Sima ügy
Csapongó, gugasztikus írás (jó hosszú).
Az előző poszt végén ott hagytam abba, hogy: „Hja, guga! Nem mondtad el, hogy a szerelők miért csak a saját laptopjukon ellenőrzik a netkapcsolatot, s miért nem nyúlnak egy ujjal sem az ügyfél gépéhez!???”
Ezen felbuzdulva küldtem a t-online ügyfélszolgálatára egy firtató mailt.
Tisztelt Zvolenszki Zoltán, kedves Ügyfelünk!
A Magyar Telekom szabályzata szerint a számítógéphez a T-Home szerelője nem nyúlhat hozzá és nem feladata beállítani az internet-kapcsolatot.
Megértését köszönjük.
Reméljük, hogy az információkkal a segítségére lehettünk.
További, a szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdés esetén készséggel állunk rendelkezésére e-mailben az ugyfelszolgalat@t-home.hu címen, a 1412 telefonszámon, valamint T-Pont üzleteinkben.
Üdvözlettel:
Erdei Gábor
Levelezési képviselő
----- Eredeti üzenet -----
Feladó: guga kukac guga pont hu
Címzett: aic_kiemeltthome kukac t-home pont hu
Tárgy: Miért nem nyúlnak hozzá?
Kategória: DSL / Beállítások, létesítés
Email: guga kukac guga pont hu
Kérdés:
Üdv! A nevem Zvolenszki Zoltán. Számítástechnikai szervizes vagyok. Sok esetben hívnak ki lakásra, hogy állítsam be a számítógépen az internetkapcsolatot, mert a T-home szerelője ott volt. Összeszerelte a modemet, letesztelte a saját laptopján, s utána elköszönt azzal, hogy az internetkapcsolat működik.
Szeretném megkérdezni, hogy a T-home alkalmazottja milyen megfontolásból nem hajlandó hozzányúlni az ügyfelek számítógépéhez?
Válaszukat előre is köszönöm.
Tisztelettel: Zvolenszki Zoltán
Hadd mondjam el, hogy nem eresztették bő lére.
Ennyi erővel azt is írhatta volna, hogy azért mert csak.
A T-Online karót nyelt, mindenki alárendelt, nem nyilatkozhat lazán, mint egy beszívott hippi, hogy cseszd meg nekem mindegy, és egyébként is mi ez a szar zene, ami a háttérből szól?
Én viszont igen, úgyhogy bátran leírom, mert tudom a pontos okát.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ügyfél, aki internetet rendelt.
Kertésznadrágos fessül megjelent, kop-kop, kiskezitcsókolom, jöttem az internettel, hová köthetem?
Erre drága, hjaj milyen aranyos fiatalember, jól áll magán a munkásruha, utána kérdések halmaza, hogy kér e kávét, vagy valami frissítőt…
Majd a középkorú, középszerű, férje nincs otthon háziasszony rántott hús illatától körül lengve, végigsimította a kedves, kertésznadrágos fiatalember hátát, hogy ugyan vetne egy pillantást a számítógépre, ha már bekötötte azt a jó kis internetet.
A kertésznadrágos fiatalember irul-pirul, zavarban van a túlontúl mély dekoltázs láttán, s hozzá az a félreérthetetlen búgó hang.
Erőt vett magán, a számítógépre koncentrált.
Mert, hogy lassú.
Persze, hogy lassú, ilyenkor minden az, főleg az idő, homlokán kövér izzadság csepp, tarkóján érzi az asszony leheletét.
Aztán valami mást is.
Nahhh, nahhh, ezt már nem, ezt nem, nem lehet, ezt nem tehetem…
Dehogynem, mi a probléma, csak nem megijedt a nénitől?
Kerekedett el az asszonyság szeme, miközben pakolta ki a melleit.
A kertésznadrágos, csinos fiatalember felugrott, s mint akinek valami nagyon forrót adtak a kezébe, hogy cipelje, úgy elszelelt.
Másnap egy panaszos telefon, s egy hivatalos levél landolt a hölgytől a T-online ügyfélszolgálatán, hogy a kollégájuk tönkretette a számítógépet.
Az ügy a bíróságon végződött, a T-online elvesztette a pert.
Gondolom, itt kezdődhetett, hogy érvénybe lépett egy belső utasítás, ügyfél gépéhez nem nyúlunk!!! Kimész a saját laptopoddal, ellenőrzöd, és udvariasan elköszönsz.
Arra nem tértek ki, hogy az ügyfélhez lehet e nyúlni.
De ilyen tetű luvnyához kinek lenne gusztusa?
Ezt a történetet kedves ismerősöm mesélte még az őskorban, vele esett meg, de mesélt még sok más érdekes történetet is, ami mindegyik arról szólt, hogy milyen gecik az emberek.
Akkor most vessünk egy pillantást a gugára.
Aktuális híreink: guga kezd elhülyülni, mármint népies nyelven, magyarul enyhe, rövid távú emlékezetkiesés. Kifejezetten szórakoztató, az egyetlen szerencsém az volt, hogy benne volt a híváslistámban.
Ügyfél hív, hogy jaj.
Guga Suzukiba be, Söndörödöndörö weeeeenggg-weeeeenggg.
Megyek le a hegyről, országútit be, nézem benzin van annyi, hogy ne félúton kelljen stoppolnom valakit. Hazafelé majd tankolok.
Kossuth rádió be, délutáni krónika, ellopták a környékbeliek az erdőt.
Szembe jön egy autó, villant és a kezével barátságosan int.
Fogalmam sincs, hogy ki volt, de mindegy is, ilyen a sztárok élete, visszaintettem.
Kéne vennem egy műanyag kezet, amit a hátamra kötözök, s ha sétálok az utcán, akkor nyugodtan tehetem, magamban elgondolkodva, mert akárki üdvözölne, ott van a hátamon a re: jó napot kívánok. Itt faluban nagyon szeretnek integetni egymásnak az emberek, meg firtatni. Ha látod, hogy valaki izmos, az nem csak munkától lehet, sok ismerőse van.
Kimegy az utcára és állandóan tornászik, karlendítés jobbról, csoportos padon ülés rézsútosan, sündörgés.
Mondtam, hogy csapongó.
Szóval megyek, de hova?
Először bepánikoltam a tudattól, hogy nem tudom hova megyek.
Majd elkezdtem röhögni, hogy ilyen nincs, de tényleg nem ugrott be.
Már folytak a könnyeim úgy röhögtem, a miatt is félre kellett volna állnom, hogy kiröhögjem magam, meg tiszta könny volt a szemem, alig láttam.
Lehúzódtam és vártam, elkezdtem végiggondolni, hogy ki hívhatott, és miért, s főleg hova?
Semmi, totál radír, de nem volt kedvem hazamenni.
Azt már megszoktam, hogy valaki felhív, s egy perc múlva fogalmam sincs róla, hogy kivel beszéltem, s milyen ügyben, csak napokkal később a firtatás, hogy guga megígérted, nem hoztad, nem jöttél, nem vitted el, stb.
S akkor beugrik. Hjaj, ne haragudj, kínos magyarázkodás, nem mondom meg az igazat, hazudok valami kegyeset, s vagy elhiszi, vagy nem. Lehet komolyan kéne vennem, de szerintem nincs gond, csak túlságosan le vagyok terhelve.
Tavaly októbertől volt noteszem is, ha már eszem nincs. De hiába írtam fel, ha elfelejtettem elolvasni, szóval a notesszel sem mentem semmire, akkor is volt firtatás rendesen.
Eszembe jutott, hogy megnézem mi az utolsó szám, aki hívott.
Háló? Elnézést, mi a pontos cím, mert nem értettem rendesen, s éppen úton vagyok.
József Attila u. ennyi meg annyi, ha a főútról befordul, akkor a második utca balra.
Jó, jó de melyik település, mert azt sem értettem tisztán…
Visszafojtott lélegzettel hallgattam, ahogy a telefon másik végén összenéznek, hogy ez hülye?
Ne hívjunk valaki mást? Suttogta a neje oda a férfinak a képzeletemben.
De nem, megmondták, Borsosberény.
Különben sem tudnak hívni mást, 50km-es körzetben én vagyok az egyetlen ember, aki tudja, hogyan kell beállítani Windows háttérképet, miért beszél vissza a skype, hol lehet kapni olcsó farhát, mitől van olyan sejtelmes mosolya a bánki papnak, s hogy ki ölte meg Laura Palmert.
Tessék választani! Vagyok én, meg akárkit felhív, az engem fog ajánlani, vagy lehet bemenni saját pénzen, saját autóval Balassagyarmatra, Vácra, ahol sok küvecsért nem mondanak semmit, viszont lehet vesződni a számítógéppel otthon, hogy nem megy a net, hol vannak a leveleim, hol a családi fotó???
Nahhh, mindegy, tényleg észlelem az elhülyülés első jeleit, valamikor csak el kell kezdeni, ráadásul most azért jó, mert nem csak, hogy szórakoztató, de tudomásom is van róla.
Egyik ismerősöm nagypapája levitte a szemetet, s utána két napig keresték.
A rendőrség talált rá, az öreg meg csak értetlenkedett, hogy neki küldetése van.
Jó van papa, csak csusszanjon be a hátsó ülésre, majd meglátjuk otthon mit mondanak a küldetésére. Megörültek az öregnek, de volt vele probléma, már nagyon várták, hogy meghaljon, mert nem ismert meg senkit, és egyre erőszakosabb volt.
Utcát megtaláltam, se házszám, azt sem mondták milyen színű ház, milyen kerítés, vagy van e kutya, valami jellegzetes, esetleg dudáljak.
Dudáltam, meg túráztattam, hátha valahonnan kinéz valaki. Persze minden függönyt félrehúztak azonnal, és néztek bőszen, hogy vattafack, csak én nem leltem emberemre.
Megint hívom, hogy tudom baromi kínos, itt vagyok, ragyogok, de melyik az a ház?
Na erre a fickó kifakadt, hogy maga sem egy könnyű eset, de azért kijött, fülén még a telefon.
Bent csirkepörkölt, érdekes belépni mások otthonába.
Asztalon tányérba kotorva maradék csontok, mindegyik tányér paprikásan szaftos, nem törölték ki kenyérdarabkával, a porcogóját is rajta hagyták. Én le szoktam szopogatni.
Apósom pl. elveszi a gyerekektől, ha családi ebéd van, és alaposan körülrágja, hogy ne menjen kárba. Én is addig szoktam rágni a csontot, amíg lehet, aprólékosan, pépesre.
Nahhh, de most nem azért jöttem, hogy a cubákokat lerágjam.
Asszony zavarban van, sűrűn pillázik és elnézést kér a rendetlenségért.
Megnyugtatom, sima ügy, a mi lakásunk sem múzeum.
Nem nyugszik meg, otthon van a saját lakásában, s továbbra is feszült, kínosan lesüti, rám sem mer nézni.
Fickó meg nagy elánnal, szélesen gesztikulálva a feketén szőrös, vastag karjával, ujjai nikotintól sárgák, hogy nem kapcsol be, csak sípol. Néha meg elindul, de kicsit peppere-peppere s utána megint csak újraindul.
Gondolja, hogy mi lehet? Meg tudja csinálni? Firtatta.
De inkább értetlenkedett.
Sima ügy, nem téma…
Gépet lekábelezem, közben lesem, hogy adsl modem, akkor első lépés kinyerni a gépből a felhasználónevet, jelszót, mert általában vagy nincs meg, vagy órákig kell telefonálni, hogy adjanak újat. Olyankor meg többjegyű ügyféljelszó első, harmadik és ötödik száma?
Anyád borotválva?
Rühellek a T-online-hoz telefonálni, hiába élek 12 éve ebből, képesek úgy kezelni minden esetben, mint ha nem is jelszóra lenne szükségem, hanem Parkinson kóros vagyok, s kiesett a protézisem a számból, rögtön kapcsolja a kollégáját.
Kifelé menet a sötétben egy hideg kutya a kezemhez nyomja az orrát, aztán sziszlet, megjegyez magának, hogy ez a guga, sikerül neki beazonosítani, farokcsóva, lihh-lihh-lihh, boldog, felhőtlen kutya. Csak ne ugorjon a lábamra és ne akarjon megkúrni, mert már tapasztalatból tudom, hogy ha nem rúgom farba, akkor mindjárt nekiáll nemi aktust imitálni, mint ha valami gyakorló bábú lennék kutyáknak.
Franc sem tudja, miért van, valószínűleg a bőröm illata, hogy állandóan jó kedélyű vagyok, vagy szenilis, vagy kezdek meghülyülni, de a kan kutya ölre fogja a combomat, és ütemesen ringatja a csípőjét.
Gazdi meg kínosan néz minden irányba, hogy jaj ne haragudjon, gyere már rexi, gyere, ne legyél hülye! S alig bírja lefejteni a lábamról. Miközben kezemben a gép.
Ezzel a mutatvánnyal akár cirkuszban is felléphetnék.
Ne röhögj!
Kutya off, lekezelek, mondom, hogy holnap jelentkezek, nem kell kétségbe esni, ha alkatrészre nincs szükség, akkor nem vastag összeg, sima ügy.
Emberünk felderül, vagy attól, hogy végre elmegyek, vagy hogy sikerült a kutyát lefeszíteni rólam. Gépet be az anyósra, öv, országúti, Söndörödöndörö weeeeenggg-weeeeenggg.
Jobbra indexnél már érzem, hogy mitől volt az ujja sárga, s mitől volt varas a bal felső hatos.
Nem is nagyon vigyorgott, véka alá rejtette a mosolyát.
Szóval ez a gép büdös, mint a világ, …világ mi?
Valami világ hét akármire emlékszem. De mivel szoktuk jellemezni a büdöst és fokozni?
Nahhh, mindegy, elhülyülés REV 2.0
Haza még hazatalálok, átverekedem magam a hótorlaszon, elébem jön a két macska, egyik ostobább, mint a másik. Két dolog van, amiről tudnak, az egyik az alvás, a másik az evés.
Van az utcában 40-50db macska, ha ide merészkednek, utánuk vágom a bakancsom, csak ez a kettő maradhat meg a háznál. A többit csak etetem, de a házunkhoz nem jöhetnek a két gyerek miatt, mert van homokozó, és nyáron én is szeretek leheveredni a fűbe. Nem hiányzik, hogy macska fosba hajtsam álomra a fejem, a fa alatt egy jó bogrács után, lábammal a sörös dobozokat félre rugdalva.
Kiszedem a vinyót a gépből, adatmentésre felkészülni, természetesen jelszavas, nem férek hozzá a mappájához. Sebaj, ezért vagyok én 50km-es körzetben a zsíratomkirály, rajűbercool, aki tudja, hogyan kell beállítani Windows háttérképet, miért beszél vissza a skype, hol lehet kapni olcsó farhát, mitől van olyan sejtelmes mosolya a bánki papnak, s hogy ki ölte meg Laura Palmert.
Saját gépemen létrehozom ugyanazt a felhasználót, mint a jelszavas mappa neve, átjelentkezek, s már is tárulj világ, terített asztal.
Mindent lementek, a vinyót vastag nikotin réteg borítja, miután visszarakom a gépbe, s bekapcsolom, az egész lakást.
Tudom, hülye mondat.
Re: oprendszer, rutin meló, nem okoz örömet, inkább fáraszt.
Ezért is hagytam abba.
Guga januártól nem dolgozik.
Eladni már rég nem adok el semmit, se alkatrészt, se komplett gépet, mert van rajta 5-10% haszon, s utána 3-5 évig az ügyfél hozzám van kötve.
De januárban annyira belefásultam, hogy végleg befejeztem a szervizelést is.
Már hónapok óta érzem, hogy sok volt ez a 12 év, nincs megbecsülve ez a munka, megfizetve sincs, túl nagy a felelősség, s mindig azzal jönnek, hogy ők nem értenek hozzá.
Valami mást szeretnék csinálni, amire évek óta készülök.
Na nem úgy van, hogy ha valaki felhív, akkor kirúgom magam alól a sámlit, és rángatózva lógok a kötélen. Régi, kedves ügyfeleimnek bármikor a rendelkezésére állok, főleg a faluban. Itt szinte bárkinek bármit, hisz azért vagyok bánki.
Sokan elmondhatják, hogy a helybéli munkám nem a pénzről szól.
Gyere guga igyál egy sört, belecsapnak a tenyerembe, veregetik a vállamat a harcsa kocsmában, hogy ugye guga…, aztán eregetik a füstöt.
Szóval jött néhány mail, hogy guga bazmeg, hogy néz ki a weblapod? Firtatták.
Az van, hogy nem szeretnék mindenkinek magyarázkodni. Mert ez olyan, mint a molnár, a fia, meg a szamár.
Elmesélhetem? Nem hosszú.
Ki mondja meg, mit hogyan tegyünk?
Egy apa, fia, meg a szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.
1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. „Szegény gyermek! – vélekedett egy járókelő. – Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát.” Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.
2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: „Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette.” Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.
3.
„Ki látott már ilyet?! – hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. – Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!” Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.
4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: „Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?”
5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: „Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.”
Az első öt mail megválaszolása után rájöttem, hogy az a legjobb, ha nem írok semmit. Mert mindegyik azon volt, hogy az én életemet oldja meg. Nektek nincs problémátok, hogy az enyémen lógtok? Csináljam így, tegyem ezt, vegyem azt, tegyek rá hideget, borogassam, húzzam le a rolót, legyek sötétben. Hát meg a faszomat.
Sima ügy, valamit elhatároztam, jó okom van rá, ráadásul, …ráadásul mi?
Elfelejtettem.
Hja, megvan: Usage Statistics for guga
Monthly Statistics for November 2003 Total Visits 1192904
Erre azért lehet alapozni, nem?
Akkoriban volt open youre kolbász, gyalog-galoppos szavazás, hátrafelé haladó repülő és minden nap every day. Tudom elsőre furcsán hangzik, de mégis bevonzott közel 1.2 millió embert.
Utána elhanyagoltam, mostanában havi 40-50 ezer látogatóm van, csak tudnám miért, mert tartalom az nulla. Vagy is januártól belefogtam újra. Jé ez rímelt. Van Bánki Folder, Gugazin, és írom a Beparipa c könyvet.
Nagyjából ennyi, s erre jönnek a kérdések, hogy guga, nem félsz? Hogy fogsz ebből megélni?
Na ne röhögtess!
Arthur, a britek királya meghökkenve rándult össze, fegyverhordozója
pedig ostoba, ijedt arccal, kérdőn nézett rá.
- Az vagyok - érvelt aztán - Ez meg hűséges szolgám, Balfi.
Beporoszkáltuk széles e hazát, oly lovagokat keresvén, akik velem
jönnének Camelotba. Beszélnem kell uraddal és parancsolóddal!
- Lovon poroszkáltatok?
- Igen - válaszolt Arthur mély meggyőződéssel.
- Tökötök van, nem lovatok! - így az őr kioktató, diadalmas hangon.
- Micsodánk? - húzta fel a szemöldökét értetlenül a szászok legyőzője.
- Két fél dísztökkel produkálja szolgád a lódobogást.
- Na és? Akkor is beporoszkáltuk e hon zegét-zugát a menciai
királyságtól egészen a...
- Honnan van tökötök? Hol szereztétek?
- Hát találtuk.
- Találtátok? Itt nálunk, tököt? Annak sok napsütés kell, jó kis meleg!
- Azt tudjuk.
Megalakult a Bánki Pánki együttes, kemény csapat, (by Horn Gábor).
3 tagú, mint a 100 tagú cigányzenekar, egy pendülön húrunk.
Játszik benne a fiam is, nemrég majdnem elfuvolázta a Tell Villmos indulót.
Első lemezünk címe: Paraszt Wellness - bablevest pezsgőspohárból.
Majdnem leforgattuk az első videóklippet is, csak Kubi, a falu traktorosa nem ért rá.
By italt, vagy bájitalt kevertünk a sörébe, és beleszerelmesedett a traktorjába.
Felöltöztette menyasszonyi ruhába, oltár elé vezette, s a bánki lelkész összeadta őket.
Ásó, kapa, nagyharang és a benzináremelés válasszon el benneteket!
Műszaki, zöldkártya rendben? Mehet a csók!
Kubi fellibbentette a fátylat, hatalmas cuppanósat nyomott a traktor szélvédőjére és átvitte a küszöbön ölben, majd másnap hajnalban elmentek nászútra a falu végébe trágyát hordani.
Szóval ezért nem tudtuk leforgatni azt a filmet.
Viszont zajlik az élet.
A kisebbik fiam Benjámin idén lesz 7 éves, és messzebb pisil, mint én.
Kiálltunk az út mellé.
Ő még térdig letolja, aztán mondja büszkén, hogy apa, nézd meddig elhord…!
Elszégyelltem magam, az enyém, mint valami rozzant csap, épp csak ereszt.
Pedig nem tuningoltam, húzva sosem volt. Be kell rántani, berúgós, mint a Pobeda segédmotor, aztán jön orrán, száján.
Én nézek elkérést!
Gatyakalapács.
Gulapács.
Sima ügy, ne firtassuk.
Vakuvillanás, taps, ilyen a sztárok élete.
De azért elrakom, mielőtt jönne egy autó.
Hja, egy jó tanács. Sokan küszködnek azzal a problémával, hogy letöltenek drága programokat (próbaverziót), ami általában 30-45 napig használható, s utána nem tudják újratelepíteni. Nos, megoldottam. Ha feltelepítetted pl. photoshop, elindítod, klikkelsz, hogy igen, most nem szeretném megadni az aktivációs kódot, csak kipróbálni szeretném.
Eddig ok? Na, utána többet ne kapcsold ki a gépet, és ne zárd be a programot.
Ennyi, nem fog lejárni 
A registry cleaner-t most ne feszegessük.
Ezért vagyok az egyetlen ember 50km-es körzetben, aki tudja, hogyan kell beállítani Windows háttérképet, miért beszél vissza a skype, hol lehet kapni olcsó farhát, mitől van olyan sejtelmes mosolya a bánki papnak, s hogy ki ölte meg Laura Palmert.
Ritka nagy kincs, ne firtassuk.
Csörgök rá a vastag, feketén szőrös kezűre, hogy otthon van-é?
A válasz igen.
Guga Suzukiba be, öv, országúti, söndörödöndörö weeeeenggg-weeeeenggg.
Fejből odatalálok, fickóval lekezelek, kutyának színét sem látom, eldugták előlem, dog prevenció. Pedig egész jól kijöttünk egymással.
Asszonynak nyoma sincs, viszont krumplifőzelék, a táplálkozástudományi intézet ajánlásával.
Finom babérleveles, ecetes illat terjeng, rosszkor jöttem, mert a háziúrnak már Pavlovi reflex, valószínűleg enni készült, mert sűrűn törölgeti a száját, rejti a nyálát.
A számítógépasztalon néhány csikk, tökmaghéj, csak úgy, fél kézzel lesöpri a parkettára.
Otthonos mozdulat, csodálattal vegyesen, bájosan undorító.
De nem feladatom nagyot nézni, azt sem keresem sandítva, hogy hol lehet kezet mosni.
Suzukimba lennék minél előbb.
Power on, bootol, mutatom, hogy minden rendben, két lépést hátrálok jelezvén, hogy megyek, s vegye át a terepet. Kérdések halmaza, elvárja, hogy egy perc alatt adjam át neki 12 év tapasztalatát. Hirteleneket kérdez, kapkodva, olyanokat, hogy: azt nem tudja, miért van, hogy…gondolkodik, próbálja megfogalmazni, de nem megy.
Inkább mutassa meg!
Megörül, de semmit nem talál ugyanott, új a rendszer.
Régen itt volt az asztalon az ikon. Hiába klikkeltem rá, csak forgott, forgott, várt, de nem történt semmi, aztán kiírta, hogy fene se tudja, ilyen angolul volt, én nem értek hozzá.
Ráncolja a homlokát, erőlködik, gondban van, képtelenség segíteni rajta.
Ha ő nem tudja, én nem hülyülhetek el helyette.
Farolok kifelé, megtoldja egy ezressel, s közben kacsint.
Lekezelünk, a kutya láncon, szemében leküzdhetetlen vágy, majd eleped utánam.
By, öv, országúti, söndörödöndörö weeeeenggg-weeeeenggg.
Nejem kérdezi, mit kérdezi, egyenesen firtatja a kisebbik fiamat, hogy mondjon öt dolgot, ami apáról eszébe jut.
Sör, wc, számítógép.
Remek.
*.zip.
Ha most dolgozatot kéne írnia, hogy én és az apukám, akkor hamar készen lenne.
Reggel én ébredek elsőnek, fajanszlátogatás. Arra felébred mindenki.
Később aztán akárki ül be a vécére, én biztos, hogy elkezdem sürgetni, hogy légyszi siess, mert nekem is kell. Ezt eljátszom mindenkivel. Majd elindulok dolgozni, de két perc múlva szaladok vissza, és magamra rántom a fürdőszoba ajtaját. Kossuth rádió be, felhangosít.
Család már nem kérdez semmit, össze sem néznek.
Az esték meg arról szólnak, hogy nyakig benne vagyok 2-3 szétbontott számítógépbe, s közben sziszegnek a hideg, gyöngyöző dobozos sörök.
Megírom én helyettük a dolgozatot, sima ügy.
Azért jókat szoktak vihogni a családi videókon, amit összevágok néha, s zenét keverek alá.
Csak a szépre emlékezünk.
Hjaj, ezt feltétlenül, kihagyhatatlan, olyan apáról fiúra typ.
Megyek az utcán egy ötliteres (üres) flaskával. A hátamra bekészítve a műanyag kéz, mindenki visszaint illendően. Egy falubéli elkezdi firtatni, hogy hová lesz a séta?
Mutatom az üres flaskát, hogy megyek dolgozni.
Zenekari próba, a Bánki Pánki, fejemmel intek a Józsiék felé.
Hja, nyugtázza, aztán még hozzáteszi, hogy a múltkor is alaposan berúgtatok.
Jókat vihog hozzá, kell a faluba az élet.
Most sem lesz ez másképp, biccentek, s tova borért.
Háztól hozom, az ősszel segítettem szüretelni az öregnek.
Leküld, hogy szívjam meg én.
Botorkálok a sötét pincében, rutinból kapcsolom a villanyt.
Megtalálom a méteres gumislagot, ledugom az ötliteres torkán, le a hordó aljára, és megszívom, hogy horpad a homlokom.
Felkapta az aljáról a borseprőt, tele lett vele a slag, kicsi ment az ötliteresbe is.
Visszaengedtem az egészet a hordóba, de így az egész zavaros lett, pedig színtiszta vörösbor, gyönyörű a színe, máskor is vittem belőle.
Csak akkor az öreg szívott.
Most sem bírta tétlen, hogy ilyen sokáig bénázok, lejött utánam firtatni, hogy mit csinálok ennyi ideig???
Nem téma, sima ügy.
Az öregnek elkerekedik a szeme, hogy abban az üvegben meg mi van? Mocsár?
Töltsd vissza, de azonnal, így nem viheted el, mit fognak szólni az emberek?
Kérdem tőle, hogy akkor miként kell?
Mutatja az öreg egy másik hordón, hogy beledugod a slagot, közben fújod bele a levegőt, s mikor hallod, hogy bugyborékolni kezd, akkor kicsit lejjebb dugod, olyan 5-10 centimétert, attól függ mekkora az üveged.
Csaptam a homlokomhoz, rém egyszerű, én meg csak inni tudok.
Egészségetekre!
