Bánk könyve 26:53
Ártatlan emberek és gyermekek, veletek mi lesz?
Egyik rokonomat elhívták kirándulni, hogy a nagyvárostól kicsit távol szívjon egy kis friss levegőt és élvezze a természetet.
Kedves idősebb hölgy rokonom kiszállt az autóból, nyögve nyelt és szuszogott a pókhasától, karján az elmaradhatatlan retikül, majd bosszankodva, fújtatva szétvetette a lábát és csípőre tett kézzel, megkérdezte, hogy: „mit nézzek ezen a girbe-gurba fákon?”.
Tényleg vannak ilyen emberek, a Gizella úton a fűtő, vele sokat marhultam. Neki a repülő és az all inclusive a mindene, él hal a 7 napos utakért, ki sem mozdul a szállodából, csak sütteti a valagát és egymás után rendeli a köröket. Nahhh, meséltem neki Bánkról, hogy milyen csodálatos hely. Az utca, ahol lakunk pazar, pénteken megjönnek az alattvalóim, mindenki nekiáll lenyírni azt a darabka füvet, ami jutott neki osztályrészül, majd bográcsoznak, nyársalnak, medencékben fürdenek, és utána szépen elmennek haza. Hétfőn más dolgom sincs, mint élvezni a munkájuk gyümölcsét. Végig sétálok a hosszú utcán, minden patent és sehol egy ember, csak Garas Dezső az utca másik végén, de olyan messze, hogy még inteni sem tudnánk egymásnak. 5 perc séta és több kilométer hosszú fenyőerdő, hegyek, mókusok, őzek, vaddisznók és rengeteg gomba.
Erre ezt írta a fűtőbá: Nem lettem mimóza és az sem baj ha cukkolsz csak ne fárassz azzal a hülye tanyasi házaddal. Nem a tengerparton van , hogy elkelljen tőle ájulni , jól kint laktok a picsába a falu szélen ott azért nemhiszem ,hogy minden helyben van . Persze nektek nincs szükségetek boltokra majd az anyós eltart mint eddig is. Szerezhetnél 1 l páleszt és felhozhatnád pestre a Gizellába.
Egy ideig élt bennem a remény, hogy „talán” valamit át tudok neki adni ebből a szépségből, ami bennünket körbevesz. Két éve találkoztam egy erdélyi bácsival, aki olyan élvezettel mesélt az érintetlen lakhelyéről, hogy tátott szájjal hallgattam órákig, persze közben 50°-os gyümölcslével öblögettük a torkunkat a hirtelen jött ismeretségre. Szóval bíztam benne, hogy a fűtőbá is hasonlóan megszelídül, de rá kellett jönnöm, hogy hasonló a történet, mint, mikor a róka ebédre hívja a gólyát és viszont.
Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész
12. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Néha munkába menet úgy érzem magam, mint aki egy limuzinból száll ki, csattognak a vakuk, őrjöng a tömeg, rálépek a vörös szőnyegre és körülöttem minden fel van ékesítve a fogadásomra, a rozsdásodó, zöld kapunk mellett pünkösdi rózsa, a kerítésen felfutva borostyán, az utcában minden ház előtt lenyírt fű, olajfa, virágzó akác. Enyhe kis emelkedő, amíg a négy utcán keresztül felérek a hegytetőre, közben buja tujaságok, díszcserjék, illatos virágos kertek. A hegytetőn repceföld, a nagyobbik fiam azt mondta rá aranymező. Nagyon nehéz és édes illata van, tolakodó. Rétság, ahol dolgozom kb. 4km. Kerékpárral, vagy gyalog megyek. Végig földút és belátni a völgyekbe, mező, langy reggeli szellő, pont jó egy kávé után. Bodza virág, vadrózsák, szarkaláb, pipacstenger, búzavirág, de mindenféle mezei kikerics és rikító csudálat, csak kapkodom a szemem, hogy Isten mennyit dolgozott jöttömre, hogy ezt a dűlőt feldíszítse, felékesítse, hogy örömömre szolgáljon, felderítse szívem s lelkem. Van pl. egy 2-3 négyzetméternyi pipacsfolt, vöröslik messziről és a közepében egy apró kör szarkaláb, mint a mező szeme úgy fest. Hjaj, a legszebb virág a százszorszép, még nem is meséltem, sűrűn benőtte az egész környéket, mindent elborít. Érdekesen viselkedik, ha lemegy a nap becsukódik, nem fogadja be a sötétséget, ha a nap kidugja a csápját, akkor kinyílik és tárt karokkal fogadja a fényt. Egyik reggel nem restelltem és belefeküdtem a fűbe, percekig bámultam az eget meg a százszorszépeket. A fűben apró rovarok végezték a dolgukat, lebontandó és újrahasznosítható növények és fehérjék után kutatva, részese voltam egy ideig a nyüzsgésüknek.
Cirka 20 évet vett el az életemből.
Napokban hosszú szünet után újra Budapesten jártam. Kisteherben hátulra beraktam a kerékpárt és Újpesten kerékre szálltam. Régebben piros lámpán át, kamionok között, most megtépázott rutinnal, inkább a járdát vettem célba, kellett vagy két óra a városban cikázva, mire otthonosan mozogtam a járművek között és belehajtottam.
Keserű volt a levegő, nem is értettem, hogy honnan volt bátorságom belélegezni húsz éven át, sajnáltam a Budapesten maradt embereket. Feszült volt a légkör és zajos, lármás. Ideges emberek, rohangálnak, átcsúsznak a piroson, beintenek egymásnak.
Az Astoriánál szemtanúja voltam egy furcsa jelenetnek.
Szirénázó mentő a Deák felől, porzott utána a villamos sín, minden autó megállt és várt, a Rákóczi útnak volt zöld, de vártak. Kivéve egy Audi Q7, nagyon óvatosan gurult a mentő elé, talán féltette az autóját, majd a mentő nem tudott mást tenni megállt. Az Audi tulaja zsíros mosolyát kidugta a letekert ablak mögül, és intett a mentősnek, megköszönte neki, majd komótosan a Keleti felé vette az irányt.
Nincs az a határ.
Nagyon jól esett este begurulni a Jázmin utcába, meghajoltak előttem a fák, ahogy fáradtan nyikordult a rozsdásodó kapu, tisztességet tőn minden bokor, aminek ismerem a rezdülését, ha éjjel szél borzolja, hallom. A kertünk virágai is ontották illatukat, hogy felfrissítse a lelkemet a nagyvárosi nyüzsgés után.
Rm 8,19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Hajnalban madárcsicsergés, rigók trilláznak, válaszolnak egymásnak és cifrázzák, néha lehetetlen hanghatásokkal örvendeztetik meg egymást, el sem hiszem, hogy nem fordul tőle le a fáról. Gyermekkoromban is élveztem a vidéki, tanyasi életet, de igazából most tudom felfogni, megvizsgálni részletesen, hogy micsoda gazdagság, hogy részem lehet benne. Hajnal 4h után szoktam felébredni magamtól, vagy a madaraktól. Kicsit szendergek, de 5h felé már rendesen hasamra süt a nap és akárhová forgolódom, éber vagyok. Ha csak az ablakon kinézek, a mókusok nem szaladnak el, osonnak az ágak között, és mindig van náluk valami. Ha kilépek a teraszra, akkor elszaladnak. Versenyt fütyülök egy rigóval, Apámtól tanultam a fütyülve trillázást. A rigó szemtelenül válaszolt, űberelt, és még előre is hajolt, hogy erősebb legyen a hangja.
Mi az igazi öröm és megelégedettség? Az emberek lelkében nagyon sok vágy dúl, amit talán soha nem érnek el és ettől betegek. Hallgattam a Kossuth rádiót és panaszkodott egy idősebb hölgy, hogy kicsi a lakás, 4 gyerek, magas a rezsi, eladósodtak. A lakás nem kell senkinek, mert rossz környék, olcsón sem tudják eladni a magas költségek miatt. Teljesen tehetetlenek, az állam fogja elvenni tőlük, ha végleg eladósodnak, aztán mehetnek az utcára, senki sem fogja őket szánni. Kicsit még ábrándozott, hogy hosszú évek óta vágyik vidékre, egy tanyára, de lemondóan tette a végére, hogy neki ez már nem fog összejönni.
Mennyire boldoggá lehetne tenni azt az idős hölgyet, ha egy tollvonással megoldanánk a problémáját. Ne tessék aggódni semmi miatt néni, itt vagyunk, emberek vagyunk. Átölelni a vállát, jöjjön igyon egy teát vagy kávét s mire elszürcsöli vége, lement a teher, nem maradt egy csepp se, minden könny felszáradt, amit bánatában ejtett, tessék csak jönni, itt a vidéki ház. Tetszik látni? Szél hajtja a magas füvet körülötte, sarkánál magas, árnyékos diófa, galambok sorakoznak a tetőgerincen és turbékolnak, ha kilép az ajtón, lesik, mikor lendíti a karját és szór egy kis szemet az udvarra.
Nahhh, hogy tetszik? Ugye milyen? Maga pont bele való, tegyen fel új függönyt, tornácra virágot, menjen csak, a lakótelepit bízza ránk. Ezért élvezem én ezt az ajándékot, ami bennünket körbevesz, élvezem és rajongok érte, mert sok ember álmodozik róla, elérni viszont soha sem fogja, csak nyögnek napról napra.
Hogy, minek örülök ennyire? Mostoha apám mindig úgy válaszolt, hogy a seggem ki van, annak és nyerített hozzá egy kenyérbajszosat.
Annak, hogy egészséges vagyok, ez is hatalmas ajándék s én értékelem. Van lábam, amivel tudok járni, el tudok sétálni a hegytetőn át Rétságra dolgozni. Olyan emberek, akik már nem tehetik meg, hogy a saját lábukon járjanak, vagy sosem tudtak, nagyon sok mindenről hajlandóak lennének lemondani, hogy Bánkról átsétáljanak Rétságra és élvezzék, ahogy a lábuk előtt meghajol az aranymező és tapsolnak a pipacsok.
A szemem is jó, látok, látni fantasztikus dolog, kérdezd meg egy olyantól, aki nem teheti meg, vagy látáskárosult, hogy mennyire vágyik egy pár kifogástalan szemre.
Hallok is, nagyon szeretek hallani, lelkészünk mondogatta régen, mikor egész délelőttös prédikációkat tartott, hogy Isten előre látó és bölcs. Hiába hajtottuk fáradtan az asztallapra a fejünket és hunytuk be a szemünket. Nem jött zavarba, mondta, hogy szemet be lehet csukni, de a fület nem, az Isten igéjének mindig nyitva marad.
Szóval a hallás, zenét hallgatni, madarak hangját, vagy tóparti csendet, feleségem és gyermekeim hangját. Mit gondolsz egy halláskárosult ember, mit nem adna érte, hogy csak egy percig hallja a szerettei hangját?
A szaglás és ízlelés. Annyi ember panaszkodik körülöttem, hogy ezt nem ehet, azt nem ehet, erre allergiás, a miatt kiütéses, prüszköl, folyik az orra, én meg a vasszeget is. Mesélik, hogy a tanyán, ahol gyerekeskedtem, egyszer tömtem a tyúkszaros földet a számba és vigyorogtam hozzá bambán. Még is itt vagyok, nem lett semmi bajom. Igen is jó dolog, hogy ehetek bármit, nem vagyok cukorbeteg, nem kell figyelnem semmire, egyszerűen csak eszek és örülök neki, hogy van mit. Sok ember van a földön, akik éheznek, eddig még sosem kellett éheznem, nagyapám mesélt róla, hogy Ő hetekig nem evett a fronton, háborús körülmények és nem jutott el hozzájuk az utánpótlás.
Egyszer böjtöltem 7 napot, semmi vallási megfontolás, maga a vallás eleve taszít, de érdekelt. Nem bántam meg, alázatossá és türelmessé válik az ember.
Azt nem mondom, hogy bölccsé is, de valamit észrevettem. Ahhoz, hogy az emberek értékelni tudják a szájukba vett falatot és a száraz kenyeret, se dobják a kukába, előbb napokig éheztetni kell őket, az a 7 nap bőven elég. Sírva köszönné meg azt a falat kenyeret, amit a kukába kidobott, potyognának a könnyei. Utána visszaülhetne az asztalához reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Megbecsülné magát, de csak egy pár napig. 7 nap normális étkezés elég lenne hozzá, hogy a végére telezabálja magát és visszazavarja a pizza futárt, mert rossz feltéttel hozta ki felsége elé a rendeletet.
Nahhh, szóval ez van, boldogok a lelki szegények.
Azt kell, hogy mondjam, szégyellem magam embertársaim előtt, mert nincs miért panaszkodnom. Egyelőre csak hálás lehetek. Összefoglalva, van hol élnem, szemet kápráztató a hely, van hol aludnom, van mit ennem, van egészségem, van szerető feleségem, van két tűzről pattant fiúgyermekem és ezzel kész.
Mi kell ennél több?
Nem is értem a bánki emberek, miért mennek el nyaralni, hisz ennél szebb helyet keresve sem találnának nyaralásra.
Mi kelljen még a lelkemnek? Autó? Nagyobb, jobb? Nagyobb tévé, számítógép, újabb mobil telefon, befizetett last minut, arany ékszerek, pénz, hatalom, megértő fülek, illa berek, náda kerek…?
OK, vegyünk egy új autót, jó ez megvan, miután megvettem kiül a mosoly az arcomra. Phőőőjjj de boldog vagyok, hű de boldog vagyok. - vartyogta az öreg, mint ha be lett volna rúgva. A másik kettő lopva körülnézett, de mindenki a maga dolgával volt elfoglalva, így aztán a harmadik "hú, de boldog vagyok!" -ra a csuklyás egy jól irányzott csapással taligakész állapotba hozta az öreget. Így jár, aki kapálódzik a sorsa ellen, hümmentett a fia.
Miért nem tudott szépen, rendesen meghalni, mint a többiek?
- Köszönöm, pajtás! - fújt nagyot, miután a testet lendítette.
- Nincs mit. Csütörtökön jövök.
- Jó, találkozunk.
Ennyit a boldogságról :DDD
Timótheushoz írt I. levél 6. rész
6. De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;
7. Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;
8. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
9. A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.
10. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.
11. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.
Minden hópehely elolvad.
Megkérdeztem a nagyobbik fiamtól, Leventétől, hogy Isten miért teremtette a füvet?
Azért, hogy az állatoknak legyen mit legelni, válaszolta egyszerűen.
Tényleg nem bonyolult, ám vizsgáld meg a te reakciódat ezzel kapcsolatban, mert magadban te is válaszoltál rá, az a belső hang, amelyik mindig kimondja, amit gondol, őszinte és könyörtelen. Vitáznál egy kicsit Istennel, meg a fűvel kapcsolatban?
Méé, állatok nem legelik? Na ugye. Nem kell ezt bonyolítani.
Vagy fű van, állatok legelnek, de Isten nincs?
Ez is egy opció, csak nem választható. Isten léte nem attól függ, hogy a nagy többség mire szavaz. Ha van, akkor tök mindegy mire gondolunk, miben hiszünk, mert a tölcsér elv érvényesül. Mindenki ugyanabba a szűk nyílásba tart, ha már élsz nincs más lehetőség.
Ha meg Isten nem létezik, mi mit keresünk itt? Ez nem a talált tárgyak osztálya, mindennek van gazdája.
Egyébként ez a belső hang, azt is nagyon szeretem. Bánk és Rétság között a hegytetőn, földúton, mezőn, virágesőtől övezve, miközben letekintek a völgybe a patakra, vagy alant a falura, sokszor megszólal. Felmerül bennem egy kérdés, és azonnal válaszol.
Én sem vagyok különb, bennem is vannak kételyek s nem szeretek igazat adni a belső hangnak, Bánk és Rétság között sokat veszekszünk. Néha azt hiszem, magammal társalgok, ám jól elkülöníthető tőlem, mert szokott ellent mondani, fegyelmezni, felelősségre, kérdőre vonni. Az, aki bent én vagyok, szintén tetten érhető, mert ötletel, bohókás, polgárpukkasztó ötleteken agyal, és a kivitelezésén dolgozik szüntelen, a másik meg lecsendesít.
Van egy kukoricás a hegyen, meg napraforgó tábla. Elhatároztam, hogy a két fiammal filmet forgatunk, kettő rövidet. Beöltözök vécés néninek és a kukoricás elé kiülök egy kis székre, mellettem asztalka tányérkával s apró pénzzel. Balra tábla, hogy Női wc, jobbra tábla, hogy férfi wc.
Vagy emelvényt építeni és bemikrofonozva, hangosítással szónoklatot tartani, igazi politikai szónoklatot, hevítőt a kukoricásnak, hogy: hatékonyság, gyorsasékonyság, kiskunság…
Na ez lennék én, hebehurgyant, fene a sündörgőmet.
Hja, meg van egy világraszóló ötletem, robottal bankot rabolni, távirányítás öcsém.
Csak egy lövés a plafonba, meg az őr lábába és elvenni tőle a fegyverét. Egy begördülő robotról senki sem feltételezné, hogy bankrabló. Nem kell pisztoly a kezébe, fegyvert akárhová be lehet építeni, még a szemébe is. A meglepetés ereje, biztos lesnének. De ha megvalósítani nem is fogom, film alapjául az ötlet még szolgálhat. Nem lenyúlni, mert rátok verek kettőt. De mindegy is, nem érdekel, ha lenyúljátok, tele vagyok ötletekkel, van egy nyolc oldalas doksim, ilyenek vannak benne. Ha még is lenyúlnád, legalább egy-egy óriás túrórúdit küldj a gyerekeimnek.
Van pár ötletem, ami pl. a nejemnek, egyáltalán nem tetszik, de én még is úgy gondolom, hogy ha már megszületett és kellőképpen hatásosnak gondolom, akkor közre adom, vagy leforgatom.
Pl. temető bejáratánál hatalmas tömeg szurkol és táblákat emel a magasba, amin a következő felirat olvasható: HAJRÁ ISTEN, HAJRÁ ISTEN!!!
Vagy a WRONGLANDIA (POLICE ENEMY) tömegoszlató játékot fejleszteni, rendőrbrutalitást kedvelőknek. Ez még életképes ötlet is lenne, kár, hogy nem jut túl Rétságon, mert mire elérem a rétsági dombokat, nem győzök betelni a környező hegyek látványával. No meg van egy srác ott, minden reggel viszi ki a kecskéit legelni, igazi róka és a kis herceg effekt. Először csak köszöntem neki és ő annyira bátortalan volt, hogy két hétig csak biccentett. Egy hónap után kérdezte meg, hogy hova megyek. Azt válaszoltam neki, hogy haza. Vigyázz, mert mindjárt jön az eső…
Igaza lett, ahogy behúztam magam mögött a rozsdásodó kaput, eleredt, Isten megvárta, amíg hazaérek. A srác ránézésre elmebeteg, nem véletlenül nem egy nagyvállalat menedzsere. Siltes sapkában ácsorog az út mellett, egyik lábáról a másikra. Irigyelem őt, nincs rajta semmi felelősség, egész nap bámulhatja a hegyeket, szagulja a jó időt, kecskék mekegnek, hűs bokor alá ül, szájában fűszál. Boldogok a lelki szegények, azt sem tudja mi az az Audi.
Hja, ma történt velem egy furi dolog. Álmomban láttam egy embert, megjegyeztem az arcát, mert eléggé markáns volt. Semmi különös, csak nézte az építkezést, ahogy falaztuk fel a konyhánkat, ami olyan pici volt, mint egy kutyaól.
A dülőn sétálva jutott eszembe az álom és az arc, aki csak álldogált és tétován nézelődött. 8h-kor nyitottuk az üzletet Zsoltival, az első vevőnk az az ember volt, akit álmomban láttam. Teljesen megzavarodtam, alig jutottam szóhoz. Előtte sosem láttam, gondolkodtam az okán, hogy miért lehet, de aztán hamar túl léptem rajta, mert ilyesmire nem lehet alapozni.
Megtörtént és kész.
Ma éjjel majd mással álmodom, esetleg veled. Vagy te velem, kinézünk egy tanyát, szél lengedez, málnabokor, ribiszke, sarkánál enyhet adó s oltalmas fa, karikát minden orrba, hogy ne túrja, ha szipogni kell, a rendszer gondoskodó, akár egy hópehely.
Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra, vagy a lakótelepi lakásra, esetleg a keresztre, de ez utóbbi már opcionális.
Az erdélyi bácsi, aki nagy elánnal adta elő a lakóhelye szépségeit, nos neki volt egy mondata, amit egy életre megjegyeztem. Aki nem tud uralkodni a seggén, az egész életében nagy problémák elé néz. Mesélte még, hogy Ő reggelente egész rendeseket kanyarint, sosem vót gondja. Egyszer kórházban beadtak neki valami injekciót és elfelejtettek szólni, hogy hasmenést okoz. Békésen pihegett az ágyában, egyszer csak érzi, hogy a belseje megindult és kifelé kívánkozik, nem ért oda a fajanszhoz. A wc előterét terítette be, mesélte hogy miként, de felesleges kommentálni. Utána hívta a személyzetet és mondta neki, hogy ha már nem szóltak, akkor oldják meg a helyzetet és ezzel elment lezuhanyozni.
Kevés olyan ember, embercsoportosulás van, aki, akik a tekintélyt a munkájukkal vagy az emberi minőségükkel vívják ki, a jól bevált módszer az erőfölény és a félelemkeltés.
Ezt most olyan szépen és eszmeien fogalmaztam meg, hogy engedélyezek magamnak egy finom, hűs Kozelt. Behehhheee, amíg megiszom, görgess vissza a legjobb részekhez, ha javasolhatom a „hű, de boldog vagyok” gyalog-galopp-ból ollózott és ötvözött részt.
Hja, félelemkeltés. Jó az, ha az emberek félnek és rettegnek, kifizetődő. El lehet velük hitetni, hogy a saját biztonságuk érdekében történik, meg is eszik és nincs az a határ.
Emberekkel bármit meg lehet tenni, sőt mi az a szörnyűség, amit eddig emberrel nem tettek meg? A különbség az, hogy nem veled történt meg. De létezik az összes elkövetett borzalom és a hozzá tartozó ember, emberi hulla. Vannak tragédiák is, de azok zöme nem az ember felelőssége.
Hogy mit akarok ebből kihozni? Hármas célom van, egyrészt ésszerűen lezárni ezt a posztot, mert már késő van. A sörömet is szeretném elfogyasztani, ha már felbontottam. Harmadrészt s nem utolsó sorban, nyomot hagyni a lelkedben.
Hogy vágyat érezz a dolgok iránt, amit leírtam, remélem sikerült étvágygerjesztően fogalmaznom, s nem az lesz, hogy: „mit nézzek ezen a girbe-gurba fán?”
Ki mit vesz észre…
Nekem ajándék ez az élet, csillogó szemmel bontogatom, ahogy egy ajándékozót megillet, rajongva, virágok borulnak a lábam elé illatozva, Isten előkészült a fogadásomra.
De igen, igazad van, le is lehet legelni, aztán elfogy, elvitte a boci. Bár azt hiszem ezt cicára szokták mondani, meg a nyelvedre.
Most meg hallgatsz? Belül is csend van? Vagy megszólalt? Nahhh, egyszer mindenki leírhatná, hogy mit hallott, de őszintén.
