Péld 22,26
Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
Megugrott az elmúlt 3 hónap során a banki adóslistán szereplő személyek száma. A KHR-ben, ismertebb nevén BAR-listán augusztus végén összesen több, mint 500 ezer magánszemély szerepelt, 660 ezer mulasztással - írja a Magyar Nemzet. Az utóbbi 3 hónapban csaknem 20 ezer fővel gyarapodott a BAR-listás tábor, a mulasztások száma pedig 60 ezerrel emelkedett ezen időszak alatt. A BAR-listát nem meglepő módon továbbra is az az adós vezeti, aki törlesztéseivel egyszerre 18 bank felé került késedelembe. (www.penzcentrum.hu)
Apámmal bámuljuk a csillagos eget és fater morfondírozik félhangosan, csak úgy magának, hogy talán még ezer év és felfedezünk idegen civilizációkat…
Fater! S azok hogyan lettek?
Miért kellett akárhogyan is lenniük? Lehet, azok soha nem gondolkodtak Istenről meg hitről.
Hja, itt vagyunk egy rendszer kellős közepén, az egész véletlenül óramű pontossággal működik, tele vagyunk eszközökkel, okos, tanult emberekkel és még mindig nincs meg a mindent kizáró, pontos válasz. Ráadásul bárki kiállna elénk, hogy emberek, megvan!
Így és így volt, ezzel romba döntöttünk kétséget kizáróan minden eddigi elméletet, vagy pont az egyiket megerősítettük, mert többször is lemodellezhető, megismételhető.
Kérem szépen, kis idő és azt az embert is elhantolják.
Nagyon nagy felelőtlenség kijelenteni, hogy Isten nem létezik, olyannak, aki meghal és nem tudja mi lesz utána. Minek kardoskodni bármi mellett is? Akármi van, úgyis megmutatja magát…
Apám megvonta a vállát s megint csak a két kezére esküdött. Fiam, amíg én a két kezemet fel tudom emelni…
Aztán elkanyarodtunk az apáink útján, hogy vannak örök érvényű bölcsességek.
Segíts magadon, Isten is megsegít. Ezt már Ő mondta, nem akartam helyre tenni, hogy ennek a közmondásnak Istenhez semmi köze.
Egy darabig mutogatta a sötétben, hogy ha a Nagy Göncöl hátsó kerekeit meghosszabbítod, akkor a Kis Göncöl felé mutat. S, hogy mi nem érzékeljük, de éjjel-nappal forgunk és utazunk a földdel.
Fater! Ha érzékelnénk, akkor nem érnénk rá semmire, állandóan kapaszkodni kéne
Ez is kegyelem. Közben gondolunk-e arra, hogy ez a sárkupac, amin élünk, másodpercenként 30 kilométeres sebességgel száguld a mínusz 250 fokos, jéghideg űrben a Nap körül, abszolút sötétben?
Mindig mással vagyunk elfoglalva, tervezünk és szünet nélkül problémamegoldunk.
Mit együnk, mit vegyünk?
Több nap, mint kolbász, mondja fater és elkezd röhögni.
Fater! Miért mondta ezt nekem öreganyám mindig a reggelinél?
Na na fiam, több nap, mint kolbász!
Azért, mert az év 365 napból áll és a kamrában kevesebb szál kolbász lóg, magyarázta meg a magától értetődőt.
Sokszor hallottam már, de az igazi értelmébe nem gondoltam bele egyszer sem. A közmondás alapját a félelem képezte, félelem az éhezéstől. Olyan emberektől származhatott, akik hosszú ideig nélkülöztek, és utána megtanulták beosztani az ételt.
Nagyapámról tudom, hogy mindkét világháborúban részt vett, sokat éhezett. Halála előtt elmesélte, hogy egyszer fejbelőtt egy román katonát és kb. 10 nap múlva muszáj volt átmenni a lövészárokba, ahonnan már senki nem tüzelt és a halott katonától elvette a csizmáját és a jéggé fagyott kenyeret. Éheztek.
Orosz hadifogságban köveket cipeltettek vele a hegyről a folyóhoz, ahol kikötőt építettek.
Eltört a gerince a tehertől. Úgy volt, hogy sorsára hagyják, mint annyi más embert és meghal.
Élelmet már nem adtak neki, hogy ne vegye el azoktól, akik még tudtak követ hordani.
Halálra volt ítélve mindenki, a cél nem a jólét volt, hanem az emberi munkaerő minél további életben tartása a minimumon. Az emberi létnek, életnek akkor és ott nem volt értéke.
Szerencséjére a háború véget ért és mindenkit bevagonoztak és elindították őket Magyarországra. A törött gerincével odasegítették a vagon ajtajához, ha pisilnie kellett, ha meg nagydolgát végezte, egy vederre ültették, és farkasszemet nézhetett az utazóközönséggel.
2 hétig tartott az út és élelem, víz nem volt náluk. Úgy élték túl, hogy ha néha megállt a szerelvény, akkor kiugráltak a vagonból és a szembe vágányon már ott volt az Oroszországnak szánt adomány, a búza és kukorica vagonokban.
Az ingjük gelebét szedték tele és azzal etették nagyapámat is. Két kézzel tömte magába a nyers búzát, kukoricát.
Emlékszem nagyanyámra is, amikor családi ünnepek alkalmával körbeültük az asztalt. Unokák izegtek-mozogtak a széken, leves, második, sütemény és nagyanyámat biztatták, hogy jöjjön mama üljön le és egyen maga is.
Mama csak sürgött-forgott és a végén összeöntötte, amit az unokák meghagytak, leült vele félre a sarokba és azt kanalazta. Azt hiszem sosem felejtették el a nélkülözés éveit, sosem láttam ételt, száraz kenyeret a szemétben, minden falatnak becsülete volt.
Fater közben megint csak magában morfondírozik…miközben én a csillagos eget bámulva elgondolkoztam a „több nap, mint kolbász” közmondás gyökereiről, addig Ő is elgondolkozott és keserűen megjegyzi: BAR listás vagyok.
Kezességet vállaltam, nem tudta fizetni és most elkelne egy kis pénz, de nem kapok hitelt, mert ráraktak a listára.
Ezzel kapcsolatban rögtön beugrott egy statisztikai összevetés:
Tíz év után ismét átlépte a 8 százalékot a munkanélküliségi ráta a KSH legfrissebb adatai szerint. Az állástalanok száma a tavaly november és idén január közötti időszakban 343 ezer volt...(index)
343.000 munkanélküli.
500.000 bar listás.
Mennyi, aki nincs regisztrálva a munkaügyi központnál?
Mennyi dolgozik feketén?
Mennyi köztisztviselő, közalkalmazott?
Mennyi nyugdíjas, rokkantnyugdíjas?
Mennyi gyermek, mennyi táppénzen, mennyi?
343.000 munkanélküli.
500.000 bar listás.
Ha a két adatot mixeljük, akkor? Minden hányadik család van milyen helyzetben?
Hány ismeretlenes egyetlen egyenlet?
Mit mondana öreganyám?
Na na fiam, több nap, mint kolbász!!!
Péld 17,18
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Túlvállalták magukat az emberek, nem kicsit, nagyon.
S miért?
Víz, villany, gáz, közös ktsg., nagyméretű lcd, utazás szigetre és nehogy már ne gurítsunk le pár sört, karácsonyi ajándék vásárlása extra tülekedéssel, autó, mert már a szomszéd is lecserélte, lakás 0 Ft kezdővel, új bútor, új élet, minden új, legyen másik.
S ha megcsörren a részletre vásárolt mindentudó mobilunk az egyedi csengőhanggal, akkor értetlenül állunk a mondat hallatán és vissza is kérdezünk…
Tessék?
Add el a lelked!
Mit kergetünk?
Ha van egy marék búzánk, van ruhánk, öltözetünk. Van hol álomra hajtani a fejünk, akkor boldog emberek lehetünk.
Hány család sorsát pecsételi meg az adósság és nyomja rá a bélyegét a mindennapokra?
Álmatlanul töltött éjszakák, forgolódás és éber pillanatok, amikor megoldást keresünk, és nem jön. Másnap sem jön, harmadnap sem, csak egy újabb csekk. Csekk hátán csekk, végül kikapcsolják, lefoglalják, bírósági úton elveszik vagy magunktól visszavisszük és legördül egy kő a sok közül.
Az adósság béklyó, főleg lelki. Az állandó nyomás egészségügyi problémákhoz vezet s csak később jövünk rá, hogy mibe is fogtunk, mit kergettünk.
Fene tudja miért, nekem szerencsém van. Ösztönösen tartózkodom a hitelektől és a nejem is. Soha nem vállalnánk be 10-20 éves futamidőre hitelt csak azért, hogy még a mai nap a számlámon tudhassak nagyobb mennyiségű pénzt és költekezhessek.
Nem vagyok jobb ember senkinél, sőt …
Csak szerencsém van, hogy kimaradunk ebből az össznépi őrületből.
Adósságot mi is generálunk, de annyit nem, hogy ránk dőljön a ház. Pont, mint fűszer az ételbe, nem sózzuk el, nem vállaljuk túl.
De ez tapasztalatra épül, évekkel ezelőtt mi is adósságspirálba kerültünk.
Nyomokban még mindig tartalmaz az életünk lelki terhet, mert emlékezünk.
Ahogy öreganyám a sarokban ülve az összeöntött maradék felett.
Tegnap beszéltem Jani bácsival a faluban, mondja hogy kint voltak a hegyen, mutat abba az irányba. Szőlőt metszeni, borsót ültetni, palántázni. Panaszkodik, hogy régen a hegyoldal virágoskert volt. Most meg merő dzsumbuj, nem műveli senki, alig van a földeknek gazdája.
Próbálom védeni a fiatalokat, hogy a sok munka mellett…
De elcsitít, hogy Ők is munka mellett művelték a földet, néha 2-3 kertet is, volt is krumpli, hagyma, paprika bőven.
De ezek? Mutat körbe a falun…
Miből fogják megvenni? Alig dolgozik valaki, nincs ezeknek munkájuk, legalább kertet művelnének, azt hiszik a diploma majd megtermi a kertben a krumplit.
A faluban kiöregedtek az emberek, nincs erejük megmászni a hegyet és földet művelni, a fiatalok meg nem hallgattak az intelmekre.
Másra figyelnek…
Pénzre van szüksége? Elromlott a tévéje, nem várt számla? Gyors kölcsön készpénzben!
Szabadfelhasználású, jövedelmen alapuló személyi hitelek, melyek mindenki számára elérhetőek. A személyi hitelek összege a jövedelem mértékétől függ, melyek 100.000.- forinttól 5.000.000.- forintig terjednek.
Itt a falvakban is vannak ingyenes újságok és zömében ilyen hirdetésekkel van tele, az állást kínál rovat pedig: Új hitel- és ingatlanközvetítő irodánk - vezetői ambíciókkal megáldott munkatársat keres hitel és pénzügyi tanácsadó munkakörbe. Az ideális jelölt rendelkezik…
Értem én, a reklámok tehetnek róla, mert azok is túlteljesítenek, nem veszik figyelembe, hogy mennyire terhelhető a lakosság, elkápráztatnak. Határ a csillagos ég, mindent megvehetsz még ma, fizetni ráérsz később, ha már ég a lábad alatt a talaj.
Apám azt mondja a Biblia idejét múlt, a mai ember már felvilágosult, nincs szüksége olyan könyvre, amit 2000 éve vagy még régebben írtak, a papok vegyék végre észre, hogy sokkal többet tudunk.
Péld 20,16
Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
„talán még ezer év és felfedezünk idegen civilizációkat…”
Oda is kihelyezünk hiteleket
