Satira si umorul

A pornóipar vétlen áldozatai

2008.03.31. 20:58 guga

A pornóipar vétlen áldozatai

Kató nénnyét már napok óta nem látni, kora reggel felbukkan szürke, kopott otthonkájában melyet elől foszlott kötényével fog össze. Térül-fordul, dob a nyúlaknak, a tyúkokat megkáráltatja, nincs neki többje, de már nem is igazán bírná, nincs neki segítője.
Amúgy napközben a szobájában kuksol, kopottas, piros zománcfazékban levest melegít, elszürcsöli a brazil sorozat mellé, néha hosszasan megáll a kanál a kezében. Két társa, akik lekövetik az egész napját és a dunyhába is beledörgölődznek, ott dorombolnak a lábánál, elszemtelenedtek vele szemben. Oszt mikor begurul rájuk, akkor eriggyééééééé nete neeeeeeee sziszegi és kiebrudalja űket a kerevetes szúnyoghálón kívül. A kerevetes szúnyoghálón nyomott hagyott az élet, minden egyes ajtónyitásnak érdeme volt. Hol csak egy fándli búzáért szaladt be a kamrába, hol mazzag kellett a sublót mélyiről, de minden tapintás ott feketéllik, az az ajtó mesélni tudna.
Kató nénnyinek volt egy 19 éves unokája a kis Esztike, én még meztélábas korában láttam, ahogy nyaranként a gyerekhaddal sereglett a patakparton és szömörcét, papsajtot vizslattak a kövérre hízott lapulevelek tövében. Tiszta vizű patak volt, lehetett benne feredőzni a lurkóknak.
Esztike nagylány lett, sokáig ott sündörgött a Kató nénnye körül, nem volt rá panasz. De minél nagyobb lett, annál inkább nem találta a helyét, sűrűn kint álldogált a kapualjban és izgatott volt ha egy idegen autót látott végigmenni a főúton.
Aztán egy napon búcsú volt a faluban és a fölső szomszédék rokona Zsomi, mert így hítták Őtet hazalátogatott, egy nagy fekete autóval. Aszondják hiába a nagy meleg, az autójában hűvös volt és hozott magával lányokat, akik illetlenül voltak öltözve.
Nincs szokva ez a falusi nép ezekhő a finom dolgokhoz, meg a finom fehérnépekhez, ezek hajnalban kelnek oszt már a szántáson, meg a tarlón találja űket a kakasszó. Lefitymálják ezek az ilyen városi némbereket, aszondják ha a paraszt nem szarik, akkor az uraság nem falatozik. Ilyenek ezek mondom én.
Az Esztike sokáig forgolódott a sokaságban, ösmerte mindenki űt, őgyelgett meg forgatta magát, amíg egyszer csak oda nem libbent a nagy fekete autó mellé és eltátotta a száját. Rácsodálkozott a Zsomira és a lányokra, hogy milyen zene szól és ital az autóban puccos. Nem hallotta senki miről folyt a diskurzus, de sokáig incselkedett a lány a Zsomival, egyszer be is ülhetett és huncutkodott pajkosan az ülésen.
Másnap reggel összeszedte a holmiját és elköszönt az értetlenkedő Kató nénnyétől. Az sokáig küszködött a könnyeivel, hogy ilyen hirtelen, meg mi lesz veled lányom és egyáltalán hová mész? Pestre nénnye, vetette oda szökdelve és majd kiugrott a bőréből.
Elteltek hónapok, mire hallatott magáról és telefonált a községházára, hogy üzenjék meg a Kató nénnyének, jól van és amint teheti hazalátogat.
Nem látogatott haza többet, azaz jött, de nem úgy, ahogy gondolta és nem is biztos, hogy tudott róla.
A főtéren volt a posta és ott bévül az újságos stand. Ott méltatta magát férfiak társaságában a kisasszony, pajzán, kéjenc és illetlenül. Zacskóba volt csomagolva az újság és el is volt bújtatva a többi alá, hogy a Kató nénnye meg ne lássa. Szemlesütve köszönt neki a Bodoki Feri, ha látta jönni, Ő volt a helyi postás és kerülte is a nénnye tekintetét. De már csak nem hagyta nyugodni az öregasszonyt a gondolat, hogy bizony az ű háta megett súgnak-búgnak. Összenéznek, és rosszalló megjegyzéseket tesznek rá, valami megváltozott. A Herceg Lali a kis közértben is csak húzta a száját, hogy mondta neki fiam, hadd vigyem el nyugdíjig, máskor meg örömmel adta és mosolygott. Nem értette az egész helyzetet, aztán a villanyos Sanyi, aki a templom mögött lakik az Icuval, az bökte ki neki, hogy bizony a lánya szemérmetlenkedik, széttárja, amije van, ország, világ előtt, ott az újság ne, nézze csak meg. Kató nénnye szedte a lábait a postára azon nyomban és elállt a lélegzete attól, amit látott. Sok minden eszébe jutott akkor. Egyedül nevelte föl az Esztikét kicsi kora óta, mert a szülei elmentek külföldre és itt hagyták nekijje, hogy ne legyen nekik teher, Ő pelenkázta, Ő járatta ki vele az általánost, hányszor, de hányszor kellett vele ripakodni, hogy tanuljon rendesen, mert mi lesz így belőle. Aztán ráment az egész nyugdíja a szakmunkásképzőre, varrodába járatta lányt, ide a közeli városba. Az a rengeteg buszbérlet, ebédbefizetés, ballagó ruha oszt itt van ni, tessék, ez lett belőle, falu kurvája. Eldobta az újságot és szaladt haza, potyogtak a könnyei, nem merte megállítani senki és nem volt vigasztalója.
Kató nénnyét már napok óta nem látni, kora reggel felbukkan szürke, kopott otthonkájában melyet elől foszlott kötényével fog össze. Térül-fordul, dob a nyúlaknak, a tyúkokat megkáráltatja, nincs neki többje, de már nem is igazán bírná, nincs neki segítője.
Amúgy napközben a szobájában kuksol...

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.