Satira si umorul

Szaladj gazda kapjál blogra!

Áll a kis Csikós Bandi a konyha asztalnál, kezével alig éri fel, pipiskedve kapaszkodik.
A házat belengi a karácsonyfa illata, áthatja az otthont a készülődés izgalma, feszült várakozás. Belép a kis Csikós Bandi édesanyja, ránéz a gyerekekre, s végignéz rajtuk, lesi a kívánságaikat.
Süti a kalácsot, bejglit, finom ételek illata terjeng a levegőben.
A kis Csikós Bandi toppant egyet a lábával, hogy mindenki rá figyeljen…
Anya! Én egy tejüzemet kérek karácsonyra!!!
Ellentmondást nem tűrően kérte, édesanyjának elkerekedett a szeme.
Hjaj fiam ne butulj! Kérjél modellvasutat, mint a rendes gyerekek, honnan adhatna neked a te szüléd tejüzemet? Ahhoz kellenek tehenek is, takarmány, föld, a földet megművelni, abba gázolaj, gépekre műszaki vizsga, aratáskor útvonal engedély, ANTSZ, inszeminátor, fejőgépek, alkalmazottak után tb járulék, környezetgazdálkodás, megújuló energiaforrás.
Áhhh fiam, hidd el nekem, jobban jársz a kisvasúttal.

Nem, nem, nem.
Tejüzemet szeretnék anya! A boci boci tarkát kívülről tudom, meg a mehemedet is.
Tejüzem, tejüzem! A kis Csikós Bandi nem alkudozott.
S lám lám, mit volt mit tenni, talán maga sem tudta milyen nagy felelősséggel jár, de meglett neki a tejüzem.

Egy szép napsütéses délelőtt ellátogattam Csikós majorjába, nem csak a kíváncsiság hajtott, köhögött a kisebbik fiam Benjamin (6). Kecsketejért kilincseltem volna, erősíteni az immunrendszerét, megnézni, hogy egyáltalán hol dolgozik András, és milyen körülmények között.
A képzeletemben azt megelőzően Csikós úgy festett, mint aki 10h-kor ébred, kényelmesen megreggelizik, bekapcsolja a telefonját, felveszi a megrendeléseket, s a majort még hírből sem ismeri, mert telefonon kiadja az utasításokat, hogy hova, s mit kell szállítani.

Az egyik major egy hatalmas hegyoldal, ezer mangalica szabadon, szamarak állnak a szénabálák oldalában, egy alkalmazott kecskéket terel, egy másik a készterméket rakodja a hűtőházból a teherautóra, kutyák jönnek elém kíváncsian, s unottan vakkantanak, mint egy félvállról. A fejőgépek ütemesen szuszognak, traktor parkol munkára várva, Rába Steiger, figyelmeztető táblák, hogy hová, s hogyan szabad belépni, szigorú rendszer.
Nem irigyelem őt, ennyi mindent irányítani, hogy minden rendben legyen a takarmányozástól az üzlet polcaira kikerülő késztermékig, sok ősz hajszál.

Megannyi paragrafus, amit napi szinten szem előtt kell tartani, az élelmiszer piac nem játék, az állatok egészsége, a takarmány tisztasága, a késztermék minősége, ez az a munka, ami igazán csúcsra járatja azt, aki végzi. Nem lehet délig aludni, az állatokat hajnalban el kell látni, a boltokba hajnalban kell szállítani, nincs megállás, s még ott van a családja is.
Neki is vannak gyermekei, felesége, akik ugyanannyit szeretnének belőle részesülni, mint amennyit a munkájára áldoz.

Nemrég beleestem abba a hibába, hogy elkezdtem magam sajnálni, hogy milyen nehéz a munkám. Igaz, hogy reggel 5h-kor kelek, s utána mindjárt a gépek elé ülök hibát elhárítani, árajánlatokat küldeni, vagy kitakarítani egy tápegységet, megolajozom, a processzort felpasztázom újra, a rendszert újratelepítem, s utána kimegyek a kész géppel az ügyfél lakására. Cipő levesz, kétéves forma gyerek a nadrágomba kapaszkodik miközben utp kábelt szerelek. Macska támadja lesből a bokámat, kizárják, de valahogy újra előkerül, miközben egy routert próbálok konfigurálni. Szörnyű az életem, nem beszélve arról, hogy az ügyfeleim csupa olyan kérdést tesznek fel menet közben, amihez semmi közöm.
Pl. miért van az, hogy a startlapon nem tudok belépni, vírus?
Vagy: letöltöttem a filmet, miért nem tudom megnézni? Miért 48db fájl?
Szóval tragikus az életem, igazán nehéz, és vért kell izzadni.

Erre itt van Csikós András a maga majorjával, az állatokkal körbevéve, épületek, alkalmazottak, kecskék mekegnek, föld megművelve, bevetve, takarmány a csűrben. A gyümölcsös joghurt úgy áll az üvegben, mint a cövek, fejre állítom, s nem folyik ki.
Mi folyik itt? Körbejárom vele az üzemet, büszkén dagad a keble, mosolyog, nevet, azt mondja, itt nem kell az E betűt keresni, minden úgy működik, mint nagyapánk idejében, a túró is tejből készül, a tejföl is látott tehenet.
Mangalicák söpörnek riadtan a hegyoldalra, gabonaraktárban kézzel túr a kukoricába, füstölőben szalonnák lógnak, oldalas, sonka, s Csikós közben arról ábrándozik, hogy kenyeret szeretne sütni, igazi veknit, ami egy hétig is friss. Szélesen gesztikulál, hogy hova képzeli el a kemencét, házi jellegű. Cserépedényeket sorakoztat fel elém, fedeles csuprok, mint amiben nagyanyám tárolta. Cirkalmas betűkkel, hogy házi tejföl, meggyes joghurt.
Biztat, hogy hozzam ki a gyerekeimet a majorba, felülhetnek a traktorra, le sem lehet lőni, áradozik, látszik rajta, hogy él-hal a munkájáért.

Beljebb invitál, megkínál tepertővel, hozzá friss, omlós kenyér. Egyél! Ne legyél ilyen kákabélű, ez való az emberbe, nézz körül, és vigyorog a hízott ábrázata. Tényleg jól él, van mit aprítania, de nem a szél fújta neki össze, sokat dolgozik.
Hajnal négykor kel, s kettőkor fekszik, egész embert kíván a major.
Van miért aggodalmaskodnia, a legapróbb hiba is megakasztja a gépezetet, elég egy járvány, ami az állatokra nézve veszélyes.
Ha belép az ember Csikós majorjába, jó érzés fogja el, érzi a gondoskodást, Csikós a két kezével teremtette, amit körülötte látok, jó látni, ahogy élvezi a munkáját.
Bár erősen reklámszagú az írásom, csak fele részben szántam annak, amit csinál nekem is nagyon tetszik, mert nem érdemtelen, ha valakinek van egy álma, és megvalósítja.
Nekem is van olyan, amiről naponta ábrándozom, hogy véghezviszem, s látva azt, hogy Csikós min ment keresztül, mekkora áldozatot kell hozni azért, amit szeretne, irigylem őt.

Csikós megpakolt egy kosarat finomságokkal, sajt, tejföl, joghurt többféle ízben, sajtok, csak úgy, mert ismer, mert vannak gyerekeim, Csikós bőkezű.
Hazavittem, s a két gyerek úgy csapott le rá, mint a sáskák. Félliteres joghurtot bepuszilták egy szuszra. Nyalogatták a szájuk szélét, gömbölyödtek, szép látvány ez egy szülőnek.
Másnap reggel elfogyott a tej is, ami számomra nem ismeretlen, mostoha apám tehenész volt, sokat jártam be hozzá, fal mellé guggolva hét decis befőttesből kortyoltam a frissen fejt tejet, hozzá friss kenyeret, az volt a vacsorám.
Elfogyott a kecsketej is, gyerekek nem húzták a szájukat, mint régen. Nincs mellékíze, nem bakszagú, nincs mellékíze, annak ellenére, hogy tejfeldolgozóban készült.
Én a kecskesajtra ugrottam rá, kétfélét kaptunk, fokhagymás és kapros.
Az állaga fura volt, nem egy tipikus trapista sajt, amire az ember gondol, szóval nem ilyen gumis, hanem krémes, darabos. De Csikós előre megnyugtatott, hogy a sajt csak mostanában hasonlít a zselére, gumira a hozzáadott állományjavítók és egyéb E betűs adalékanyagok miatt, mert, amit nagyanyáink régen készítettek, az ugyanolyan volt, mint, amit Ő készít.
Minden finom, nyál a számba összefut, ahogy benézek a hűtőbe, s csak az aggaszt, hogy hamarosan elfogy.

Csikós nem megy a szemétbe!

Bevallom őszintén, amikor elkezdte sorolni ezeket a kozmikus dolgokat, hogy megújuló energiaforrás, meg biogazdálkodás, kicsit megmosolyogtam, azt hittem ez csak marketingfogás, amire néhány elvakult vegetáriánus azonnal rádurran.
De miután körbevezetett, rájöttem, hogy nem viccel.
Aztán elkezdtem őt sajnálni, hogy miként tudna Ő versenyezni a nagyáruházak termékeivel, ezzel a szemlélettel?
Mi az, hogy visszaváltható?
Hogy jön ahhoz, hogy üvegbetétes legyen a tejesüveg?
Minek? Megveszem, hazaviszem, megiszom, kidobom.
Ezen akar változtatni?
Ki az aki visszacipeli a drága tejesüveget, vagy egyáltalán megvásárolja egy akciós tejjel szemben? Mert tudjuk, hogy az akciós tej az nem tej, csak nem hisszük el, ezért megvásároljuk, elfogyasztjuk az erősen vízre emlékeztetőt, de legyintünk rá, jó ez nekünk, aztán mehet a szemétbe.
Csikós makacs. Nem!
Nem mehet a szemétbe, komolyan veszi.
Egy fecske nem csinál. De!
Igaza van, valahol el kell kezdeni, régebben sem dobálták ki az üvegeket.
Lemosható a címke, az üveg visszaváltható, ha megittad, vegyél másikat Csikós termékéből. Még a tejfölös dobozt is visszaváltja, a zacskós tej csomagolása pedig kukoricából készül, lebomlik.

Februárban elkísértem Őt az országos mangalica fesztiválra, még annyi jókedvű, meghízott, gömbölyded embert nem láttam egyben, mint ott. Még Torgyán Jóska is tiszteletét tette annak jegyében, hogy azzá válsz, amit eszel. Nagyon sokan vásárolták a tejterméket, de felrótták neki a betétdíjat. Mi is unszoltuk, hogy nem jó ez így, alkalmazkodni kell. S Csikós beadta a derekát, lett zacskós tej, de az is látott tehenet, s még is bio, mert nem a szemétbányát gazdagítja. Ha nagyon kakaskodsz az üvegbetét ellen, akkor sem tudsz szemetelni, túljárt az eszünkön.
Csikós mutogatta a tejet egy hitetlenkedő vásárlónak, hogy az a 4-5cm a tetején az tejszín, nincs lerabolva, fel kell rázni, tessék megkóstolni, lefogadom nem ivott még ilyen finomat. Kövér mosolya megenyhíti a legridegebb szívet is, nyúl az üveg felé, megkegyelmez Csikósnak, hogy: na mutassa csak, hadd lássuk.
Megízleli, zavarban van, nem meri megdicsérni, csak lenyalja a szája széléről, s annyit mond, hogy jó, finom. De tényleg, s egyre jobban belemelegedik, beszélget, személyes élmények, tehenekről van szó.
Csikós azt mondja fontos a személyes kapcsolat a vevőkkel, a termék eladja magát, ez nem multi, ő tetten érhető, el lehet látogatni hozzá. Meg lehet érinteni a teheneket, ki lehet menni a földekre, ahol a takarmány terem, meg lehet nézni a teljes folyamatot. Ez nem külföldről jön be, hazai, Ő itthon dolgozik, hazai alkalmazottak, nem 4 órára bejelentve, s nem minimálbéren vagy létminimumon. S ez mind benne van egy üveg tejben, attól édes, attól zamatos, ezért nem emlékeztet a vízre, mert szívvel s lélekkel, hittel csinálja.

Sokunkban nem tudatosult eddig, hogy mit is jelent az, amikor a gazdák gyalázzák a multit, én is legyintettem rá, amíg Csikós el nem magyarázta, hogy ez miképpen érinti Őt.
Egyszerű, a multikkal szemben el van nyomva. A multi behozza a tőkéjét, cserébe hosszútávon kap adókedvezményt, olcsó, minimálbéres munkaerőt, s eladják nekünk a külföldről behozott, olcsó termékeket.
Idáig rendben, nincs ebben semmi.
De azért nemes dolognak látszik, amikor az osztrák gazda megköszöni a tejes dobozon, hogy a külföldi termékkel szemben őt támogattad, s ezzel biztosítottad nem csak az ő életben maradását, hanem az ott, helyben élő alkalmazottakét is. S meg is teszik, helyén van a dolog, osztrák emberbe osztrák tejet!
Vagyunk mi is, nekem is fontos. Nem csak azért, mert Csikóst ismerem személyesen, hanem a dúsan reklámozott termékek kétes eredetűek, nem hiszem, hogy jó néven vennék az üzemlátogatást. S, hogy listázzák már ki, hogy mi kerül a joghurtba, aztán a raktárban por, por hátán, különböző nevekkel illetve.
Szóval Csikós tetten érhető, van a föld, aztán, amit megterem. A tehenek elégedetten kérődznek, a vegyszermentes táplálék nem reklámfogás, a raktárban nincs semmi, csak friss, fagyasztott gyümölcs és oltóanyag a joghurthoz.

Csikós jóllakat, eltelsz, s szemed lehunyva hátradőlsz, kezedet végig simítod a hasadon.
Csikós után megnyalod mind a tíz ujjad, s még utána is folytatod.
Csikós a magyar igazság, az, hogy magyar csak ráadás.
Egészségetekre!

[Bemutató film]