Satira si umorul

Babszólam 1. rész

Ahogy hazaértünk és leültünk az asztalhoz enni a nejem rögtön megjegyezte „na kíváncsi vagyok mire ihletett ez a két nap”.

Két nap nem sok, de annyi élmény van bennem és mondanivaló, hogy hirtelen nem is tudok honnan nekifogni, sőt nem is tudom, hogyan állítsam össze élményszerűvé és érthetővé, átélhetővé.
Ezért aztán rögtön az elején kezdem.

Mostanában egy toll és papírlap van a zsebemben, hogy ha valami eszembe jut akkor azonnal letudjam írni az emlékeztető szavakat, amiből majd összeáll egy történet. Sok mély gondolatom van, amit össze lehet fűzni egy másikkal.

Itt van például a: piknolepszia, puska, üres papírlap. Ha hiszitek, ha nem ez egy nagyon olvasmányos kis történetnek lesz a magja, ami köré a történet fog épülni.
Majd később meglátjátok.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/papirlap.jpg[/L]

Szóval hétvégén Szandán voltunk. A Papa egy hónapja halt meg és azóta nem látogattuk meg a mamát csak telefonon. Ház körül is sok a tennivaló és a Mamának is jólesik ha valaki zsizseg körülötte, addig sincs a gondolataival.
Bármit megérint csak könny csordul a szemébe és pityereg. 60 évet éltek egymás mellett, egy ágyban, ugyanazt az ételt és a sóhajtásából tudta, a nézéséből, hogy a másik mit gondol.

Ez a papírlap most is nálam volt, a zsebemben. Megérkeztünk és első dolgom volt a nyári konyhába menni tölteni egy kis erős pálinkát, aztán még egyet. Ez kell ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát, a Papa is feszt kínált. Még ha misén is volt és mi akkor érkeztünk, akkor a kapun belépve az volt az első kérdése, hogy „fiam, ittál már pálinkát?” Nem is vesznek emberszámba ha nem nyelsz le egyet velük.

Átöltöztem telki mackóba és cipőbe, a zsebembe raktam a tollat és a papírt. Nejem közben mondja, hogy a konyha asztalon message van, kézzel írott.
Instrukciók, hogy ha a Zoli karózza a paradicskát, akkor egy sor karó és utána kötözze meg, mert letapossa a hajtást, a friss palántát. Írta még azt is, hogy süttem hurkát (SIC), a sparheltban van még meleg. Meg még annyi, hogy temetésen van, egy rokona, de ezt már tudtuk mikor megérkeztünk, hogy üres lesz a ház.

A fiammal kivonultam a paradicska földre karózni, kötözni és vittünk magunkkal egy üveg kamrai szódát, jó hűs. Patakokban folyt rólam a veríték, fülledt meleg és közben beszélgettünk a gyerekkel. Folyton azt figyelte hány sor van még. Hozta a karókat és számolta, hogy hoztam már ötöt, ez már tizenöt.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/paradicska.jpg[/L]


Mondtam neki, hogy szerencséd van gyerek, a te korodban én hajnalban keltem és Iskola előtt már teheneket etettem meg lovakat, kecskéket, tyúkokat. Nem lehetett számolgatni, hogy már 5 perce dolgozom s ideje elhagynom magam.
Azt válaszolta, hogy az a te korod volt, ez már nem az. Csípős nyelve van, az ember keze hamar eljárna ha engedne a dühnek, de inkább lenyelem és megpróbálom más módon, mert van.
Pedig még a Biblia is azt tanítja, hogy:

 Péld 23,13
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
 Péld 23,14
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
 Péld 29,15
A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Napokban is mondja neki az Anyja, hogy fiam! Számítógép helyett menj és kezdj el olvasni egy könyvet.
Tüskevár.
Gyerek kelletlenül félrevonul vele de 10 perc múlva jön, hogy már elolvasott 5 oldalt. Mondom neki az én időmben engem nem kellett megkérni, hogy olvassak el egy könyvet, én magamtól rákaptam az ízére és tágra nyílt szemekkel vonultam félre, bármit a kezembe adtak én azt magamba szívtam, de főleg a Delfin sorozatot és a Kincses Kalendáriumot.
Az a te korodban volt Apa és hanyagul levetette magát a számítógép elé Dűnézni. Egyik délután már elegem lett és rárivalltam, hogy fiam! Te mást sem csinálsz, mint napi 8-10 órát lőssz. Ezt látod tőlem?
Sértődötten kikapcsolta a gépet és egy lenéző, elnyújtott neeeeeeeeemmel rendezte le.

Mindezek ellenére megdicsértem, hogy szépen megkötözte a paradicskát és belefelejtkezett a munkába. Csak annyit kértem tőle, hogy ha már csinálja, akkor élvezze a munkát, ne legyen neki teher tétel, ne a végét várja.
Emlékszem rám akármit bíztak az én koromban megtaláltam a szépségét. Nyári szünetben őriztem birkákat, hordtam kannával vizet az aratóknak, kevertem a betont, adogadtam a téglát és ember számba vettek. Ott ültem ebédkor a melósokkal, nekem is bontottak sört és ugyanazt az ételt ettem. Pedig 10-12 éves voltam, emberszámba vettek, ha meséltem valamit meghallgattak és jót derültek.
Önállóságra neveltek.

Hjaj, elfelejtettem miért babszólam s miért első rész. Úgy néz ki a nyáron a lehető legtöbb hétvégét Szandán fogjuk tölteni. Rokonok, szeretet, de még a szomszédok is és mindenki figyelmes, tudnak rólad és segítenek. Ennek kapcsán jegyeztem meg a nejemnek, hogy ha ennyit jövünk Szandára, akkor ősszelre kész lesz az első könyvem s tudod mi lesz a címe? Babszólam.

Ahammm.

Szerintem nem vette komolyan.
Nekem közben cikáztak a gondolatok az agyamban, hogy szombat délután mikor mindenki elment a temetőbe a Papa sírjához virágokat ültetni és egyedül maradtam a fiammal, akkor nekem is megszólaltak a tárgyak. A falak, a helységek hangulata, mindenből áradt a Papa hangja. A köhécselése, ahogy fáradtan csoszogott és intézkedett. No, ettél fiam, nehogy nekem itt éhen maradj... bort töltsek még?
Miből Papa, hiszen már megitta mindet, mit kínálgatja az üres flaskót?
Van talán még a pincébe pár liter és közben pajkosan nevetett.
Megelevenedtek az illatok, a mondatok és egy egész emberi öltő. A wécén ahogy ültem is csak az jutott eszembe, hogy a Papa is minden reggel itt szólalkozott meg a bab után.
Ültem egyedül a szőlő lugas alatt, épp túl voltunk egy ól szétverésén, a Mama kért meg rá szedjem szét, mert düledezik. Közben magunkra maradtam a fiammal. Ő meg eltűnt valahol a ház körül, belefelejtkezik bármibe, pókhálókat csavar egy bot köré és előjön vele, hogy vattacukor.
Magamba maradtam a gondolataimmal, egy flaska bor az asztalon és félmeztelen vagyok.
Egyszer csak megszólal egy sokat látott asszony hangja a nyitott kapuból, (amit én kulcsra zártam). Hahó! Vendégek is vannak?

Felálltam, megfordultam és nagyon zavarban voltam. Csak én vagyok itt intettem neki és mivel eddig még sosem láttam bizonytalanul fogadtam. Jeleztem, hogy mindenki kiszaladt a temetőbe és utána átmentek Erzsi nénihez Váraljára.

Azt mondja az asszony, hogy csak jöttem megkarózni a paradicsomot.
Már megcsináltuk a fiammal ketten, vágtam rá gyorsan és magabiztosan, mint aki talált egy közös nevezőt, hogy ne ijedjen meg nem rablók vagyunk és nem ettük meg a nagymamát. Biztos furán festhettem félmeztelenül és úgy, mint aki próbál a házigazda szerepébe illeszkedni, de a Papa már nincs.

Mutattam, hogy üljön le és mit hozhatok? Fröccsöt, vagy szörpöt? Itt igazi málnából van a szörp, a szóda is kamrai. Csak szódát kért, mentem a kamrába másikért, mert ami az asztalon volt annak a csőrét a számba vettem és úgy ittam belőle. Mire visszaértem már a paradicska földet pásztázta a szemével és csekkolta vajon igazat mondtam e, de elismerően bólintott, hogy ez igen Fiam.
Leültünk az asztalhoz és töltöttem neki, nyelte és jól esett neki, én addig a szemét néztem. Micsoda edzett lélek, nem jön zavarba semmitől, nem ijedez, nem finomkodik. Nekem kell hozzá alkalmazkodnom.

Azt hittem utána feláll és elmegy, mert nincsenek itt a háziak. De ahogy tudta hol a kulcs, elővette és ahogy máskor is elidőzött itt órákat beszélgetve a két öreggel úgy most sem tágított. Ő teljesen otthon érezte magát.
Meséltem is neki, hogy nagyon zavarban vagyok, mert mikor a Papa temetése volt, akkor én előbb eljöttem a Benjáminnal a kisebbik fiammal, mert lepattant a nadrágjáról a gomb és lecsúszott neki.
Tudtam hol a kulcs, letelepedtünk és vártunk. Majd megérkeztek a temetésről az első emberek, akiket én egyáltalán nem ismertem és nehezményezték mit keresek ott. Biztos akkor mentem be, amikor nem volt ott senki és feltúrtam a szekrényeket.
Magyarázkodtam ott, hogy nem vendég vagyok és nem betörő, én itt otthon vagyok.
Kínálgattam körbe pálinkával, üdítővel, borral a megérkező népet...

Félbeszakított az asszony rutinosan, hogy hagyd el Fiam, nekem ne magyarázkodj, ismerlek. Voltál már itt sokszor kukoricatörésen, nevetett.
Akárhányszor jöttem ide a Papa mindig kínálgatott, hogy na jánka köll é cefre és hozta a liter bort, de mán én nem szeretem...
Kis szünet és láttam valamivel birkózik nehezen, könnybe lábadt a szeme.
Mindkét fiamat eltemettem, meg a férjemet, mán nekem senkim sincs. Mama is mikor látom picsog, hát mit mondjak neki, én meg őrjöngjek? Ilyen ez a világ.
Az egyiknek gégerák, a másiknak meg szájrák.
Jöttek azok metszeni, fát vágni, betonyozni, segítettek mindent, de elmentek.
A férjem is elment, 48 évet éltünk le együtt.

Én közben átvedlettem megértő hallgató közönséggé és csak figyeltem, elmébe beégettem a mondatokat, a szemét mikor megállt és elérzékenyült a hangja, bepárásodott neki és visszatartotta a könnyeit, kemény, edzett lélek, sokat látott ember. Lehet nem omlana össze ha 10 perccel később hoznák ki a pizzát.

Ittam a szavait... mikor temettük mellé raktam egy üveg pálinkát, a zsebébe a bicskáját, a szemüvegét és a kalapját is a koporsóba. Volt neki kedvenc bőrtárcája, mindig magával hordta, raktam belé 500 Ft-ot. Az igazolványát, jeggyűrűt az ujján hagytam és ...elcsuklott a hangja.
Rám nézett kérdőn és komolyan, valahonnan megérezte, hogy tőlem megkérdezheti, mert tudom a választ, nem csapom be és az igazságot mondom el neki.

Csak azért, hogy a lelke megnyugodjon, vagy a mienk? Tud róla, hogy odaraktam és nagyon mélyen, várakozóan a szemembe nézett.

Nem, válaszoltam nyomatékosan, nem tud róla. De azt is elmondtam neki, hogy miért.

1. Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):
2. Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
3. Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van.
4. Minden olyan, hogy mindenkit érhet, egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint a ki féli az esküvést.
5. Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé mennek.
6. Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.
7. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.
8. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.
9. No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

Elmeséltem neki ezeket és utána még megtoldottam egy Bibliai idézettel:

Préd 9,12
Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.


Azzal zártam le, hogy olyan, mint aki alszik. A Biblia is sok helyen mondja az ember haláláról, hogy elaluvék.
Ez egy dolgot jelent, hogy az alvó ember egyszer felébred, de már nem ebben a testben, csak az a lélek, ami kiment a testből.
Éppen belemerültem volna egy gondolatmenetbe, miszerint az ember lelke mindig az egekbe vágyik, ahonnan való, de a teste ha megjött a szántásból elébb leül, utána ledől, hogy minél közelebb legyen a földhöz, ahonnan vétetett.
Közben hallom lassít a szuzuki, s kiszáll a család.
Kérdezem az asszonyt közben, hogy magának mi a neve?
Rozi nenüs és mosolygott, már Ő ment elébe a Mamának, hogy fogadja, jobban otthon van itt, mint én.

Bocsánat, hogy ennyire hosszúra nyúlt, tényleg készül a könyv és tényleg Babszólam lesz a címe.
Már előre tudom, hogy a nejem bizalmatlanul fogadja, azt hiszi vulgaritás, pedig minden tiszteletem mellett fog készülni.
Hja és még annyi, hogy megvádoltak páran azzal, hogy olvashatatlanok az írásaim, mert túl hosszúak a csattanóhoz képest.
Innen üzenem, hogy gondolok rátok is és készül a *.zip változat.
Az lesz a címe, hogy Cyberdének és Uzmanyinak rövid :)
Ugyanis Ők ketten a renitenskedők.

Folyt köv.
A következő rész tartalmából:

Kumpribogár, permetezés, egy másik nenüs barna kerítése, amit csak a sült pogácsáról ismertem fel, aztán nesze fiam itt van, nyaláboljad fel.
A Mama meséje anyósomról, akit a hátán cipelt napszámba és akkor még nem volt cipője senkinek, a Papa Skodája, IZS, a két fiammal kirándulás a beton öbölhöz, szélszarika, és a nyúlak, meg hogy mindennek vége van. De a Papa halála óta ez egy általános érzet mindenkiben, senki nem találja a helyét, a Papa volt az egyetlen biztos pont.

Mikor jöttünk ma haza, a nejem hosszan integetett mindenkinek és mikor a temető mellett jöttünk el, oda sem felejtett el inteni, szia Papuskám. Ő most onnan int nekünk, aztán krákog egy fáradtat, köhhint és visszapihen.
Húú de jó volt, hogy köztünk élt.

Hazafelé a 2A-n többször is életveszélyes helyzet, nagy dögökkel levillantottak és másodperceket nyerve befészkelték magukat a sorba. Kikényszerítettek bennünket a csigaházból a jelenbe.

[L]http://www.guga.hu/egyebek/babszolam/szoda.jpg[/L]