Satira si umorul

Zvolenszki Pupák

Történet szerint 2007 augusztusában, Bánkra költözésünk után egy reggel két kiscica ült álmosan a teraszon. A földön hagytam a szőnyeget, és ott éjszakáztak, a két fiam nagyon megörült nekik és azonnal gondozásba vették őket. Kaptak tejet, vajat, maradt másnapra is.
Az egyik cica az enyém lett és elneveztem Degesznek, mert falánk volt és szünet nélkül evett.
A másik a két gyereké lett és mindketten máshogy hívták, lévén két gazdája.
Kormos és szenecske, én is elneveztem, mert mindkét név bonyolultan hatott, egyszerűen csak nyikkancsnak neveztem, mert nem tudott nyávogni, csak nyikogni.

A két macska gyarapodott, egyre otthonosabbá vált számukra a terep, játszadoztak, és jókat nevettünk az esetlenségükön. Reggelente, ahogy vittem Benjamint óvodába, a két macska elkísért bennünket végig és megvártak az óvoda előtti fenyőfák tövében s együtt sétáltunk haza.
A történetnek akár szép vége is lehetne, de színre lépett Pupák és felborította a rendet.
Már harmadik alkalommal voltam szemtanúja autóból kirakott kutyáknak.
Sajnos csak messziről, így a rendszámot nem láthattam, a szemem amúgy sem a régi.
Az első rögtön szeptember elején volt, gombát szedni mentem Leventével a nagyobbik fiammal. Felsőpetény felé mentünk kerékpárral. Megszedtük magunkat laska gombával a hegyen és indultunk vissza. Megelőzött bennünket egy batár terepjáró, csili fekete.
Elhúzott és megállt az út szélén, lehúzódott. Kinyílt az anyós ülés felől az ajtó és sorjáztak ki a kutyák, mit kutyák? Egy borjú és a kicsinyei.
Csili terepjáró el, mi meg odaértünk a kutyák mellé.
Hatalmas testű, kivénhedt kutya a kicsinyeivel, úgy sípoltak, szűköltek, mint a gumikacsa a fürdőkádban. Az anyjuk remegő lábbal és mély barna szemmel nézett rám, szerintem tudta, hogy mi a szitu és rafkós gondolkodása volt, mert beljebb ment az erdőbe és onnan leste, hogy vajon elviszem a kicsiket és leveszem a terhet a válláról, vagy sorsukra hagyom?
A fiam nagyon kérlelt, hogy vigyük őket haza, csak egy telefont engedélyeztem a megmentésükre, a közelben lévő állatmenhely.
Gyerekkoromban három kutyám volt, a tanyánk 1km hosszú, volt hely bőven, soha nem láttak láncot. A kutya az hatalmas felelősség, főleg így, hogy kicsi, aranyos, édesded, de akkorára nő, mint egy hegyomlás. A kutyatartás nem játék, hogy ha meguntuk visszavisszük.
A kutya amellett, hogy társ és bizonyos dolgokban az ember segítségére van, számít a gazdájára, az emberre van utalva.

Második alkalommal egy agarat raktak ki a szemünk előtt. A hegyoldalban lassított egy autó, ajtón kitolták a kutyát és elszeleltek. A kutya az autó után futott és kiment a faluból, de másnap már láttam a falu utcáin, ahogy riadtan futkorászik fel s alá és minden kapunál megugatták az idegen kutyát.
A postás néni mondta, hogy egy nyugdíjas néninél kötött ki az agár.
Valamikor Január elején a mi utcánkban lassított egy autó, éppen a szemetet vittem ki.
Azt hittem házat néznek, mert sok az eladó. Ez amúgy is kieső terület, nem jár erre senki, feltűnő, ha bejön egy autós. A már megszokott módon jobb oldalt kilökték a kutyát és köd előttem.
Fekete valami iszkolt szélsebesen az autó nyomába, de nem tudta hogy esélytelen.
A fekete valami, amit a mai napig nem tudok fajtailag sehova besorolni, eltűnt.
Majd másnap reggel egy erdő mellett futottunk össze vele, ahogy élelmet kutatott minden szegletben. Aznap estefelé ért hozzánk a Jázmin utcába, ismerős terep, itt szabadultak meg tőle. A házunk előtt megállt, mert  kint voltunk az udvaron. A macskáknak állandóan kint van egy tálba csirkecsont, száraz eledel vagy más ételmaradék. A tálat kivittem neki, de elfutott és kicsit messzebb megállt, s félénken nézett vissza rám. Füttyögtem neki, de nem mozdult, inkább úgy tűnt hogy tovább megy, fél.
A tálat kint hagytam az utcán egy fa alatt és bevonultunk a lakásba. Az ablakból láttam, hogy nagyon óvatosan odament és mohón befalta mindet, még krákogott, köhögött is, mert annyira igyekezett minél többet magába dönteni.
Napról-napra lejátszódott az epizód, a gyerekek alig bírták megállni, hogy ne rohanjanak oda megsimogatni, de ha kimentünk az udvarra, akkor azonnal elszaladt a ház elől.
Eltelt kb. két hét és a kutya megszokta, hogy nálunk az utcán a fa alatt van élelem. Rendre megjelent, próbáltam hívogatni meg a tálat a kerítésünkhöz közel rakni, hogy hallja a házunkból kihallatszódó hangokat, de nem jártam sikerrel.
A kutya végtelenül bizalmatlan volt, a legkisebb közeledést is elutasította.
Egyik délután a kajás tálat beraktam a nyitott kapuba és úgy hagytam az ajtót, bementem a házba. Megállt az úton és figyelt, nem jött közelebb. Kimentem, mert tudtam, hogy éhes és eluntam, hogy nagyobb a félelme az éhségérzeténél.
Ahogy meglátott a farkát maga alá húzva elszaladt. Kiraktam neki a kaját a megszokott helyre és később megjelent.
Bentről néztem az ablak mögül, ahogy falta magába az ételt és egyszer csak megjött a fiam az iskolából. Megállt a kutyával szemben s már éppen ki akartam menni szólni, hogy jöjjön be, mert a kutya nem tud így enni, amikor…

Reklám há-há-há

Guga számítástechnikai szerviz
2653 Bánk Jázmin u. 14.

http://www.guga.hu

- teljes körű szoftver és hardware karbantartás
- gépátépítés, fejlesztés, optimalizálás
- vírusirtás, adatmentés, biztonsági védelem kiépítése
- a bevizsgálás, hibafeltárás, tanácsadás ingyenes

- profi webtárhely, webhosting, domain regisztrálás
- weboldalak grafikai kivitelezése
- cégek, magánszemélyek arculattervezése
- promóciós dvd készítése, sokszorosítása

-info: Zvolenszki Zoltán guga kukac guga.hu 20/2313346

A fiam szótlanul állt a kutyával szemben, a fekete valami a fiamra emelte a szemét és bámulták egymást egy ideig. Én meg őket az ablak mögül. A fiam leguggolt és elkezdte hívogatni a kutyát, hogy pszipszipszipszi pszíííííííí. Tőlem tanulta, ez a jellegzetes kutyahívogatás apáról fiúra száll. Már nem emlékszem rá, hogy én mikor kezdtem el kutyát először így magamhoz csalogatni, hogy pszipszipszipszi pszíííííííí és főleg, hogy sikeres volt e a harmadik típusú találkozás, de…
A kutya meglóbálta a farkát vidáman és tett egy lépést a fiam felé, kicsit táncolt az első két lábával, erősen bizonytalan volt a dolgában, aztán lassú lépésekkel odasomfordált.

Nemrég volt az utcánkban egy zsemleszínű borjú, mármint termetre, mert amúgy kutya volt. A fiam szintén jött haza az iskolából és a házunk előtt találkoztak össze s a fiam megrémült a nagy kutyától. Az Istenek a fejükre estek c. filmből emlékeztem rá, hogy a hiénát a kisfiú úgy üldözte el, hogy a feje felé emelte a kezét s még valamit a kezébe vett, hogy minél magasabbnak tűnjön és ijeszgette a hiénát, az meg elszaladt.
Kiabáltam a fiamnak, hogy emeld a fejed fölé az iskolatáskád és ordíts. A kutya azonnal elrémült a fiamtól s a farkát maga alá húzva elszaladt, egyébként a szomszéd utcába való, biztos kiszökött.

Most viszont a fiam guggolt a földön, a kutyához lealacsonyodott, ezért lehetett bátorsága odamenni a fiamhoz. Megsimogatta hosszasan és a kutya egyre vidámabb lett. Körbeugrálta leventét és játszadoztak, nem mentem ki a 192cm-es magasságommal, mert félő volt, hogy újra elriad. Hagytam őket, hogy barátkozzanak meg és majd később meglátjuk mi lesz, ha a helyzet úgy kívánja meg kikúszok a házból végig a járdán a ház elé, hogy a kutyát megnyerjük magunknak s főleg a gyerekeknek.
Benjamin a kisebbik fiam is megjött az óvodából, nagy rajongás rögtön, hogy Pupák, Pupák, egyre csak ezt hajtogatták. A nejem bejött és mondta, hogy jééé a kutya nem szaladt el. Gyerekekkel bekeveredett az udvarra is és a fiam mondta, hogy Ő majd feltartja a kutyát, addig csukjam be a kaput. Kimentem, de a kutyának volt esze, ahogy meglátott kitépte magát a fiam kezeiből és eliszkolt messzire, aznap vissza sem jött.
A két fiam nagyon csalódott volt, hogy elment a Pupák. Mondtam nekik, hogy erőszakkal nem lehet itt tartani, eddig más volt a gazdája, fél még mindentől, azt sem tudja napok óta, hogy hol van, kilökték a megszokott környezetből és kell neki adni időt, hogy idekapjon.
Tudtam, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan, a kutya szeretne valahová kötődni, de lassan megy neki, bizalmatlan.
Másnap reggel kint volt a ház előtt és a fiamat lekísérte a buszhoz. Napközben nem tudom merre járt, de délután, iskola után együtt jöttek haza. A kutya továbbra sem jött be a kapun, tanulva a tegnapi esetből, de a ház előtt, ahol szabad volt számára a menekülési út, szívesen játszadozott a gyerekekkel.
Vittek neki finomságokat, csontokat és a kutya élvezte, hogy végre van kihez csaholni, velem szemben továbbra is távolságtartó volt. Aznap este nyitva hagytuk a kaput neki és egy kis helységben ételt és egy vastag pokrócot a földön. Ott aludt, reggel azonban, ahogy kiléptem az ajtón elszaladt messzire és onnan nézett vissza.
A fiamat elkísérte a buszhoz s délután ismét együtt játszadozva tértek haza, a kutya be is jött az udvarba, amíg a gyerekek kint voltak csaholt, viháncolt jókedvűen, utána lefeküdt a fa alá és lesett a nyitott kapu felé, hogy mikor jövök ki az ajtón.

Este tudtam, hogy ott alszik a pokrócon. Kiléptem a teraszra és rágyújtottam egy pipára. A kutya nesztelenül megjelent mellettem és megállt a lábam mellett, ugyanabba az irányba nézett, amerre én. Egy darabig álltunk egymás mellett szótlanul, féltem megmozdulni, nehogy az legyen, hogy nem vette észre, hogy itt állok, de ez hülyeség. A kutya érzékszervei fejlettebbek.
Lenéztem rá, de úgy hogy ne csapjak zajt s visszanézett rám, majd odabújt a cipőmhöz és a két lábával átölelte a lábamat.
Fene a sündörgődet te rossz dög, de azért megkönnyeztem a dolgot. Jó nagy marha vagy, már az első nap bejöhettél volna, erre itt majdnem két hétig szívatta magát, hiába, kutya élet.
A fiamat továbbra is lekísérte reggelente a buszhoz és utána délutánig eltűnt a faluban.
A délután játékkal telt és az éjjeleket már rendszeresen nálunk töltötte.

Ám volt egy aprócska probléma, mióta lett kutyánk, azóta nincs macskánk, egy se. Se Szénkefe vagy mi, se Degesz, nem mernek hazajönni a kutya miatt. Ételt adtam nekik továbbra is, de már kint az utcán a fa alatt, ott ahol eddig a Pupák evett és ha meglátott elszelelt.
Most szerepcsere, a macskák félénken belesnek a ház udvarára és ha meglátják Pupákot elszaladnak azonnal. Ez a 22-es csapdája, nem tudtam megoldást a problémára. Egyszer megfogtam a Szénkefét és elindultam a ház felé vele, de ahogy meglátta Pupák érdeklődő tekintetét és a megcsóvált farkát, belemart a kezembe és elinalt.

Fogalmam sincs, hogy miért nevezték el a gyerekek a kutyát Pupáknak, hülye egy név, de ez van.
Apósom is jót röhögött rajta, na mi van Pupák vagy mi és nevetett hosszan. Ismerősöknek nem is mondom meg a nevét, ha látok valakit az utcán, akkor csak annyit mondok, hogy gyere ide, nem szólítom a nevén, mert utána elég furán néznek rám. Szó, ami szó a két fiam nehéz helyzetbe hozott a névválasztással s ennek a súlyát Ők még nem érzékelik.
A kutya, mint ha pontosan tudná, hogy bizonyos dolgokkal szemben elvárásaim vannak, magától eleget tesz. A nejem eleinte fenntartásokkal fogadta a kutyát. El kell mennie a háztól, mert összeszarja az udvart, ja ja helyeseltem, majd meglátjuk. Szerencsére egy helyre jár a kert sarkába és a gyerekeknek is ki van adva az ukáz, hogy ott ne szaladgáljanak, majd én feltakarítom.
Na meg az éjjelek, attól féltem előre hogy gáz lesz. Néha hallom, hogy a faluban a kutyák órákig őrjöngnek és nem lehet leállítani őket, de mivel messze vannak nem érdekel.
Ez a Pupák azonban itt van, most már minden éjjel, de mint ha tudta volna, hogy baj lesz ha visong.
Csak egy aprót vakkant ha valaki elmegy a házunk előtt, semmi acsarkodás, pici jelzés és kussol be a helyére, azt még hallom, ahogy sziszlet a körme a beton, de utána simán visszaalszom.
Tényleg féltem tőle, hogy hajnalonta ki kell járnom torok elharapni és a nejemet nyugtatgatni, hogy semmi baj, reggel elintézem a sorsát vagy ilyesmi, abba bele sem mertem gondolni.

Hja a hógolyó, hógolyónak köszönhetően a macskáink felbátorodtak. Hógolyó a szomszéd néni macskája, aki egy héten egyszer jön ki. Rendszeresen itt hagyja a macskakaját, hogy etessem a cicát.
Hógolyó, mint ha tudná, hogy az ő porciója itt van elraktározva és az ő nekijje elvitathatatlan jussa, simán besétált az udvarra, nem zavarta a kutya. Pupák aprókat szűkölve, ugrásra készen figyelt és mikor látta, hogy kedvesen próbálok közelíteni a macskához, féltékenységi jelenetet rendezett és nekiesett Hógolyónak. A cica nem volt rest és fújtatva összekarmolta az orrát, a kutya visongva menekült és leült távolabb nyalogatni a sebét. Én csak ránéztem és megvontam a vállam tehetetlenül, hogy én ebbe nem szólhatok bele.
Onnantól a Hógolyót kénytelen volt megtűrni az udvaron, a mi macskáink meg érdeklődve figyeltek a bokrok alól, hogy mi lesz a fejlemény. Aztán óvatosan visszaszivárogtak, de ahogy megmozdult a Pupák már futottak is.
Tegnap aztán a Szénkefe megadta a módját, vittem ki a tálat a fa alá, köré sereglettek a macskák, a környéken több, mint 10db van és felváltva etetjük őket. A nyitott kapunk kirohant a Pupák és gondolta szétcsap a macskák között.
Balszerencséjére a Szénkefe végignézte, ahogy a Hógolyó lepofozta Pupákot és az ellesett fogásokat a gyakorlatban is alkalmazta. Porzott az út, úgy verekedtek és végül a kutya kikapott, szűkölve, sírva vonult el messzire egy fa alá és onnan sajnáltatta magát.

Benjamin egyszer csak a homlokához csapott és felkiáltott: Apa! Itt mindenki Zvolenszki, akkor a kutya is az, az Ő neve Zvolenszki Pupák.
Remek, micsoda felismerés, anyakönyveztetni fogjuk a kutyát. Egyel több Zvolenszki a planétán, már pont hiányzott

Hogy mennyire fejlettek az érzékszervei a kutyának, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy este, csöndben állunk a teraszon ketten. Ez már menetrend. Én pöfékelek a pipával, ő figyel.
Bikkkk, vakkant egyet az út felé és én hiába kémlelek, nem látok semmit.
Majd eltelik 10 másodperc és valakik kézen fogva sétálnak a sötétben, csak a sziluettjüket látom, ahogy a félhomályban eltűnnek a fenyves felé, de nem hallottam az egészből semmit. Biztos gumitalpúba voltak, Pupákot azonban nem verik át pehhheheee.
Hja, nem tudom belőni a kutya fajtáját, kaukázusi terelő meg valami más keveréke lehet.
Persze ha kiderül, hogy Bullmasztiff és Yorksire terrier egyvelege, a kivívott pozícióján már mit sem változtat. Zvolenszki Pupák a család barátja, van neki helye.
Egyik reggel nem jött haza időben a busztól, elmaradt órákig. A nejem rendesen elkezdett aggódni, hogy hol lehet a Pupák, ha nem kerül elő Levente biztos szomorú lesz miatta, már úgy megszoktuk, hogy itt van, olyan családias kutya.
Már kirándulni is elvittük. Elterveztük a gyerekekkel, hogy a völgyben átkelünk a patakon és felmegyünk a hegyre. Pupák menet közben visszafordult és mikor megjöttünk csak a szemét emelte ránk a pokrócról, fel se kelt. Nem tudom korát pontosan, de a szemöldöke már őszül.

Egyébként rühellem azokat az embereket, akik kutyákról meg macskákról oldalakat tudnak teleírni