HTML

Satira si umorul

Kdo je to osmák degu ? Norinka, terinka, šmudlík, mláďátka, piškůtek.

Friss topikok

Linkblog

Szeretőt tartok

2010.01.23. 18:00 guga

Elcsábultam, nem is tudom hány év után, de jó okom van rá, most sincs itthon.

Előrebocsátom, hogy igen, én is tudok róla, hogy csapongó írás, néhol kesze-kusza, külön nem szükséges megjegyezni.

Bementem a Lomenékhoz, s határozottan, lelkemben némi bűntudattal kértem egy másikat.
Az eladó hölgy kedvesen beinvitált a pult mögé, hogy válasszam ki magamnak a nekem tetszőt. Ahogy a kezembe emeltem, a hölgy már szinkronizálta is, hogy ennek rá lehet ütni a fejére is, olyan. S valóban, jobban megnézve eléggé vaskalapos volt a portéka. De én nem ütni vágytam, sokkal inkább valami vonzódást kerestem. Megemeltem egy feltűnő színűt, ezt szinte bárhol észre fogom venni.
A hölgy már tukmálta is, hogy az elektromos munkákhoz való, szigetelt.
Értem, értem, jó lesz, nekem másra kell, az a lényeg, hogy mágnesezhető legyen a vége.

Bonyolult kettős érzésekkel léptem ki az üzlet ajtaján, egy nehéz sóhaj, lopva benéztem a táskámba, s mindjárt igyekeztem megnyugtatni magam, hogy semmi baj, Ő tehet róla.
Most is ki tudja, hol van, hol maradt? Sóvárgó hiányérzetem volt utána, akárhányszor eltávolodtunk egymástól akaratlanul. De ennek véget kellett vetni, éppen ideje volt, egy férfi legyen férfi.

Tegnap este pl. levelet küldtem egy késő délutáni ügyfelemnek, hogy újra összehangoljuk a találkozást, mert napokig szerveztük, míg egyszer csak neki is, nekem is megfelelő volt az időpont. Elmentem, elvégeztem a munkám, a lehető legkevesebb idejét rabolva, talán a sietségnek tudható be.
Ott maradt nála az élettársam.
Írtam neki, hogy ne haragudjon, de valamikor beugorhatnék érte?
1995 óta velem van, kéz a kézben. Amíg Budapesten laktunk, nem tudtam szem elől téveszteni, minden reggel ugyanott várt rám.
De mióta elköltöztünk csak a baj van vele.
A feleségemmel is állandóan veszekedek miatta. Hol van, hol? Nem láttad? Biztos te tetted el!
Olyankor a nejem kényszerűen kilistázza fejben a lehetséges lelőhelyeket.
Nekem közben elvonási tüneteim vannak, hisztériás rohamok, kisebb dühkitörések.
Csak akkor nyugszom le, amikor végre megtalálom a nejem útmutatása alapján.

Szekrényben, táskádban nézted már?
Néztem hát, nincs…
A pulzusom egyre szaporább, nehézlégzés, fulladok.
Arcpír, kitágult pupilla, fújtatok nagyokat.
Tenyereimet a két combomhoz csapom, s közben ciccegek.
Ilyen nincs, a fene egye meg.
Egyre cifrábbakat mondok, a nejem közben kétségbeesetten próbálja menteni a helyzetet. Lázasan turkál mindenhol, mert már többször sikerült vele elhitetnem, hogy ő rakta el, s azért nem lelem. Ami részben igaz, de a legtöbb esetben én tévesztem szem elől.
Végre megvan, a tv alatt a driver lemezes mappában pihent, a mappát rácsuktam.
A homlokomhoz csapok, a nejemet hanyagul tájékoztatom, hogy hagyjad, ne keresd.
Elégtételt szeretne kapni, hogy na ugye, még is te tetted el, felesleges volt cirkuszolnod…

Nem kérek tőle bocsánatot, olyan vagyok, mint egy rossz drogos, aki már megkapta az adagját és innentől minden mindegy. Nincsenek játékszabályok, ha még is, azt én írom.
A kezembe emelem a csavarhúzót, súlya van, jó súlya van, a megszokott érzés, sima ügy.
Akkor vagyok egész, ha a tenyeremben tarthatom, akkor gördülékeny a napom, ha velem van.
Külön helye van a táskámban, vállamra akasztom, elég csak végig simítani a tenyerem, s érzem, hogy a helyén van. A feje acélból van, nem kezdi ki a sok csavar, mágnesezhető, van is hozzá egy mágneses kupakom, hogy ne szúrja át a táska oldalát, azzal hordom. Ha beesik egy csavar a számítógépházba, csak finoman odaérintem, s magához vonzza. Anélkül, hogy megsértene egy kisebb FET-et.

S most itt ez a másik, egyelőre mellőzöm, mostohán bánok vele, nem a kedvenc helyemre teszem, csak úgy leejtem, el sem pakolom, helye sincs. Nincs köztünk kapcsolat, nem fog el az aggodalom, ha nem találom, nem sóvárgok utána. Csak úgy van, önző céljaimra, ha a másik éppen nincs kéznél. Fogalmam sincs, hogy viseli.
Ma reggel aztán megszántam, bedobtam egy dobozba, a táskába még véletlenül sem, ott semmi keresnivalója, nem azért vettem, hogy elfoglalja a másik helyét.
Mi az, hogy másik? Nem másik, hanem „a csavarhúzó”.
Ez a másik, ami valóban csak egy helyettesítő, ezt már bátran, következmények nélkül lehet lemásikozni. Szép színe van mi tagadás, rikító, vadító citromsárga és piros, kihívó, azonnal felhívja magára a figyelmet. De hiába, mellőzöm.

Elmentem ügyfélhez, gépet két vállra fektettem az asztalon, némi mesterséges légzés nem ártott neki. Recsegett, ropogott, készült az örök bytemezőkre, de előtte adatmentés, mert a könyvelés hosszú évekre visszamenőleg rajta volt. Csoda, hogy még énekelt, mint amikor haldoklót tart az ember a kezei között, s kiabál, hogy: áruld el a titkot!!! A kincset hova rejtetted? Elhalkuló, erőtlen hangon suttogja, a végét már szinte ki kell találni. Program Files/Abev2006….a pénz meg már az APEH-nál van, politikusok elégedetten, zsíros vigyorral a képükön hizlalják belőle a valagukat.

Lazítsunk!

Közben rájöttem, hogy a táskám kint maradt a kocsiban, időm nem sok, sietnem kell. Kapóra jön a másik, megkegyelmezek neki. Na jól van, gyere egy gyors menetre.
Lelkesen pattan a kezembe, igyekszik bizonyítani, nem szoktunk össze, furcsa vele csavarni.
A feje sem mágneses, a csavarért kézzel kell nyúlnom, a hüvelyk és mutató ujjam közé kell csippentenem, megtartanom, amíg odaillesztem a csavarhúzót, s beforgatom a helyébe, majd finoman ráhúzok. Nem erőből, nehogy megszakadjon a menet.
A ne túl szorosráról jut eszembe. Rendeltek tőlem egy számítógépet Ráckevére.
Délutánra volt megbeszélve a találka a műhelyemben.
Minden esetben úgy készül a gép, hogy a szervizasztalon összerakom az alaplap, cpu, ram, vga, hdd, dvd együttest és telepítem. Mert, ha szoftveresen nem üzemel a gép minek építsem össze? Ha alkatrészt kell cserélni kompatibilitási gondok miatt, akkor nem kell szétszedni. Meg egyébként is, még a 486-os, PI.-es időszakban néhányszor elkövettem azt a hibát, hogy a gépet először összeraktam, majd bekapcsoltam és nem indult. Mindjárt szedhettem is szét, hogy kiderítsem miért.
Na szóval ez a ráckevei gép pöccre-röffre.
Miután összeépítettem még egyszer elindítottam egy tesztprogramot rajta. Siker, mindenki nagyon boldog, sugárzó arccal vitték haza a vadonás újdonatúj számítógépet.
Majd otthon arcukra fagyott a mosoly, a dvd nem működik, ki sem adja a tálcát.
Nem hívtak fel, hanem másnap reggel visszahozták, nézzem meg mi lehet vele.
Én szúrtam el, túl szorosra húztam a 4db csavart a számítógépházban. Működött az hibátlanul, de annyira mereven lett becsavarozva, hogy a tálcát nem bírta kiadni.
Sűrűn elnézést kértem, én követtem el.

De, ha már így belementünk, elmesélek egy elég necces esetet.
Codegen házakban volt használatos, hogy a belsejében találtál 2db 3.6-os jack dugót kábellel, ami az előlapra volt vezetve. Azt a célt szolgálta, hogy ha az előlapi audió kimenetet szeretted volna használni (mikrofon, fejhallgató, skype, stb), akkor kivezetted a ház hátulján, bedugtad színt a színre és hmmmm, már is az előlapon jött ki a hang. Ugye milyen furfangos?
Na erre nekem ráment egy gépem.
Én balga szabadon hagytam azt a kábelt a gép belsejében.
Szintén felhőtlen vevő, sugárzott az arca, ahogy elvitte a szerzeményét, gondolom összecsődült otthon az egész család, mint annak idején, mikor a feleségem nagyszülei megvették a tévét. Hetekig ott tévézett náluk az egész falu, mert még nem volt senkinek.
Szóval itt is eljött a varázslatos pillanat, a család első számítógépe, izgatottan, türelmetlenül körbeállták. Vitatkoztak, hogy mit hova kell dugni, jaj eredj már arrébb, nem látod, hogy nem férek el a lábadtól? Apa négykézláb.
Aztán hatásszünet…figyelem!
Csíííssszzztúúúúúúííísssskkkhhoooorrrrrrfffffppppppíííí és hatalmas füst csapott fel a számítógép belsejéből, éktelen büdös volt, gyorsan nyissátok ki az ablakot, atya ég, ez elviselhetetlen, prüssz, krihács.
Jönnek vele vissza azonnal, hogy na most ez mi volt, ez mi ez?
Bizony az audió kábel, amelyik szabadon lifegett a számítógép belsejében, s közben autóba tették, onnan is kivették, sós kútba tették, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették. Teljesen természetes volt, hogy az a fém a végén már mindenhez hozzáért.
Nagy szerencsémre csak a videókártya és az alaplap ment tönkre, a többi alkatrész épségben megúszta. Hogyan mondhattam volna azt az ügyfélnek, hogy az ő sara?
Másnapra hoztam új alaplapot és vga kártyát, s onnantól kezdve nem vásároltam többet olyan házat, amiben belső audió kábel volt. Ha pedig szervizelni hozták be hozzám, akkor azonnal megszabadítottam a házat tőle. Kivéve, ha az ügyfél használta, vagy kérte, hogy maradjon. Akkor alaposan rögzítettem.

Dugjunk!

Szintén vidéki gép, vidéki gondolkodásmód, egyszerű emberek. Volt arcpír bőven, és szerelmes, negédes pillantás, ahogy a fiatalok ölbe kapták azt a gépet, s nekivágtak vele a rengetegnek. Sokat autóztak, egyszer csak hazaértek, átvitték a küszöbön. Amíg apjuk a számítógép körül tüsténkedett, addig az asszonkája hamuban sült pogácsát rittyentett.
Hozzávalók:
50 dkg liszt,
12 dkg zsír vagy vaj,
2 dkg élesztő,
2 kávéskanál cukor,
3 evőkanál tej,
1 tojás,
1 dkg só.

Zasszony sürgött-forgott a nyújtófával, kíváncsian kiszólt a konyhából, köténkéje megbillent, ahogy félrehajolt az asztaltól, hogy jobban lássa élete párját, amint…
Na, hogy haladsz?
Várjámá bazmeg, azt sem tudom mit hova kell dugni, traktoros vagyok, nem műszerész…
Hát kihez mentem én hozzá, ha még azt sem tudja kigyelmed, hogy hova dugja a micsodáját!?
Haggyámá, nem látod, hogy tiszta ideg vagyok?
Az asszony tovább gyúrta a tésztát, irányzom szerint adott hozzá egy kevés lisztet, marékból az ujjai közt a nyújtódeszkára szórta. Fölé hajolt, haja az arcába, ujjain sűrű tésztacsomók, hevesen mozgott a válla, ahogy megküzdött a tésztával.
Aztán lopva, csintalankodva megint kiszólt a konyhából.
Na, leli már kend, hogy hova kell dugni?
Várjámá, elindult, azt hiszem sikerült.
Nahhh, ugye, mondtam én, hogy jó parti kigyelmed, nem kell ide lámpaláz, csak megtalálja a micsodája helyét, gurgulázva nevetett utána.
Az ember meg leült a számítógép elé, és próbált valamire rákattintani.
Az egér nem reagált, félve megnyomott egy billentyűt is, de az sem reagált.
Elszürkült az arca, végül falfehérré várt.
Asszony, ez nem működik, itt valami baj van.
Az asszony kezében megállt a dagadás, a tészta megmerevedett, fagyossá vált a hangulat.
Azonnal hívjuk fel a gugát!
Haló…, na, haló, te vagy az guga? (ideges férfi hang)
Nem megy a gép!
Hogy, hogy nem megy? (értetlenkedő hang, hisz az imént még ment).
Úgy, hogy nem megy.
Be sem kapcsol?
De bekapcsol, utána nem csinál semmit, lefagy.
Hogy érted, hogy lefagy, nem reagál semmire?
Azonnal lefagy, vagy egy kis idő múlva?
Azonnal, mert semmit sem tudok rajta csinálni.
Jó, hát így telefonon keresztül nem tudok mondani semmit, reggel hozd vissza és megnézem.
Reggel visszahozták, és a guga megnézte. Nem volt annak az égvilágon semmi baja, pöccre-röffre. Néztek rám nagy, elkerekedett szemekkel, hogy hát akkor mi történhetett?
Nem tudom, nem voltam ott.
De gyere ide és előttem rakd össze a gépet, hogy lássam mit csinálsz!
Mindent szétszereltem, majd rábíztam.
Láttam, hogy nagyon vacillál, és igen, a billentyűzet, és az egér dugóját sikeresen felcserélte, pedig kétszer ugyanabba a hibába nem esünk.
Azóta minden ügyfelemnek elmondom személyesen is, telefonon keresztül is, hogy színre színt. A többit pedig nem lehet elrontani.

De, de guga, el lehet rontani!

Egyik ügyfelem hív, hogy nincs net, pedig ő mindent jól csinált.
Most kötötték be neki a netet, a szerelő a saját laptopján letesztelte, működött, aztán elköszönt. Hogy miért nem nyúlnak hozzá az ügyfél gépéhez, azt mindjárt elmondom, de jó okuk van rá.
Na jól van mondom, megyek.
Guga megy.
Söndörödöndörö weeeeenggg-weeeeenggg.
Köszönök illedelmesen.
Hjaj, nem fontos levenni a cipőt, ne vegye le!
Kézcsók, hozzánk sem lehet cipővel bejönni, utcán sok a kutyaszar, minek vinném be a jó szőnyegére, nem igaz? He-he-he.
De jó kedve van magának, itt meg mindig ez a baj, látja most is, nem megy az a fránya net.
Na kézcsókom mindjárt jobb kedvre derül maga is, szerintem nincsen itt semmi baj, nem igaz? He-he-he.
Nézzük csak! Aszongya kábelmodem igen, onnan usb-n keresztül jó, ahammm, megy a géphez és hoppá, azannya.
Az usb kábel be van dugva az alaplapi hálókártya portjába, semmi köze hozzá, csak úgy féloldalasan ott van benne. De dicséretes, hogy a hölgy könyvtáros létére tudta, hogy a számítógépbe hol kell csatlakoztatni a netet default. Mert ő látta a munkahelyén, ahol lehet ingyen internetezni, és jönnek be hozzá, köszönnek, ő meg odavezeti szépen őket a géphez és bekapcsolja nekik.
Hjaj látja milyen buta vagyok?
Dehogy buta maga, nem érthetünk mindenhez, az a lényeg, hogy nem történt semmi baj.
Guga úr, tetszik kérni egy kávét, teát vagy üdítőt?
Nem, köszönöm nem kérek semmit, mert állandóan úton vagyok, s van olyan ügyfél, aki nem szereti, ha idegen ember használja a vécéjét.
Tényleg nem kérek köszönöm, amúgy is mennem kell, mert várnak még pár helyen.
Na, akkor azt tessék mondani, hogy mennyivel tartozom?
Nem tetszik tartozni semmivel, ilyesmiért nem szoktam pénzt kérni, örülök, hogy segíthettem.
Hjaj, Guga úr, ne tessék már velem viccelni, hát az időt is meg kell fizetni, meg benzin…
Nem, nem, tessék csak hagyni, tényleg, dehogy viccelek, ilyesmiért vétek lenne pénzt kiadni.
Hjaj, Guga úr, teljesen zavarba hoz, én úgy röstellem magam…
…szonlátás.
Söndörödöndörö weeeeenggg-weeeeenggg.

Hjaj, ezt még elmesélem. Valami cefet másnapos voltam, úgy fájt a fejem, hogy nézni alig bírtam, előző este Józsiéknál voltam. Vagy zenekart alapítottunk, vagy valaminek az elnöke lettem, de lehet, hogy csak simán megválasztottak az év emberének, fene se emlékszik rá.
Szerencsére nagyon jól tudom álcázni, ha bitang másnapos vagyok, nem szokásom nyafogni.
Nahhh mindegy, nem terveztem kimozdulni otthonról, gondoltam elütöm a napomat egy bankrablás alapos megtervezésével, azt a törvény nem bünteti. Mivel lusta voltam, nem akartam a faluból sem kimozdulni, itt meg csak a posta van.
Egyszer csak megcsörren a telefon, hogy kábelezzek.
Mííí?
Vettek 25 méter utp kábelt, meg hozzá RJ45-ös dugót, de nem is tudják mit kell vele csinálni pontosan. De jó lenne, ha a gyerek szobájába lenne net, gyerek egyébként 17 éves rocksztár.
Láttam a gitárját.
Söndörödöndörö weeeeenggg-weeeeenggg.
Jó napot, üdvözlöm!
Hjaj, le ne vegye a cipőt, úgy is mindenhol padlólap van, majd felmossuk.
Nem, nem köszönöm, ez ilyen kibújós Adidas, nem megyek be cipővel sehová.
Elő a krimpelő fogót, jó drága, 18.000 Forintért vettem.
Nagy mulatság másnaposan patch kábelt szerelni, megéri kipróbálni.
Bontogatni a színeket, majd sorrendbe állítani, levágni a végét méretre, belefűzni egyszerre a dugóba, báááhhh, közben remegett a kezem.
Azt hittem sokáig fog tartani, zavarban is voltam, mert közben ott állt a 17 éves rocksztár és az apja, no meg a macska. Néztek.
Nézték, hogy mit csinálok, hátha legközelebb ők is meg tudják csinálni.
Voltam már én is koncerten, láttam a gitárost, hogyan gitározik, mégsem tudok.
A macska egyszer csak gondolt egyet és a nézésből átváltott pajkos támadásba.
Nyár volt, meleg volt, mezítláb voltam, s beleharapott a bokámba hátulról.
Ijedtemben felszisszentem, azt mondtam, hogy jaj, de nem nyafogósan.
Kezdhettem előröl a kábelek szín szerinti sorrendbe állítását, majd újra befűzni a dugóba, mert az önkéntelen mozdulattól vezérelve kirántottam.
A férfi, a 17 éves rocksztár apukája észbe kapott, és mondta, hogy viszi, kizárja a macskát, hogy ne zavarjon.
Már rendesen összemosódtak a színek a szemem előtt, elkelt volna egy nagyító, hosszú percek megfeszített, koncentrált munkájával összeállt a képlet. Na, akkor fűzzük bele újra.
Finoman beletoltam a kábelek elejét, a dugóban lévő apró vájat megvezeti majd egyenként.
Egyszer csak megint azt mondtam jaj, macskajaj.
A macska ki tudja honnan került elő, valahogy besomfordált és újra beleharapott a bokámba játékosan, utána nézett rám és várt, hogy mit szólok hozzá. (???, azt szóltam hozzá magamban, hogy a büdös picsába).
Fickó egyre kínosabban érezte magát, idegesen felkapta a macskát és elvitte bezárni egy szobába. Ott meg a felesége kezdett el veszekedni vele, hogy ide ne hozd be, viszed ki innen azonnal!!! Pontosan tudod, hogy rühellem a macskaszőrt a lakásban, a többi pontján megtűröm, de ide nem teheti be a lábát. A férje csitítgatta, hogy ne izélj már velem a szerelő előtt, én meg eljutottam a kék-fehérig. Oké, akkor most kék, zöld-fehér, narancs, igeeen, nahhh, mindjárt kész van ez. Lopva körülnéztem, nincs e a macska látótávolságban. Szerencsétlen muki ott állt a lehető legtávolabb, a macska az ölében, ügyelt rá, nehogy a közelembe jöjjön. Majd próbálta kompenzálni valahogy a kellemetlenséget.
Nem kér egy kávét?
Nem, nem köszönöm, bazsalyogtam az orrom alá, mert eszembe jutott, hogy nálam kávé = irány a fajansz. Rosszul venné ki magát, ha egyszer csak felpattannék a finom kávé után, hogy merre találom a vécét? Aztán beülnék újságot olvasni, a macska meg végképp nem értene semmit. Aztán hiába próbálnám elhitetni, hogy csak kisdologra ugrottam be, mikor könnyezik utánam az egész család. Szóval nem, nem kérek kávét.
Macskát se.
Csak szeretném befejezni a kábelt. Végre túl vagyok a krimpelésen, jön a teszt, kicsit arrébb kell rakni a gitárt állvánnyal együtt. 17 éves rocksztár várja az elismerő pillantásaimat, hogy Ibanez. De abban a pillanatban, ahogy látta a határozott ám érdektelen mozdulatomat, ahogy hanyagul arrébb raktam, mindjárt halálra vált. Azt mondta jaj, és ő is arrébb tette, ám vigyázva, már sokkal óvatosabban, mint én, féltő gonddal.
Gép bekapcsol, háttérkép a 17 éves srác saját maga, gitárjával törökülésben.
De a lényeg, hogy megy a net.
17 éves srácot magára hagyom, be is csukta a szobája ajtaját.
Még megkérdeztem volna tőle, hogy a füst a víz felett megyen neked?
Ennyi, csaptam össze a tulaj előtt elégedetten a tenyerem, aki a macskát továbbra is a kezében tartotta, nehogy újabb galád támadásnak legyek kitéve.
Kész is van?
Nahhh, akkor mondja csak, mennyivel tartozom?
Kétezer lesz.
Fickónak el kellett dönteni, hogy most leteszi a macskát és szabad kézzel benyúl a táskájába, vagy továbbra is bénázik fél kezében a macskával, másik kezével a csaton bíbelődve.
Letette, a macska azonnal a lábamhoz sietett, megszagolgatta, majd hozzá dörgölődzött.
Nekem is van kettő, lehet, hogy az egyik tüzel és annak az illatát érezte rajtam.
Tulaj megtoldotta egy ötszázassal a mutatványt, én már közben kiszámoltam, hogy mennyi sört tudok venni, ha veszek kenyeret, tejet, virslit, farhátat, stb.
Lelki szemeim előtt már a boltban lévő hűtő volt, ahogy kinyitom az ajtaját, a motorja megnyugtatóan duruzsol, kezembe veszem a jéghideg sört, mire a pénztárhoz érek bederesedik az oldala.
Egyébként milyen macskára gondoltál, amíg olvastad?
Mert tigriscsíkos volt, ilyen szabvány.
És sörre? Hány darab?
6 doboz Kozelt vettem, teljesen helyrejöttem tőle, a második után már nem fájt a fejem.
Kutyaharapást bő lével.
Muhaha

Két szék között a földre.
Szerelőt tartok.

Haza kellett vinnem magammal egy gépet, extra sebességgel rendbe kellett hozni.
Letérdeltem a szőnyegre, elővettem a táskámból a szokásos csavarhúzómat, az élettársamat.
Levettem a ház oldallapját, kiszereltem belőle mindent.
A nagy alkatrész halomban elkeveredett a csavarhúzóm, akárhogy forgolódtam, nem láttam.
Sebaj, pont ezért vettem a másikat.
Ez még szinte szűz.
Szép citromsárga, kéne ilyen alsót vennem, az asszony sötétben is megtalálna.
Szóval addig szereltem, hemperegtem a földön, egyszer csak eltűnt a szemem elől a másik csavarhúzó. Értetlenkedtem egy darabig, hámondom ilyen nincs.
Emelgetem az alaplapot, ház oldallapját, elforgatom a házat hátha mögötte van. Benézek a szék alá, hátha ott lapul.
Szépen vagyunk, így tüntetnek ellenem, egyiknek sem tetszik a másik, nem hajlandóak dolgozni velem.
Rejtvényfejtéssel szoktam így lenni. Ha nagyon elakadok, félreteszem.
Felálltam, elmentem rakni a tűzre.
Tudom furcsán hat, mert időben össze-vissza ugrálok. Az elébb nyár volt, most meg tél.
Megpakoltam a cserépkályhát, izzik, gatyarohasztó meleg van.
Bekapcsoltam a Kossuth rádiót, felraktam töltőre a Nokia 3310-es telefonomat (citromsárga előlappal), mondják a híreket, hogy vigyázzunk, nehogy megfázzunk, nyigahonyivágyó.
Vannak már ezzel a sertésinfluenzával, egyetek fokhagymát vöröshagymával, házi pálinkával és nem lesz semmi bajotok.
Megyek vissza, látom a citromsárga csavarhúzó les ki az asztal alól, ahogy forogtam, a lábammal biztos berúgtam oda, oszt nem mert előjönni.
A másik nyele meg a tv állvány alatt, nem vehettem észre a földön ülve, mert egyrészt beleolvadt a bútor színébe, másrészt ott volt előtte egy dvd rom, vga kártya, winchester.
Előkerültetek? Fene a sündörgőtöket! Most aztán mihez kezdjek veletek?
Egymás mellé raktam őket a mágnesre, hátha vonzónak találják egymást, vagy esetleg engem

░▒▓█ [gúúúga] [gúúúga] █▓▒░

Ügynökök kíméljenek, nem veszek akkumulátoros csavarbehajtót, konzervatív és hűséges typ vagyok, már van csavarhúzóm, amíg ő nem hagy el, én kitartok.

Hja, guga! Nem mondtad el, hogy a szerelők miért csak a saját laptopjukon ellenőrzik a netkapcsolatot, s miért nem nyúlnak egy ujjal sem az ügyfél gépéhez!???

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://guga.blog.hu/api/trackback/id/tr71695816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása