HTML

Satira si umorul

Kdo je to osmák degu ? Norinka, terinka, šmudlík, mláďátka, piškůtek.

Friss topikok

Linkblog

Nem vagyok jó állampolgár

2011.06.11. 09:43 guga

 

Nem vagyok jó állampolgár

 

Nem járok szavazni, politikusnak egyetlen szavát sem hiszem el, h azt hallom a szóvivőtől, hogy urai vagyunk a helyzetnek, az nem nekem szól, hanem a hülyéknek. Pontosan tudom, hogy kétségbe esetten keresnek valami negyed megoldást, amit soha nem fognak megtalálni, csak a felelőst, azt viszont média szerte felkoncolják. 3 nap és elfelejti mindenki, az is lehet a következő ciklusban már nem arra a tömörülésre fog szavazni. Ebben a régióban bármelyik tömörülésre eshet a választás, vagy éppen hanyatló, de rövid ideig fénylő üstökös.
Vannak önálló gondolataim, amit a politikusok nagyon nem szeretnek. Ők annak örülnének a legjobban, ha minden kinyilatkoztatásuk kőbe lenne vésve, vagy csüggnék az ajkaikon.

Ha bekövetkezne az, ami Magyarországon elég sokszor bekövetkezett, hogy besorozzák a jónépet és küldik gyalognak, magasztos tósztokkal tömik őket, hogy legyen miért meghalniuk, akkor én oda sem mennék el. Karon fognám kiccsalád, és felszívódnánk végleg, ezt a földrészt akkor láttuk volna utoljára. Háborút a politikusok gerjesztenek, mert nincs bennük alázat. Na mutass nekem egyet, akiért odaadnád az életed! Szóval ez sem jött be, guga a rebellis, nem tartja magát a szabályokhoz. Persze más sem, csak megpróbálja legális úton, az összeköttetései által elintézni. Menti, ami menthető. Nekem még ehhez sem kell összeköttetés. A WTC-nél utólag bebizonyosodott, hogy azok élték túl, akik nem tartották magukat az előírásokhoz. Kiadták a parancsot, hogy mindenki maradjon a helyén, vagy itt meg ott gyülekezzenek. Azt volt, aki meg sem hallotta, mentette az irháját amerre tudta. Leszaladt a lépcsőn, amíg rá nem omlott az épület. Kiszaladt a levegőre, s szörnyülködve látta, hogy a tyúkeszűek, akik elhitték a rangadót, azok most prés alatt vannak.

Nem érdekelnek az akciós újságok, hiába dobálják a postaládámba, azonnal megy a kukába.
Nem tervezek vásárolni részletre semmit, ha felhívnak telefonon, valamilyen sehonnai, névtelen, holnap megszűnő cégtől keresnek. S ne haragudjak, de alkalmas időben hív? Kíváncsi lenne, hogy idén tervezünk e nyaralást? Nem bántom, csak szigorúan leteszem. Ő csak elhitte, hogy lesz megbízható munkája, megetették, bevette. Lelkesen felhívott, de ez nem az az ágazat, ahonnan nyugdíjba fog menni. Kézcsókom, mi nem nyaralunk, olyan helyen lakunk, ahová mindenki pihenni jár. Minek mennénk el innen? Oszt viszonhall.

Nem járok templomba, nincs bizalmam a papok irányába. Ha baj van, akkor elküldenek egy miatyánkkal, és hogy alázzam meg magam, zsolozsmázzak, Isten meghallgatja, a fülei nyitva vannak. Hja, de nem a papok szavaira, a papok azonnal sipítoznak, ha megvonják tőlük az állami támogatást, s valamely okból nekik is Istenhez kellene fordulniuk. Mindjárt menesztenek valami küldöttséget a zaktuális párt és mindenható fenekéhez, hogy fehér legyen az valag. Istenben viszont hiszek, tudom hogy létezik, s elhiszem neki, hogy nem kövek között lakozik az ő lelke, hiába akarják rám verni, hogy én bűnöm, én vétkem. Isten azt mondja rólam igaz ember vagyok. Na vajon kinek higgyek? Korgó gyomra után futó, gyerekeket molesztáló papnak, vagy a felettesének, aki mindezt eltussolja? Vagy magának Istennek. A fene se tudja, nem szeretek olyan döntéseket hozni, aminek eleve elrendelt végeredménye van. A papok azt állítják, hogy a pokolra jutok. Isten meg azt állítja, hogy a papok mind a pokolra jutnak. Érdemes utána olvasni. De hagyjuk ezt a pokol témát, senki sem él örökké, ráérünk még füstölögni.

Nem járok étterembe (kivéve cyberde [*]) rühellem az illemet, azt hogy viselkedni kell, mert természetellenes. Jön a pincér, udvariasan kiszolgál, szépen leteszi az evőeszközöket, csiri csörren, majd hozza a salátát. Amíg szolgál, mi visszafogottan nézünk magunk elé, csöndben. Hozhatok még valamit? Második fogáson túl még ajánl desszertet és innivalót. A bánatba, fiatal koromban a csajokat rendszeresen hurcoltam étterembe, de ráuntam. Megkedveltem egy éttermet, a fülemülét. Vas utca, lehet már rég bezárt. Pincérnek meg sem rezdült a pillája, hogy minden nap másik csajjal állítottam be, dupla adag kaját kértem magamnak és italnak meg élből vagy négy sört, hogy ne vesződjön annyit a mászkálással.
16 éve házas vagyok, vannak kinderpulyák, és kertes ház. Én látok vendégül mindenkit, jönnek hozzám vihogva, hozok egy láda sört, de inkább kettőt, alágyújtok a bográcsnak és főzök valami disznóságot, egyedül körömpörköltet nem, de azon kívül még a csirkét is szeretem, meg halászlé, lecsó házi kolbásszal, meg egyéb marhaságok. Sokkal menőbb, lehet dobálni szét a sörösüvegeket, izzó parázsba a csikkeket, s támasztani a sövényt, ahogy félrészegen pisilünk, s lesni, hogy a szomszéd látja e. Francba, de hosszú mondat volt, de legalább kerek, remélem érthető. Büfögést mondtam már?
Na próbáld meg ugyanezt egy étterembe. (kivéve cyberde [*]).

Paraszolvencia nem, de erről már írtam, nem részletezem, aki lusta keressen rá. Az is én vagyok.

Nem megyek beoltatni magam, ha sulykolják, megint csak nem nekem szól, s nem hatódom meg, ahogy mások megnyugodva panaszolják, hogy voltak orvosnál, s mennyit kellet sorban állni mire beadták, de legalább védve van. Nem hatnak rám a reklámok sem, nem veszek meg semmit csak azért, mert nagyon sokat adják. Úgy tartja a mondás, ha egy hazugságot nagyon sokszor mondanak el, akkor az igazzá válik. Nekem igaz az, ami igaz, a többit félresöpröm az utamból. Minden évben találok magamban kullancsot, (sokat kirándulunk hegyekben) kitépem oszt jóccaka, nem félek, nem aggódom. Meghalni csak egyszer lehet, ha éppen kullancstól, akkor legyen. Nem én szoktam arra hivatkozni, hogy minden embernek meg van írva a sorsa. Ha azzal védekezem, hogy nem félek, mindjárt azzal jön a megírt sorsú ember, hogy guga te hülye vagy, hogy nem oltatod be magad, muszáj védekezni, nagyon veszélyes.
Én abban hiszek, amit ő csak formálisan fogad el, de alapjában véve elutasít. Isten enyém, én meg Istené vagyok, ha meg van írva a sorsom, akkor mi a védekezés ellene?

Van hangom, de ritkán hallatom, mert akinek hangja vagyon, az hiába ér fel egy vagyonnal, el lehet hallgattatni. Nekem van családom, így nem vagyok jó állampolgár. Némán figyelek, ha úgy tetszik a sarokból. Inkább bevonulok oda, mielőtt beszorítanának. Minek erőltetnék meg magukat, ha már eleve ott vagyok?
A sarok kifejezetten jó hely nekem. Nem érhet hátbatámadás, mindenre figyelhetek, 90 fokos szög. Aztán lenézek, valaki alulról támad, a nyelvével próbálkozik, ahogy ülök a sarokban. Alulról jövő kezdeményezés, azt hiszi, valaki vagyok, hogy nekem kell. Meg lehet szokni, de inkább elzavarom. Hess, azt sem tudod miről beszéltem eddig. :DDD

Nem vagyok jó állampolgár, mert nem szeretem az ünnepeket, se karácsony, se húsvét, se zászlófelvonás, se kenyér ünnepe. Zavar, hogy karácsonykor, de nem is, sokkal előtte, már hónapokkal előtte jászol van a kirakatban, a kis Jézus meg ilyenek. De Istent megemlíteni nem szabad, füleik bedugvák, csak a mesékre figyelnek. Mint, ha az én születésnapomon megemlítenének engem. Képzeld el, hogy a családi asztalnál Jézusról kezdenék el hosszan beszélni, róla megemlékezni, mint akinek születésnapja van. Botrány, felháborodnának, hagyjam abba, és térjünk át arra, hogy ki mit vett ajándékba, s mennyibe került. Arra nagy hangsúlyt fektetnek, mert, hogy nem önzetlenségből tették, igen csak drága ajándék volt, vagy vala. A bánat se tudja, de valahogy Istennek, Jézusnak köze sincs a karácsonyhoz. Húsvétkor meg mindenki elmenekül otthonról, nehogy jöjjenek a locsolók. Aki meg otthon marad, magára zárja az ajtót, és a félrehúzott függöny mögül utasít, hogy hagyjad lányom, nehogy kinyisd, csak a cigányok. Azok meg téblábolnak egy darabig, értetlenkednek, majd becsöngetnek a következőhöz. Régen nem így volt, azt viszont kár visszasírni.

Azért sem vagyok jó állampolgárnak, mert rajtam nem lehet segíteni, sőt, nem is kell. Mindent megoldok önállóan, a legrosszabb fajtából vagyok. Nem szorulok az állam segítségére semmilyen szempontból, s nem is veszem igénybe. Csak azt látom, hogy az állam valahogy szeretne rám támaszkodni, azt meg nem engedem meg, menjen a fenébe.

Ha nagyon cúgos vagyok, akkor felülök a motorra és húzok egy kört, mire hazaérek kiszellőztem magam, nincsenek aggodalmaim, s nem írok panaszos levelet a köztársasági elnöknek, sőt azt sem tudom éppen ki az. Belőlem hiányzik a Schmitteligencia, józan állampolgárként beszámíthatatlan vagyok, üldözendő, megvetendő példa. Ez nem a senki földje. Valahová tartozni kell, beskatulyáznak, besorolnak, meghatározzák, ideologizálják, hogy ki vagy. Ha nem illesz bele a képbe, akkor nem te vagy. Pontosabban ne is legyél. Mint lyukban az egér. Én vagyok a macska, és én azért vagyok, hogy te ne is legyél. (by Hofi Géza). A rendszert viszont át lehet verni, mert lusta, lassan reagál, nem akar dolgozni, nem akar rólad tudomást venni, elég neki, ha van egy számod, ami alapján nyilvántart.
Ha jó állampolgár szeretnél lenni, engedelmes, akkor semmiképpen ne kövesd a példámat, mert a guga kárhozatra van ítélve. A franc, már is itt vannak, valami nehéz, sötét autó csikorgott a ház előtt, vészjósló. Hova bújhatnék ilyen hirtelen, s mi lesz a nejemmel, meg a gyerekekkel?

Kiterelem őket az udvarra, a vastag falak védnek a golyózápor elől. Hatalmas bokron ugrunk át, a kisebbiket csak átdobom, mit sem törődve azzal, hogy a földre esett és ordít, hogy fáj, ő még ártatlan, mit sem tud olyanokról, mint rendszer, meg üldözött. Nem értené, ha elkezdeném magyarázni, hogy apád miatt van minden, mert nem tetszik neki a rendszer. Átborulok én is a kerítésen, a bokor még mozog a nyomomban, a fiam szájára tapasztom a kezem. A szomszéd hétköznap soha nincs kint, még nem is jártam a telkükön, idegenül hat, minden lépésünk kockázatos. Osonunk csendben, a kezem a kisebbik fiam száján. A nagyobbik nem hülye, azonnal értett mindent, járt többször katonai táborban, azonnal terepváltó módba kapcsolt, magához vette a késeket és a macsétát.

Átmásztunk a szomszéd kerítésén könnyedén, lefutottunk egy utcának nem nevezhető járdán, ami az óvodához vezetett. Az óvoda mellett a lejtőn le, már alig kaptunk levegőt, azt hittem kiszakad a tüdőm. Utoljára 10 évvel ezelőtt futottam, akkor is véletlenül egy busz után.
Autó hangját hallottam, azt gondoltam a nyomunkban vannak. Felhördült, bőgette a motort, utcákon fordult be, csikorogtak a kerekek, bennünket kerestek. Futottunk, ahogy a lábunkon kifért, a kisebbik fiamat a levegőben lógva húztam magam után. Sírt, semmit sem értett, Levente a nagyobbik fiam csitította, hogy maradj csendben, ezen most az életünk múlik. A Dózsa György úton futottunk végig, befordultunk a hivatalnál, a téren át a Harcsa kocsma irányába. Az autó bömbölt felettünk a hegyen utcáról utcára, ablakában fegyveresek, hogy guga megtalálunk. Lövésre készen, elég az egyiknek célba vennie, rám irányítania a célzó keresztet. Fejlövés, és az agyam kiloccsan a kőre. Utána egyenként a nejem, s a két fiam. A falusiak megfélemlítve, hamar napirendre térnének felette, hisz guga a rendszer ellensége.

Futottunk inhalálva be a kocsmába. Egyszer valami galaxis könyvben azt olvastam, hogy ha nagyon nagy a baj, akkor sört kell vedelni. A kocsmáros értetlenül nézett rám, miután megkérdezte, hogy mit kérek, s azt válaszoltam, hogy sört. Sok sört, hozd ide mindet azonnal, az összeeset, s bontsál a két fiamnak is.
Miii? 18 éven aluliaknak nem lehet! Erre most nincs idő, csak hozd, mert nagyon nagy bajban vagyunk, minden rekeszt pakolj ki elénk, ne gondolkodj!
De hát akkor is, nem lehet, itt kamera van, látni fogják, a gyerekeknek nem adhatok sört!
Eredj már innen! Mindjárt rajtunk a világvége. Betámadtam a raktár ajtaját, lábbal tessékeltem ki a megtelt rekeszeket, s a fiaim nyakalták főre a sört. Én is kivettem a részem, egyszerre két üvegből ittam, ki sem fogyott, s már emeltem a számhoz a másikat.

Guga! Guga ébredj! Keljél már fel! Záróra!
A nyálam az asztallapra folyt, nehéz homályosan tértem magamhoz, időbe került, mire felfogtam, hogy Bánkon vagyok.

 

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus?

A bejegyzés trackback címe:

https://guga.blog.hu/api/trackback/id/tr942974733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása