HTML

Satira si umorul

Kdo je to osmák degu ? Norinka, terinka, šmudlík, mláďátka, piškůtek.

Friss topikok

Linkblog

Haragszom a töködre!

2009.10.18. 15:16 guga

 

Anyám 60 éves, az élettársa, Megyeri Jani bácsi 75 éves.
Anyám már a nyár közepén jelezte, hogy menjünk kiccsaláddal a szülinapjára, aztán nehogy elfelejtsük, hetente rákérdezett, hogy ugye elgyüttök?
Már, hogy a fenébe ne mennénk, ott a helyünk, testileg, lelkileg, de főleg testileg.
Van már tapasztalatunk, hogy anyáméknál, miként zajlik az élet.
Fenjük is a gyomrunkat, indulás előtt hetekkel beindul a pavlovi reflex.
Ha valaki nem tudná mi az, röviden elmagyarázom.
Ha a gazda a disznókat minden reggel pontban hatkor eteti, akkor menetrendszerűen beindul a nyálválasztásuk, függetlenül attól, hogy kaptak enni, vagy nem. Ha a gazda felkel, felkapcsolja a kinti villanyt, a malacok mozgolódni kezdenek, kicsit vissantanak, tolakszanak a vályú előtt, böködik egymást, méltatlankodnak. Majd, ha jön a meleg, gőzölgő moslék, akkor boldogan átadják magukat a testi élvezeteknek. Elcsendesednek, nem veszekednek, legfeljebb a farával lök egyet a másikon, ha cubákot lát, s szeretné magának tudni. De mondom, a nyálelválasztás már akkor beindul, ha felkapcsolja a villanyt.

Anyám indulás előtt minden nap felhívott, már tényleg összenéztünk a nejemmel, s fontolóra vettük, hogy megtréfáljuk „tessék MÁV tudakozó”...
Megyünk anyám persze, ott leszünk, a gyerekek is.
Útban Gyula felé pedig óránként hívogatott, valahol Törökszentmiklósnál kikapcsoltuk, mert nem sikerült megnyugtatnunk, annyira aggódott.
A második hosszabb utam volt. Közel egy éve van jogosítványom. Budapestre rendszeresen vezetek, oda-vissza egyedül. Helyben naponta közlekedem, már egy alkalommal levezettem Gyulára, és elindultam vissza is, de erős gyomorfájdalmak miatt átadtam a volánt. Ez alkalommal végig én vezettem, még Romániába is átmentünk tankolni, 250 Ft a benzin. Megtankoltunk csurig, mondtam is a nejemnek, hogy szegény Suzuki, a tankjának vannak olyan részei, ami sosem látott benzint, az most alaposan megszívja magát.

Te! El kell, hogy mondjam Gyulán nyoma sincs a válságnak, nem átlagban, hanem anyáméknál. Öregem, ezek tudnak élni. A nejem nagypapája mondta mindig, hogy fiam a föld az nagyon fontos, a föld, a föld. Hát anyáméknak van három is. Telek itt, amott, meg egy kis hobbi.
Messzemenőkig krumpli, hagyma, fokhagyma, paradicsom (de akkora, mint a fejem), paprika.
Liba, kacsa, gyöngyös, tyúk, csirke, malac, kutya (hja az nem ehető (nálunk)...).
Te! Ezek nem jönnek zavarba, tesznek a teszkóra, meg a 900 Ft/kg fokhagymára, amit a kínaiak termeltek, s lehet, hogy sosem látott fokhagymát, már rég kitalálták, hogy lehet azt kőolajból is. Nem tűnt fel, hogy mind hatalmas és hibátlan, meg nem is marja szét a torkodat?
Anyáméké bezzeg vastag tyúktrágyán, disznótrágyán nevelkedett, van benne kisebb nagyobb, de levegőt azt ritkán veszel utána.
Szóval anyámék kinevetik a válságot, van nekik föld, meg rengeteg aprójószág. Hétvégén kimennek, nyakon basznak egy tyúkot oszt viszonhallás, lába kikandikál a lábasból, aranyló tyúkhúsleves, forrón szürcsölik.
Pavlovi beindult?

Nem is csalódtunk, arra érkeztünk, hogy az öreg az üst mellett téblábol. Bontogatja a söröket, gyere fiam igyál, öblítsd le a torkodat!
Jani bátyám, oszt pálinkája nincsen?
Akad, somolyog az orra alatt. Az út porára való tekintettel elkortyoltam vele két decit.
Ácsorogtunk az üst mellett, ittuk a pálinkát, kóstolgattuk az ételt, hogy milyen, mennyi fűszer kell még bele. Az öreg meg közben sztorizgatott, hamar megeredt a nyelve, egész életében sofőr volt. Hol az erdészetnél, hol meg Kádárt vitte vadászni az UAZ-al, arról nagyon szeretett mesélni, hogy micsoda tisztesség érte őt, Kádár milyen nagy ember volt. Erdészházban megfőtt a szarvas, Kádár magához intette, hogy üljön oda mellé.
Ezt minden alkalommal elmesélte, meg azt is, hogy ZIL-t vezetett, vaslapokat, csöveket fuvarozott az egész országban, fejből tudta merre kell menni, szállodákban aludt és étkezett.
Egyszer robbanóanyagot szállított a bányának, behajtott a behajtani tilosba, mert dugó volt. Rendőrök utána mentek Zsigulival, kérdőre vonták, Ő meg kinevette őket, hogy nem látjátok a teherautón a jelzést elöl-hátul? Még az anyád kertjébe is behajthatok, vastagon nevetett utána...
Semmibe sem vette őket, hiába voltak nagyurak, nem félt tőlük, Kádár sofőrje volt, ha az öreg vadászni indult.
Az öreg mostanában inkább eltéved, 75 éves, minden utat átépítettek, utoljára került vagy 100 kilométert, mire eltalált hozzánk, szentségelt is rendesen, hogy micsoda világ.
Hja, és Kádár is meghalt.

Csülökpörkölt, az főtt az üstben, nem is reggeliztem, kóstolásnál nem adtam neki vissza a kanalat, csak fújtam a forró lét, aztán emeltem a számhoz, a forró, füstölt bőrt lehántottam, azt is addig fújtam, amíg ehető nem lett. Az öreg rendkívül jól tud főzni. Hogy hívják ezt az ostoba pártvezért? Thürmer Gyula? Nahhh, az beválasztotta az öreget valami tiszteletbeli főszakácsnak, hogy ha jön legközelebb Gyulára, akkor csak az öreg főzhet neki.
Az öreg nagyon büszke rá, én meg nem akartam megbántani, hogy Thürmer Gyula, ha nagyítóval keresne, sem találna Gyulán olyan embert, aki egyáltalán egy zsíros kenyeret megkenne neki.
Az vitathatatlan, hogy Jani bácsi ért a kondérhoz, bárki megnyalná utána az öregnek mind a 11 ujját.

Anyám csak sündörög az öreg körül, lesi minden kívánságát, szalad sörért, szisszen, tessék itt van, neked is fiam, igyad csak Zolikám! Oszt van munkád, hogy vagytok?
Jönnek a sablonok, anyámmal még sosem beszéltem lelki alapon, nem ért hozzá, igénye sincs rá, kényelmetlen neki. Idős korára vált igazán anyámmá, mikor én voltam siheder, sok konfliktusunk volt, mára megbékéltünk egymással, ő is lehiggadt Jani bácsi mellett.
Megpakolja a Suzuki csomagtartóját befőttekkel, savanyúsággal, kolbászokkal, fagyasztott húsokkal, messziről integet, megvárja amíg elfordulunk az utca végén, s szereti ha még aznap este felhívjuk, hogy minden rendben volt anyukám, jól utaztunk, nagyon szépen köszönünk mindent.
Egy héttel később szintén rátelefonálunk...
Nahhh, hogy vagytok?
Köszönjük jól.
Mit csináltok?
Főzzük az ebédet, kokas, szép sárga, kikandikál a lába a fazékból, utána megsütjük. Látszik, hogy a te udvarodban nevelkedett, nagyon rendesen viselkedik.
Anyám ilyenkor szélesre tárja a lelkét, bevasalja a dicséreteket.
Nahhh, akkor jók legyetek, puszilom a gyerekeket.
Leteszi, egy hét szünet, de akárhányszor felhív, mindig érzem a hangján, hogy jóllakott, bár sosem felejti el megemlíteni, hogy nincs egy forintjuk sem.
Most is járnak makkot szedni, hülyén hangzik, de az erdészet átveszi, 100 Ft/kg.
Jobb, mint a McDonalds, legalább jó levegőn vannak.
Anyám megélne a jég hátán is, mindig őgyeleg valami körül, forgat valamit a fejében, amiből forintok kerekednek. Ha nem is nagy vagyon, de annyi mindig van, hogy ne az éhségtől szédelegjenek. Piros paprikát termel, szárítja, őrli, eladja. Cserépkályhával fűtik a vályogházat, télen kint mínusz húsz van, bent meg izzad a tököd. Erdőről szedik, mert lehullottat lehet, engedélyezik. Vályogház amúgy sem holmi hitvány panel, hogy havi 40 és dideregsz. Itt faszántosul ledobhatod a göncöd, bedobhatsz egy felest, kanalazod a forró fácán levest, közben tepsiben sistereg valami hús, savanyúság a hordóban, szalonna, kolbász a kamrában.
Nem illik belépni a szentélybe, én tartózkodom, úgy vagyok vele, mint Szandán, harapni lehet a levegőt. Füstölt oldalasok, sonkák, szalonna...
Az öreg siet a tudtomra hozni, hogy nem a szél fútta oda, van vele munka, oszt kineveti a sok senkiházit, akik egész nap a kocsmában héderelnek, eregetik a füstöt, panaszkodnak, állandóan betegek, és mindenképpen leszázalékoltatnák magukat.
Áhhh, nem jók ezek semmire, csak sír a szájuk, nem ismerik ezek a falatot.
Kicsit dörzsöl a száján, rácsap a vállamra, hogy nem igaz fiam?
Ezt sem a segélykéből hordtam össze, mutat körbe. Libák megrettennek a karlendítéstől, mutató ujja körbejár, anyám szalad egy újabb üveg sörért, azt hitte neki szól a bütykös ujj, nekem is bont egyet.

Közben az étek megfőtt, nagy edényekbe öntjük, Suzukiba be, átfuvarozzuk az Öcsi kocsmába.
Hozzá főtt krumplit, savanyú uborkát, kocsmában már vár a sok éhes száj.
Anyám barátjai.
Nem ismerek senkit, elköltöztem 22 éve, be kell mutatkoznom, anyám körbe vezet. Ez itt a kisfiam, a legidősebb, látod milyen kicsi?
Höhögős, vastagnyakú traktorosok, temető csőszök, elhízott vénemberek szorongatják a kezemet. Csak a hasuknak élnek, nincs bennük semmi lélek, puszta nyelőcső a bél felett + személyi igazolvány, meg jogosítvány, hogy mit vezethet. De ha leszáll a gépről, már tölti is magába, rövidet a sör előtt, hogy kicsit megcsapassa. Mindent megesznek, ami zsíros, olcsó és böfögtet, mindenen höhögnek, mit nekik wikipédia. Szavam sem lehet, köztük nőttem fel, megismernek, homlokukra csapnak, utána az enyémre. Mit iszol?
Ez a bűvös kérdés, hányszor hangzott már el?
Annyit ittam már ilyen kérdések után, hogy kihalt az agyam, csak reflexből létezem.
Ugyan sosem kerültünk egymáshoz közel senkivel, de a vállam lila lenne, ha mind egyszerre csapkodná. Lelki szemetesláda vagyok, akként kezelnek. Idegen ember meglát, rögtön közelebb húzza a székét, mindjárt folyik belőle a szó, hogy elvált, de fizeti a gyerektartást, meg jóban van a nejével, promised you.
Vagyunk negyvenen, élj a mának, negyven nyelőcső, a végén szemmel és idegvégződésekkel, szólni sem lehet, mint a macskám, haszon nélkül lesi a falatot. Már reggel hatkor képes karmolni az ajtót, holott nem haszonállat. Csupán éhes, ha jóllakott furcsán néz rám, megvet, csak akkor bizalmaskodik, ha éhes, akkor képes dörgölődzni is, meg ha mondom cicc, elsőként jelentkezik, mint ha nem venném észre, hogy ott van. A másik macskám sokkal öregebb, szelídebb, nem nyomul, külön kell etetni, mert ez a köcsög úgy ólálkodik mellé, mint ha csak kíváncsi lenne, elhúzza előle az ételt, kettőt belefalatoz, a szájába veszi, s utána fut. Akkor is így tesz, ha jóllakott, inkább eleszi a másik elől, s később kiokádja a tuják alatt, roppant dühös vagyok rá. Szívesen fojtogatnám olyankor.

Megérkeztünk az Öcsibe a nagy 20 literes edényekkel. Pogácsa már asztalon, savanyúság kiporciózva, szelet kenyerek, mondom nem ismerek senkit, furán nézek körbe, holott anyám fia vagyok. Mondják, hogy első kör fizetve van, utána mindenki a maga kontójára. De azért sorjáznak oda a pulthoz, hogy írja csak Katikához. Igazi jó barátok, anyám meg a tékozló fiú.
Visszafogottan piálok, megittam vagy két sört a kaja után, tortát sem kértem.
Megjöttek a zenészek, atya ég, a Dávid Pityu, hát te mit keresel itt?
Hóna alatt a nagybőgő, biciklin hozta. Aszongya népzenész lett, de már régen.
Basszus, minden népzenész alacsony, bajuszos, cigarettázik és valami vonós cucc van nála.
Nosztalgiáztunk, aszongya nálunk nyaraltak, apám tanyáján, ő volt 12 éves, én meg 5 éves, és elindultunk dinnyét lopni a csabai útra. Jött a csősz, rikácsolt, fenyegetődzött, én mentettem ki őket, mert alaposan bokán rúgtam, utána meg szemen köptem s elszaladtunk.

Elkerekedett a szemem, ezt életemben először hallottam. Szelíd embernek ismerem magam (most 42), fura, hogy 5 éves koromban így viselkedtem, megnéztem volna magamat egy video felvételen.
Megint szisszent egy sör, kocc, egészségedre.
Mivé lettünk...
Ahogy lehull egy mag a földre, gyökeret ver, úgy Dávid Pityuban is már akkor megbújt egy népzenész. Persze itt most lakodalmast játszottak, mulatóst.
Kérdeztem, hogyan lett nagybőgős?
Mert, hogy a fiam fuvolás, könnyebb hangszer, elfér a hóna alatt.
Aszongya mondták neki, hogy kell egy bőgős, gyere már, hangszert is vett, azóta kongatja. A harmonikás szintúgy, neki a kezébe adták, hogy tessék gyűrjed és ott ragadt a kezében. Van hozzá tehetsége, született zenész, vérbeli szórakoztató.
Én egyet kértem tőle csak: a „megy a gőzös Kanizsára”...
Faszom se tudja mi van Kanizsán, de voltam már vőfély és nagyon jót vonatoztunk kondér fedelét fakanállal ütlegelve.
Most nem jött be, a sok nyelőcső üveges tekintettel ült a helyén.
Kértem még egy tenyeres, talpas néptáncot, megcsapkodtam a lábam szárát, tetszetősen. Utána felkértem a nejemet egy táncra, forgattam egyet jobbra, egyet balra.
Végül a basszusgitárt is elkunyeráltam, mondtam Jancsinak, ha játszottam ritmus, szóló és basszus gitáron, akkor a nagybőgő nem jelenthet gondot.
Gondot jelentett, utoljára évekkel ezelőtt fogtam gitárt a kezembe, ez meg behemót hangszer.
Azért lekísértem egy számot, a harmonikás nem zavartatta magát, tőle játszhattam volna a „für elise”-t is, nem számít, akkor is négynegyed.

A Für Elise háromnegyedes – hi-hi...ezt nem tudni...

Londonban sej, haj, meg valami Snejder Fáni, hallani sem akar piros szoknyáról, jobban preferálná a húsz centit. Az mindig kéznél van.

Leléptem, nem az én világom, kitáncoltam magam, hangszeren is játszottam, még sem lettem fél Isten. Nejem már rég ágyban a gyerekekkel.
Utcára nyílik a kocsma ajtó...
Úgy léptem ki, mint aki levegőzni indul, aztán egyre messzebb, indoklás és elköszönés nélkül.
Nem volt maradásom, egyszerűen ehhez nincs semmi közöm. Lesétáltam a tópartra, este 22h, fények hullámzanak a nádas tövében, de sokat horgásztam snecikre gyermekkoromban. Semmi nosztalgia, ez a város nem emlékeztet önmagamra, csak vannak helyszínek kitörölhetetlenül.
Elképzeltem, hogy havazik, vastag hó, abban csoszogok, van még 6km hazáig, a tanyáig, kezemben vodkás üveg, zsebemben Sophianae, alig múltam 18. Épp egy csajtól jöttem, pattanásos volt a feneke, azt mondta kiszeretett belőlem. Egy hete jártunk...

Faiskola utca, az óvoda. Húgomért jártam, mindig megettem az uzsonnáját, most az Öcsi kocsma előtt elszívtunk egy cigit közösen, elpanaszolta, hogy állandóan ott hagytam az óvoda előtt, hogy jövök nemsokára, aztán eltűntem órákra.
Nem emlékeztem semmire, de rájöttünk közösen, hogy valószínűleg Csigához mentem, aki egy utcával lakott arrébb. Szegény húgom meg 2-3 órát sétált az utcán, várta, hogy mikor jövök.
Én meg közben Szferle Attiláék kamrájában faltam a süteményeket Böcével, belevágtunk a szalonnákba, hozzá friss kenyér, megdézsmáltuk a bort, pálinkát, mindent, amit nem zártak el lakattal. Utána bementünk Csiga szobájába, beraktuk a sztereóba a Motörhead-ot és elaludtunk. Arra ébredtünk, hogy Csiga tele fingotta a szobát, ami szintén vályogfal, minden bévül tart, megőriz.
Félálomban megvakarta a seggét, majd az orrom alá tolta a mutató ujját, hogy nézd csak Zolikám, milyen jó sajtszagú...
Erre ébredtem, meg eszembe jutott, hogy a Húgom az utcán ácsorog, anyám agyon fog verni, ha nem keveredünk hamar haza.
Felültettem a húgomat a camping kerékpár kormányára, de annyira siettünk, hogy előre hassal leesett, és áthajtottam rajta.
Most az Öcsi kocsma ajtajában elmesélte, s hozzá tette, hogy nem haragszik...

Ahogy sejtettem a házban már sötét volt, dobtam a ganédomb mellett egy pisát és levetkőztem a ruhám egy sarokba. A konyhában ételek a gázon, itt állandóan sül valami, most éppen karaj (reggelire). Csak nem tudták befejezni, elszólította őket a talpalávaló. Bebújtam az asszony mellé, idegen ágy, idegen illatok, behunyom a szemem, hogy szokjam a sötétet. Kirajzolódik a szocreál szekrénysor sziluettje, délután már belestem a paravánok mögé. Megnéztem Jani bácsi könyveit, valaha az ÁKV-tól rendelte, szívesen belelapoztam volna egybe. Aztán ott vannak a fényképei, az öreg jó húsban volt, jó karban, biztos sok nő szemet vetett rá, mikor legény volt.
Halk mormogással beindult az ajtó mellett a fagyasztó, benne szarvas, vaddisznó, fácán, tyúk, a disznóvágásból, ami gyerekek közt elosztható. Biztos van benne hal is, amit öcsém fogott a horgásztanyán, meg gomba, szegfű gomba, amit anyám szedett. De jó leveseket főzött belőle gyerekkoromban, a mai napig az orromban van az illata.
Félálomban még felriadok, a kisebbik fiam álomittasan horkant egy túl nagyot, biztos hosszabb ideje nem vett levegőt. Az éjszakától előre félek, ha megjön az öreg ittasan, horkolni fog, vastagon. Anyám rendszeresen panaszkodik, hogy hiába altatja másik szobában, megemelkedik tőle a háztető.
Ilyenkor nincs mit tenni, tv on, vannak éjszakai adások, sport, hírek vagy pornó, nem kívánt, váratlan erekció.

Éjjel kiléptem a klotyóra pisálni, hideg volt a burkolat a talpam alatt, este kőbe vésettem velük, hogy hagyják égve a villanyt, így a 40-es izzó útmutatott. A törölköző vizes volt, nemrég használták, a konyhában az asztalon feles poharak. Ezek hazajöttek a szülinapiról és még koccintottak egyet, hogy biztosan el tudjanak aludni.
Az öreg a fal felé fordulva horpaszt, önmaga elől szívja el a levegőt, olyan közel fekszik a falhoz.
Anyám is alszik a másik szobában, ott is van egy fal felé.
Óra ketyeg, alattomos, lassan múlnak a másodpercek, nehezen alszom vissza, nincs átmenet, egyszer csak a nap süt be az ablakon. Mi történt?
Kávé illata a levegőben, pavlovi + azonnal fajansz értékelés, remélem nem foglalja senki, aztán eszembe jut, hogy van kinti budi, az a nekem való. Nyitva hagyom az ajtaját, telekürtölöm a hajnalt, akár a kakas, szomszédok megrettennek, ijedten húzzák magukra a spalettát.
Rábootolok egy kávéra, szívesen indítanám a napot egy felessel, mint régen, amikor még nem volt jogosítványom.
Helyette színes szóda, indián cseresznye, mindjárt beszarok, az íze jó, de akkor látott ez cseresznyét, amikor én szépségversenyt nyertem.
Miután megpakoltuk a hasitasit meg a Suzuki hátulját mindenféle földi jóval, nehéz szívvel, teli gyomorral intettünk búcsút Gyulának.

Utólag is sok boldog születésnapot mindkettejüknek!
Emlékezetes volt.

Guga! Miért „haragszom a töködre” az írás címe?

[film]

Szólj hozzá!

Címkék: gugaizmus?

A bejegyzés trackback címe:

https://guga.blog.hu/api/trackback/id/tr161458070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása