Mi történt?
Valaki elugrott egy pár percre talán levelet feladni, nadrágot váltani, kutyát sétáltatni, ellenőrizni a gázt, a kocsi ajtajait s a riasztót, vagy csak egyszerűen ebéd után levegőzni kívánt egyet és ejtőzni az árnyékos padon, közben szemlélődni. Kirakta az ajtóra, az erre az esetre szabványosított üzenetét, miszerint ''Rögtön jövök!''. Mert így tervezte, negyedórát szánt erre a kis kiruccanásra.
De valaki beleköpött a levesébe 
Egy olyan, aki távozta után 10 perccel érkezett meg a helyszínre és felfogta az üzenetet, hogy kicsit várnia kell, eleget tett a kérésnek, de egy bizonyos idő után egyik lábáról a másikra állva nekiállt cziccegni és a fejét csóválta, majd minimális hergelési idő után egy basszameggal továbbállt, és bosszúságát magában hordozta a következő nap is, mikor arra járt és sietett a buszhoz. Az üzenet még továbbra is ott állt és közvetített, hogy légy türelmes ''Rögtön Jövök!''...enpera.
Emberünk napokig szemlélte ezt, közértbe menvén, az újságoshoz leszaladva, hideg sör után koslatva, a busz után futva, mindennap egy pillanatra felvillant az üzenet számára. S minden nap, amikor ránézett, egy pillanatra eszébe juttatta a bosszúságát, hogy legalább egy negyedórát ácsorgott a bejárat előtt, engedelmeskedve s fejet hajtva eme üzenet előtt...............
A pszichikai kutatóintézet munkatársai lassan haladva lépkedtek a lakótelepi panelépületek tövében. Alaposan szemügyre vették a lépcsőházakat és kereszteződéseket.
Keresték a legforgalmasabb helyet, ahol a legtöbb ember áthalad. Kutatásuk célja az ember türelmi határának a feltérképezése volt. Béreltek a centrumban egy kis üzletet, melyben kialakítottak egy kisebb dohányboltot és bkv jegyárusítót ill. könyvesboltot és újságost. Az üzlet kirakatát telerakták pipákkal, cigarettákkal, újságokkal és könyvekkel meg reklámfeliratokkal, de soha nem nyitották ki.
Az üzlet ajtajára ki volt írva, hogy nyitvatartás h-p 9-19, sz-v zárva.
Az üzlet hátsó bejáratán minden nap bement a két alkalmazott és elhelyezett egy kamerát az üvegek mögé rejtve, majd kezdődhetett az emberek türelmi határának feltérképezése. Végignézték, ahogy néha egyszerre 2-3 ember is eleget tesz az üzenetnek és megállnak az ajtó előtt, majd kis idő múlva tanácstalanul és lelombozva továbbállnak. Volt olyan is, aki hozzávágta a táskáját a kirakathoz. A rekorder egy nyugdíjas hölgy volt, aki nyilván agyi érelmeszesedésben szenvedhetett, mert naponta várakozott az ajtó előtt 10-18percet. Miután senki nem bukkant fel sem az emlékezetében, sem a pillanatnyi tudatában, így elfelejtkezve arról, hogy tulajdonképpen miért is ácsorog az ajtó előtt, továbbsétált és,, mint aki csak éppen keres valakit, határozottan elnézett ebbe és a másik irányba, majd határozatlanul intett egy halk nyögéssel valakinek, végül a húgyhólyagja hazahajtotta.
Imre és Gábor a két kutató technikus egyik reggel csodálkozva vette észre, hogy megváltozott a felirat az ajtón, amit kitettek. Jót röhögtek rajta és csintalanul összenevetve megállapították, hogy biztos egy visszatérő vendég
