Barna: Itt ülünk, hmm...vajon mi lehet a korláton túl?
Szőke: Olyan korlátozott vagy.
Barna: Téged nem érdekel a korláton túli világ? Van-e ott is lépcső, milyen színű s milyen anyagból?
Szőke: nincs semmi a korláton túl, mi vagyunk csak és arra vagyunk ítélve, hogy itt beszélgessünk ketten.
Barna: Jó jó, de valaki csak iderajzolt bennünket nem és aki ezt tette, elképzelhető, hogy rajzolt más lépcsőt is, másik két emberrel.
Szőke: Hülyeség, s ha így is lenne, akkor már tudnánk róla, mert elég régen kutatjuk és a jelenlegi szakaszban, már elég tudás van a birtokunkban.
Barna: Akkor lefixálhatjuk, hogy nincs a korláton túl semmi, és csak mi ketten létezünk, semmi rajzoló, semmi alkotó, semmi?
Szőke: Hát nem egészen tiszta, de nagyjából így van, mert ha valaki megrajzolt volna bennünket, akkor már tudatta volna velünk és jelentkezett volna. Nagyobb az esélye egy őspacának, valahonnan idefolyt egy csomó festék és a természetes külső behatásoknak köszönhetően korláttá, lépcsővé és két emberré alakult.
Barna: Igen, elméletileg létezhet, de akkor azt se felejtsük el, hogy ez a természetes külső behatás még most is tart és ez nem a végleges állapotunk, lehet, hogy sok ezer év múlva már nem korlát és lépcső lesz itt, hanem más. S mi sem fogunk ilyen nyugodtan társalogni.
Szőke: Ez elgondolkodtató, de vegyük figyelembe, hogy most már van tudatunk és értelmünk, a jelenlegi ismereteink szerint mi vagyunk a legértelmesebbek. Ha feltételezzük, hogy létezik nálunk fejlettebb világ, kettőnél több dimenzióban, akkor is mennyi az esélye, hogy felveszik velünk a kapcsolatot? Lehet ránk, sem találnak a végtelenben.
Barna: Ha lenne valami eszközöm, akkor rajzolnék magamról egy másolatot, meg rólad is, hogy mindketten halhatatlanok legyünk.
Szőke: Mi miatt tennél bennünket halhatatlanná? Mi az az érték, amit mi képviselünk, és nem érdemli meg, hogy elpusztuljon? A bölcselkedéseink? Mert a gondolatainkon kívül itt nincs semmi más.
Barna: Egyszer jön majd egy nagy radír, és ha tudnám, elkerülném, hogy ne kelljen megsemmisülnöm és visszamennem a papírlapba végleg. Nekem tetszik itt és itt akarok maradni örökre, nem tudom mi vár rám a radírozás után ha minden pigment részemet beledörzsölik a papír pórusaiba. Félek és....
Szőke: Ne foglalkozz a radírozással, egyszer van képünk, s amíg van képünk, addig arra figyeljünk, ráérünk a radírozásról elmélkedni, ha majd megtörtént. N/O csapos adjon még egy krigli gondolatot a jobbikból 
