Műelemzés by biriBUM: A sorok előtt diszkrét rejtettséggel elhelyezett képi illusztrációt jobb, ha a történet elején tekinti meg az olvasó, ugyanis enélkül nem teljesen értelmezhetők a mű egyes mozzanatai.
Egy nagyon sokszínű személyiség gyors fejlődésének vagyunk tanúi. A gyermekkor megrázkódtatásokat és boldog perceket szinte szinusz görbeként váltogató időszaka után a szerző zsenge korát meghazudtoló érettséggel viseli a az élet által rárótt csapásokat.
Az ugyanaztabugyitveszifel naturális képi bemutatása után nagyon merész váltással jön Renáta, aki bevállalós, de valószínűleg éppen ezért mindig tiszta a bugyija.
A szovjet megszállás elleni nyílt tiltakozás félelmet nem ismerő megnyilvánulása a sertésszelettel és a sörrel, épp aktuális a rendszerváltás kerek évfordulóján.
A női nemi szerv konnektorrá való egyszerűsítése viszont éppen a rendszerváltás eufóriáját követő időszak kiábrándultságát, az elidegenedést és a lemondást szimbolizálja. A "más kutyáját sétáltatom" allegorikusan a más nemi szerve és a csalán viszonylatába helyez bennünket.
A FELESÉG hirtelen megjelenése katartikus élményt hoz, azonban a "folyt. köv." kifejezés sejtelmesen arra utal , hogy itt még koránt sincs vége a szerző viszontagságainak.
Apám soha nem hozta szóba, csak azt láttam, ahogy a harmadik feleségét nekiállt csöcsörészni a gémeskút mellett. Nagyokat vihogott hozzá, akkor már volt benne néhány Kőbányai, Mariba is. Apám telepakolta a vedret Kőbányaival és leengedte a kútba. Megmerítette, okított, hogy így kell, a kútban a víz hűvös, nyaranta a dinnyét is oda engedi le, ha vendégek jönnek, s asztalok kerülnek az udvarra, arra rántott csirkecomb, savanyú uborka és friss kenyér.
Mari a kúthoz lépett ellenőrizni, hogy mennyi sör van még, nagy alkesz volt, dugta apám elől az üres üvegeket, elásta a ház mögött, én meg mentem a kutyával lesni az eget és kikaparta. Mutattam Apámnak, nézd, jobb ha tudsz róla.
Fater hitetlenkedett, Mari tagadott, néhány Kőbányai után Fater meg elmarta neki a csöcsét. Nézd!? Csöcs, jó csöcs, és vihogott hozzá, Mari engedte neki.
Mari kis cetliket rakott a füzeteimbe, hogy takaródjak a háztól, felesleges vagyok.
Nem szívlelte, hogy rendre előbukkannak az elásott rumos üvegek. Apám nem hitt nekem, ki tudja mit gondolt rólam. Egyik este aztán félrehívott a tyúkól mögé...
Fiam! Te már nagy vagy, döntenem kell kettőtök között, szeretném egyben tudni a családot (akkor már volt Ancsa és Józsi a két féltestvérem).
Apám kiadta az utamat, azt mondta, hogy én már boldogulok, szakmunkástanuló voltam, Anyámhoz költöztem.
Anyám csalta a mostoha apámat egy vadásszal, egyszer meglestem őket. A vadász leparkolt az Uazzal, kávét kért, aztán eltűntek a kamrában. Az ajtó félig nyitva, én szénát vittem a teheneknek, csak a vadász fehér ülepét láttam, amint ütemesen emelkedik, Anyám alatta, átölelte a zöld zubbonyát. Pedig mennyi egér volt abban a kamrában, ahol a csöves kukoricák álltak halomban, disznóknak étek, hajnalban, ha beléptem, s felkapcsoltam a villanyt szétrebbentek, s igyekeztek láthatatlanná válni.
Fürödni a tehenészetbe jártam öcsémmel, mert a tanyán nem volt víz. Úgy volt, hogy a tehenészet öltözőjében fürödtünk, majd öcsémmel kiálltunk a tehenészet elé, hátha felbukkan a padláson Páncsicsné. A padláson csirkenevelde volt, csöppnyi kilépővel, a csirketelep dolgozói oda álltak ki fújni a füstöt. Páncsicsnénak világoskék bugyija volt, elég volt settenkedni, mint ha hazafelé készülődnénk, előbb, vagy utóbb megjelent. A többit nem szerettük meglesni, mert kövér tramplik voltak bő bugyogóban, semmi izgalom.
Volt úgy, hogy segédkeznem kellett mostoha apámnak (Laci), kitoltuk a trágyát, friss almot hordtunk a tehenek alá, behordtuk a lefejt tejet az átvevőbe, ami egy külön történet, a végén megírom. S miután végeztünk, mostoha fater, mint férfi embert elhívott a kocsmába magával. Munkát végeztem, dolgoztam, megillettek azok a jogok. Iszol egy fröccsöt, vagy inkább sört?
Fürtökben lógtak a talponállóban a traktorosok, tehenészek, mázsálók, barackot nyomtak a fejemre, és elismerően csettintettek, hogy fiam becsüld meg magad, jó helyed lesz köztünk.
Mostoha apám soha, egyetlen egy alkalommal sem felejtette el tudomásomra hozni a világbölcsességét, miszerint: fiam jól jegyezd meg, a pina is büdös, még is jó.
Részéről le volt tudva a szexuális felvilágosítás. Nem, mint ha utólag felelősségre vonnám, sőt, azt hiszem pont, hogy helyén kezelte.
Volt a TSZ-ben a kecskés Jani, mindenki úgy emlegette, mint egy elmebeteget. Az a hír járta, hogy megbaszta egyszer az egyik kecskéjét, szomszédok arra lettek figyelmesek, hogy éktelenül sír egy kecske, s látták, ahogy Jani hátulról gyakja.
Ez talán ilyen tanyasi „urban legend”, tény, hogy kecskés Janival valami nem stimmelt. Úgymond antiszociális egyén volt, a felnőttek nem kedvelték, ők sem kereste csak a gyerekek társaságát. Nem dolgozott sehol, valami állami pénzt kapott, abból volt otthon. Inni sosem látta senki, egyik kocsma környékén sem járt.
Egy este a haverommal feltörtünk egy teherautót, nagy Zil a borforgalmi telep bejáratánál. Bemásztunk, felbontottunk borokat, egészen addig, amíg édesre nem leltünk. Nagyon hamar lerészegedtünk és nem nyughattunk addig, amíg be nem jutottunk egy teherautóba. A kesztyűtartóban olyasmit találtunk, amitől elámultunk. Pornó újság, színes, német nyelvű, széttett lábak, szőrös pinák és faszok ágaskodtak.
Addig is volt valami halvány elképzelésem arról, hogy hogy megy ez, láttam az emberek arcát, a vágyat, a szenvedélyt, hogy milyen vad tud lenni, mennyire akarják. De a végtermékkel sosem szembesültem.
A pornó újságokat elhoztuk, laponként 20 Forintért eladtuk a kecskés Janinak. Ha elfogyott a pénzünk, akkor kitéptünk belőle egy lapot, és szóltunk neki, héj, akarsz látni pinát? Mély, dörmögő hangján értetlenkedett, de odaadta a pénzt és az újság lapját begyűrte a belső zsebébe.
S most itt van előttem, beleborzongtam, minden sejtem forrt a látványtól, ami eddig el volt zárva, most tessék, lapozható, másik nő, másik fehérnemű, másik folyamat.
Állatias, alantas, ösztönös, nincs semmi varázsa, lehangoló, hát ezért az egész?
Ezért a szép beszéd, ezért a virágcsokor, ezért a vacsora meghívás, ezért, hogy kinyílik a húsa, mint a rózsa, s a végén 1-2 másodperc önkéntelen folyamat?
Kiábrándító, az ember valami hatalmas dolgot remél, s kiderül, hogy nem szól másról, mint testiség. Minden erről szól, de ezt valamiért alaposan elrejtik, többet sejtet, mint egy egyszerű baszást.
Eszembe jut Hobo, azt mondja: a padok alatt kúsztam. Én is, harmadikban Zsolti miatt felbátorodtam. Szobafestőnek tanultam, velünk egy osztályba jártak real tantárgyra a kárpitosok, volt köztük két vésztői csaj, csinosak, nyáron szoknyában.
Zsolttal lebuktunk a padok alá, és elkúsztunk vagy hármat előre, ahol ültek.
Életemben először láttam pinát, nem volt olyan szőrös, mint a lapokban láttam, csak pelyhedzett. A lányok félrehúzták, mondjuk rosszul esett, hogy nem miattam, hanem Zsolti miatt. Zsolti jóképű volt, határozott. Másnap reggel az orrom alá dugta a középső ujját. Na mit érzel rajta?
Akkoriban jött divatba, hogy ha valaki pinához nyúlt nem mosott kezet, trófea.
Mint szakmunkástanuló, vagy még a gyulai várfürdőben kötöttem ki gyakornokként. Részt vettem egy elsősegélynyújtó tanfolyamon, s nyaranta munkaidő után vállalhattam medence őrséget. Jó meló volt, szép fehér ruha, ültem a medence partján, mint valaki, lányok bikiniben, és a kegyeimet keresték. Két nálam jóval idősebb lány hívott fürdőzni záróra után. Szabálytalan volt, de imponáltak, Trabanttal voltak, s megnyugtattak, hogy ne aggódjak semmi felől, hazavisznek, nem kell buszra várnom.
Bevallom őszintén eleinte nem volt gond, fogdostam a feneküket, tetszett nekik, visongtak, víz alá buktunk, elcsattant néhány ismerkedő puszi.
A fürdő előtt vártak, szinte repültem olyan könnyű voltam. Megálltak a tanyánk előtt, identitás zavar. Leblokkoltam, nem tudtam mit mondani nekik, nem tudtam mire számítanak. Uccajtóm tehenek érdeklődnek az udvarból, mostoha apám pár másodperc múlva felbukkan a szúnyogháló mögött, hogy héj, héj, ki az?
A csajok előzékenyen, engedékenyen, vagy megkegyelmezve, a helyzet súlyosságát átélve megkérdezték, hogy azért egy puszit még kaphatunk?
Akkoriban szaporodtak el a szovjetek, jöttek a SZOT üdülőbe buszokkal. Nagy üzlet volt, mert vittünk nekik a buszra barack pálinkát, gyulai kolbászt, azok meg hoztak zsákszámra Lenin jelvényeket és egyéb szocialista jelképeket. Szép színes jelvények voltak, megvolt rá a vevő Gyulán, a képeslapokra is, meg minden szovjet ereklyére, amit hoztak.
Egyzsr csak egy szovjet naccsád belemarkolt a fenekembe, hogy sto tü gyélájecs?
U nasz pagóda hárósájá.
U nasz tyipló, ne igyot dozsgy, puszty vszigdá bugyet léto i szólnce.
Bólse nye znáju. Szizsú v skóle i ucsusz vengerszkij jizik tózse.
Májá ucsítyelnyica russzkává jiziká umerla vesznoj. Ja ocseny ljubíla jijjó.
Ja nye hácsú zabüty russzkij jizik hátyá ja znajú ócseny málo.
Erőltette a jáljubjút, nem tudtam ellenállni, estére meghívott a SZOT üdülőbe vacsorára. Ettünk, ittunk, táncoltunk, próbáltam lépést tartani a tanult oroszommal.
A lényeg a melle volt, hatalmas dudák, egy igazi asszony, a derekamnál fogva forgatott, a fenekét is megtapogathattam. Csak óvatosan próbálkoztam, hátha, de nem szólt semmit, innen már sima ügy, ez csak azt akarja. A harmadik sertésborda után, a ki tudja hanyadik sör után késztetett csasztuskára. Simán mellen hánytam, forogtunk, szólt a zenekar, fülsüketítő zene, szédítő forgás, elvesztettem a tájékozódásom, magam felett a kontrollt. Csak arra eszméltem, hogy a földön ültem, forgott velem részegen a világ, a nő sápítozott, seperte le a mellei közül a hányást.
19 éves koromban költöztem Budapestre (1986). Már első nap találtam munkát, munkásszállót, középület építő vállalat. Jól tartottak, az aulában volt talponálló, munka után nem lehetett látni a füsttől. Hétvégenként hölgyek keresték a kegyeinket, forintjainkat és igyekeztek minél hamarabb túltenni magukat rajtunk, mert sokan nem mentek haza, sok volt az ügyfél. Nekem nem akkor jött össze, pedig akartam, de vagy a félénkségem, vagy a nagy könyv nem úgy írta, pedig pénzem is volt rá, a lelkiek hiányoztak, az nem vitt rá, állatiasnak tűnt.
Hamar összeismerkedtem egy lánnyal, a Katival. 4 évig éltünk együtt, albérletben, szokva azt, hogy mi az a kezdő rúgás. Az első az vele volt. József körút, harmadik emeleti nagyszobás, az anyja kicsit félkegyelmű, félnótás, állt a konyhában, szerintem tudta, hogy mi zajlik a takaró alatt, nem szólt bele. Órákig simogattuk egymást, egyszer csak valami kifolyt, de nem úgy, mint máskor, nem oda, ahová máskor, volt alapja, volt célja, közben valaki a szemembe nézett, örömöt érzett, pihegett, kipirult, titkolt, rejtett együttlét.
Alamuszi nyuszi nagyot ugrik.
Katalin összeszűrte a levet a hátam mögött a főnökével. Való igaz zsarnokoskodtam rajta, mindkettőnknek tanulópénz volt. Mindent meghatároztam, maghatároztam. Hogy hová megyünk, mennyit költünk, mit tehetünk. Az Ő hibája is volt, hogy nem tudott velem szemben a sarkára állni. A nejemmel valószínűleg azért maradtam együtt lassan 15 éve, mert mindig tud ellent mondani, mindig van véleménye, ha a szükség úgy hozza dühösen elém áll, és megmondja a magáét.
Kati nem, úgy alakult, hogy a főnökének születésnapja volt. Elmentünk, valószínűleg közös erővel leitattak Metaxával, nem volt nehéz, azt hittem bízhatok bennük, pedig ők csak a poharat emelgették, nem ittak. Lerészegedtem, elaludtam, arra ébredtem, hogy a másik szobában csókolódznak.
Soha nem ütöttem meg nőt, előtte sem, azóta sem. Katinak a ház előtt lekevertem egyet, azzal a címszóval, hogy ezt nem érdemeltem meg.
Ha el akar zavarni mondja meg, elmegyek, beszéljük meg, de ez. Ez tiszteletlenség, ez gerinctelen, ez aljas, megalázó, vérlázító. Nekiesett a kerítésnek.
Hónapokig szenvedtem miatta, nehezen viseltem a magányt. Esti sörözések alkalmával meginvitáltam lányokat, hogy csak aludjanak nálam, halljam a lélegzetét éjjel, de mindnek dugás lett a vége.
Letéptem mindenféle színű bugyikat, másnap a hideg rázott tőlük, ahogy megszólaltak. Csak ezt ne.
Fájdalmas, taszító, és igen, nagyon is állatias. Addig, amíg beszél, mosolyog, kivillannak a mellei, kelleti magát, modorosan viselkedik, próbál okosakat mondani szép. De koszos a körme, nem nőies, koszos a bugyija, ezt már csak akkor látod, amikor veszi le. Mit koszos, szaros, mint egy traktorosé. Finoman elküldöd fürdeni, meleg víz van, de csak lavór a konyhában. Hallod, ahogy a pináját lögyböli, elképzelhetetlen, hogy ne képzeld el, már nincs is kedved hozzá, nem azért áll fel, rutin feladat. Reggel ugyanazt a bugyit veszi fel, nem lehet őket előre kiszűrni, ez nem újsághirdetés.
Banális anális.
Jött Renáta, kis töltött galamb, mindenhonnan megkívántam.
Legyeskedtem körülötte, mint egy kangalamb.
De ugye a vigyázás, én a szívemen viselem az egészség kérdését, nekem ne szedjen postinort, se más hormon készítményt.
Ő tanított meg arra, hogy lehet ezt máshova is, ha nem kell gyerek.
Oda, vagy mondjam?
Seggbe.
Finom dolog, főleg, ha kellőképpen előkészíti az ember.
A vaginális váladéknál nincs is erre alkalmasabb.
Először csak finoman, mint ha olajoznád, majd milliméterről milliméterre beljebb haladva, simogatva, egyre beljebb dugva a gyűrűs ujjad. Nem kell sietni, lehet rajta látni, hogy mikor vált. Lehet látni a szemén, hogy mikor válik a kényelmetlen kényelmessé, élvezetté. Egyszer csak elengedi magát és hirtelen te sem tudod hova nyúljál. Mindent csinálnál, összefonódnál, mindenét érintenéd, főleg ahol vastagon borítja hús, rácsapsz egy érzelmeset a fenekére, hogy kipirosodik.
A bugyija az ágy mellett a parkettán, az anyja csak hétfőn jön, a hűtőben van sör direkt neked, a bojlerben meleg víz, készült.
Aztán mögé állsz, marokra fogod a melleit, behatolsz, a lényeg, hogy ő már elélvezett, kipirult, most jössz te, nem kell elsietni.
Ciki, hogy egy csaj tanít meg rá, hogyan kell egy csajt igazán jól seggbe kúrni. Látod rajta, hogy élvezi, a szemei kiakadtak s nem a fájdalomtól, hanem mert átléptetek egy küszöböt, amit vagy senki sem fogad el, vagy nem elfogadott. Most pont ott jártok, ahol nem szabad. Gyöngéden, ha érzed, hogy nem sikamlós az ujjaddal rásegítesz.
A vaginából olajozod, vársz, amíg elernyed, elenged, kimegy belőle minden erő, forró a teste, azt sem tudod hová kapaszkodj. A segge kézre esik, a mellét is megmarkolod, ilyenkor nincs helye gondolatoknak, csak ront a helyzeten, ne gondolkodj!
Beleélvezel a seggébe, egészen vad, sosem gondoltad volna, hogy ilyet lehet, de biztonságos, ebből nem lesz gyerek, a végbele izgató, forró, a segge puha, az egész megalázó. Mindjárt utána szeretnéd elfelejteni az egészet, ahogy megtörtént.
De nem. Férfiból vagy. 15 percenként eszedbe jut a szex.
Ha nem vele, akkor mással, akit éppen meglátsz.
Ez nem ciki, kódolva van (de ki?).
Mész az utcán és megnézed magadnak, a csaj meg bevasalja rajtad, elkönyveli, ezért öltözött így, így lengén, kihívóan.
Renáta után jött az élet, koncertek, ismerkedések, voltam punk, hippi, rocker, de nem azért, hogy megismerjem az ideológiát, éppen milyen csajom volt.
Voltam románnal, szlovákkal, tengerparton lengyellel.
Mind ugyanaz, akár a konnektor, csak csupán funkció.
Ha van magnód, mindenhol ugyanazt keresed, egy konnektort, hadd szóljon.
Sosem gyűjtöttem trófeákat, mert nem Adonisz voltam, inkább egy szerencsétlen seggfej. Ha a haverommal mentem csajozni, mindig úgy éreztem, hogy szánalomból kefélnek velem, mert együtt vagyok a haverommal, aki sármos, és jó fej.
Én meg csak úgy ott vagyok, ha ló nincs jó a szamár is.
De azért dugtak velem, s ez volt a lényeg.
28 éves voltam, amikor egyszer felnéztem az égre. Más otthonában vagyok pénzért, albérletben. Más kutyáját sétáltatom, más életét élem, más életet élek, mint amit szeretnék. Ekkor jött a feleségem.
folyt. köv.