Kerestem egy ismerős zenét, ami visszahozza a régi évek ízét a számba, Mike Oldfield Amarok c. album. Nagyon érdekes, tele van zajokkal, effektekkel, kizökkentő, oda nem illő hangokkal, s még is harmonikus, akár a káosz. Ez a lemez totális káosz, odaszegez a fotelbe, dübörögnek a basszusok, aztán elhalkul, s egy női kórus, gitár cikázik benne, afrikai dobok, emberi hangok samplerezve (jó ez a szó?).

Mikor ezt hallgattam albérletben laktam Ria néninél a Práter u. 55. szám alatt. Körfolyósós régi, omladozó négyemeletes, salétrom és húgy szaga a lépcsőházban, de nekem megfelelt. A nyolcadik kerület amúgy is gugás hely, jó volt onnan startolni. Az egész délutánt a szobámban töltöttem, volt két nagy 3 utas hangfalam, amit Oláh Zolitól vettem, házi gyártmány, nagyon súlyos hanggal, s mellé még volt egy pár Radiotechnika S90-es. Aki tudja miről van szó, annak nem kell bemutatni, szobába falbontó, persze mert Orosz gyártmány. Aiwa R450 pultos deck, Pioneer erősítő, Tesla bakelit lemezjátszó gyémánttűvel. Akkoriban képes voltam végig hallgatni egymás után 4-5 bakelit lemezt. Mint pl. az Amarok, bespájzoltam sörrel, elkényelmesedtem a fotelban, néha átjött a szomszéd csaj, és együtt andalogtunk zenére, beszélni nem is nagyon kellett.

A szobám komfortos volt, szocreál, világos szekrénysor, szinte csak a kazettáim és a lemezeim, no meg a hi-fi cuccok voltak benne, ruhám alig. Az ágyneműtartóban aludtam, kivéve akkor, ha feljött hozzám valami csaj aludni. Kétszemélyes ágy volt, felhajtottam, kitámasztottam és befeküdtem, imádtam benne aludni, mert nem kellett elágyazni, csak lehajtani. Az ablakom Renáta ablakára nézett, ő volt a szomszéd csaj, egy évig jártunk egymással. Leste mindig, hogy mikor érek haza, ha látta a villanyt égni, akkor már kopogott az ajtón. Válogatott a lemezeim között, s megkérdezte, hogy mi ez? Megtetszett neki a borítója. Mike Oldfield, szeretnéd meghallgatni?
Leült az egyik fotelba, bontottam neki egy hideg sört és elnyújtotta magát, a zene teljesen elvarázsolta. Én is lehuppantam, teljesen átadtuk magunkat a zenének, nem hiányzott mellé semmi, mozdulatlanul élveztük a hangokat.
A sercegésre figyeltünk fel, lejárt a lemez, fáradtan álltam fel, hogy megfordítsam, már teljesen bealudtam a zenétől, csak a fülemmel figyeltem, s a szemeim előtt kavargó képek.

Látom, tudom, érzem a különbséget az akkor énem között. Sokkal naivabb voltam, gyermekibb lelkülettel, akkor még nem edzett meg az élet annyira. Nyitottabb voltam az újdonságokra, több időt szántam magamra. Nem ért még annyi csalódás és kudarc.
Könnyebben tudtam váltani, szerettem is a változást, imádtam ismerkedni, koncertekre járni, moziba, könyvtárba, vagy csak úgy kirándulni egyedül a hegyekbe bringával.
Nem volt még kiforrott identitástudatom. 17 évesen indultam el a szülővárosomból Gyuláról. Anyámnál laktam, a szüleim hosszú évek óta elváltak. Hánykolódtam hol egyiknél, hol másiknál, kollégiumba, nagyszülőknél, sehol sem találtam a helyem, nem éreztem azt, hogy ez egy család. Anyám egyszer csak kivert a háztól, elindultam szomorúan a városba, belekeveredtem egy galeribe és napokig velük lógtam. Nem volt mit enni, loptunk a boltból, nem volt mit inni felfeszítettük a kocsma ajtaját hajnalban. Végig fosztogattuk a megyét heteken át. A fele banda állami gondozott gyerekekből állt, a többi meg narkós hippi.

Kaptam egy év börtönt két évre felfüggesztve, két hónapig voltam előzetesben.
Mikor kiengedtek eldöntöttem, hogy innen le kell lépnem. A bíró sorolta az ítéleteket, mert hogy sokan voltunk. Mondta, hogy 2 év letöltendő, visszaeső, 1 év letöltendő, mert erőszakos, 6 hónap letöltendő, stb. A többiek vonogatták a vállukat, hozzá voltak szokva, hogy zaklatja őket a rendőr, s néha börtönbe kerülnek. Belém nyilallt a felismerés, hogy ha itt maradok, akkor ők lesznek a baráti köröm, nem lehet előlük menekülni. Rám is ez a sors vár. Még aznap vonatra ültem, anyám ajtajára kiírtam, hogy elmentem Budapestre, soha többet nem jövök vissza. Így lett, életem első olyan döntése volt, amire a mai napig emlékszem, mert önállóan kellett döntenem, s a magam sorsáról.
Budapestre költöztem, az első nap volt munkám és szállásom. Munkásszállás, nem zavart, én jól bírom a kiképzést. Egy év múlva behívtak katonának, igazi renitens voltam, akit soha senki sem látogatott, és nem is engedték ki, csak nagy ritkán. Akkor már volt egy barátnőm, akivel négy évig éltem együtt. Ő volt a Kati, igazi Amarokos időszak volt. Meg Guns n Roses, akkor jelent meg a Patience c. album.

1987-ben költöztem Budapestre, csak egy váltás ruhát, 2000 Forintot, és a kazettáimat, lemezeimet vittem magammal. Meg a döglött macskám.
5 év múlva saját házam volt, saját használt hi-fi üzletem, saját életem.
Azóta a családommal is helyre jött a kapcsolatom, később rendszeresen hazajártam Gyulára. Eleinte csajokat vittem, később a feleségem, s elérkezett az a pillanat is, amikor a saját gyerekemet vezettem körbe a gyulai várban. Apád itt nőtt fel, mindent megmutattam, elvittem kavicsokat dobálni a Bodokira, fürödni a Szanazugba, cseresznyét lopni a víkendekre, lovagolni a tsz-be, mindent megmutattam neki. A fiam közben olyan nagy lett, hogy ezen a nyáron már egyedül utazik le Gyulára. Emlékszem az első pillanatra, amikor egyedül engedtük el otthonról. Iskolába ment biciklivel, minden reggel elkísértem a városligeten át. De aznap reggel baj történt, Benjámin a kisebbik kórházba került, ráadásul ellopták a kerékpárom, úgyhogy muszáj volt. Kiokosítottam, hogy mire figyeljen, hosszan néztem utána, de megoldotta. Felhívtam az iskolát, hogy megérkezett e. Megnyugtattak, hogy ott van.
Rohantam a kórházba, de előtte a piacon vettem egy biciklit. Nem is nagyon figyeltem, a lényeg, hogy guruljon. Olcsó volt, biztos ezt is lopták, miután lecsillapodtam átnéztem alaposan, elég márkás cuccokkal volt felszerelve. Délután már azzal mentem a fiamért.

Ria néninek volt egy kutyája a Néró. Én vettem neki egy hajléktalantól, picurka volt, csak visongott, aztán akkora lett, mint egy ló. Labrador és farkaskutya keveréke, fekete, csillogó szemű, a mellén egy fehér folt. Szerettem sétáltatni, ostoba kutya volt, de nagyon kedves, iszkolt utánam, mint a párduc. Volt egy tandem kerékpárom, azzal vittem őt sétáltatni, futtattam, hogy kifáradjon, mozogjon. A kutya és a tandem kerékpár nagyon jó alkalom volt ismerkedni a népligetben. Eldobtam egy botot, Néró loholt, mindent visszahozott, még azt is, amit más dobott el, egy idő múlva úgy néztem ki, mint egy hód, amelyik gátat épít.

Ria néni második anyámként funkcionált, volt neki férje a Rudi, nagyon régen elváltak. Gáláns lovagként hetente egyszer meglátogatta, hozott neki sütit, nekünk meg sört és végig vihogtuk az estét, meg szándékosan, hangosan böfögtünk. Ria néni meg ránk rivallt, hogy Ártány! Igazából úgy szeretett minket, ahogy voltunk.
Ria néni dohányzott és sokat. Telefüstölte a szobát, aztán ablakot nyitott, kihúzta a függönyt, s szólt, hogy most már ne böfögjetek hangosan! Persze nem bírtuk megállni, utána visszafogottan kuncogtunk, majd harsány röhögésben törtünk ki. Ria néni meg fogta a fejét. Ria néninek volt egy fia is a Robi, aki ugyanolyan állat volt, mint én. Lehet Ria néni azért kedvelt engem, mert nem tudott különbséget tenni köztünk, hogy melyikünk a hülyébb.

Ria néni főzött rám, nem volt kötelessége, de mindig úgy főzött, hogy számított arra, hogy vele ebédelek, vacsorázok. Egyszer elment nyaralni, akkor már rég nem laktam ott, a nejemmel már együtt voltunk, csak még nem született gyerek. Ria néni megkért, hogy menjünk vigyázni a lakásra, amíg nyaral legyünk ott. Indult, csomagolt, készülődött, aggódott, s mivel Robi tudta, hogy ott vagyunk, jött ő is elbúcsúzni tőle. Ria néni elment, Robi még maradt egy kicsit beszélgetni velünk. Benézett a hűtőbe, s látta, hogy tök üres. Azóta is azon a poénon röhögünk a nejemmel, amit ott sütött el. Mi a picsa, anyám még azt is megette, amit nem szeret?

Ria néninél jártam életemben először alva. Vagy, hogy is mondják ezt? Kísértettem? Alvajáró voltam és kész, hajnalban átmentem a szobájába, felébredt, és kérdezte, hogy mi van, hova megyek? Beszéltem is hozzá, de azt hittem csak álmodtam, reggel úgy is keltem fel, hogy elkezdtem neki mesélni, hogy azt álmodtam…
Azt nem álmodtad, megtörtént, aztán hosszan gurgulázva nevetett rajtam, mindig jókat gurult a dolgaimon.
Alvás paralízisben szenvedtem, idegi alapon teljesen kikészültem. Nagyon sokat melóztam, hajtottam magam. Villanyszámlás voltam Kispesten, imádtam a munkám, szerettek az emberek, rengeteg jattot kaptam, majdnem, mint a fizetésem, helyettesítést is vállaltam, nagyon precíz munkát végeztem, az enyém volt a legjobb beszedettség.
Késő este értem haza, vacsora, Ria néni elém rakta, biztos éhes vagy, egész nap loholtál. Addig hűlt a 6db búzasör, vacsi után lefürödtem, s kibontottam egy sört. Paulaner, félliteres, a németektől hozattam minden héten két tálcával, mert jöttek hozzám haverok is, nem csak csajok. Az volt a módszerem, hogy elalvás előtt beküldök 5 sört, azzal alszok hajnalig, majd felébredek arra, hogy pisilnem kell. Akkor megiszom a hatodikat és reggel hatkor ébresztő.
Ez ment hónapokon át, a szervezetem beadta a kulcsot, éjjel arra ébredtem, hogy nézem a falat és van ott valaki, érzem a jelenlétét, nem mozdul, csak figyel szigorúan. Nem kaptam levegőt, nem tudtam megmozdulni, úgy feküdtem, mint egy báb. S üvöltve ébredtem, azt hittem egy végtelen fogságból szabadultam, kivert a víz, kapkodtam a levegőt. Megittam a maradék sört, és az elnyomott. Szerettem azokat a napokat. Nagyon pörgősek voltak, pont az én ritmusom, minden hétvégén étterembe jártam és koncertekre, táncházba, vagy éppen csak úgy le a Deákra, ahol sok ismerős arc volt. Utcazenészek, valutázók, seftesek.

Ria nénihez úgy kerültem, hogy elhagyott a Kati, pontosabban megcsalt. Katival már évek óta albérletben laktunk a Futó u. 40. szám alatt. Körfolyosós, régi tanácsi épület, kétszintes, omladozó vakolat és a házsarkokat feketére vizelték a kutyák. Nekünk jó volt, egyszobás, wc kívül, fürdőszoba az lavoár. Erre volt pénzünk, meg halászlékockára. Mindketten a Kelenföld városközpontban dolgoztunk. Én másolt pornófilmeket adtam el és cseréltem, nagy forgalmat bonyolítottam, abból vettem az első házamat Szigetszentmártonban. Kati meg cigarettát árult egy végtelenül elhízott ex sportolónak, talán Peti volt a neve. Egyre többet lógtak együtt, először csak közösen mentek áruért, később már hosszabb órákra is elmaradtak.
Petinek születésnapja volt, meghívott kettőnket magához. Az ex családja előttünk ment el, a gyereknek integetett az ablakból. Peti Metaxa konyakkal kínált, úgy tett, mint ha ő is inna, egyszer kiszúrtam, hogy úgy rakta le a poharat, hogy nem hiányzott belőle. Belém diktált egy fél litert, elaludtam, arra ébredtem a nagy francia ágyon, hogy mellettem csókolóznak az ágyon.

Robi akkor költözött el otthonról a csajával, szereztek egy lakást az Árpád híd közelében. Ria néni már ismert, Robi mellettem árult könyveket az árkád alatt. Néha feljártam hozzájuk vihogni, megkérdeztem, hogy lehet ide költözni? Miért ne? Ő sem akar egyedül lakni, szimpatikus gyerek voltam számára, Robi is nyugodt szívvel költözött el, legalább lesz, aki figyel az anyjára, ha valami baja történne. Kati már rég elpucolt az albérletből, a hapsija nagy titokban elköltöztette, csak az én cuccaim maradtak ott, viszont az albérletben nem maradhattam, mert az Kati barátnőéjé volt, ő meg engem nem nagyon csipázott, csak is Kati miatt lakhattunk ott. A család részesévé váltam, ha volt szülinap, névnap, velem is számoltak. Én is kaptam ebédet, süteményt és estig büfögtünk vihogva a Rudival. Ria néni meg nem győzött ránk rivalni, hogy ártányok! Szerette mondani, jókat röhögött utána, ahogy fújta ki a füstöt. Kussoljatok már, kezdődik a szomszédok, szeretném nézni! Akkor már tudtuk, hogy ezt komolyan gondolja. Behúzódtunk a szobámba, becsuktuk az ajtót, behúztuk a függönyt és kerestünk egy Pink Floyd lemezt. Rudinak is Radiotechnika S90-es hangfala volt. Nem győzött áradozni, a söreink vége felé már Exploited-et és Toy Dolls-t hallgattunk, Rudi sírt a gyönyörtől, potyogtak a könnyei. Tudtam, hogy miért könnyezik, szeretne újra fiatal lenni. Azt mondta ő nem hajlandó az ágyneműtartóban aludni, részegen ágyaztam meg.
Reggel egy szál gatyában találtam mellettem, kitakarózott, lábai szétdobva, horkolt, őszes haja gyűrötten, féloldalasan. Ria néni szalonnás rántottát sütött nekünk reggelire. Rudi lestrapálva ült az asztalhoz, még mindig gatyába. Ria néni cseszegette, Rudi meg rászólt, hogy hagyjál már, inkább adjad azt az ételt. Távolról szerették és tisztelték egymást, hosszú évek óta külön éltek. Rudinak volt egyszerre vagy három nője, Ria néni meg beérte azzal, ha Rudi hétvégenként nála issza meg a söröket, legalább addig sincs egyedül. Renáta anyja néha átjárt hozzá kártyázni, de az nem volt intellektuális társaság számára. Renáta anyja igazi keményvonalas, széles derekú asszonyság volt, tipikus háziasszony, aki szeretőt tart az elvált férje mellett és mindig rántott húst süt.

Engem különösebben nem bírt, közönyös, távolságtartó volt irányomban. Zavarta, hogy a lányával járok, de nem szólt bele, csak nem engedte, hogy Renáta nálam aludjon.
Ezért eljártunk kirándulni a hegyekbe és ott lettünk egymáséi. A visegrádi vár tövében, a Hármas határ hegyen, a Gellért hegyen, Csobánkán, a katonai lőtéren, a budai várban és még sorolhatnám. S természetesen Ria néninél a szobámban, kerestünk valami otthonos lemezt, általában ő válogatta ki. Forgatta a kezei között, fogalmam sem volt, hogy milyen szempontok alapján dönt. A borító hangulata, színe, illata, vagy a név alapján? Egyetlen zenekart sem ismert, egész életében mulatós zenét hallgatott, meg Soltész Rezsőt, de legalább érdekelte.
A népzenei lemezeimet valahogy automatikusan tovább lapozta, pedig Nem Horvát Pista és társai, hanem egész komoly gyűjtemény. Szvorák összes, Sebestyén Márta minden ő munkássága a Muzsikással, de gyűjtöttem mindenféle népzenét. Francia provanszi zenétől, a tibeti kolostorok csilingeléséig. Böce a haverom egyszer a Japán sintó zenémre azt mondta, hogy Zvoló te egy őrült vagy bazdmeg, ilyen zenét nem szabad hallgatni.
Bezzeg a vízöntőtől szerette a Coki kutyát, azt még ő is énekelte velem együtt néhány sör után.

Ez mi? Kérdezte Renáta. Milyen zene van rajta? A Zsarátnok lemezt forgatta az ujjai között, a Holdudvar c. albumot.
Azt hiszem nem tudnám neked röviden leírni, hogy milyen zene, legalább olyan hosszan kéne magyaráznom róla, mint maga a lemez, úgyhogy egyszerűbb, ha meghallgatod, s majd te magad eldöntöd, hogy milyen zene. Tudod mi az a müezzin éneke?
Nem.
Az arab világban a minaretek tornyában hajnalonként, de lehet, hogy este is, egy férfi énekel, a müezzin. Ezzel fog kezdődni a lemez, s azzal fog végződni, hogy Atya ég, mi volt ez, átment rajtam egy vonat? Valami ilyen zene. Renátának tetszett, ahogy előadtam, főleg, ahogy gesztikuláltam hozzá, már csak e miatt is kedve támadt meghallgatni.
Eleinte csak figyelt, és bólogatott, hogy ahha, ilyet még nem hallottam, próbált magyarázkodni, és lassan, észrevétlenül veszett el a zenében. Én nem zavartam, magam is hallgattam, s már előre tudtam, hogy csak az fog bennünket megzavarni a szeánszban, hogy lejár a lemez, és meg kell fordítani. Kényelmi szempontból felvehettem volna magnóra, mert az Aiwa R450 oda-vissza játszott, nem kellett volna felállnom, de a bakelit az hangzáshű világa, dinamikája, és mélysége, tisztasága jobban vonzott.
A Zsarátnok délies zene, a dallamfutamok rögtön eszembe juttaták a kék tengert, az apró szigeteket, a fehérre mszelt apró házakat egymás hegyén-hátán, forró, szikrázó napsütés, barna bőr, és nem csak ez. Ősi ösztönöket mozgat meg bennem, a gyökereimhez nyúl, bekúszik a fülemen, végig a gerincemen, s elkezd keringőzni a dns szalagommal, egészen bepörögnek, begörcsölődnek szorosan, el nem enged. S olyan szenvedély van benne, hogy mikor feloldoz a szorításából, akkor megnedvesedik a szemem, és a torkom elcsuklik, nem győzöm leplezni az érzelmeimet. Renáta is zavarban van, olyan volt, mint egy színház, csak nincs hozzá szókincse, Renáta az anyja vére, egyszerű gondolatokkal, finom süteményekkel, amit hétvégenként tepsiből vesz elő. De legalább érdekli, még ha nem is tud hozzászólni semmit. A szemén látszik, hogy el van ragadtatva, nagyon tetszett neki, még mindig a hatása alatt van. Zavarában felajánl egy egyszerű dolgot, hogy összehajtogatja a ledobott ruháim, s amíg hajtogatja, látom, hogy emészti, betekintett egy ismeretlen világba.

Renátával külön mentünk, eleve halálra volt ítélve a kapcsolatunk, csak nem beszéltünk róla soha. Én pontosan tudtam, hogy ez a lány nem mellém való, csak a teste kellett, mert az iszonyat jó volt, és bejártam a munkahelyére kávézni reggel. Megismerkedtem Judittal, orosz tanárnő volt, és egy bankban takarított. A haverommal, Tamással sefteltünk a Váci utcában. Valutáztunk, márkás cigarettákat árultunk nyakba akasztható palettáról. S egyszer csak Judit. Fene jó teste volt, pusztultam utána, meg szerettem is azt a lányt, csak hozzám képest ő volt egy szinttel feljebb. Nekem túl intellektuális volt, sokáig is aludt, én meg hajnalban pattanó gyerek voltam, s csak tébláboltam a lakásában. Idegességemben lementem a kocsmába, kértem egy kávét, és elkezdtem rumozni a helyi alkeszokkal. Szétvihogtuk az agyunkat, volt vagy délelőtt 10 óra már, alig találtam meg melyik lépcsőházban lakik. Nagy nehezen bejutottam a kulcsával, pedig féltem tőle, hogy nem hoztam magammal, és kereshetem ki a nevét, reménytelen lett volna megtalálni. Nekiestem az ajtajának, éhgyomorra ittam és elég sokat. Szédelegtem, és nehezen forgott a nyelvem, még mindig aludt, arra ébredt, hogy az előszobában szerencsétlenkedek. Hálóingben, hosszú hajjal jött ki, hát te meg, hogy nézel ki?
Csak vigyorogtam, hogy én már reggel öt óra óta ébren vagyok, még is mit képzeltél mit fogok itt délig csinálni? Kert nincs, ez egy érdi lakótelep, azt sem tudom kik a szomszédok, meg nem is hangoskodhatok itt a lakásban, mert felébredsz.
Egy darabig még elszeretgettük egymást, de legalább megbeszéltük, hogy ennek így nincs jövője. Szépen váltunk el egymástól, ma is kedves emlék, és szívesen találkoznék vele, elbeszélgetni, hogy neki hogyan telt, az elmúlt 20 év.

Én sosem bírtam az egyedüllétet, ha nem volt csajom, akkor már aznap kikezdtem valakivel, kellett mellém valaki, akit felcipelhettem magamhoz. Rudival részegen bementünk az Express udvarba, társkereső hirdetést adtunk fel. Álltunk a sorba, az orrunk alá vihogva, és a csaj, aki vette fel a hirdetéseket, már ideges volt tőlünk. Szép didkói voltak, ki is pakolta, meg is dicsértük őt, de nem hatotta meg. Hangosan kérdezte, hogy mindenki hallja, szexpartner keresőbe akkor? Az én jeligém az volt, hogy „egy pendülön húrunk”. Jelentkezett egy nyíregyházi csaj, full gazdag szülőkkel, orbitális nagy családi házzal. Egy darabig leveleztünk, de még ilyen postai úton, nem interneten, mert akkor gyorsabban ment volna.
Akkor már megvolt Szigetszentmártonban a házam, de még Ria néninél laktam, nem akartam egyedül lenni, inkább fizettem az albérletet.
A csajt meghívtam Szigetszentmártonba, hévvel utaztunk le.
Vettünk egy liter házi pálinkát, s kimentünk a határba. A kukoricásban kétszer is dugtunk, aztán még megtetszett egy fa, annak is a tövében. Elhatároztuk, hogy az lesz a mi közös fánk, minden évben kijárunk majd oda, és a gyerekeinknek is megmutatjuk egyszer. Kész röhej, hogy az ember akkor mennyire nem látott előre dolgokat. Ahhoz a csajhoz nem volt semmi közöm, brutál gazdag családból származott, és habzsolta az életet. Meghívott magához Tamás haverommal együtt, mert megtetszett neki, engem meg nem zavart.
Elutaztunk Nyíregyházára, a tetőtérben lakott, külön bejárat, vaslépcső, hárman fürödtünk a kádban felváltva. Tamásnak nem tetszett a csaj, sosem volt egyforma ízlésünk, de azért megdugta. Utána a csaj belenyúlt egy tálba, felmarkolt egy csomó pénzt, s mondta, hogy menjünk szórakozni. A legdrágább helyeken ittunk, utána olyan részegek lettünk, hogy a csaj a nyílt utcán elővette mindkettőnk farkát és annál fogva vezetett bennünket.

Beleszerettem Böbébe, a Kelenföld városközpont legjobb csajába, aki pénztáros volt az abc-ben. Fizetés közben egyszer a kezébe csúsztattam egy levelet. Szerelmes levél volt, vallomás.
Nem bíztam benne, hogy fogadtatásra talál, s szerencsémre még is. Lestem mikor van ő, és mentem vásárolni, holott nem is voltam éhes. Nem szóltunk egymásra, csak csillogott a szeme nagyon, s a kezembe csúsztatott egy apró borítékot.

Böbével nem jött össze, váltottunk néhány levelet, elhívtam biliárdozni Budára, ettünk egy titkos pizzát, ami össze volt göngyölve, hogy ne lássuk mi van benne. Aztán kikísértem a pályaudvarra, adtam neki egy puszit és nagyon sajnáltam, de túlléptem rajta. Volt egy naplóm, kicsi kis diáknaptár, benne a vizsga anyagok, meg mértékegységek. Én címszavakban abba írtam a napjaimat. És pinákat rajzoltam a sarkába, ha aznap keféltem.
1992. január 15. Reggel Gabriel taxival fuvarozom az árut, utána megpróbálom kitakarítani a pincét, amit bérlek raktárnak, de lehetetlen. Jó nagy port kavartam, s közben olvastam egy jó dumát az egyik pinceajtón. Légy szíves ne szard össze a pincét, mert felfelé hozza a szél!
Hubert hozott árut nekem, meg a Keravillnak is, zárás után még elgaloppoltam Kornélhoz, vettem 50db JVC 180-as kazettát, mert elfogyott. Villamoson hazacígöltem, after átkívánkoztam Zolihoz, és elmentünk a Szlovák sörözőbe, ahol is erősen fosnak nyilvánítható sört csapoltak, a pincér undorító volt.
Négy asztalvendéget le is beszéltünk annak fogyasztásáról.
Utána Barbaro koncert, le sem merem írni, hogy milyen volt, félek túl alacsony jelzőt használnék. Cziránku maga a gitár.
1992. január 16. A mai napom felkeléssel kezdődött, amit a túl erős depresszív gondolataim vertek le. Nagy levertségemben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne feltalálni az automata melltartót. Éjszaka megint szörnyű rémálmom volt, Csiga elhozott nekem egy zsebnaptárt, amiben megláttam magam, amint egy koporsóban fekszem. Munkásruhában haltam meg, és nem tudtam leolvasni, hogy melyik napra esik a halálom. Ma megtudtam a lány nevét, és eljött hozzám kazettát venni, vettem náluk edényszárító rácsot, és a Maxell audió kazettát azon árulom. A Kukoricás Zsolttól kaptam egy Woody Allen könyvet, amitől percek alatt kifeküdtem.
1992. május 30. Trutyi forgalom, egész mozgalmas hétvégének nézek elébe. Néró után irány a Váci utca Tamáshoz. Utána Kispest parkuszoda, megjelenés csak kifogástalan öltözetben, fürdőruha kötelező! Hatalmasul áll a banzáj, gőzöm sincs, hogy engem miért hívtak meg ide, de örültek nekem. Hamar gatyára vetkőztünk, a pia hegyekben áll, beugrom a kalapom után a vízbe. Éjfélkor tombola és leszbi show, nyalják falják egymást, utána a vízben dugják őket. Sokan úgy, ahogy vannak ruhástól a vízben úszkálnak, félidőben a női öltőzőben sztriptiz, ott a helyünk. Egész jól beseggeltem, késő hajnalban tüzijátékot akartak, de feldőlt, és az összes csinnadratta a medencében kötött ki, nem győztek kiszaladgálni a partjára vizes ruhában.

A végleteket éltem, mindkét végén égettem, minden napom zajos és őrült volt. Nem voltak gátlásaim, csak tapasztaltam, élni akartam, magamba szívni a világot, hogy utána visszaadjam. Persze ezt akkor még nem tudtam, írni mindig is írtam, de konklúziók nélkül, csak úgy iramban, érzelmek által vezérelve. Már húszévesen is láttam, hogy én többet élek, gyorsabban, intenzívebben, mint mások, s számomra nem léteznek korlátok, csak maga Isten.
Őt is kerestem, belefutottam egy csomó prosztó egyházba, szánalmasabbnál szánalmasakba.
Az egyikben Katival azonnal össze kellett volna házasodnunk. A másikban azonnal oda kellett volna adnom a vagyonom 10%-át. A harmadikban rám olvastak, többen körbefogtak, hogy kiűzzék belőlem az ördögöket, s hozzá hangosan, érthetetlenül kiabáltak, miközben fogták a fejem. A negyedikben őr volt a kapuban, és átvizsgált, hogy nincs e nálam fegyver, azonnal visszafordultam, mert miféle Isten az, aki nem tud vigyázni a gyermekeire? Ötödikben dolgoztattak ingyen, takarítanom, könyvet árulnom, és fánkot aluljárókban. A pénzt rendre leszámolták, s kaptam belőle jutalékot, aminek elkérték a 10%-át, mivel abból működik az egyház. A hatodikban azonnal vittek volna külföldi útra, Afrikába önkéntesnek, egy csomó injekciót be akartak adni, hogy halálos betegségek ellen védve legyek. Megíratták velem a búcsúlevelet, na elmentek a faszomba, és ott hagytam őket. A hetedikben vízbe akartak mártani, fehér lepedőbe öltöztünk, de mielőtt odaértem volna, kiléptem a sorból. A nyolcadikban elmentem egy görög katolikus paphoz. Eljártam hittanra, a tizedik óra után megkérdezte tőlem, hogy most már hiszel Jézusban? Igen, válaszoltam, s alig vártam, hogy szabaduljak tőle. A kilencedikben az orrom alá dugtak egy perselyt, de nem volt nálam pénz, ezért úgy tettem, mint, ha dobnék belé, de közben kivettem, hogy utána be tudjak ülni pár sörre a Medvébe. A lelkemre kötötték, hogy ki ne nyissam a tizedik ajtót, mert jaj lesz. Persze, hogy kinyitottam, engem abból a fából faragtak, akit ha valamitől eltiltanak, akkor gyanússá válik, és inkább a saját bőrömön akarom kipróbálni. A tizedik ajtó mögött megtaláltam Istent, sőt, nem is én találtam rá, megismertette magát, de erről majd később. Akit érdekel a téma, az hónapok múlva keressen rá arra a címre, hogy a tizedik ajtó mögött. Muhaha 

Kipróbáltam a prostikat is, egyszer egy szatyor bevétellel kornyikáltam haza biciklin, fél részegen, és a Mátyás téren haladtam át, prostik illegették magukat. Megkérdeztem az árát, és hogy mit tartalmaz, nem is ahhoz mentem, egy másik lány tetszett meg. Elmentem a Práter 55. pincéjébe, elrejtettem a napi bevételt, és csak a tarifát vittem magammal. Egy körfolyosós, régi tanácsi házba, omladozó vakolat, és húgyszag, igazi nyóckeres hangulat, már belém ivódott, nem zavart. Egy függöny mögött került sor az aktusra, kívül két hatalmas cigány kártyázott, ők felügyeltek a lányra, hogy ne essen baja. Hallottam, hogy az egyik lapot kér, aztán vigyorgott, hogy ász. A másik számolta le a pénzt, a lánnyal nem tartott sokáig, kizártam a külvilágot.

Megint feladtam egy hirdetést, „ne legyél vallásos” jeligére.
Jelentkezett egy 23 éves, aki valójában már 30 volt, nem zavart, ha ő el akarta kendőzni a korát, nekem is megfelelt. Az ágyban jó volt, de nem engedte, hogy ott aludjak, mert iskola után jött haza a fia. Sokáig nem kavartam vele, párszor meglátogattam, a IX.. kerületben lakott egy büdös házban, szintén ilyen tanácsi egyszobás, de legalább belülről arannyá varázsolva, ilyen szexuális szentély. Egyszer elegem lett belőle, mert a csaj amúgy vezető volt egy cégnél, és engem is sakkban akart tartani. Sétáltunk a metróhoz, ő belépett a bejáraton, én elengedtem a kezét, el sem köszöntem tőle, elfordultam jobbra az utcán, azóta sem láttam és nem is szeretném látni.

Egyik este a Két pisztoly sörözőben összeismerkedtem egy lánnyal, kértem hogy aludjon nálam, mert nem volt hol aludnia, mondtam, hogy nem élek vissza a helyzettel, csak úgy szuszofjon mellettem, mert az megnyugtató. Hajnalban persze megdugtam, fogalmam sincs miért vártam annyit, feszített egy belső kín, vágytam valakire, ezért szálltam ágról ágra, mint a pillangó, kerestem. Belefutottam egy régi ismerősömbe, aki Zebegényben lakott, a régi barátjával sokat jártam együtt pecázni. Hamar összemelegedtünk, mentünk le Zebegénybe, a csaj éjjel úgy sikoltozott rajtam, hogy rendesen elsírta magát, s engem ez nagyon zavart. Reggel elköszöntem tőle, azóta sem láttam, nem voltunk egymáshoz valók.

Mikor megismerkedtem a későbbi nejemmel, Ria nénit büntettem. Annyira sóvárogtam már valami biztonságosra, hogy még Nérót is úgy vittem le sétálni, hogy csak rángattam, s ha láttam, hogy végre görnyed, s küszködi ki magából, akkor azonnal citáltam fel, s behúztam a szoba ajtaját. A saját lelki nyomoromért már Ria nénire voltam haragos, nem szóltam hozzá, eltűntem napokra. Ez nem lehet igaz, néztem fel a Práter utcában a csillagos égre, hogy meddig kell még nekem itt és egyedül maradnom? Nem vigasztalt egyetlen csaj sem, aki feljárt hozzám. Másra vágytam.
Villanyszámlázás közben láttam egy családot. A nej hirtelen jött ki, nyomában mosópor és rántott hús illata, a gyerekek sepertek utána az előszobában, s közben felrúgtak pár üres sörösüveget. A férj a tv előtt pózolt a fotelben, a szobában állt a füst, cigarettázott, sörözött, és élvezte az életet. Otthon volt, családja, saját élettere, ami csak az övé, és abba nem szólhat bele senki, hiába van meg róla a véleménye.
Ilyesmire vágytam, nagyon komplexnek, és sablonosnak tűnt, de vonzott.

Meglátogattam Lovászi Gabi ismerősömet, nagyjából azzal a szándékkal, hogy összejövök vele. Tereskén lakott, alig találtam oda Budapestről, de utána azonnal kirándultunk egyet a hegyre, sokat beszélgettünk, aztán az anyja este elzavart, hogy ez nem kurvák tanyája. Pedig nem is történt semmi, Gabi telefonált Érsekvadkertre, Susut hívta, hogy van itt egy pesti srác, el kéne szállásolni. Susu elszállásolt, életmben akkor láttam először a nejemet. Hárman voltak barátnők. Annmari, Emő és Susu. A nejem már akkor feltette magában a kérdést, hogy ő az? Én is ugyanezt kérdeztem magamtól, hogy vajon ő az? Állt zöld kiskabátban és nevetett rám, a pesti srác. Akkoriban még mást szeretett, hiába ugráltam körbe, s jöttem vele szemben minden sarkon szándékosan, mert látszódni akartam, hogy lásson, vegyen már végre észre, mint ha Istent kértem volna.

Várnunk kellett egy évet, egyszer találkoztam a Gabival, s kérdeztem tőle, hogy hogy van Annmari, üdvözlöm. Azt mondta ő is üdvözöl, és ide adta a telefonszámát. A karácsonyt már együtt ünnepeltük, nem keresett már senkit, csak végre valakit, aki egész életére vele marad, ez vagyok én. 16 éve vagyunk házasok, voltak kudarcaink, s olyan is, amikor a legjobban hittünk egymásban, akkor kellett csalódnunk. De mi már így maradunk egymásnak, ásó, kapa, nagyharang, egymás mellé leszünk temetve, ez van a nagykönyvben. A feleségem olyan, hogy minden egyes percről annyit tudnék írni, mint amennyit most elolvastál.

Nem okosabb nálam, engem sem tart annak, hajszálra megértjük egymást, ismer, nem jön zavarba semmitől, mindent elnéz, mert engem szeret, s csak is azért, aki vagyok, én meg visztont. Ugyanannyi csalódáson mentünk keresztül, mire egymást kezdtük el keresni.
Fél szavakból, utalásokból is értjük egymást. Együtt készítünk bevásárló listát, ami nem túl sok, szerény. Ő tudja, hogy én mit nem szeretek, én tudom, hogy ő mit szeret, nem is erőszakoskodik, hogy mosogassak, inkább rábízza a fiamra, aztán kajánul összecsapjuk a tenyerünket, nevetünk. Nehogy már, nem azért neveltük őket, hogy egész nap a számítógép előtt üljenek. Tudja, hogy reggel kávét ő főz, én csak nagy ritkán, mert elvárom, bár okom nincs rá, egyszerűen jól esik, hogy kiszolgál. Néha eszembe jut, hogy neki is, beéri annyival, nem rugzik rajtam, hogy mekkora tahó vagyok, pedig igen. Mostanában féltékeny lettem rá, mert lefogyott. Azaz együtt fogytunk, én ledobtam 30 kilót, ő meg lefogyott 54 kilóra. Azóta a férfiak meglesik, meg van ilyen melltartója, és meresztik a szemüket. A fene megesz, nem vagyok ehhez szokva, tudom, hogy sohasem csalna meg. Beülünk a fürdőkádba, elmar, s mondja, hogy ez csak az enyém.

A tizedik ajtó magától kinyílt