Satira si umorul

                                           Presztízs és protokoll

Van az a csontig lerágott sablon, hogy légy önmagad.
Na ebben nincs hiba. Figyelj, előadom magam!
Vegyünk egy céget, ahol jó ideig egy hullazsák szintjén lógatta a lábát valami rendszergéza. Azt hitte System Hotel, vagy nem volt megfizetve, vagy nem érdekelte, a lényeg, hogy lajhár módjára eltrehánykodta a munkát. Kiadták neki a szekere rúdját, lopja a napot máshol, s pályázatot írtak ki, valaki felügyelje a gépparkot. Jelentkezett nekik cég, szépen felvázolták, hogy mi a szolgáltatásuk habostorta. Ügyvezető igazgató nevezetű alákanyarintotta, s jött az öltönyös rendszergéza, hogy Ő lenne az emberük. Ez már régi történet, nyugodtan leírhatom, az történt, hogy alaposan túlszámlázták a Mercury tápokat, és Maxtor slim vinyókat, ahogy illik. Cégtulajdonos nem volt hülye, látta mire megy ki a játék, lehúzás. Szerződésbontás, óbégatás, hogy majd találkozunk a bíróságon. Aztán már nem írtak ki pályázatot, elkezdtek kutakodni valami környékbeli épeszű ember után, s a tulaj megkérdezte a titkárnőjét, hogy: te titkárnő! Nem tudsz valami embert?

Guga a legkisebb királyfi

Hát éppen volna valaki, félve mondta ki, mert ismert, s tudta jól, hogy nehezen összeegyeztethető a jelenségem a marketing világával, ahol adnak a látszatra.
Nohhh, derült fel a cégvezető arca, ki lenne az?
Csirren-csörren a citromsárga Nokia 3310-esem, titkárnő, akit régről ismertem mondja, hogy guga! Gyere már be hozzánk légy szíves, mert a cég tulajdonosa látni szeretne.
Engem? Ráncoltam össze, miért mi a baja neki? Ha engem akar látni, akkor tényleg nagy bajban lehet, több információt nem adott. Gondoltam üsse kő, reggelire elkoptattam egy fej vöröshagymát, meg néhány gerezd fokhagymát, sebtiben fogat mostam, s végig néztem magamon, hogy jól leszek így. Szépen borostás, már rég leszoktam a borotválkozásról, nejem levágja a hajam nullásra, utána a hajvágót végig tolom a képemen is. A ruházatom egyszerű, lezser, nem szoktam túlzásba vinni, nincs öltönyöm, csak sportcipő, farmer és póló. Meg zöld Suzuki, bepattanok, porolok, megérkezem a helyszínre, már látom, hogy rossz helyre jöttem, itt viselkedni kell.

Portás feltartóztat, hogy kihez jöttem, bejelentkeztem e? A túróba, legszívesebben visszaültem volna az autóba, hát hiányzik ez nekem, a bánat se fog itt magyarázkodni neki, fogalmam sincs, hogy kinek mi a problémája, ami miatt ide kérettek, de nem nekem van szükségem rájuk. S ezt, hogy magyarázzam el a portásnak?
Mondtam neki, hogy csekkoljon le a tulajnál, majd Ő elmagyarázza, hogy mi a dörgés, engem meg vegyen tartalék lángra. Sűrűn telefonálgat, értem, értem, s bólogat hozzá, aztán elmagyarázza, hogy….
Azaz csak elmagyarázná, mert meg sem hallgatom, nincs időm az életrajzára, majd megtalálom magam is, megyek a félelem szaga után.
Nem túl nagy cég, 20-30 autó a parkolóban + aki gyalog, vagy busszal, van kerékpártárazó is, meg segédmotor. Saccperkábé 20-30db számítógépük lehet, jó ezt tudni előre, hogy mi a tárgyalási alap. A félelem szaga egy irányba tendál, amerre a madár sem jár. Ahol virgoncok a melósok, ott nincs főnök, tehát másik irányba megyek, benyitok egy műhelybe, s körbenézek, nem túl főnökös hely. Irodaépület, nagyon ki van glancolva, üvegfalak, palackos vízadagolóval, sok egyszerű, de tiszta és fehér ajtó. Miniszoknyás irodisták komor képpel, hiába vigyorgok, mint a tejbetök, hogy kézcsókom. Nahhh, aztán végre egy kárpitozott, plüss ajtó, még kopogni sem lehet rajta, dörömbölni meg nem fogok. Már éppen nyomnám le a kilincset, mikor valaki lélegzet visszafojtva mondja, hogy jajj ne. Aztán rohan oda hozzám, hogy ide nem lehet csak úgy benyitni. Kérdem, mér? Sugárveszély van, vagy mi a bánat?
Dehogy, ez a főnök szobája. Na ugye, helyben vagyunk, tudtam én, a csinos didkós hölgyike teljesen halálra vált. Mondtam neki, vegyen egy nagy levegőt, aztán kerítse nekem elő a titkárnőjét, hátha egyszer az életben bejutok.
Titkárnő már ismert, jött, mosolygott, hogy szia guga! Egy másik szobában leültetett, hogy várjak, majd betelefonált a FŐNÖK szobájába, ami néhány méterre volt. Tiszta egészséges erotika, abban a filmben rendeltek kávét a szomszéd szobából, úgy, hogy felhívták a megyeközpontot.

Tiszteletem, guga vagyok…

Kicsit még várni kellett, mert éppen tárgyalt. Engem a várakozás az, ami megvisel, és feszélyez, valamit bámulnom kell, vagy pótcselekvés. Nem a FŐNÖK-től leszek zsibbadt, hanem az eseménytelenségtől. Valami valahára egyszer csak szól a titkárnő, hogy menjünk, mert elment a tárgyaló partner, ilyen szavakat használt. Ezek szerint most én is tárgyaló partner leszek, pedig a francokat, én guga vagyok, a jó gugának nem kell cégér, eladja magát, rühellem a tartalmatlan, hatásvadász marketing szöveget.
Titkárnő gyakorlott mozdulatokkal nyúl a kilincsért, mint akinek szabad, nem okoz neki epegörcsöt. Benyit, hogy főnök: itt van az informatikus srác.
Aztán magunkra hagy, én meg a másodperc tört része alatt megpróbálok kinyerni a külsejéből a lehető legtöbb információt. Házas e, milyen ótója van, ápolt e a keze, a szeme villan e, vagy lassan mozog, stb. Két lépésről már látom a gyűrűjét, igényes öltöny, ez a pozíció megkívánja a külsőt, a tölgyfa íróasztal sem egy tucat gyártmány.
Feláll, egyenesen a szemembe néz, ezt már szeretem, nyújtja a kezét, és végig szúrós tekintettel figyel, bemutatkozik, hellyel kínál, s a másodperc tört része alatt Ő is végigmér. Ismerem ezt a pillantást: ki ez a hülye?
Tiszteletem, guga vagyok…
Hatásszünet, ráncolja a homlokát, azt hiszi, észbe fogok kapni, és bemutatkozok a polgári nevemen.
Hogy, hogy mondta? Kicsoda maga?
Guga vagyok, engem hívott, itt vagyok. Mi a probléma?
Hjó, de hogy hívják, mi a rendes neve?
Na ezen a ponton szokott eldőlni minden, minek menjek bele? A nevem kimondhatatlan, senki sem jegyzi meg, ha még is sikerülne összeszednie magát, akkor mire lebetűzi, összenyálazza az íróasztalt, szóval erőltettem, hogy skip, lépjünk ezen túl.
Láttam, nem tetszik neki, de próbáltam rávenni, hogy koncentráljunk a problémára.

A megoldások embere

12 éve élek abból, hogy számítógépeket dédelgetek, olyan vagyok, mint egy tyúkanyó, a hónom alá veszem, be a Suzukiba, be a bungiba, és hopp. Számtalanszor találtam magam szembe azzal, hogy megpróbálták elmagyarázni, hogy mi a probléma.
Ez azért nem szokott összejönni, mert, aki ért hozzá annak nincs probléma, aki meg nem ért hozzá, az próbálja megfogalmazni a lehetetlent.
Ez néha nagyon nevetséges, és ha sikerülne összevágni belőle egy filmet, akkor az kasszasiker lenne. Szóval nem is nagyon szoktam időt hagyni rá, mert teljesen felesleges, a probléma felderítéséhez én kellek. Benne van a lábamban a boogie, elég leülnöm a gép elé és vetni rá néhány pillantást. Szóval álljon akármilyen értelmi szinten egy ember, ha nem járatos a kondenzátorok világában, s nincs elé kiterítve egy bontási térkép, mint a hentesnek a malacról, akkor botlik a nyelv és sűrűn néz a mennyezet irányába, ahogy próbálja összeszedni a gondolatait.
Ember, hagyd, majd én összeszedem, aztán haladjunk.
Szóval a főnök is belevágott, hogy volna itt négy gép egyszerre, ami beadta a kulcsot, s hogy ez meg ez a probléma, de a közelébe sem járt. Leintettem, hogy oké, lekábelezem, s holnapra itt vannak teljes menetfelszerelésben, harcra készen. Mielőtt bármibe fognék, felhívom, és tájékoztatom. Ennyi.

Csak természetesen

A főnök csak pillázott, nem hitt a szemének, hogy ez tényleg így működik, ilyen emberrel még nem találkozott. Kért egy névjegyet, hülyén néztem rá, hogy tőlem?
Sosem volt névjegykártyám, azoknak való, akik el akarnak magukról valamit hitetni.
Hja, guga nem szarral gurít, adtak egy kis kézi toszit, azzal toltam ki a kocsihoz a négy gépet. Ott hagytam a portásnak, aztán GO.
Bungiba betérve leparkoltam őket, citromsárga Nokia 3310 tüzelőállásba, töltőre, már ráférne egy új akkumulátor, mert egy napot sem bír, de jó ez így.
Kossuth rádió ON, szeretem, informatív, nem röhigcsélnek benne egyszerre négyen a saját ürülékükön, konzervatív, félóránként más a téma, kitűnő háttérzaj.
Belelesek az első gépbe, Mercury táp, Maxtor slim vinyó, több nem is kell, kész öngyilkosság. A tápegység természetesen könnyezik, úgy felpúposodott benne két kondi, mint ha disznótáppal mentek volna edzőterembe. A vinyó visít, felszállásra készen, a pilóta köszönti az utasokat, külső hőmérséklet ennyi meg ennyi, landolás ki tudja mikor.
Ez a gép megy még egy hetet és letérdel, épp jókor hívtak.
Egy óra alatt tüzetesen átvizsgáltam a négy gépet és készítettem költségvetést.
Aszongya, hogy szünetmentes tápegységek, a gépbe Chieftec vagy FSP, két Western Digital tükrözve, amelyik memória hibázik, annak helyére új, + az én gázsim. Nem lesz olcsó mulatság, lepapíroztam, összeadtam, és csiri-csöri a titkárnő, hogy a főnökkel szeretnék beszélni.
Kapcsolás.
Hja, emlékszel, hogy régen külföldi foci meccsek előtt volt egy hosszú szünet, az volt írva a képernyőre, hogy kapcsolás. Aztán jött a kép a mexikói világbajnokságról, de nem a magyar kommentárt potizták be, hanem a mexikóit. Erre Hofi abban az évben szilveszterkor kiparodizálta a szitut. Kiírták a képernyőre, hogy kapcsolás, majd jött Hofi hadarva, folytak a könnyei, a térdét csapkodta, hogy: ás stubásznye, bováce, zmrzlina, zapodnyíj, hoderác, bunyevác, jedna nulá 

Fönök felveszi, bemutatkozik. Tiszteletem, guga vagyok, számítógép. Hja, ilyen hamar?
Erre nem válaszoltam, térjünk a lényegre testvérem.
Vázoltam neki előre, hogy tudom, nem kérek keveset, de ez ultimátum. Amennyiben ezt az összeget nem költi a számítógépekre, akkor nem vállalom sem rövidtávon, sem hosszú távon a felügyeletet.
Egyszer volt egy főzőműsor, két angliai idős hölgy, valami sertés zsíron futtatott krumplit, szalonnát pirítottak papoknak, akik a tíz ujjukat megnyalták utána.
S a végén mondta a két idős hölgy, hogy ha nincs otthon sertészsír, akkor főzzenek valami mást, ne ezt.
Erre próbáltam rávezetni a főnököt, hogy ha az elvárásaim nem megfelelőek számára, akkor keressen valaki mást.
Gépenként elég sok küvecset kellett elkölteni, de figyelembe véve, hogy nem pasziánszra használják, hanem bérszámfejtés, adóbevallás, NYENYI, számlázás, raktárkészlet, meg a bánat tudja mik, bankolós szarságok, szóval elég nagy felelősség.
Mondtam egy összeget + az én fellépti díjamat, nézett egy nagyot, hogy most biztos le akarom húzni, nincs munkám, s végre egy balek.
Sikerült vele megértetnem, hogy ez nem nekem fontos, hanem neki, megértette, bólintott, hadd szóljon. Beszereztem mindent, adatmentés, reinstall, gondosan ügyelve, hogy az összes használt program induljon, és ugyanonnan.

Hja, ez külön téma, de elmesélem, mert beleszaladtam egy pofonba, s ha az oprendszert nem sikerül életre pofozni, akkor szinte lehetetlen. Szóval van ez a NYENYI, tök hülye neve van, nem ez a lényeg. Csak is úgy lehetséges az adatok visszaállítása, hogy program elindít, export, majd reinstall után program újratelepít és import, más mód nincs. Ezért néha küzdök egy fél napot is mire életet lehelek egy kifeküdt oprendszerbe. Muszáj elindítani a NYENYI-t és exportálni, különben esélyem sincs az adatok visszaállítására.
Persze a könyvtár megvan hibátlanul, csak felülírás után nem használja az adatokat.
Itt és most megragadnám az alkalmat, hogy finoman beszóljak a program alkotóinak.
Gyermekeim az úrban! 2011. van, ha az Abevjava működik az adatok felülírásával, akkor titeket miért fizetnek? Hogy nyomna a falhoz benneteket a tehén (by killhates).

Guga éjfélig a bungiban pörköli a cédét. Jó este a neje kihoz egy kedves szendvicset, hogy: apa meddig maradsz? Néztem rá vigyorogva, hogy élek, virulok, nem lesz csipa egy darabig. Szól a jó zene, mint a méhecske virágról virágra, szimultán fórumozok, blogolok, telepítek, mailra válaszolok, fórumozok, szól a jó zene, bespájzoltam néhány literes palóc sört és ennyi. Kész, elfáradtam, vak sötétben tapogatódzom a korlátot.
Fejem alá húzom a vánkost, mélyeket szusszantok, jókat álmodok, s jó hajnalban hopp, már talpon is vagyok. Reggel a hónom alá terelem tyúkanyó módjára a négy gépet meg a szünetmenteseket. Sorban állok a portán a melósokkal, megy a motozás, műszakváltás. Türelmesen megvárom, mint borjú az új kapunál. Másik portás néz rám kérdőn, hogy maga kicsoda? Be van jelentve?
Guga vagyok, és azonnal engedj be, vagy kiütlek a cipődből, s földkörülire állsz.
Persze nem így adtam elő magam, de ezt gondoltam. Kezdődött a tegnapi móka előröl. Hogy van itt egy guga nevezetű, bebocsátásra vár. Mondtam neki, hogy ha már így benne van a szervezésben, akkor tolja már ki nekem azt a kis toszit a portáról, amit tegnap ott hagytam, hadd pakoljam meg az arcát.
Sürge bent vagyok, titkárnő fogad, megint várni kell, mert a főnök éppen tárgyal.

Nyitja a nehéz plüss ajtót, ki tudja hol áll meg, már nem szükséges bemutatkoznom, tudja, hogy ki vagyok, lenyomozta. Áhhh, Zvolenszki úr! Provokatív, hogy a polgári nevemen nevez. Ez olyan tudd, hogy tudd helyzet. Tudjak róla, hogy kinyomozta, s belevágja az arcomba, teniszezik, nem fog gugának hívni, mert nem illik a pozícijójáhó.
Ezen is túl vagyunk, eldarálom neki a tényeket, kérek egy nap megfigyelési időt a betegeknek, mert lehetnek lokális problémák is, mint ahogy az egyik gépnél mondták, hogy, ha a lan kábel be van dugva, nem indul.
Bekábeleztem a négy gépet a titkárnők szoknyája alatt, hülye helyzet, de már megszoktam. Gép tényleg nem kapcsolt be, ha a lan be volt dugva.
Sürge megold, mert dolgoznának. Elporoltam új routerért és lan kábelért, lecserélve, megoldva, édes boot. Titkárnők kéz összecsapva, hogy hála az égnek.
Főnöknek mondtam, hogy másnap keresem, addig stand by az ügy, viszonhall, portásnak még nyomtam egy barackot, hogy ne búslakodjon, az élet szép, csak meg kell csiklandozni. Főnököt másnap megint hívom, hogy tiszteletem, guga vagyok, számítógép. Hja, Zvolenszki úr. Már megint teniszezik velem, mindegy, skip. Kérdezem, hogy minden rendben? Gurulhatok a számlával? Készpénz, vagy átutalás? Naná, hogy átutalás, ezeknél van protokoll, pedig meg kéne itatnom a Suzukit, mert porzik a veséje, sebaj, majd lesz küvecs más helyről.

A tekintély elv

Sok energiába kerül fenntartani a látszatot, ügyelni rá, hogy ne essen folt, aztán ha még is becsúszik egy paksi mogyoró, alapos kínban van a páciens. Láttam már néhány cég tulajdonosát, hogy miként igyekszik kialakítani magáról olyan képet, ami nincs.
Ő is tudja, hogy nem hiszik el róla, Ő maga sem hiszi el, csak a pozíció az, ami megköveteli, egyáltalán nem természetes, hosszútávon nem kifizetődő, betegségekhez vezet. Nagyvilági diktátorok étke a látszat, de élnek vele a kiskirályok is.
Van az a típus, aki eléd áll, beszél folyamatosan a semmiről, abban a tudatban, hogy elterelheti a figyelmedet a lényegről. Hja, ezért fizetik, pénzért bármit lehet mondani, sokkal fontosabb, s ami engem igazán érdekel, hogy mit gondol magában.
A közös nevező az, hogy te is egy ember vagy, hibákkal, sok hibával, s hibázol.
Te is ember vagy, egyszer csak földet görgetnek rád, és elfelednek, az értékrend, amit létrehoztál, amin ügyködtél, kinevetik, félrevetik, minden más lesz utánad. Királyok problémája ez, bölcs Salamon egyszer így kutakodott:

Prédikátor könyve 2. rész

18. Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
19. Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.
20. És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
21. Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, melylyel munkálódtam a nap alatt.
22. Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!
23. Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt?
24. Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!
25. Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.
26. Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül?

Letettem arról, hogy olyasmit hozzak létre, ami örökkévaló. Régebben voltak ilyen gondolataim, de látván, hogy sok százéves, híres épületek váltak a földdel egyenlővé valami katasztrófa nyomán, meg elméletek, tézisek, ami mementóként állt az emberiség előtt, porba hulltak egy pillantás alatt. Kérdeztem magamtól, hogy ki vagyok én, hogy a nyomukba szegődjek?
Én csak guga vagyok, szeretem magam jól érezni a bőrömben, és teszek rá, hogy erről ki mit gondol. Számomra nem létezik presztízs és protokoll. Ha nem tetszik, főzessél mással, én köszönöm szépen, jól elvagyok. Egy ideig még abban is hittem, hogy híres író leszek, s látván a háború és békét a bolhapiacon 20 Forintért, amit senki sem vett meg, majd az eladó egy konténerbe dobta, gondoltam erre a hírnévre nem vágyom.
Írok magamnak, azért mert nekem jól esik, aztán olvassa, aki olvassa, ha lecsapódik benne valami, s hordozza tovább magában a gondolataimat, májóljártam. Ha vissza is jelez, akkor feszes, maxi thx.

Harcra fel, légy önmagad.

Celebek szokták nyilatkozni ezt, elhányom tőlük magam, a pillanatnyi sikerükön, meg az álompár. Két hónap múlva a pszichiátrián kezelik, és tele van vele a bulvár, hogy nem tudja feldolgozni. Ellopták autóját, becsődölt, elhagyta a csődör, romokban az élete, öngyilkossági kísérlet, nagy Ő. Elmentek a faxba, miről szól ez az egész, mit akartok eladni, mi ez a süket marketing szöveg, amikor kivirult arccal vigyorognak, mint tejbetök? Ti sem hiszitek el, rosszabbak vagytok, mint a politikusok.
Nahhh, azok tényleg nagy kínban leledzenek, ha valamit el akarnak adni, hogy higgyük el. Ha ők sem hisznek benne, mi miért tennénk?
Szóval légy bárki, vagy akárki, akár egy névtelen, nekem is van egy üzenetem.
Van egyensúly, létezik az az út, hogy böcsülettel élheted az életed, élvezheted is, mosolyoghatsz is, meg amit szeretsz. Ha nem így éled, akkor főzz valami mást, amire senki sem kötelez, s nincs aggódás.
Tudom nehéz döntés, nehéz váltás, egyszer átéltem. Elkoptatott sablon szöveg a kitartás, de nekem bejött, guga lehetek.