Váci szimfonikus pillanatok (2011.07.09. Bánk vízi színpad)
Tudjátok, hogy kezdődik el egy komolyzenei koncert? A technikusok seggest ugranak a tóba a színpadról, aki meg vonakodna, azt közös erővel bedobják. Mondtam is nekik, hogy nem úgy viselkedtek, mintha komolyzenére számíthatnánk az est folyamán. Aztán megnyugtattak, hogy Bánkon lenni nyár, javában zajlik a bánki nyár, megdőlt a hőségrekord, a Tó strand is dugulásig.
Volt eddig Jazz fesztiválunk, Neoton koncertünk, s most a váci szimfonikusok, ettől féltem a legjobban, meg is mondom miért. Én ifjonti koromban punk koncertekre jártam, meg Hobo Blues Band, Takács Tamás, és minden, ami csupa death metál, meg zúzós cucc, oszt lehet hajat lobogtatni, pogózni az első sorban. Nem láttam én ott egyetlen hárfát sem, úgyhogy jogosan tartottam tőle, hogy a szimfonikusokkal kapcsolatban elvérzek. Azt hozzá kell, hogy tegyem, hogy legyen szó bármilyen zenéről, én nagyon lelkes, és hálás közönség vagyok. Beatrice koncerten leestem a színpadról, mert alig fértünk fel, annyian tomboltunk ott fent, a zenészeket nem zavarta, buli volt. Szétrepedt a könyökömön a bőr, tiszta vér lett a bőrdzsekim és a babos kendőm, amivel próbáltam bekötni. Az orvosnak azt mondták, hogy koncert közben leestem a színpadról, végig tisztelettel kezelt, mint ha én lettem volna az énekes. Azt elfelejtették vele közölni, hogy én tombolni mentem fel.
Szóval jöttek ezek a váci szimfonikus emberek, s már az első pillanatban eloszlott minden kételyem, nem lesz itt baj. Ugyanaz a technikus csapat volt, amelyik a Neoton koncerten, a vezetőjük félmeztelen, kisgatyában, törölköző a fején. Meglátta, hogy ott sandítok a színpad sarkában, s őket filmezem. Odajött nagy határozottan, s rám szólt erélyesen: nem gondolod, hogy itt fogsz minket filmezni??? Sörrel a kezedben, oszt nekünk nem is hozol? Harsány röhögésben tört ki, szakadt róluk a víz, aztán berakták hangításnak a Thunderstruck c. számot az Észitől.
Na, az volt még nagyon muris, amikor megérkeztek a zenészek és cipelték fel a színpadra az üstdobot, nagybőgőt, meg ilyen brutál rézfúvósokat. Tök kulturáltan felöltözve, megadva az illemet a zenének, fess öltönyök, estélyi ruhák. Oszt a technikusok meg ott sasszéztak köztük vizes felsőtesttel, akkor jöttek ki a tóból, s kérdezték a fellépőket, hogy itt jó lesz a szék? A mikrofon ebben a magasságban? Ennyi hangszerre elég ez az egy? Kábelekkel rohangáltak, dugdosták a rackekbe, a keverővel tanakodtak, mert, hogy a kontroll még mindig sípol, és kevés. Az énekesnő Pándy Piroska még nem volt felöltözve, pontosabban volt rajta ruha, de nem ilyen fellépő. Akkorát sikított, hogy egy pillanatra megállt a tóban az élet, a labdák a levegőben maradtak, a vízcseppek megfagytak, s úgy hullottak alá. Hangpróba, kb. ilyen hangja van a hölgynek. Közreműködött még Xavier Rivadeneira, Tremi Trixi, Bozsó József és egy nem tudom a nevét tánccsoport. De a szimfonikusok majd úgy is keresnek, mert fogják olvasni, és elküldik. Akkor majd kijavítom.
A Váci szimfonikus zenekarhoz van némi közöm, nagyon sok zenész közülük a feleségem kollégája. A feleségem zenetanár, fuvolát, furulyát oktat általános iskolásoknak, de felnőtteket is tanít, és van neki zenekara, meg játszik együtt a hárfás Emőkével, szóval csupa ilyen nem zúzdás cuccok, ami számomra idegen, de a 16 éves házasságunk alatt azért ragadt rám valami. Mivel játssza, hallgatja a komolyzenei műveket, így már felismerem a dallamok alapján, hogy mi ez a mű. Szóval mikor már a karmester hadonászott a pálcával, s rángatták a nagy vonókat, akkor én igyekeztem 5 centiméterre megközelíteni minden zenészt a kamerával. Lelapultam mögéjük, és az állványt észrevéttitkosan odatartottam, így némelyik képkocka úgy hat, mint ha közöttük ülnék. Szóval én akkor megismertem ott az ütős kollégát, aki a Nóra férje, a Nóra meg együtt tanít a feleségemmel, csak ő zongorát.
Hja, ezt feltétlenül el kell, hogy mondjam. Én ott, mint búvópatak fényezem a tényképeket, s hangtalanul kamerázok, erre az egyik harsonás nagyon szigorúan rám néz, azt hittem zavarok. Erre odasúgja nekem, hogy szollóóó, s utána félig felállt, nehogy észrevegye a közönség, egyet belefújt a harsonába, s leült a helyére, s elkezdett röhögni.
Ez az egyetlen hang volt a kottában neki az egész lapon. Közben valahol messze mulatós zenét játszottak, s a szelídebb részeknél hozta a hangot a lágy esti szellő a víz fölött. Elég zavaró volt, mert a közönség is hallotta, s műsorvezető hölgy ki is vágta magát nagy biztonsággal, és humorosan. Miszerint operaestre készültek, nem zenei vetélkedőre.
De mind ez nem volt elég, a harsonás úriember, akinek ott és akkor nem volt alkalmam megtudni a nevét, mert nem tudtunk bemutatkozni egymásnak, szóval odadugta a harsonája végét közvetlenül mellém, és nagyon halkan, csak nekem elkezdte lekísérni a mulatós zenét. Közben meg rendesen ment a koncert, én nem akartam őket zavarni, s egyszer csak látom, hogy minden zenész azon a poénon röhög ott hátul, akik hallották.
Odakucorodtam a másik ütős mellé, akinek éppen nem volt semmi dolga, csak a zenéhez illő komoly képpel nézett előre, és nem a Nóra férje. Ahogy elkezdtem őt kockázni, odahajol hozzám halkan, hogy: nem tudod, ki szervezi a bánki nyár programját?
Nézek rá kérdőn, hogy de igen, miért? Valami baj van vele? Van egy együttesünk, keress rá a youtub-on, Nagyon Ütősök, s odanyújtott egy névjegykártyát.
Utána jött egy kis szünet és szóba elegyedtem az ütőssel, aki nem a Nóra férje, de most már itt van nálam a névjegykártyája, mindjárt meg is nézem. Szép lakmuszkék, Fazekas László szakfordító/translator/übersetzer. El is mesélte, hogy hogyan lett az, de annál sokkal érdekesebbet is mesélt. Mentek Svájcba koncertezni, azt mondták Scorpions számokat fognak előadni. A helyszínen már azt mondták, hogy a Scorpions a közelben fog fellépni, egy másik színpadon. Aztán fellépéskor kiderült, hogy a Scorpions-al együtt lépnek fel, és teljesen meglepődött, hogy őket fogják kísérni.
A második felvonás látványokban és bogarakban bővelkedett. A műsorvezető hölgy felkonferálta a következő művet, s megjegyezte, hogy a kottákban egyre több idegen hangjegy szerepel, mert jönnek a fényre. De bízik kollégáiban, hogy nem fogják elrontani, mert már fejből ismerik a dallamokat. Az operett egy színpadi, zenei műfaj. Mozart nevezte el operettnek. Szó szerinti jelentése: „kis opera” vagy „operácska”.
Könnyed dallamvilággal átszőtt (szerelmi) történet, sok humorral fűszerezve. Témája vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos elemeket egyaránt tartalmazhat. Magyarországon Lehár Ferenc, és Kálmán Imre által vált fogalommá. Lehár Víg özvegy c. darabja Amerikát is meghódította. Kálmán Imre Csárdáskirálynője még azok számára is ismerősen cseng, akik olyan távol vannak ettől a zenei világtól, mint a guga. Én operettet utoljára 10 éve hallgattam, akkor is véletlenül, mert a szomszéd elment otthonról, és elfelejtette kikapcsolni a zenét, Hajmási Péter egész délután beugrott a nagybőgőbe, Hajmási Pál meg jobban él, mint a kínai császár, szóval el lehet képzelni.
Profi táncosok pörögtek, némelyiknek az arca ismerős a tévéből, forgatták a hölgyeket, erotikus látványt nyújtottak a szép hölgyek, ahogy a magasba lendítették őket, és kilátszott a fehér selyem nemű. S, akkor megtörtént a baj, battery empty. Egész éjjel töltöttem, csak sok volt neki az éppen zajló hajómodell világbajnokság és Váci szimfonikusok előkészületei. Kétszer mentem haza kártyát üríteni, hiába hoztam magammal tartalék elemet, az is lemerült. Két napomba került, mire kikockáztam a bánki nyár aktuális pillanatait, megcsináltam a filmes utómunkálatokat, s megírtam ezt a hosszúnak nem mondható cikket. Tőlem nem ezt szoktátok meg, minimum 10 oldalassal szoktam jelentkezni.
Bánkot hallottátok gugáról, Isten veletek, és ha jöttök, ne hagyjátok otthon a fürdőruhát.
S, hogy mire számíthattok?
2011. július 15. péntek 21.00
Kárpátia koncert, én ott leszek.
Hja, majdnem elfelejtettem, az írás film nélkül egy fabatkát sem ér, és vissza, de ezt már tudjátok. Nézzétek meg, és adjatok rá HANGERŐT 
Hja, még valami, összehaverkodtam a technikusokkal, és a koncert végén mondták, hogy a fejlámpával, az a nagy reflektor, ami a nézőtér tetején állt, néha engem követtek. Mikor látták, hogy lebújok a zenekar mögé, és úgy mozgok, akkor szépen ráállították a sárga baseball sapkámra.
