Satira si umorul

Tekerünk a szuzukival a frissen megnyílt M6-os ótópályán. Nejemmel megbeszéltük, hogy minek 5 percenként szívrohamot kapni a 6-os úton a szabálytalanul előzők és gyorshajtók miatt. 1500 Ft-ot megér a nyugalom.
Már hazafelé jöttünk a telekről, mögöttünk 3 csodálatos nap, mindenki ajakig koszos, mosdatlan. Levente zenét hallgat, Benjamin szuszékol és folyik a nyála a nyakára, nem nyúlok hozzá, nehogy felébredjen csak lopva nézek hátra.
Nekem is nyúlik az állam, de nem merek elengedni egyetlen ásítást sem a nejem miatt, mert vezet. Régebben a 200 kilós Zsuzsi anyakocán teszteltem, hogy odamentem az ólajtóhoz és szünet nélkül ásítoztam. Egyszer csak a koca is és az oldalára dőlt, elkezdtem vakarni a hátát és elaludt.
Mikor a hentes nyakonszúrta Anyám sírt, a hentes meg is jegyezte, hogy nagyon nehezen döglik meg, mert szerették.
Kolbásza azért finom volt.
Mondom a nejemnek vigyázz!!
Egy kanyar után, a felüljáró aljában távolabb egy autós lengette a karját. Összenéztünk, hogy most mi legyen? Megálljunk?
A kocsiját nem láttuk még pontosan, mert egy utánfutó volt rákötve és rajta befóliázott bútorok. Sötétkék WW kombi, aztán kimondtam a varázsszót, álljunk meg neki.
Pedig hátul a két gyerek és mit ne mondjak, más sem hiányzott csak a mások nyűgje. De az ótópályán a forgalom gyér, hátha tényleg bajban van.
Tudtam, hogy az M6 bevan kamerázva, mert egyszer a nagyobbik fiam elkezdett sipítozni, hogy hasmenés. Kiugrott a kocsiból, papír és mire végzett ott villogott egy rendőr autó mögöttünk kérdőn, hogy segíthetünk?

Már tekertem le az ablakot jó előre és a férfi ingatta a fejét mosolyogva és azt még sikerült elcsípnem, hogy zines.
Tessék? De akkor már kiszálltam.
Köszönöm, hogy megálltak, de nem tudnak segíteni és én sem láttam messziről, hogy Suzuki. Az én autóm diesel üzemű, nagyon messziről jövök és bíztam benne, hogy elérem a következő benzinkutat, de kifogyott.
Felajánlottam neki, hogy használhatja a mobilomat ha kell, de mondta, hogy az van neki is.
A legjobb az lenne ha valaki elvinné egy kútig meg vissza, megfizetné.
Mutattam az alvó gyereket hátul, hogy ez az egyedüli akadály, de amúgy nagyon szívesen.
Beszálltunk és tekertünk tovább s kíváncsian néztük a visszapillantótükörben, hogy megáll e valaki más.

Nem állt meg senki, amíg mi láttuk.

Közben eltelt egy év, újra nyár.
Ücsüküé szokta mondani, fene a frakkját, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.
Fillérre pontosan kiszámoltuk a hétvégét, hogy mennyit kell tankolni oda-vissza. Gyerekeknek 3L tej, bográcsoláshoz hús, hagyma, fűszerek, egy üveg finom bor.
5000 Ft ment a kasszába és azt otthon is hagytuk a Pünkösd utáni hétre kezdésnek s még kenyér is kell.
Kis pénz sütizni meg üdítőre a gyerekeknek, haláli ahogy majszolják a süteményt és a kicsi tele szájjal megjegyzi, hogy fim, fiom... és közben a szájához emeli az üveget és ott marad a száján a nyoma, nem törli le.
Ez is érdekes. Gyermekeket és idős embereket nem zavar a szájuk széléhez tapadt morzsa vagy nedvesség. Simán megvannak vele, csak akkor törlik le ha szólsz nekik, hogy Papa ott egy morzsa a szája szegletén. Pedig nyilván ugyanúgy érzi, mint én, csak nem jut rá ideje, vagy már nem annyira fontos.
A lényeg az, hogy a pénztárcánkban nem maradt csak 380 Ft hazafelé és a benzint is sikeresen kifurikáztuk a környéken, kis kirándulás.
Hazafelé indulva nem elég, hogy a friss cseresznyétől olyan hasmenést kaptam, hogy csak vigyorogva ültem a fajanszon és kínomban már röhögtem, hogy épp felálltam de már ülhetek is vissza s mindezt egy órán át.
Mindezek tetejébe még nem biztos, hogy hazajutunk, nincs elég benzin az ótóban.
Súlyos gyomorgörccsel szálltam be az autóba és zártam be a kaput, majd gó.

Magamban végig gondoltam, hogy az első benzinkútnál kiállunk és a nálunk lévő 380 forintot beletankoljuk az autóba sűrű bocsánatkérések közepette, de ahogy készítettem ki a pénzt 100 Ft elgurult és beesett a kézifék mellé elérhetetlen helyre, később még biztos fog problémát okozni.
Nagyot röhögtünk a nejemmel, hogy ennyire szerencsétlenek nem lehetünk, pedig de.

Jött egy Esso és kimondtam a varázsszót, álljunk meg!!

Kiszállok, srác leszáll az árnyékos hokkegyliről és mondom szia, az a gondom, hogy nincs elég benzinünk, de a pénzünk is elfogyot, nem jutunk haza. Viszont...(s itt már elkezdte ingatni a fejét) itt a személyi igazolványom és odaadom a fiam telefonját (14E Ft.) s 4 nap múlva újra erre jövünk s kifizetem az ezrest, amit beletankolnék.
Gondoltam hátha átmegy bólogatásba, de nem, könyörtelen, még rávágja hogy próbáljuk meg egy másik benzinkútnál, nem messze nyílt egy új...
Nejem közben lehúzta az ablakát és nyújtotta ki a pénztárcát, hogy van még benne 280 Ft, azt tankoljuk bele. Srác mindjárt pattant és jelezte, hogy azt lehet.
275 forintnál megállt és hálásan megköszöntem. S még elmenőben rákérdeztem, hogy ennyire visszaélnek? Micsodaaaaaaaaaaaaaaaaaa? Nyújtotta el, ha azt a pénzt, amit elloptak most a kezembe kaphatnám boldog ember lennék.


Nejem meg rám vigyorgott, hogy na mi van, lement a gyomrodról a lelki teher?
Az le, de a cseresznye még mindig dolgozik...
1L benzin az 20km, hazaértünk és még azon vihogtunk, hogy elfogyott a tej, sebaj, eladjuk a maradék benzint.

16. Lk 6,31
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.


Keserűség van a lelkemben, mert még ha szem előtt is tartom Isten kérését és természetesnek is veszem, nem találok viszonzásra. Olyan érzésem van, mint ha itt Magyarországon indult volna el az ítélet és mindenki:

1. Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

De csak hessegetem magamtól a gondolatot, hogy áááá dehogy. Biztos máshol is rossz és ott is zord az emberek lelke. Aztán eszembe jutnak az erdélyi rokonaink, hogy milyen szegények és kilátástalanok, nincs semmilyük csak a nyagy szívük s a határtalan kedvesség, amivel fogadnak, mindenüket megosztják velünk.

Én például beengedem a szórólapost a házba. Hozzám csenget, mert enyém a bal felső, első. Ha nem vagyunk itthon, akkor egyel lejjebb nyomja, de oda már kiírták, hogy ide ne csengess, mert magánlakás?
Má nem azért, de melyik nem az?
Tudom, hogy jönnek haza a lakók és egy laza mozdulattal kiszórják a ládából a nem oda valót. Reggelente lemegyek és összeszedem az eldobott csikkekkel együtt, megfogom a taknyos papírzsebkendőt is a lépcsőn.

Egyszer az egyik lakó megkérdezte, hogy magának fizetnek ezért és közben kérdőn csodálkozott rám...???
Nem, én itt lakom, válaszoltam.
S tényleg, egyszerűen kellemetlen ha jön valaki hozzám és látja ezt a sok szemetet a lépcsőházban, a kertben a csikkeket, szélfújta újságokat.
Napi 5 perc és minden tiszta. A ház takarítója meg hetente csak kétszer jön, a maradék napokon nincs kötelessége.
Hogy is mondja Vonnegut? Ha magyar a barátod nincs szükséged ellenségre.
Vajon mire alapozta ezt egy második generációs amerikai író?