatni a tisztelt képviselő zsebébe, az nem tudná miből finanszírozni az előre nem tervezett kiadásokat, a tervezett extra hiteleket és egyébb juttatásokat, mint titkárnőnek új mell ill. fáradalmait kipihenni a Maldív szigeteken.
Ugye-ugye, hova vezet a világ ha megindul egy kis kerékpározás?
Ide ne tessék kerékpárral járni, mindenki autóval jár és pont. Tessék beilleszkedni a társadalomba.

Csak úgy kedvtelésből megálltam, letámasztottam a kerékpáromat a falhoz és nekiálltam fotózni a zolimpuszommal. Több fotót is készítettem, de ez az egy azért érdekes, mert rajta van az a fekete autó, amiből rámkiabáltak, hogy „miajókurvaanyádatfotózoltekisköccsőőőgggg” ? Közben nagyokat nyerítettek.

Nyilván jól levágták, hogy a járdára parkolt autókról készítettem a képeket.
Elmentek és bár forrt a vérem és legszívesebben utánuk tekertem volna, de hiába, nem változtathatom meg a gondolkodásukat.

Alig, hogy megérkezett a következő piroslámpás adag és éppen zöldre váltott. Megállt mellettem egy másik fekete autó segítséget kérni, hogy merre van a Róbert Károly krt, ahonnan el lehet érni a Fáy utcát? Kiléptem az útra közvetlenül az autó mellé és szélesen gesztikulálva mutattam, hogy a következő benzinkútnál vissza tudnak fordulni és a felüljárót kell figyelni, vidámpar s utána az első lámpánál jobbra, de nem tudtam befejezni.
Már dudáltak és az emberünk a kormánynál is vette az adást, nem hallgatta végig, ment tovább.
Közben szándékosan rámhúzta a kormányt egy zöld szuzuki szedámos és hangosan virnyákolt, mint torzonborz király a süsüből, hogy „miazanyádvalagátmutogaccannyitparaszt” ???

Ez már nekem is sok volt, azonnal kerékpárra ültem és utána ereszkedtem. Kevesen tudják de ha valaki jól odalép, akkor lehet menni 50kmh, ha valaki nagyon odalép, akkor egy csöppnyivel többel.
Én marhára odaléptem, igazi dühből. Nem láttam az arcát, annak aki rámkiabált.
Csak a méregzöld szuzuki szedám. A benzinkútra éppen beforduló fekete autó majdnem elütött, nekik adtam a félbehagyott útmutatást.
A mekkdonáldsz és a benzinkút után a Könyves Kálmánon van egy elég hosszú betonkerítés. Már onnan láttam, hogy a zöld szuzuki átment a Népliget közepénél a zöldön.
Lemondtam róla, hogy kiszakítom a torkát és lassítottam, baromi tehetetlennek éreztem magam és csalódottnak, nagyon szerettem volna a kezeim közé kapni.
Természetfilmekben látni néha nagyon éhes vadakat, akik elvétik a zsákmányt és utána, ahogy kullognak lihegve, leereszkedve.
Így éreztem magam.

Miután átjutottam a lámpán a liget közepénél, akkor figyeltem fel rá, hogy a Fradi pályánál áll a kocsisor s elég hosszan. Bevillant, hogy akkor sima ügy.
Érzi az ember, hogy vannak még tartalék energiák, amit nem is egészen kell felélni, mert áll a kocsisor. Azért belehúztam.
Egy kamion előtt állt a hőségben lehúzott ablakokkal.
Egy nő ült az anyós ülésen, melléjük gurultam és nekitámasztottam az autójának a kerékpáromat. Behajoltam az anyós ülésen és nagyon dühösen s nagyon durván beüvöltöttem. Éreztem, ahogy a nyálam a nő ruhájára fröccsen és közben a gerincemen folyik végig a forró izzadtság. A fickó elég nyüszöge, szemüveges, girhes volt, rám sem mert nézni, azt leste, hogy mikor ugorhat ki a kormány mögül.
Nem terveztem bántani, csak elégtételt akartam venni s abban benne volt az összes előző napi/aznapi sérelmem, amiről Ő nem tehetett, de Ő hozta ki.

Fogtam a kerékpáromat és méltóságteljesen felültem rá, elindultam és még utoljára visszanéztem rá megvetően. Ha tudta volna, hogy jobban féltem, mint Ő, akkor valószínűleg elröhögte volna magát.
Eszembe jutott a két gyerekem, a nejem, hogy ha itt most kiszállt volna, akkor ütésváltás, rendőrség, elzárás, bíróság, önkényesség, stb.

Tekertem tovább és mire Böcéhez értem már elázott a pólóm, olyan hőség volt.

Hja, tanulság?

1. 5Móz 32,35
Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
2. Rm 12,19
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
3. Zsid 10,30
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.


Hjó, OK értem én, ez Bibliai.

Akkor nesztek világi:

A hőség az idegrendszerre hat, növeli az ingerlékenységet, tompítja az éberséget, a koncentrációt, fáradékonyabbak leszünk.
A magas páratartalommal járó felmelegedés szellemileg kimerültté és depresszív hangulatba ejt, depresszió egyik kardinális tünete a hirtelen, lobbanékony érzelmi reakció.


Bocs Talmida! Ezt másképp nem lehet, a finomhangolás azért megvolt.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/hungariakrt.jpg[/L]

Szólj hozzá!

Vak vezet

2007.06.13. 15:53 guga

Egyik ismerősöm, aki születésétől vak (így ezt sem tudja elolvasni hi-hi), szeretett volna bemutatni egy barátjának. Szombat ebéd utánra beszéltük meg a találkozót az Örsön a bkv jegypénztárnál. Mint általában mindig, amikor valakivel találkozót beszélek meg, előtte már 10 perccel ott vagyok a kialkudott helyen.

Vak ismerősöm, akit mostantól fogva nevezzünk Gyurinak (kérem ne horkanjon fel most minden György).
Gyuri időben jött, ahogy a másodperc mutatója betöltötte a posztját felbukkant a legfelső lépcsőfok felett, ahogy a fehér bottal letapogatta maga előtt a területet.
Odaléptem hozzá és ráköszöntem, szervusz Gyuri és nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy egy olyan emberrel beszélek, aki engem nem lát s mégis ugyanolyan magabiztosan viselkedik velem szemben, mint én vele. Meg van róla győződve, hogy ugyanannyi információval rendelkezik rólam, mint én róla. Holott nekem nem csak az az előnyöm van meg, hogy én látom Őt, hanem az is, hogy Ő nem lát engem. Köszönés után bátran szamárfület mutathatnék neki, kiölthetném rá a nyelvem és az egészből nem venne észre semmit. Talán ha valaki indokolatlanul felnevetne a környezetünkben és felismerné Ő is, hogy az a nevetés nem kötődik semmi olyanhoz, amit Ő nem lát. Csak a hangomra, a szagomra és a kézfogásomra alapozhat, de számára a szem a lélek tükre olyan fogalom, mint nekem Isten, amiben lehet hogy Ő is hisz, pedig még nem látta, én sem pedig nyitva tartottam a szemem

Próbáltam az érkező HÉV szerelvényre koncentrálni és úgy álltunk meg, hogy Ő kicsit előttem s ez bennem azt az érzetet keltette, hogy nekem kell rábíznom magam. Részben, mert akire vártunk én még nem láttam, továbbá a legtöbb információm az volt róla, hogy beszélt már Gyurival többször telefonon és Gödöllői. Magamban rákérdeztem tréfásan, hogy „és hogy néz ki” de magát a kérdést már nem mertem feltenni. Az utolsó pillanatban derült ki csak, hogy akit várunk szintén vak. Mikor Gyuri elmondta a földbe gyökeredzett a lábam. A kezem elé kaptam a szám, néma sikoly s nem látott sötétség. Ezek ketten hogy ismerik meg egymást? Aztán elárult egy titkot, hogy az ismerőse Imre nem születésétől vak (kérem ne horkanjon fel most minden Imre).

Nagyon is jó, hogy itt vagyok veregette meg a vállam a sötétben, mert ha Imre a megbeszélt hely közelébe ér, akkor csak a nevén kell szólítanom és elkezdi a hang irányába fordítani a fejét reflex szerűen ugyanúgy, mint amikor még látott.
De erre nem volt szükség, mert már messziről láttam a fehér botot.

Gyuri és Imre bár előtte még személyesen nem találkoztak s dacára annak, hogy jelen pillanatban sem látják egymást, régi ismerősként üdvözölték egymást. Átölelkeztek, mert ez egy határvonal, amit átléptek. 2 éve beszélnek hetente egyszer telefonon és most végre eljött az idő, hogy a sötétben megérintsék egymást, számukra az, hogy könnybe lábadt szem, olyan mint nekem Isten.
Mégis ugyanazt érzik.

Egy pillanatra behunytam a szemem, elképzelni, kicsit megélni hogy milyen lehet nem látni és csak a hangokra hagyatkozni és pont amikor azzal kezdtem magam nyugtatgatni, hogy becsukhatom a szemem, mert úgysem látják, akkor jutott eszembe, hogy mások esetleg hülyének néznek, ahogy állok itt becsukott szemmel.
Rémülten nyitottam ki a szemem és gyorsan körbenéztem nem e vett észre valaki, hogy ismeretlen vizekre eveztem. Közben eszembe jutott az, hogy na ez mindjárt mekkora jó dolog, hogy én rémülten kinyithatom a szemem, mekkora előny, Gyuri ezt nem teheti meg. S még az az öröm sem adatott meg neki, hogy Imrét jól megnézze magának, akár csak egy percre is, Isten nem engedi. Egy percet sem, nekem meg végig kell néznem, ez is egy-féle ítélet. Neki is meg kell tanulni együtt élni vele és nekem is azzal, hogy mindezt látom s nyomaszt a tudat, hogy Ő is ugyanolyan felszabadultan éli az életét, mint én.

Aztán hetekkel később, pontosabban ma délután, megyek át a zebrán s a túloldalt egy vak cigány áll a zöld lámpánál. Tőle balról autók fordulnak ki sietve, hogy még beleférjenek a zöldbe, edzett szülőnek kell ahhoz lenni, hogy az ember határozottan kilépjen eléjük gyerekkel. Én a nagyobbikkal mentem át de kerékpáron s ahogy átért a fiam letámasztottam gyorsan egy oszlophoz és karon fogtam a cigány embert s mondtam neki határozottan, hogy jöjjön. Hallotta Ő hogy fordulnak ki az autók és azt is, hogy az egyik dudált, amikor megállt hogy a vak cigány menjen át előtte. De az a vak ember nem látta csak hallotta a dudát sürgetőleg, hogy ne lépjen eléje. Ezért aztán megállt és türelmesen várt, hátha valaki megszánja és kiszól az ablakon: tessék bácsika, menjen csak nyugodtan.

Gyuri bemutat Imrének, mint közös ismerőst, akit eddig még nem látott, de tegyük hozzá de faktum, hogy ezután sem fognak. Sőt tetézném még ezt azzal a kis geggel, hogy úgy eltűnök a helyszínről, mint akit sosem láttak, ennek ellenére megbíznak bennem, mert Imre aki vak és ilyen hátránnyal kell élnie az életét valakire támaszkodnia kell ebben az ismeretlen világban és az éppen a Gyuri, aki merészen ajánl, hogy fogadjon a bizalmába, de azt már nem mondhatta, hogy én láttam dolgozni, tényleg remek a srác. Imrének elromlott a számítógépe és ott volt a jobbjában egy szatyorban, azt mondja hiénák a gödöllői számítógép boltok nem meri rájuk bízni, eddig is kilopták a szemét.

Miután kezet fogtunk próbálta nekem elmagyarázni, hogy hogy néz ki a hiba, amit tapasztalt. Kérdezném rutinból, hogy mit látott a képernyőn, mi volt a hibaüzenet?
De meggondoltam magam, hagytam hogy elmagyarázza, hogy vezessen, a hiba okát feltárja. Ugyanis Ő csak a hallottakra alapozhat, hogy mit hallott. Azt mondja egy csippanás után egy kattogás, majd a monitor mint, amikor a jég reped, kis szünet, egy érdes hang, mint amikor a macska dorombol de kihangosítva (mondom magamban ez biztos a floppy), megint csippanás egyet és újra a jég bereped.

Magamban megkönnyebbültem, hogy na ez biztos egy púpos kondi lesz vagy a ramja rossz, de a legjobb ha a szoftveres hiba, én ezt már becsukott szemmel megállapítom, mind ezt egy vak ember elmondása alapján, arra támaszkodom.

Aztán rémülten nyitom ki a szemem, nehogy valaki észrevegyen.

El se olvassátok hi-hi.

Szólj hozzá!

Az utolsó kívánság

2007.06.12. 22:02 guga


Az utolsó kívánság


Ha meghalok és a lelkem megáll a teremtőm előtt, akkor lesz egy kérésem tőle.

Szavam ugyan nem lehet nyikk se, de talán kérhetek egyet.

Szeretném végignézni minden ember életét az elsőtől az utolsóig, a születésétől a haláláig.

Ahogy megteremtette Ádámot s utána Évát, szeretném végignézni minden mozzanatát és visszatekerni azokat a részeket. Szeretném megnézni hogyan kerültek első alkalommal intim kapcsolatba, nem a testiség miatt. Tudni szeretném, hogy be volt programozva mindkettő és automatikusan tudták mit kell tenni, ösztönösen érintették egymást vagy első alkalommal esetlenkedtek?

Hogyan lett a földön ennyi ember? Vérfertőzés? Mindent szeretnék aprólékosan végignézni.

Az összes kérdésemre választ kapni. Idő van, vagy is már nincs, azaz nem létezik.

Szeretnék beülni egyedül egy szobába (ha lesz olyan), bekapcsolni azt a valamit, amivel rögzítették minden ember életét, minden másodpercét és egyenként végignézem mindenkiét. A tiedet is.

Úgy csináld, azzal a tudattal, hogy a végén megnézem. Arra is kíváncsi vagyok, hogy az utánam következő emberek hogyan fognak megemlékezni a XX. századról. S egyáltalán meddig élünk még a földön? Meg mióta?

Élünk e még 2000 évet? Vagy 20000 évet, esetleg többet?

Ha valaki 20000 év múlva vizsgázik mennyit kell tudnia történelemből?

Volt a legújabb kor, amikor az ember kilépett az űrbe és feltalálta a netet, ami elidegenítette egymástól az embereket és dobtak egymásra pusztító bombát.

A túlélők utána ráébredtek, hogy ilyet többet nem szabad? Vagy az ember lelkében bűn van és bizalmatlanság eleve s ez így megy az utolsó emberig? Káin is megölte Ábelt.

Hova fejlődünk? Mindegyik kérdésemből újabb kettő fakad, ezért tényleg félre kell majd vonulnom és átnézni a dolgokat s megérteni mindent.

Napóleon, ahogy fut, mert gyötri a hasmenés.

Jimi Hendrix mikor először érintett gitárt, Picasso, ahogy ecsetet emelt a vászonra. Valaki, aki feltalálta a puskaport, az első ember, aki kézbe vette a tüzet.

Hogyan lett a sör, a kerék, Noé bárkája, Kennedy gyilkosa, nagy pillanatok, de előttem nem marad titok.


36. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

37. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.



Tegyük félre az ellenérzéseinket a Bibliával kapcsolatban, hogy emberek írták, inkvizíció, ha Isten létezik miért hal meg ennyi gyerek, miért nem látjuk, különben sincsen.

Adjunk egy piciny esélyt annak, hogy az idézet igaz. A halálból még senki nem jött vissza, hogy szóljon „emberek állj” cseréptörés, töke van a menyasszonynak, nincs túlvilág, maradjunk itt és várjuk ki a végét, amíg lesz, vagy csináljunk egyet.

Az is kellemetlen lenne ránk nézve ha nem lenne, mert akkor most mi van? S ez után? Nincs semmi? Akkor már értem miért nem akar senki meghalni.

Ott tartottunk, hogy az idézet igaz.

Ez alapján jogosan gondolkodom, hogy valamivel rögzítik minden másodpercünket, vagy a végén a lelkünkből töltik le a kért anyagot.

Kérem csatlakoztassa a lelkét a szerverre, download.

Na látja Péterkém, mondja csak hogy is volt az az anyázás ott a dugóban? Beszéljük csak meg. Na és látja azt, amikor lekiabálta a szomszédját? Ejnye no, lett volna más megoldás is.



Szeretném végignézni Jézus életét, már kikölcsönöztem de egyik kiábrándítóbb a másiknál. A leghíresebb ember a földön és juj de sok ember érzi kötelességének, hogy megfilmesítse az életét. Eddig egyetlen hitelesnek tűnő filmet láttam, amiben nem spirázták túl a szerepét.

Szeretném látni a születését és a halálát, a tetteit, a gondolatait és a hibáit.

Sodoma és Gomora, a sóbálvány, húú azt a pillanatot többször is visszatekerném, lelassítanám. Idő lesz rá, vagy már nem is létezik.

Bevackolnám magam és csak egy távirányító kéne a végtelenbe.

Apám, ahogy először meglátja Anyámat, ahogy felsírok, bár lehet nem nézném végig a saját életem.

Ha magamról látok fotókat vagy filmet mindig elfog a szégyen érzet. Nem volt olyan pillanat az életemben, amire büszke lehetnék, de azért élveztem s élvezem minden percét. Jaj ezt ne nézzétek mondom néha, mikor ülnek körülöttem és egy fénykép, amin sárga a fogam, kibolyhosodott mackóm, zsírfoltos pólóm höhhhnyeee, ráadásul megvágtam magam borotválkozás közben és véres a pólóm nyaka. Vannak pillanatok, amiket nem látnék viszont.

De azért a te életedet szívesen végignézném. Az összes gondolatodat feliratozva, felugró buborékokban, hogy tudjam.

Van olyan, aki 3 ember életét végignézné és megunná az egészet? Utána mit akarna csinálni ott? Hol?

Minden kérdésemből kettő újabb fakad. Ki ölte meg Laura Palmert?

Látnám a bicikli tolvajt, aki lenyúlta a kerékpárom. Végre tisztán átélhetném az összes olyan pillanatot, amikor nem emlékeztél semmire, mert előző napokban buli.

Megtudnám hol hagytam el a kulcsomat és az után mi lett vele.

A földön minden egyes pillanat érdekes, amióta itt él az ember. Az összefüggések, hogy miért és ha nem az történt volna.

A legfontosabbat kihagytam, Istent is megnézném, mit csinált, amíg nem láttuk? Mit gondolt rólam vagy rólad, amikor olyan helyzetben voltunk, hogy furdalt a lelkiismeret. Kicsi buborékok feliratozva. Hogyan irányította a rendszert? Hogyan lett a föld és a végtelen.



Ha minden ember életét végignéztem, akkor készítenék egy kimutatást, egy statisztikát.

Kié volt a leghosszabb? Ki volt a legmagasabb? Mennyi a férfi és mennyi a nő?

Az összes leélt évek száma. Kié volt a legérdekesebb élet? Ki élvezte a legjobban?

Egy emberre leképezve a haragban eltöltött órák száma, mennyit szeretett, örült vagy sajnálkozott. Szép nagy számokat kapnék.

Hány ember ismerte Istent pontosan? A többiek miért nem? Tényleg annyi kérdésem van, hogy kedvem lenne már most meghalni és elkezdeni Ádámtól nézni az összes ember életét s amikor rád kerülne a sor, akkor behívnálak hogy nézzük meg együtt, hisz ismertük egymást.

Látod ott találkoztunk először, tekerjük vissza, nézd mit gondoltál rólam :)



Hja, ki ez a hülye?

Szólj hozzá!

Köszönő viszonyban

2007.06.11. 22:54 guga

Köszönő viszonyban


Álltam az utcán seprűvel a kezemben, csikkeket, papír zsebkendőt, port, falevelet s közben kattogott az agyam. Ha valaki jött a járdán arrébb álltam udvariasan, a kerítés mellé húzódtam, hogy addig se poroljak, ne menjen rá ruhájára, ne lélegezze be a felkavart port. Hiába no, figyelmes vagyok :D


Már messziről láttam a semsis Zsoltit, hogy jön nagy nigger léptekkel és már készítettem is számára egy mondatot, amivel lealázom csípősen, de szeretetből, hogy köpni, nyelni nem tud. De tudom nem az a fajta, aki ne tudna visszavágni, pont ezért szeretek vele csipkelődni, mert tudom megkapom a magamét én is, az ember arra vágyik.

Előtte egy lépéssel jött egy 160cm magas, pocakos, negyvenes, hatalmas, kerek napszemüge, oldalán műbőr válltáska és fülén az a tipikus narancssárga szövetes fejhallgató.

A semsis Zsolt előtt jött egy lépéssel és nem tudtam mennyire hangos a zenéje, amit hallgat, éppen ezért óvatosan köszöntem a mögötte jövő Zsoltnak. Meg akartam várni, amíg tovább halad és utána akartam beszólni a Zsoltnak, mégis csak egy bensőséges dolog a beszólás, úgy is csak Zsolt és én értjük a fél szavakból, hogy „Mi van nigger, elengedtek a gyapotföldről?”


Ráköszöntem Zsoltra és a napszemügés, narancssárga fejhallgatós ember köszönt vissza.

Szia!

Meg is lepődtem, s maradt bennem egy kellemetlen űr, hogy ki ez? De vissza köszöntem neki, hogy szia.

Az arcmemóriám az jó, szinte fotózom az emberek arcát és külső megjelenését az elmémmel, éppen ezért az én közelemben nem érdemes bűnt elkövetni, mert hajszál pontos személyleírást tudok adni, vagy inkább nem nézek oda, van két gyerekem, nem hiányzik a fenyegetettség :D


Eltelt pár nap és kerékpáron ültem elgondolkodva.

Egyszer csak SZIA!

Napszemüge mögül válltáska, és narancssárga fejhallgató.

Automatikusan visszaköszöntem neki és utána percekig az járt a fejemben, hogy ez az ember engem egyáltalán nem ismer, csak azt hiszi, hogy én ismerem Őt és mivel a Zsoltinak szánt köszönésemet félre értette, így most egy társadalmi normának megfelelve köszön nekem, mert úgy illik.

Nincs is ezzel semmi baj, szívesen vissza köszönök/köszöntem, de maradt bennem egy űr.

Egyrészt ki ez az ember?

No meg holnap ha véletlenül elmegy mellettem és elfelejtek ráköszönni, akkor mit gondol rólam?

Elmúltak hetek és rendre Ő köszönt rám elsőnek. Kicsit katonásan is csengett, a negyedik után már rendesen rosszul éreztem magam, hogy már megint nem vettem észre Őt.

Aztán elkezdtem tudatosan figyelni, hogy honnan jön, merre megy és ki lehet Ő?

Ismerősnek jelöltem a való életben.

Reggel korán láttam, ahogy leszáll az egyes villamosról és elindul a járdán. Mi lehet a műbőr válltáskájában? Népszabiban szalonna? Vagy titkon iszik és kétdekás?

Van tárcája és abban két gyermek fényképe, no meg egy elhízott asszony, aki vasárnap délelőttönként légyottokat tervez a gáztűzhely elé és belengi a lépcsőházat a rántott hús illata és a mosógép zaja?


Egyik reggel én köszöntem rá elsőnek, kerékpáron ültem. Rajtam is napszemüge, zene a füleimben és már messziről láttam, hogy jön. 160cm magas, pocakos, negyvenes, hatalmas, kerek napszemüge, oldalán műbőr válltáska és fülén az a tipikus narancssárga szövetes fejhallgató.

Eltéveszteni sem lehet, már ismerem, bár annál többet még nem beszéltem vele, hogy SZIA, de már ez is rengeteg.


Napszemüge és mögötte egy ember, a szemét még sosem láttam, azt sem tudom ki lehet, egy erkölcsi normának megfelelve köszönt rám, mert azt hitte neki szántam, pedig nem.

Úgy érezte viszonoznia kell, én is úgy éreztem, kényelmetlen szitu, hogy ha valaki köszön, akkor nekem is kell, pedig nem ismerem.


Mára már eljutottam arra a szintre, hogy nem zavar, természetesen és ösztönösen köszönök neki oda, hiszen ismerem, köszönő viszonyban vagyunk és semmi több.


Lehet kinyomtatom ezt az írást és a kezébe adom, az igazság megszabadít.

Nem biztos, hogy kellően felkészült rá lelkileg, illúzió romboló sem vagyok.

Még a végén megharagszik rám és nem köszön.

Rossz lenne elveszíteni Őt, ha már ennyire kötődünk egymáshoz.



Szólj hozzá!

Hatigvanló

2007.06.10. 21:26 guga

2004 nyara, szép volt és hőség, Szilvásvárad.
Szilvásváradi camping, furnér lemezből házak, megáll a hőség, nem lehet megmaradni csak a közös zuhanyzókban a tus alatt, de legalább olcsó és elfér az egész család.
Ki sem mozdultunk napközben, max. bográcsozni a völgyben és rekesz számra hozni a fagyasztott sört. Nem mertem venni csak krumplit, hagymát, füstölt szalonnát és füstölt kolbászt, jó száraz volt.
Fűszerekkel el voltam látva, pucultam vagy 4 fej fokhagymát és rittyentettem egy betyáros paprikás krumplit kolbásszal gazdagon.
Olyan meleg volt, hogy megfájdult a fejem. Utána ittam sört és rosszul lettem. Beültem a tusolóba a hideg víz alá és próbáltam emberi ábrázatot ölteni.
Folyton beleszóltak.
Guga te hülye vagy.
Guga fizess egy sört, Guga van még házi pálinkád? Guga maradt még paprikás krumpli? Egymásnak adták a közösségi zuhanyzó kilincsét, nem tudtam ellazulni vagy legalább annyira magamra maradni, hogy a rosszullétet egy kis önsajnálattal vegyítve élvezzem.
Talpra kellett állnom, megtörölköztem az áporodott levegőben és közben hallottam, hogy valami zsong.
A furnér fal zsongott egy helyen. Előbb csak megkocogtattam és hangosabb lett, utána a papucsommal rúgtam bele és méhek lepték el a zuhanyzót, mint a felhő. Futás.
Meztelenül ki a járdán, a hatodik ház a mienk, de addig mindenhol kint ülnek.
Méhek nem üldöznek, indokolni sem tudnék, mindegy közben üvöltöm, hogy ne menjen be senki a zuhanyzóba.
Gondnok jött és leszigetelte, méheket elköltöztette. Bár tudom ez nem így megy. Biztos megölte Őket és nem valami környezetbarát módon.
Reggel visszafojtott lélegzettel ültem be nagyvécézni, csak az apró kis reccsenések zavartak a koncentrálásomban, figyeltem zümmögnek e. De nem, a gondnok alapos volt.

Kis plakát a bejáratnál, hogy lovagolni jó, falu végére menj és ott egy tanya, 30 perc 500 Ft.
Asszonynak mondom, hogy gyerek biztos élvezné, én már voltam évekkel ezelőtt ugyanitt, ebben a faluban, csak nem ennél a háznál.
Paprikás krumplinak nyakára hág, halásztam ki a kolbászkarikákat mások elől.
Hiába no, igazi szülő vagyok és még vendégeink is voltak.
Zsíros szájamat megtörlöm és sör, az legalább hideg.
Pálinkát már nem mertem inni, mert egyik este addig kínáltak, hogy egy másik campingban kerestem kis családomat s be is nyitottam egy lakhandiba s nem vették jó néven. Szerencsére semmire sem emlékeztem belőle, pedig lehet fájt.
Mindegy, pálinkát azt ne.
Megvártul míg leszáll az est, nap sem tűz.
Karéj gyerekkel elindultunk s két család. Falu vége nincs túl messze, lóra hát, lóhátra.
Befordulunk egy földúton, póznán tábla, hogy lovaglás. 100 méter múlva egy büdös tanya de tényleg az, asszonynak mondtam is, hogy fussunk el.
De erősködtek jó lesz az.
Csengő az nem volt, ellenben nagyon büdös, mondom hahóóóóóóóóóó.

Semmi.

Hahhhhhóóóóóóóóó de már hangosabban. Erre kijön egy dürhő cigány asszony meztéláb, lábujjkörmei feketék, pohos a hasa és rajta egy kopott indigókék kötény, hagymát pucult, hozta ki kézben. Zsíros, csapzott haja volt és csak annyit kérdezett emberesen, hogy bele is szégyenlettem magam.

MIT AKARNAK ITT MAGUK?

Hát kérem lovagolni, mutattam a táblára, amin a lovaglás és egy stilizált ló rajza, meg hogy 30 perc és 500 Ft.

Hatigvanló vágta rá erélyesen, lenézőn, mint aki puha népséget vél látni bennem s kicsiny családomban, kik várakozón karéjt vettek körülöttem.

Szóval hatigvanló, ránéztem az órámra és tényleg már fél hét.
Mondom biztos nagy a jólét kigyelmeteknél ha nem kell a pénz és a lovak se tuti érnek rá.
De az asszony elejét vette a megrőkönyödésünknek és hogy annak hangot is adtunk.
Magára húzta a szúnyoghálós ajtót és puculta a fej hagymát tovább.
Másnap már megalapoztunk mindent, kifigyeltük az órát, most van fél öt. Egyeztessünk és mellé egy pohár pájinka a fagyasztóból.

Időben érkeztünk, az egész család az udvaron volt és valami büdöset főzött.
Ezt most nem azért írom, mert cigányok, hisz ha valaki bográcsol az a legkevesebb, hogy az arra járók ha a levegőbe beleszagolnak, akkor a nyelvükkel csettintenek.
Nekem legalábbis így vannak a telekszomszédaim, ha elkezdek főzni mindjárt felbukkannak a környékről egy kis házival, annak reményében hogy kapnak egy tányérral s közben diskurálhatnak az élet nagy dolgairól.
Szóval hatigvanló előtt futottunk be és kivezettek az udvarra egy kisebb feketét.
Leventét felültette rá egy csaj és unottan elkezdte vezetni, mobiltelefonnal a fülén. Megindultak a határnak és láttam a csaj s a fiam két külön lény.
Rá sem hederített a fiamra, valakivel nagyon csivitelt a mobilba, én is a végét vártam.
A tulaj szintén pohos, a jólét ment a hasára, mert úgy lépdelt peckesen, mint aki görögdinnyét cipel és valóban úgy nézett ki a hasa és hozzá kék klotgatya.

Én most is, mint tegnap, felajánlottam a nejemnek, hogy fussunk, nem kötelező ez, de mégis csak én vagyok a férfi s tűrtem, meg próbáltam uralni a terepet.
Aztán mikor megérkezett a lóval a mobilos csaj, mégis csak sietve távoztunk, mert amit főztek bográcsban az elviselhetetlen volt.
Talán enyv. De biztos adtak még hozzá valami gonoszat, mert azóta is azt emlegetjük, ahogy szenvtelenül kilépett a dürhő asszony a szúnyoghálós ajtón és kötényében ott a hagymaszár, fél lába az ajtón belül, mint aki törődni sem akar velünk, csak kényszerűség.

MIT AKARNAK ITT MAGUK?

Izé, próbáltunk megsemmisülni előtte de úgy hogy legyen belőle anyagi haszna, hátha akkor megkegyelmez, de nem.
Ló csak hatig van, hatigvanló, vágta rá keményen s az ember mindjárt tudta hol a helye, ereiben vér megfagyott.

Kellemes csalódás volt Bélapátfalva. Az egy Szilvásvárad melletti falu és híres cementgyár. Évekkel azelőtt, mikor még aktív volt és eltartott egy egész falut, jártam ott a haverommal Böcével. Svájcisapkás melósok a fröccs mellett és megmondták, ha megmondták, akkor érdemes volt ahhoz igazodni, az Ő szavuk akkoriban hiteles volt, hogy így kell vagy amúgy.

Később bezárták a cementgyárat és szélnek erisztették az embereket, szavuk sem volt.
De eszük az igen, a cementgyár helyén csináltak egy vidámparkot. Remélem látszik a kisfilmen mennyire közvetlenek és készségesek voltak, mosolyogva tessékeltek be a gokartba és még a fiam is mehetett, pedig a 14 évet sem töltötte be, mindegy, a lényeg a bevétel és kimosolyogták a zsebemből az utolsó pár forintot. Mit meg nem tesz az ember ha örülni látja a fiát, főleg ha akármeddig van ló.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/szvarad.avi[/L] 48mb *.avi, megtölt s lenéz.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/bogracsend.avi[/L]  ezt is lenéz és 14mb *.avi

Szólj hozzá!

Világ hét fájdalma

2007.06.10. 20:28 guga

Nem is tudom melyikkel kezdjem, zavar hogy egyik sem olyan súlyú, amibe az ember lelke beleroppanna. Szokták mondogatni, hogy a világ hét fájdalma ült ki az arcára. Nem arról szól, hogy valakit/valamit elveszített, inkább nem kapott meg.
Már elteltek évek így leírhatom. Volt egy ismerősöm, aki egy időben abból élt, hogy egy frissen megnyílt áruházlánc pénztárába ültette be a feleségét. Volt felvétel, jelentkezett, próbaidő és huss, pötyöghette az árakat. Emberünk, akinek álneve Barnabás szépen bevásárolt és beállt abba a sorba, ahol a felesége pötyögött.
1000 Forintos szalámira 100 Ft. Drága italokkal, kávékkal, luxus fogyasztási cikkekkel üzletelt. Számára az volt a nagyker és utána búsás haszonnal tovább adta egy piacon. Még ha féláron is árulta sem veszített vele semmit. Egyszer voltam a lakásukon segíteni egy szekrényt összerakni, megkínált füstölt heringgel, pezsgővel, kaviárral. Elég furcsán éreztem magam, sörhöz vagyok szokva.
Teltek az évek és az üzletlánc kirendeltsége új főnököt kapott. Valami feltűnt neki és kiszúrta Őket. Nem lett az ügynek következménye csak a feleségét bocsájtották el az állásából.
Barnabás napokig nem tudott aludni, még nekem is elmondta mennyire feldúlta a dolog, hogy ott volt a teli kosár és nem tudta kihozni, megszégyenítették sok ember előtt, rossz volt ránézni. Bosszút forralt magában és kis szünet után a felesége újra jelentkezett pénztárosnak ugyanabba az üzletláncba de egy másik helyre.
Csak arra az egy alkalomra fenték a fogukat és meg is lett. Púposra pakolta a bevásárló kocsit és másnap már nem is ment dolgozni a felesége, szent a béke.
Helyreállt a lelkében a nyugalom.

Szintén elfedték az évek, írhatok róla. Álnéven megint csak Barnabás (nem mindegy mi a neve?) sofőrként tengette. Magas beosztású embereket szállított gyorshajtva, rendőrökre fittyet hányva, hiába állították meg Őket, azonnal elnézést kértek és tovább álltak. Fene tudja jó arc volt, azóta nem láttam. Sokat lógtunk együtt esténként egy sörözőben és utána hazavitt állami pénzen, ittasan.
Nem számított semmi.
A hölgyekkel, lányokkal, asszonyokkal is így bánt, mindig mesélte a kalandjait. Aztán egy ráragadt és a kelleténél jobban belebonyolódott. A bajszicsarack részéről komoly volt az ügy, nem hiába ragadt. De Barnabás ugyanúgy bújta a szoknyákat, villant a szeme pajkosan. Feltűnt a barátnőjének is és az is nekem sírta ki a lelkét. Mivel bizalmas viszonyban voltam mindkettővel így nem kívántam én sem célszemély, sem áldozat lenni ez ügyben de okot sem szerettem volna szolgálni, hogy bármelyik is ellenem forduljon, így csak meghallgattam.
Bajszicsarack önálló életet élt és úgy vélte helyes dolog ha visszaadja az elszenvedett sérelmeket. Hagyta magát lerandiztatni és a dolog a kelleténél jobban sikerült, mert a másik férfi nyakában találta magát végleg, odaragadt.
Barnabásnak csípte a csőrét az eset és nagyon elégtételt szeretett volna venni, rossz volt ránézni. Esténként sörözgettünk és sűrűn hívogatta telefonon, hogy beszéljék meg, találkozzanak.
Nagy sokára rávette a bajszicsarackot egy kis süti mellett kávéra és közben lovagként viselkedett. Kezét is megfogta, lelkére is beszélt, egy csokor virág és leugrott a bugyi, volt egy kis etyem-petyem.
Barnabás a végén elküldte a csajt a francba és rápirított, hogy csak azért nem kellesz, mert egy ribanc vagy. A bajszicsaracknak a másik kapcsolata is tönkrement és azóta talán már megjött az esze.

Már megint múlnak az évek és ugyancsak Barnabás. Szép feleség, két gyermek, vezető állás, dől a pénz. Közben befűtött neki egy bajszicsarack és légyottok. Barnabás megunta az állandó szállodakeresést és vett neki egy kisebb lakást, kertest. Egy ikerház fele volt. Kellemes, csendes környék, befolyásos emberekkel, közbiztonság is.
Hamar odaszoktak, bebútorozás, tervek de semmiképpen nem válás. Bajszicsarack egy darabig pedálozott neki hogy de miért és akkor jöttem én a képbe. Iratrendezés, ez volt a dolgom, Ő meg a főnököm és mellékesen úgy szólított, hogy én kis csernusom, lelki szemetesládának használt.
Mesélte, hogy tartaná Ő mindkét frontot, de ha a bajszicsarack nagyon képbe akar kerülni lapátra teszi és mindent tagad. Végül nyugton maradt, de Barnabásnak egyre jobban tetszett a környék, egyre otthonosabban érezte magát és kitalálta, hogy megveszi az ikerház másik felét, odaköltözik az egészbe a családjával és a bajszicsaracknak vesz másikat.
Annak meg szúrta a szemét, hogy ennyire a háttérbe szorult és lelépett. A történetnek akár vége is lehetne ha Barnabás nem vette volna a fejébe, hogy az ikerház másik felét mindenképpen megszerzi. A tulajdonos nem állt kötélnek, ott élte le az élete javát és ott is tervezte a távozást az örök vadászmezőkre. Valószínűleg szintén módos ember lehetett, mert még arra sem ugrott, hogy a kelleténél több pénzt ígért neki. Elmérgesedett a dolog és szó-szót, kiabálás pedig ökölrázásig fajult.
Egyik reggel azzal állított be Barnabás, hogy kibaszok én ezzel, pokollá teszem az életét, rossz volt ránézni.
Kerített egy sokgyermekes cigány családot és ideiglenesen beköltöztette Őket az ikerház másik felébe. Fizetniük sem kellett érte, azok csak nézték a környék puccos házait, dikkmá.
A szomszédnak felőrölte az idegrendszerét az eset, nem telt bele egy év és meghalt, ráment a szívére. Nem ismerem a részleteket, de utána már Barnabás sem akarta megvenni a lakrészt. Mindenki nyugalomra lelt.

Barnabások, évek és megint nyugodtan közre adhatom, már nem fenyegethet veszély senkit sem. Gyerekkoromban Vésztőre jártam nyaralni az Okányi utcába. Lakott ott egy Barnabás, hős szerelmes és elepedt a szíve egy lányért, módos házba valóért.
Megadta a módját annak rendje szerint. Vasárnaponként szépen kiöltözött, elhívta a lányt sétálni, ment is de a szíve már régen másé volt. Barnabás tervezte a közös életet és megtette az első lépéseket. Jeggyűrű, lánykérés, bajszicsarack meg közben végig másra gondolt. Hiába no, ilyen a falusi élet. Mindennek megvan a módja. Barnabásnak piros pozsgás volt az arca. Fülébe jutott a hír, hogy a bajszicsarack valami idegennel a falu központjába és fagylalt. Barnabás kiköpte a tüdejét úgy tekert. Leste a sarokról, ahogy kézen fogva mentek és felszabadultan, mosolyogva, könnyeden. Fájlalta is, hogy neki ebben a mosolyban és kis gödröcskében a szája szegletében soha nem volt része. Leste a lányt estefelé, ahogy hazavette az irányt és erőt vett rajta. Nekitaszajtotta a szalmaboglyának és a felhajtotta a szoknyáját. Majd én megmutatom neked, hogy és próbálta maga alá gyűrni, rossz volt ránézni.
Sivalkodott a lyány és kicsődültek az emberek az utcára. Barnabást lefogták és kijött az urh. Börtön lett a dologból és azóta nyaralni sem voltam ott. Minek szépíteném a dolgot?

Aztán, hogy meséljek egy nagyon is személyeset én is vagyok Barnabás, de már inkább csak voltam. Egy barátom, akivel együtt énekeltem a kórusban Gábor nevezett el annak. Okát nem tudom, mert Zoltán vagyok, de aktív Barnabás koromban történt meg az eset. A zuglói önkormányzatnál dolgoztam, mint környezet tanulmányos. Valaki kért segélyt kimentem a lakására és dokument. Pár dologról megkérdeztem és kitöltöttem. Döntési pozícióban nem voltam csak javaslatot tehettem. Általában megadtam mindenkinek, kivéve egy két kirívó esetet. De az külön téma.
Becsöngetek egy lakásba és lenge öltözékű nő nyit ajtót, átlátszó, sötétkék hálóing, még vizespólóznia sem kellett úgy hegyesedett a melle a hálóing alatt.
Miközben én a paksamétát pakoltam az asztalra Ő bement a fürdőszobába és nyitva hagyta az ajtót. Ledobta magáról a hálóinget és nekiállt öltözni. Azt sem tudtam hova nézzek, nem tudtam a helyén kezelni a dolgokat. Emlékszem még gyerek voltam a tanyán, de már elmúltam 14 éves. Nyár, rekkenő hőség és jött a villanyszámlás hölgy. Én a gangon ültem egy fotelban, szüleim sehol és a nő azzal indított, hogy légy szíves vegyél fel valamit, mert egy szál gatyában mentem elé. Ő is zavarban érezte magát, ahogy én akkor, de voltam olyan hülye, hogy egyértelmű jelzésnek vettem és nekiálltam csapni a szelet. Rögtön becsuktam a dossziét és mondtam, hogy micsoda megismételhetetlen eset, Ön egy gyönyörű nő, ez pedig egy alkalom. Soha nem értettem a nők nyelvén, akkor sem. Azonnal kikérte magának és hogy mit gondolok én. Mint kiderült csak simán egy művészlélek, aki elég szabadon gondolkodott de eszébe sem jutott. Én meg ott álltam leforrázva s közben már tényként kezeltem, hogy mindjárt a kezeim között tapinthatom a feszes mellbimbót. Még megkérdeztem tőle, hogy nincs e valami rövid ital a háznál, mert eléggé cefetül érzem magam, rossz volt rám nézni. Erre elzavart, hogy azonnal takaródjon a házamból.
Utólag nem voltam rest és kiderítettem, hogy csak bérlő és van elmaradása bőven, a segélyt sem javasoltam, írtam egy két oldalas jelentést, hogy minden rendben, nagy a jólét. Nem is kapta meg, és én sem.

Szólj hozzá!

Rögtön jövök

2007.06.09. 06:55 guga

http://www.guga.hu/sorozat/37.jpg

Mi történt?

Valaki elugrott egy pár percre talán cigarettáért, levelet feladni, nadrágot váltani, kutyát sétáltatni, ellenőrizni a gázt, a kocsi ajtajait s a riasztót, vagy csak egyszerűen ebéd után levegőzni kívánt egyet és ejtőzni az árnyékos padon, közben szemlélődni. Kirakta az ajtóra az erre az esetre szabványosított üzenetét, miszerint ''Rögtön jövök''. Mert így tervezte, negyedórát szánt erre a kis kiruccanásra.

De valaki beleköpött a levesébe :)

Egy olyan, aki távozta után 10percözel érkezett meg a helyszínre és felfogta az üzenetet, hogy kicsit várnia kell, eleget tett a kérdésnek, de egy bizonyos idő után egyik lábáról a másikra állva nekiállt cziccegni és a fejét csóválta, majd minimális hergelési idő után egy cifrát elengedve továbbállt és bosszúságát magában hordozta a következő nap is, mikor arra járt és sietett a buszhoz. Az üzenet még továbbra is ott állt és közvetített, hogy légy türelmes ''Rögtön Jövök''.

Emberünk napokig szemlélte ezt, közértbe menvén, az újságoshoz leszaladva, hideg sör után koslatva, a busz után futva, mindennap egy pillanatra felvillant az üzenet számára. S minden nap, amikor ránézett, egy pillanatra eszébe juttatta a bosszúságát, hogy legalább egy negyedórát ácsorgott a bejárat előtt, engedelmeskedve s fejet hajtva eme üzenet előtt...............
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A pszichikai kutatóintézet munkatársai lassan haladva lépkedtek a lakótelepi panelépületek tövében és alaposan szemügyre vették a lépcsőházakat és kereszteződéseket. Keresték a legforgalmasabb helyet, ahol a legtöbb ember áthalad. Kutatásuk célja az ember türelmi határának a feltérképezése volt. Béreltek a centrumban egy kis üzletet, melyben kialakítottak egy kisebb dohányboltot és bkv jegyárusítót ill. könyvesboltot és újságost. Az üzlet kirakatát telerakták pipákkal, cigarettákkal, újságokkal és könyvekkel meg reklámfeliratokkal, de soha nem nyitották ki.

Az üzlet ajtajára ki volt írva, hogy nyitva tartás h-p 9-19, sz-v zárva.

Az üzlet hátsó bejáratán minden nap bement a két alkalmazott és elhelyezett egy kamerát az üvegek mögé rejtve, majd kezdődhetett az emberek türelmi határának feltérképezése. Végignézték, ahogy néha egyszerre 2-3 ember is eleget tesz az üzenetnek és megállnak az ajtó előtt, majd kis idő múlva tanácstalanul és lelombozva továbbállnak. Volt olyan is, aki hozzávágta a táskáját a kirakathoz. A rekorder egy nyugdíjas hölgy volt, aki nyilván érelmeszesedésben szenvedhetett, mert naponta várakozott az ajtó előtt 10-18perceket és miután senki nem bukkant fel sem az emlékezetében, sem a pillanatnyi tudatában, így elfelejtkezve arról, hogy tulajdonképpen miért is ácsorog az ajtó előtt, továbbsétált és,, mint aki csak éppen keres valakit, határozottan elnézett ebbe is és amabba az irányba is, majd határozatlanul intett egy halk nyögéssel valakinek, végül a húgyhólyagja hazahajtotta.

Imre és Gábor a két kutatótechnikus egyik reggel csodálkozva vette észre, hogy megváltozott a felirat az ajtón, amit kitettek. Jót röhögtek rajta és csintalanul összenevetve megállapították, hogy biztos egy visszatérő vendég :)

Szólj hozzá!

Gurfing

2007.06.08. 07:19 guga

A nagyobbik fiamnak Leventének van egy osztálytársa, kis eminens fajta, jeleskedő. Testalkatilag nagyobb, mint a fiam és elég bumburnyák. Köszönni nem tanították meg, úgy megy el mellettem, mint a tyúk, amikor lel egy fél gilisztát és bújik vele futva és himbál két oldalra a csőrében.
Akkor figyeltem fel a srácra, amikor késő délutánig bent kellett maradniuk énekpróbán és szünetben a fiam vett magának az automatából egy forró csokoládét. A srác elakarta venni a fiamtól és úgy kellett meginnia, hogy futott vele s az ingére lötyögött. Ez nem volt elég, volt nála egy üres félliteres fantás doboz és azzal ütlegelte Levente fejét.
A fiam meg amilyen gyámoltalan hagyta magát.
Este felhívtam a srác szüleit és nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy beszéljenek a fiukkal, hogy tartsa távol magát a Leventétől, mert hosszú távon ez nagyon sok probléma forrása lehet, a fiam nem egyszer kapott beírást, amikor nem Ő volt a kezdeményező csak próbálta magát kimenteni és közben elfajult a dolog.
Hozzá kell tenni nem egy angyal Ő sem, ismerem a hibáit, de tény, hogy nem szokta piszkálni az osztálytársait. Szeleburdi, meg rohangál, de ennyi. Minden normális gyerek ilyen.
Másnap bement a srác és rögtön Leventéhez ment, nyilván nem tudta zsebre rakni, hogy felhívtam a szüleit. Azt mondta neki a mutató ujját a mellkasának szegezve, hogy ha azt akarod, hogy távol tartsam magam tőled, akkor ne gyere a közelembe.
A kis disznó, a kis eminens, még feltételeket szab.

Napokkal később olyan helyzet állt elő, hogy előre nem tervezett történelem órát tartottak nekik. Biztos valami félreértésből adódhatott, de tény hogy sok gyerek nem vitte a történelem felszerelését. Ha így alakul, akkor mindig jön a beírás, hogy a gyerek nem vitte a felszerelését az órára. Elég durván nyomják, mert minden apró piszlicsáré dolgot beírnak. Nemrég a fiam az osztály szekrényébe rakta a rajzfüzetét és elfelejtette kivenni. A tanár tudott a dologról, de nem engedte felállni a Leventét. Inkább beírta az ellenőrzőjébe, hogy nincs ott a felszerelése.
Engem nem zavarnak ezek a beírások, egyszer már válaszoltam rá, hogy tisztelt tanárnő, kérem csak indokolt esetben használja az üzenő füzetet.

Erre a tanárnő nem hitte el, hogy neki írtam, ezért nem írta alá, azóta én sem írok alá semmit, így megy ez. Kicsit pályát tévesztett a lelkem, olyan szinten türelmetlen a gyerekekhez, mint a benzinkutas ha nem lát jattot.
Lehet régebben sínen volt, de szerintem a mai magyar valóság vele is csúnyán elbánt.
Az én időmben tényleg csak akkor írtak bele ha baj volt.
Nos, ez a történelem óra úgy sikeredett, hogy a mamlasz gyerek sem vitte a felszerelését és osont oda Leventéhez, hogy figyelj Levi, véletlenül nem hoztam a töricuccot és ha beírást kapok otthon nagyon nagy baj lesz. Légyszi add ide a tied és cserébe adok valamit, amit kérsz.
Srác vélhetően azért Leventéhez ment, mert gondolta, hogy mi már szokva vagyunk a beírásokhoz és mi nem nagyon problémázunk a Leventével.
Téved, mert sokkal több figyelmet fordítunk rá, nem csak az a lényeg, hogy hozza a jó jegyeket, hanem pontosan tájékozódunk és mindent megbeszélünk vele haveri alapon. Tőlem nem kell tartania, ha nem indokolt nem balhézok vele.
Csak akkor szoktam letolni, amikor megérdemli.
Rosszul sült el ez a töricuccos eset, Levente nem adta neki oda. Srácnak meg nem tetszett és az egyik szünetben úgy megszorította a Levente vállát, hogy elsírta magát.
Ezzel még nem is volt vége, mentek ebédelni és Levente ahogy itta a pohár vizet, a srác megnyomta az arcát szándékosan és a víz a szájából az asztalra spriccelt.
Természetesen jött egy beírás, hogy ebéd közben rendetlenkedett.
Na ekkor begurultam. Mondtam a fiamnak, hogy egyet se félj, bosszantsd fel. Legyél okos és figyeld meg, hogy mire ugrik, mit nem szeret, miért haragszik, mire érzékeny. Figyeld meg és gyűjts róla információkat. Ha hozzád ér, akkor kiabálj rá határozottan és hangosan hogy ne nyúlj hozzám a koszos kezeddel te disznó. Legyél mindig mérges vele szemben, soha ne ijedj meg, mert nincs mitől tartanod. Ha megüt vagy bánt nyugodtan pancsolj be egyet neki de az orrára, hogy törjön el, folyjon az orra vére. Láttam már ilyet, azonnali pánikroham ha meglátja a saját vérét.
Tudom keményen hangzik, de a srác szülei nem foglalkoznak vele, a tanárokat nem érdekli, én nem állhatok állandóan a fiam mögött. Valahogy azonban elejét kell venni a zaklatásnak. A legjobb védekezés pedig a támadás. Nem szabad hagyni, hogy a srác büntetlenül, következmények nélkül zaklathassa a fiamat. Ha megtörténik, akkor az ötszörösét kell visszaadni és azonnal.

Hja, keresztény gondolkodás. Istenben hiszek és az nem egyenlő azzal, hogy velem/velünk szemben mindent lehet és hülyének nézhetnek.
Gyerekkoromban nekem is volt problémám, sarokba szorítottak négyen és elpüföltek. Utána egyenként kaptam el a srácokat, nem volt gond, többet nem próbálkoztak. Volt egy kétszer akkora srác, mint én, nagyon sokat szenvedtem tőle, rugdosott, elvette az uzsonnámat, húzta a hajamat.
Egyszer megláttam az utcán, ahogy ment előttem gyalog, én meg kerékpárral.
Felgyorsítottam és hátulról teljes erőmből nekimentem, nagyon meglepődött és alig bírt felkelni. Még egyszer volt vele egy konfliktusom, de akkor már ráéreztem az ízére a dolognak és jó erősen térden rúgtam. Utána menekülőre fogta és bemenekült egy közeli templomba.

Vittem Leventét suliba és végig a lelkére beszéltem, hogy legyél fiam határozott és kemény, nem kell tőle félni. Bólogatott, hogy jó apa rendben de tudtam, hogy ha éles helyzetbe fog kerülni, akkor megszállja a félelem, egyedül lesz és védtelen. Talán ha a düh annyira eluralkodik rajta, hogy visszaüt. Jön majd egy beírás de nem fogok vele foglalkozni, nem tetézem még azzal is, hogy lekiabálom miatta.

Valami matek ügy miatt egyik reggel az anyja vitte Őt és már pattanásig feszült a helyzet, mondtam a nejemnek hogy vegye elő a srácot és az egész osztály előtt kiabálja le, alázza meg, de úgy hogy fröcsögjön a nyála.
Mielőtt beléptek Levente megkérte, hogy inkább ne kiabálja le, valahol megértem de a srácnak mindenképpen el kell kapni a grabancát, így vagy úgy de le kell törni a szarvát.
Levente észrevett egy apróságot, srác rajong Garfield-ért, néha viccesen megjegyzi, hogy gurfild és olyankor nagyon ideges szokott lenni. Leventének tetszik ez a szójáték, srác meg túl komolyan veszi és baromi pipa rá.

Kitaláltam, hogy ne gurfildet mondjon legközelebb, hanem gurfingot. Gurfing, szép szó. Biztos repülni fog érte egy pofon, csak úgy kell intézni, hogy a tanár közelében történjen és jól láthatóan kapja a pofont. Akkor mehet neki a beírás és én is mehetek be, mint felháborodott szülő, hogy ez azért már mégis csak sok... blá.
Lehet szülőkre napjában többször is rátelefonálni, hogy a kicsikét nem ártana elvinni pszichológushoz kivizsgáltatni, hogy ha lehet akkor az otthoni frusztráltságot ne az én csemetémen vezesse le és ha legközelebb előfordul nem hagyom következmények nélkül s a végére még nyomatékosan beleböfögném a telefonba, hogy gurfing, hogy értsék miről van szó.
Végképp elvesztenék a fonalat.

Szólj hozzá!

Négylevelű

2007.06.07. 11:02 guga

Édesapám Zvolenszki István az 1970-es években aktívan lottózott, Ő volt a lakótelepen és a munkahelyén a lottóbizalmi.

Buzgárnak becézték, mert mindig tüsténkedett. Beszedte a lottópénzt, feladta a kitöltött lottószelvényeket, precízen dokumentálta, hogy ki milyen számokat játszott meg és az esetleges nyereményeket is.

Sajátságos lottószisztémát épített fel. Vásárolt 90db ping-pong labdát. A számokat 1-90-ig szektorokra és színekre bontotta, azon belül a páros és páratlan. Péntek délutánonként szertartásos lottóhúzást tartott a konyharuhával letakart vájlingból. Az öt szám kihúzása után egy büszke mosoly az arcán és felemelt mutatóujjal jelezte, hogy majd ezt nézzétek meg.

Olyan szintre emelte a számmisztikai tudását, hogy csodájára jártak a környékbeliek. Fizették neki a söröket és szájtátva hallgatták az elméleteket.

Valami alapja lehetett a képességeinek, mert ha a réten sétáltunk, akkor egy szemvillanás alatt megtalálta a négylevelűt, volt hozzá szeme. Messziről kiszúrta, én hiába erőlködtem, hogy legalább egyet találjak sosem sikerült.

Egyszer elvitt motorral a szegedi könyvvásárba és Makó környékén hirtelen megállt, leszálltunk, kitámasztotta a motort és visszaszaladt. Egy négylevelűvel tért vissza és vigyorgott hozzá büszkén.

A lakótelepen a Szóka Mari volt, aki hozta a szelvényeket, Apám a radiátor csövet kezdte el ütögetni a fakanállal és csődültek le a lépcsőházból az emberek.

Apám komoly ember lévén asztalhoz ült és precízen dokumentált, hogy ki melyik számot játszotta meg, mik az esélyek, mert a 46-ost már régóta nem húzták és az páros, zöld a hármas szektorból. Még a bolygók állása is kedvez, persze akkoriban még mit sem tudtunk az asztrológiáról. Ha valaki szerencsés csillagzat alatt született, mint a Nánási Imre a negyedikről, akkor művezető lett hisz a párttitkár lányát vette el. Így nem csoda ha néha egy rekesz kőbányait támasztott le az előszobában egy „na mi van szakik?” kíséretében. Összeverődtek a férfi emberek és sziszegtek az üvegek.

Apám levette a gázpalackról a konyharuhát, beleborította a pingpong labdákat a vájlingba, letakarta és feszült csend ült a konyhára, még az üvegek is megálltak a kézben. Legalább akkora figyelemmel kísérték az Apám által kihúzott és megjátszott számokat, mint a tévében az eredetit.


Egyszer volt egy hármasuk a közösben, nagy volt a riadalom, mint mikor tyúkok közé a gazdasszony szemet dob. Futkostak és csapdosták egymás vállát, hogy képzeld, összeszaladt a ktsz minden szegletéből és hallgatták, hogy melyik volt az a három szám, amit eltaláltak és Apámnak megengedték, hogy levezesse az elméletét róla, hogy miért és tulajdonképpen a negyediknek is ki kellett volna jönni de mindig olyan hülye számokat húznak.

Hitet öntött beléjük, de Ő maga is hitt benne, hogy egyszer sikerülni fog.


A munkahelyén nagy szervező és tréfamester hírében állt. Telente pirította a szotyit meg a tökmagot, belengte a lakást a finom illat s közben porciózta zacskókba, a munkahelyén 5 forintért adott egy zacskóval. Az egyiknek nem tudott visszaadni aprót, mondta kicsit várjon mindjárt lesz. Volt neki aprója csak előbb rárakta a rezsóra. Megvárta, amíg felhevül és fogóval lerakta az asztalra, majd odakiabált, hogy odaraktam a visszajárót. Amaz lebólintotta a dolgot s kisvártatva egy állati üvöltés hasított bele az asztalos műhely megszokott zajába.

Máskor meg együtt étkeztek az asztalosok egy nagy asztalnál és Apám nem szívlelte, hogy az egyik szaki kérdés nélkül elvesz ezt-azt a mások reggelijéből.

Mindenki kirakta maga elé, amit hozott és az meg körbenézett és egy áááá ez biztos finom lehet s elemelt egy jó falatot.

Apám kivágott egy darab posztót amorf alakzatban és beleforgatta lisztbe és tojásba, kirántotta. Csinált belőle vagy négyet és másnap bevitte.

Úgy ült, hogy szem előtt legyen s kibontotta az abroszból az étket látványosan.

A szaki, mint a vércse úgy csapott le a rántott húsra.

Volt nagy elképedés mikor ráharapott. Hiába no, Apám értett a pedagógiához is.


Akácvirágzás idején eltett egy virágot egy zacskóba és lefagyasztotta. Majd januárban bevitte a munkahelyére mikor a legnagyobb hó volt, hogy nézzétek, nálam az akácfák... és néztek rá nagyot.

Tudnék még ilyesmit mesélni bőven, mert ilyen ember az öregem.


Egyszer megengedte, hogy vele menjek a lottózóba. Mutatta az asztalt és a székeket, hogy azt Ő készítette. Leültünk a világoszöld furnér asztalokhoz, magam alá húztam a széket és tétován megforgattam az asztal lapjába épített szerencsekereket. Egy gumigolyó pattogott belül hang nélkül. Apám sorban állt, majd észrevette mit csinálok és elmagyarázta, hogy azzal Ő sosem játszana meg számokat, mert az teljesen a véletlenre épül, mindenféle szisztéma nélkül és az esélye, hogy kihúzzák ugyan megvan de … és hosszasan ecsetelte a színeket, szektorokat. A nagyapám és a nagymamám is serényen játszott Apám hatására és lelkesen várták a húzásokat. Kettes találatokra emlékszem, olyan volt nem is egyszer. De sajnos a nagyszüleim még azelőtt meghaltak, mielőtt Apámnak beteljesülhetett volna a hite.


Most 40 éves vagyok és nem emlékszem rá, hogy Apám mikor hozta utoljára szóba a lottót. Már több, mint egy évtizede nem játszik. Fáradt, reggel is és este is nyög, sóhajt ha lefekszik. Nincsenek álmai, nem ujjong és nem lelkesít, nem buzdít senkit, hogy játsszon meg számokat.


Pedig még mindig megvan a kockás spirálfüzetje, amiben dokumentálta az esélyeket és voltak állandó számai, a favorit. Hatalmas számok virítottak a füzet első lapján, ha megmutatnám neki talán még most is megélénkülne tőle, hogy igen, ezt mindig meg kell játszani, mert ezt egyszer kihúzzák.

Nem tudom Önnek mi a hatásköre, de volna egy tiszteletteljes kérésem.


Nagyon szeretném ha az Apám életében legalább egyszer érezhetné azt, hogy igen, ezért megérte, erről beszéltem, hogy csillogjon a szeme.

Nem lehetne csak egy kicsikét közbenjárni ez ügyben?

Csak öt számról lenne szó, nem olyan nagy valami de egy embernek hatalmas örömet tudnának vele szerezni.

Itt már nem is a pénzről van szó, mert mindene megvan neki, nem szenved szükséget semmiből.

Csak a tudat, hogy a hit, amit az önök intézményébe vetett, sok embert megtámogatott és hétről-hétre reményt adott, az nem volt alaptalan.

1 komment

Vízbomba

2007.06.06. 22:54 guga

Vízbomba


Mikor említettem a fórumon, hogy fizetőssé fogom tenni a guga.hu-t, akkor cyberde ezt válaszolta:


[QUOTE]

Nem fog működni! (najó! esetleg próbából lesz, pár rugó bevételed, aminek min. a felét vissza fogják követelni! )


Hogy miért?


1. Ingyen is olvashatnak n+1 elmebeteg oldalt.

2. Nem nyújtasz semmi olyan extrát ami miatt érdemes lenne előfizetni, pl. bmiféle adatbázis hozzáférés, nem publikus információk, ingyen sms, korlátlan webtárhely, mailszerver, saját blog, fórum, bmi.

3. Nem vagy celeb, de legalább egyet sem ismersz.

4. A stílusodat az első írásod elolvasása után megszokják/megunják. Ráadásul az írásaid hosszabbak, mint amennyit a tanulság/csattanó igényel.

5. stb...

Ha már mindenáron fizetőssé teszed, akkor kérjél min 10 rugót egy hónapra, ui mindenki csak egyszer fog fizetni, úgy viszont jobban jössz ki.


Ja és persze [IMG]http://forum.hwsw.hu/html/emoticons/kissass.gif[/IMG] [IMG]http://forum.hwsw.hu/html/emoticons/d3.gif[/IMG] [/QUOTE]




Tudtán kívül, akaratlanul azért volt az írásában elismerés, még ha oly kicsiny is.

Nem azt vágta a fejemhez, hogy stílustalan vagyok, hanem a stílusomat megszokják/megunják.

2 hónapja megy az oldal úgy, hogy fizetni kell érte. A látogatottságom havi kb. 70.000 ember mínusz a keresővel klikkelők, ami mondjuk legyen 20.000.

Marad stabil 50.000 ember mínusz a külföldiek, akik makkot sem tudnak magyarul.

Unresolved/Unknown, US Commercial, Network, Romania, Slovak Republic, Switzerland, Germani, United Kingdom, Netherland, Japan, Turkey, Finland, Austria, Czech Republic, Poland, Argentina, Mexico, Denmark, Yugoslavia, háde blábláblá, remélem nem hagytam ki senkit, nehogy sértődés legyen belőle.


[URL=https://sw.rettesoft.hu:8443/webalizer/guga/]https://sw.rettesoft.hu:8443/webalizer/guga/[/URL]


Legyünk bőkezűek és vonjunk ki 10.000 embert.

Marad beton 40 rugó magyar klikkelő, akik havonta meglátogatják az oldalamat és olvasgatnak, letöltik a filmeket és átküldik egymásnak az ingyenes password-ot, ami általában 28 napig él.

Youtube-ra és a magyar Indavideobomb-ra szoktam kirakni kisfilmeket hunguga név alatt és megtoldom ingyenes belépővel.


Na jó, rövidre zárom ezt az elmélkedést, tényleg nem kerestem még vele egy forintot sem, de az eredeti cél nem is ez volt. Az oldalamat gerilla reklámnak használtam, használom, hogy megcsípje a média és fizessen be egy körhintára, hajam lobog, leszállok lábam remeg, szédülök de megvolt.


Nem is ez a lényeg, eredetileg nem erről akartam írni csak valahogy szóba kellett hoznom cyberdét és azt, hogy elismerte van stílusom.

Karinthy Frigyestől olvastam egyszer az így írtok ti c. kötetet, ahol kortárs írókat, stílus elemeket parodizált.

Remek olvasmány, ajánlom mindenkinek. Ha valaki veszi a bátorságot, hogy kifigurázza mások stílusát, az több, mint stílus. Átlát rajtuk, zsigerből tud azonosulni mindegyikkel és kisujjból kirázza ugyanazt, ami másnak nehezen megszerzett vagy vele született tehetség.

Olyat, hogy „így írtok ti” letenni az asztalra nem könnyű feladat.

Először ugye van az, hogy én így írok, néhány mondatból felismerhető vagyok még ha a nevem nincs is ott. Van hangulata, átjönnek képi elemek, még ha nem is hajszálra ugyanaz, de van íze és megmarad néhány sor végleg az ember fejében. Elraktározza és ha eljön a megfelelő élethelyzet, akkor paste. S rájön, felismeri, hogy áhhááá, erről beszélt.


Karinthy Frigyesnek a nyomába sem érek, parodizálni sem tudok, de azért most megpróbálkozom valamivel. Elhagyom a saját stílusom és úgy írok, mint még soha. Mint ha idegen ember ülne a gép előtt. Hozzám mérten idegen téma, hangulat és megfogalmazás.

Mindezt csak dacból.

Cyberdének abban igaza volt (eddig), hogy az oldalammal nem fogok keresni egy vasat sem. Kis ország, közöny, és nincsenek jó melleim, amivel domboríthatnék.


De, hogy a stílusom megunják? Erre azért rá tudok cáfolni.


Kell hozzá pár dolog. Felveszek olyan ruhát, amit még soha, van itt egy lila pulóver nagy USA felirattal, okádék parfüm szaga van, egy ismerősöm hagyta itt.

Berakok olyan zenét, amit még soha nem hallottam és nem is tenném, mert távol áll. Olyan témát keresek, ami nem sajátom és ha nem kéne, nem írnék róla, de mégis én.

Végül írok egy levelet Kiszel Tündének, hogy feleségül veszem


De kezdjük rögtön az elején, a téma, hogy mi legyen, meg a cím is, olyan ami rám nem jellemző.

Valaki írta, hogy elég elolvasni a címet és már tudja, hogy guga írta.


Vízbomba


Ez jó lesz? Kellően értelmezhetetlen és rossz cím, sose adnék ilyet, de most tényleg erről lesz szó.


Akkor kezdődjék:


Itt ülök lila pulóverben és Neoton Familiát hallgatok, a hazudós c. számot.

Ügyelek rá, hogy két ellel írjam, mert fülem is kettő van.

Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusom, gyorsan eltávolodom (ígérem jó melle lesz).

Fussunk neki még egyszer:


Fényképes önéletrajz, mellékelt motivációs levéllel.


[IMG]http://www.guga.hu/egyebek/46years.jpg[/IMG]



A nevem Ármin Beáta Márta (Mártika).

„A, B” kategóriás jogosítvány.

Készségek, képességek

Jó alkalmazkodó képesség

- Jó kommunikációs képesség

- Az önállóság megtartása mellett csapatmunkára való készség, precizitás

- Jó emberismeret

- Kreativitás

- Határozott megjelenés


A Kossuth Lajos Általános és Mûvészeti Iskola után kereskedelmi szakközép iskolát végeztem Debrecenben és egy közeli faluból Sárándról jártam fel. Napi 26 kilométert buszoztam oda s vissza. Közben alkalmam nyílt illetve rám bízták a falubéli kisiskolások és óvodások kíséretét a buszon s hazáig.

Kreatív, 46 éves, fiatalos gondolkodású, gyermekszerető vagyok. A gyermekeimmel, unokáimmal rengeteg rendezvényre járok. Hobbim a zene, és az olvasás.

Megbízható, jól szituált, felelősségteljes, vallásos, vidám, elfogadó, okleveles bébysitter vagyok referenciával.

Sok szabadidővel, jó beszédkészséggel és pedagógiai érzékkel, megfelelő gyakorlattal rendelkezem.

Alkalmazott fejlődéslélektan és iskolapszichológia szakirányon végzem a tanárképzőt is.

Motivációval és elhivatottsággal, hosszú távú, megbízható munkát keresek egy kedves, aranyos családnál Debrecen vagy környékén.

Erős jellem vagyok, szeretem a kihívásokat, nyitott vagyok az új dolgokra, képes vagyok kitartóan küzdeni a céljaimért. Fő irányelvem a maximalizmus és a mérsékelt tolerancia .

A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása iránt.


Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusom, gyorsan eltávolodom (ígérem jó melle lesz).

Fussunk neki még egyszer:


Határtalan, erős, mindent megelevenítő, örökkön szabad SZELLEM vagyok. Szellemem testemben mint tökéletes alkat, sugárzó egészség, fiatalos erő, lélekben mint harmónia és összhang, ÉN-emben mint az örök LÉT nyilatkoztatja ki magát.


Kérem tekintse meg az alábbi kisfilmet, mellyel illusztrálni szeretném, hogy miként zajlik egy kedves kis délután a rám bízott gyermekekkel.


Megtölt, lenéz 50mb *.mpg


VÍZBOMBA: [L]http://www.guga.hu/egyebek/lufiend.mpg[/L]


Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusom:)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása